Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Léleksimogatás


Aranyosi Ervin: Léleksimogatás

Örül az én lelkem, mikor simogatlak,
s érzem a tiéd is visszamosolyog.
Egymás lelkére az érzéseink hatnak,
hisz egymást szeretni, van sok komoly ok!
Fénylik a szemünk és felderül a lélek,
az élő valóság új értelmet nyer.
A szíveink csendben jó érzést cserélnek,
és a boldogsághoz csupán ennyi kell!

Nem tudjuk a jövő mit is tartogathat,
de szeretetünktől szépül a jelen,
s hiszem, a jó érzés a holnapra hathat,
jövőben majd ebből annyi szép terem.
Fájó szíveket is begyógyít a hála,
sötét alagútban felgyullad a fény,
megtisztul a lélek, eltűnik határa,
s hinni kezd magában, hiszen van remény!

Bíz’ csak ennyit kéne megérteni végre,
hisz a világunkban nincsen más kiút!
Az tud a sötétből kilépni a fényre,
aki felszabadul és szeretni tud!
Dobjuk hát le együtt a félelem láncát,
lelkünk simogasson, s adjon szép esélyt,
járjuk el a lélek boldogító táncát,
s csodáljuk egymásban az élő, tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2020-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pár kedves, jó szó…


Aranyosi Ervin: Pár kedves, jó szó…

Néha egy pár kedves, jó szó,
az is boldoggá tehet.
Ragyogást csal a szembe,
s kitörli a könnyeket.
Mosolyt csalhat az arcodra,
a szívedbe meleget…
Mért nem mérünk hát egymásnak,
a jó szóból eleget?

Néha még a közös csend is,
nagyon boldoggá tehet,
melyben szívünk együtt dobban,
átérezve, hogy szeret.
Hisz mind figyelemre vágyunk,
hogy még meghallgassanak,
hogy egy egyszerű csodával
a lelkünkre hassanak.

Figyelem, pár kedves, jó szó,
szép mosoly, csak ennyi kell,
mellyel jó lakik a lélek,
be is éri ennyivel,
és ha lesz mit viszonozni,
vissza kell szeretni azt,
így adva esélyt az újra,
így nyújtani szebb vigaszt.

Dobogtasd meg hát a szívem,
ha van még kedves szavad!
Megtartani ezt az érzést,
vagy bezárni, nem szabad!
Szárnyat adhat néhány jó szó,
ami szívet melegít,
erőt adhat átvészelni
az élet zord teleit.

Néha egy pár kedves, jó szó,
az is boldoggá tehet.
Küldök hát egy nagy csokorral
szebbítse az életed!
Ám azt ne tartsd meg magadnak,
másoknak is küldd tovább,
hadd tanuljon meg szeretni
mitőlünk a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2020-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívedbe írom…


Aranyosi Ervin: Szívedbe írom…

Szívedbe írom a lelkem titkát,
mert kell, hogy érezd, kellesz nekem!
Úgy, ahogy azt galambok tanítják,
turbékolón és szerelmesen.

Nem akarom lelked börtönbe zárni,
legyél csak önmagad, ezt akarom!
Szívemet akarnám nagyobbra tárni,
hogy tisztán öleljen át a karom.

Érzéssel írok, sok kedves szóval.
álmokat igéző varázsigét,
megismertetlek a sok földi jóval,
amitől szebb lesz a földi lét.

Vágyaink emelnek együtt az égbe,
földhözragadtan nem élhetünk.
Beleolvadunk a mindenségbe,
s a világunk együtt örül velünk.

Béklyókat, láncokat, mind földre szórunk,
hitünk, reményünk szárnyként emel.
hiszünk a holnapban, szóljon csak rólunk,
– céljaim csak veled érhetem el!

Kérlek hát, te is vésd a szívembe,
az örökös álmok ígéretét,
hiszem, hogy szívünk csak nagyon szeretve,
élheti boldogan az életét.

Akard a világot velem bejárni,
szerelem szárnyán, támogatón!
Akarj én velem szép jövőt várni,
közös lélekként, álmodozón!

Ígérem megteszek mindent e létben,
hogy örökké érezd, hogy veled vagyok!
Támogatlak, s felemellek szépen,
álmodhoz én is majd reményt adok.

Életünk végén a szívünkből könyv lesz,
mit közösen írunk, csak széppel tele,
s hiszem, hogy benne több mosoly, mint könny lesz,
de mi rajtunk múlik, mit írunk bele!

Szívedbe írom, hogy örökké olvasd,
hogy örökké érezd a szerelmemet.
Lelkedre adom, hogy ruhaként hordhasd,
hogy büszkén viselhesd, amíg lehet!

Aranyosi Ervin © 2020-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Füledbe súgok valamit


Aranyosi Ervin: Füledbe súgok valamit

Figyelj Anyu! Kérlek figyelj rám!
Füledbe súgok valamit!
Szavakkal szólva megmutatnám,
apró szívemben mi lakik.
Láthatnád benne azt a hálát,
amit irántad érzek én.
Tudom, ott benne megtalálnád,
a te dalod, az én zeném!

Hiszen a létet tőled kaptam,
minden csodát, amit lehet,
annyi mindent tettél miattam,
mert vezetett a szeretet.
Úgy szeretném most kifejezni,
hogy mit is jelentesz nekem,
mért tudom lelked úgy szeretni,
hogy könnyes lesz a két szemem.

Tudod, Anyu, én nem is kértem,
de csodát tettél énvelem,
világra hoztál – ez is érdem –
tőled kaptam az életem.
Azóta is tanítgatsz engem,
hogyan kell élni a csodát,
apró szikrát gyújtottal bennem,
s mutatod mi a boldogság!

Hálás vagyok, köszönöm néked,
s amit kaptam, visszaadom,
reád adom a büszkeséget,
s ragyoghatsz rám, mint a Napom.
Meghálálom, mindazt, mit adtál,
s hozzád mindig csak jó leszek,
hiszen a létbe utat mutattál,
s ott többé már el nem veszek!

Megtanítottál jól szeretni,
hálásnak lenni mindenért,
csak veled jó felcseperedni,
s érezni, mindez mennyit ér!
Figyelj Anyu! Füledbe súgom.
– Te vagy a legnagyobb csoda!
Segítettél jól megtanulnom:
– A szeretet, a lét oka!

Aranyosi Ervin © 2020-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kimondani a szót: – Szeretlek!

Fotó: Irina Nedyalkova

Aranyosi Ervin: Kimondani a szót: – Szeretlek!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
az önmagában nem elég!
Tudatni is kell, éreztetni,
amíg a szívbe beleég!

Kimondani a szót: – Szeretlek!
naponta többször kéne még,
szemébe nézve, átölelve,
amíg a szívbe beleég!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
jövőre néző biztatás,
varázslás az, csodateremtés,
és biztonságba ringatás.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
tán egyszerű, talán kevés,
de szárnyal tőle minden lélek,
ha jár hozzá egy ölelés!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
csak szívből, s őszintén szabad!
De mondd ki bátran, amit érzel,
tegyen boldoggá szép szavad!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
nyugtatás, s megerősítés,
a legszebb szó, amit csak adhatsz,
amit a szív, a szívbe vés.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
nem játék az, nagyon komoly,
hát akkor mond, ha így is érzel,
s kísérje azt egy szép mosoly!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
örömöt ünneplő csoda,
szoros szövetség szép szíveknek,
naponta többször add oda!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
kimondani csak, nem elég!
mutatni is kell és megélni,
hiszen az élet vele szép.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
akkor szabad, ha elhiszed,
amikor élőn lángol benned,
amikor adni tud szíved!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
csak akkor nyújt közös vigaszt,
ha nem csak adsz, képessé váltál
szíveddel elfogadni azt!

Aranyosi Ervin © 2019-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Kiss Rita: Olvasó lány – textilszobor

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Megszűnik a külvilág,
amint a hölgy belép a könyvbe.
A lélek most örülni vágy’,
s kiül az arcra tündökölve.

Mind, ami fáj, kívül marad,
s a könyvbe írt kedves sorok,
reptetnek szabad madarat,
s felélednek letűnt korok.

Új élet indul, születéssel,
kalandra fel barátaim!
Kérlek, olvasni sose késs el,
ébredj új létre lapjain!

A történet, ha véget érne,
kezdj bele újra, éltetőn!
Szebbítsd meg itt is a világot,
segíts a ma még szenvedőn!

Mert ott a sorok közt elbújva,
varázserőd is megleled,
valóságod, könyvből tanulva,
szebbíti majd a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2019-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázspálca


Aranyosi Ervin: Varázspálca

Mire jó a varázspálca?
Kavarni a levegőt…
Föld színéről felemelni
az addig nem lebegőt!
Legyőzni a nehézséget,
súlytalanná tenni azt,
napi gondra varrni véget,
bajokra hozni vigaszt.
Szárnyat adni vágyainknak,
létrehozni, ami nincs,
mosolyt csalni sírós arcra,
mert a mosoly drága kincs.

Valósággá tenni álmot,
jóvá tenni, ami rossz,
az emberrel elhitetni,
nem létezik a gonosz!
Segíteni elképzelni,
majd valóra váltani,
reményt adni tiszta hittel,
hogy alakul valami.
Teremteni varázsszóval,
s lelkünk mélyén látni már,
hogy mindaz, mit elképzeltünk,
megvalósulásra vár.

Legyen hát egy varázspálcánk,
segítsen a képzelet!
Merjük hinni, elképzelni,
hogy az élet szép lehet!
Mert a képzelet varázslat,
ne engedd, hogy elvegyék!
Mások gúnyos víziói,
sorsod rosszabbá tegyék!
Hunyd be szemed, s képzeletben,
varázspálcád vedd elő!
Érezd, ahogy benned vibrál,
a jót teremtő erő!

Ám vigyázz, csak jóra használd,
ne bánts vele másokat!
Segíts inkább lebontani
a képzelet rácsokat!
A lelkünk hadd meneküljön,
s legyen végtelen szabad!
Használd hát a varázspálcád,
s varázsoló szép szavad!
Ha majd végre minden ember,
tisztán lát és jót teremt,
szeretetben fogunk élni,
varázsolva szebb jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben


Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben

Szerelemben, nyárban,
szemed sugarában,
szíved pitvarában,
magam megtaláltam.

Szerelemben, őszben,
hosszasan időztem,
szemedben, tükörben,
fénylőn tündököltem.

Szerelemben, télben,
szíved közepében,
megtaláltam fészkem,
a szív melegében.

Szerelem tavaszban,
hitem visszakaptam,
minden pillanatban
kaphattam és adtam.

Szerelemben, szépben,
körbejártam, éltem,
szép szívedhez értem,
hónapokban, évben.

Aranyosi Ervin © 2019-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Derűd szórd szét!

Aranyosi Ervin: Derűd szórd szét!

Keress okot a nevetésre,
a szép dolgokat vedd csak észre!
Ne sírj, panaszkodj szüntelen,
ne hagyd, lelked feszült legyen!
Lazíts és élvezd ki a percet,
s amíg akad, s van kit szeretned,
szánj időt rá és adj figyelmet!
Legyen a párod, jó barátod,
bárki, akiről szólhat álmod,
legyen akár a gyermeked,
nyisd rá megértőn szemedet!

Nevetni kell! Sokat beszélni,
a pillanatban mélyen élni,
s élvezni azt hogy itt lehetsz.
Ennyit magadért megtehetsz!
Ha adsz, majd kapsz is, ez a dolgod,
a lét a pillanattól boldog,
mikor érzéssel megtelik,
feltöltődnek a sejtjeid.
Vidám lehetsz a nevetéstől,
mosolytól, kedves szívveréstől.

Nevess, ez fájdalomra gyógyír,
vidámítson ezernyi jó hír,
keresd a fényt a földi létben,
a természetben, napsütésben,
este a Holdban, csillagokban,
a kikelt, földbe szórt magokban,
melyek élednek, s nem haboznak,
rügyet, virágot, élményt hoznak,
színezve véle életed.
Csak annyi kell, hogy észrevedd!

Mindenkinek köszönj mosollyal,
rajzolj mosolyt szép szóval, tollal!
Fesd szebbé ma még szürke világod,
válts csak valóra színes álmot!
Mutasd csak meg, mire vagy képes,
juss el a másik szép szívéhez!
Melengesd lelked mosolyával,
emeld fel szíved szép szavával!
Derűd szórd szét, mint sors magot,
amelyben lelked ott ragyog.

Aranyosi Ervin © 2019-10-24.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Aranyosi Ervin: Teli a Hold

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Teli a Hold, telis-tele,
Nap öntötte fényét bele,
ám hiába a bőség vágya,
mert csalóka a gazdagsága.
Igaz, a lét kereknek látszik,
ahogy az égen büszkén mászik,
amint a kincsét mutogatja,
miként sikerét learatja.

Peckesen, büszkén jár az égen,
mi ronthatna e büszkeségen,
hisz nincs, aki szemébe mondja,
hogy ő a mindenség bolondja!
Mert Napja nélkül láthatatlan,
sötétben sétál, árnyalakban,
hisz lelke mélyén ő is tudja,
hogy saját fényét csak hazudja.

Kérkedik hát a lopott kinccsel,
magához láncolja bilincsel,
amíg egy felhő tolvaj karja,
ellopja, sandán eltakarja.
Olyankor sír, hiszen magányos.
A kérkedés gyakran magányt hoz,
mégis e kincs a mindene…
Saját fényt adni illene!

Ám kit a fény így elvakít,
ki csak szerepet alakít,
aki nem képes szívből adni,
nem tud elégedett maradni.
Kráterei sötéttel teltek,
nem nyílnak rajta pompás kertek,
felhő mögött csak fénytelen,
s az élete reménytelen.

Üres fénnyel telik világa,
lelke nem borulhat virágba…
Nagy úr a Hold, lenézi Földünk,
ahol mi élünk, fészkelődünk,
s képesek vagyunk egymást szolgálni,
s ha kell javulni, jobbá válni.
Szeretet-ruhánk másokra adni,
s a hálát érte elfogadni.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!