Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni… (állatbarát dal)


Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni…
(állatbarát dal)

Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem,
hogy hűsége és bizalma mit jelent nekem.
Csak azt tudom, hogy közelében jobb ember vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell:
A máshol ébredt rossz érzésem, jóra váltja fel.
Visszahozza lelkembe az eltakart Napot!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy mit érzek én,
ha megfáradtan hazatérek, s rohan már elém.
Feltöltődöm szeretettel, újra jól vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért jó nekem,
de úgy érzem, megváltoztatta az egész életem.
A szemében csak azt látom: – csodás lény vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy változtam én,
de szerető szív dobog most a régi kő helyén.
A monoton kis életem új értelmet kapott!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, léte mit jelent,
hogy szebbé teszi napjaim, az unalmas jelent.
Újra remény él szívemben, s várok holnapot,
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom,
miért öröm minden perc és minden alkalom?
Lényeg az, hogy bántani őt sohasem hagyom,
része lett az  életemnek, s szeretem nagyon,
része az én életemnek, s szeretem nagyon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz


Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eskü a kutyának


Aranyosi Ervin: Eskü a kutyának

Nem költözöm el soha nélküled,
történjen bármi, hozzám tartozol!
Örökké, s mindig itt leszek neked,
hisz életembe oly sok jót hozol.

A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös,
hűséged – érzem – viszonoznom kell!
Én nem is értem, mért oly különös,
– ha velem maradsz, én sem hagylak el!

Vállaltam, hát rólad gondoskodom,
lesz ételed, s nem éhezhetsz soha!
Amíg csak élsz jó barátom leszel,
lehet a létem bármily mostoha.

Sosem hagyom, hogy téged bántsanak,
s ahogy te rám, majd vigyázok reád.
s minden nap várom, újra lássalak,
mert te vagy az, aki szívembe lát.

Ha megöregszel én még itt leszek,
boldoggá téve nehéz napjaid.
Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek,
mert jóságod a lelkemben lakik!

Aranyosi Ervin © 2017-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack


Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack

Megérett a kajszibarack, tündöklik a bőre.
A ruhája a napfénytől váltott ünneplőre!
Fenn, a fákon mosolyognak, jelzik: ízük édes!
Leszedni a fáról őket lassan esedékes!
Színük sárga, narancssárga, helyenként piroslik,
húsuk édes, ízes, nedves, szájunkban elomlik.
Amit nem tudunk megenni, eltesszük befőttnek,
jó lesz később, amikor a hűvös napok jönnek.

Aztán, ami jól megérett, jó lesz majd lekvárnak,
azokra a barackokra már az üstök várnak.
Így mentjük át őszre-télre a nyár finom ízét,
ettől majd a kenyér-szelet, s palacsinta híz’ még.
Jó lesz majd a süteménybe is a finom lekvár,
de siess, mert gyorsan elfogy, rád sokáig nem vár!
A barackban ott a nyárnak ezer szép emléke,
télen aztán újra éled, hiába lett vége.

Mert a barack megmutatja, mily édes az élet,
a Nap ízét megőrizve elkényeztet téged!
Aki pedig szomjas fajta, s kit ural a bánat,
az megfőzi a barackot házi pálinkának.
A Nap fénye a jókedvet ott is garantálja,
pohár alján, ha elveszett, biztos megtalálja.
Megérett a kajszibarack, fogyasszunk belőle,
a többit meg tegyük félre, jó lesz majd jövőre!

Aranyosi Ervin © 2017-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

A képre kattintva megnézhető a videó is!


Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

Négyeske a negyedik volt, ki nehezen született,
kikeléskor úgy kifáradt, tartott némi szünetet.
Ám kiszáradt a tojáshéj, és a meleg egyre nőtt,
a mamának melege lett, s „nem volt dunsztban a befőtt”!
Aztán jött egy földi angyal, ki a gólyát ismeri,,
kiben ott a lélekjóság, s a szíve is emberi.
Segített hát Négyeskének, s lám a picurka kikelt,
s falatozott tele csőrrel, ha már megmentőre lelt.
Tisztelet a „Pót papának”, amit tesz az kész csoda,
ő Dömösön a madarak segítőkész doktora!
Négyeske is erősödik, túl van már a nehezén,
csodálatos madármentés! Gratulálok ehhez én!

Aranyosi Ervin © 2017-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!


Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!

Kelő Nap simítja fényével a Földet,
fű, fa ébredezik, s ölt magára zöldet.
Apró hangszórókból madárdal kel szárnyra,
teremtőnk mosolyog rá a nagyvilágra.
Ébredj te is lassan, hálával szívedben,
akarj mától élni, boldogulni szebben.
Akard felfedezni mindenben a szépet,
szeretet folyódban áradjon az élet!

Hagyd hát, hogy arcodra mosoly-fény terüljön,
hagyd, hogy a világ is jó kedvre derüljön!
Belső ragyogásod ne tartsd meg magadnak,
hisz, akik szeretnek, önmagukból adnak.
A kelő Nap fénye arcodon ragyogjon,
hagyd, hogy mosolyodtól más is gazdagodjon!
Élvezd minden perced, a madarak hangját,
szellő susogását, szorgoskodó hangyát.

Hiszem, fontos lenne a szívedbe vésni:
– Sosem kell rohanni, mert nincs mit lekésni!
Figyelj az utadra, nem a cél a fontos,
lásd meg mi történik, mi változik pont most!
Légy boldog a mában, élvezd, amit láthatsz,
ne hidd, hogy majd egyszer boldogabbá válhatsz!
Ha csak jövődre vársz, s azon jár az eszed,
a teremtő mádat gátlásossá teszed.

Nézd a kelő Napot, felkúszik az égre,
nem gondol tegnapra, a tovaszállt rég-re.
Nem aggódik azon, mit hoz majd a holnap,
sikert, pénzt, csillogást, vajon mikor, s hol kap?
Legelteti szemét csodaszép világán,
lombosodó fáin, sok kinyílt virágán.
Édessé teszi a Föld összes gyümölcsét,
figyeld meg a Napot, szép világunk bölcsét!

Aranyosi Ervin © 2017-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyurgyalag


Aranyosi Ervin: Gyurgyalag

Fán vagy villanydróton ücsörgő madárka,
röptében csap le a repkedő bogárra.
Darázs, légy vagy bögöly nem menekül tőle,
szitakötő, lepke sem száll el előle.
Májusban érkezik téli szállásáról,
Lényegében csak a telet tölti távol.
Színpompás ruhája okozhatja vesztét,
mert néhány „oktondi” dísznek hiszi testét.
Ám nem olyan csodás halottként kitömve,
mint amikor röpköd élve, örömködve.

Aranyosi Ervin © 2016-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!


Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…


Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva