Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás

jan
3

Aranyosi Ervin: Én és a tükör

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, átfest, csoda, Én és a tükör, fény, GONDtalan, gyakorol, jókedv, nyugtalan, ragyog, változik, varázsol, vers, vidám, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Én és a tükör

Fogtam a tükrömet,
szépen átfestettem:
– Mosolyommal máris
szebbnek látszol, szentem!
Vidámabb a szemed,
kedvesebb a szád is,
s nem is olyan unott,
mint amikor ásítsz!

Mától kezdve mindig
ezt az arcot látom,
s máris vidámabbá
váltam kisbarátom!
Szemeim ragyognak,
élettel telnek meg,
így látom igazán
gondtalan gyermeknek!

Meg kéne őriznem
a gondtalanságom,
szebbé kéne tennem,
nyugtalan világom!
Kívül is belül is
fényesen ragyognom,
A vidám, jókedvet,
meg kellene szoknom!

Meg kellene szoknom,
gyakran gyakorolnom,
nem kellene többé
másokat okolnom!
Inkább a tükörbe
és magamba néznem,
talán megváltoznék,
s jobb lennék egészen!

Ahogy megváltoznék,
változna világom,
hatna rá a kedvem,
vidám mosolygásom!
A világ onnantól
lehetne a tükröm,
amire naponta
jókedvemet öntöm!

Varázsolnék szebbet,
varázsolnék jobbat,
leraknám alapját
a szebb holnapomnak!
A tükrözött csodám
visszamosolyogna,
felvidított szívem
boldogan dobogna!

Megállok előtted,
légy a tükörképem!
Akarj te is mától,
jobban élni, szépen!
Figyeld, velünk együtt
változik világunk,
amit egyre szebbnek,
s vidámabbnak látunk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Taníts – kérlek – jól szeretni!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, fél, felébred, hatalom, jószándék, jövő, kihűl, kincs, szabad, szeretet, tanár, vers Taníts - kérlek - jól szeretni!, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Taníts – kérlek – jól szeretni!

Kihűlőben a világunk,
mert fázik a szeretet!
Az orrunk hegyéig látunk,
s nem melegít eleget!
Úgy szeretném, hogy eljusson,
megérintsen a dalom,
s a világon körbefusson,
hogy szükség van rá nagyon!

Kérlek, te is ébredj végre,
használd fájó szívedet!
Nem kell a harc, kincsvadászat,
megvan neked mindened!
Figyeld meg, a siker téged,
csak pár percig boldogít,
ha ellöknek, majd megérted,
mi is a te dolgod itt!

Taníts – kérlek – jól szeretni,
s így emelj fel másokat,
érdemes jó ügyért tenni,
a szeretet támogat!
Küldd ki végre a világba,
s meglátod, visszatalál,
aki képes jól szeretni,
az egy igazi tanár!

Kihűlőben a világunk,
emeld fel a fejedet,
egy nap rossz oldalra álltunk,
hát meghalt a szeretet!
Élesszük fel, jószándékkal,
legyünk földi angyalok,
hadd mondhassam el magamról,
egy érző ember vagyok!

Taníts hát meg jól szeretni,
ez egy fontos küldetés!
Segíts mást boldoggá tenni,
mert tengődni, az kevés!
Küldd hát szerte a világba,
s visszatér a szeretet,
segíts végre felébredni,
felnyitni a szemeket!

Ne legyél egy új megváltó,
ne mártír légy, csak szeress,
álmokat valóra váltó,
s jót akaró lény lehess!
Aki megért, tud szeretni,
a többi, nem menthető,
kit szeretünk szívünkben él,
s nem lopja el temető!

Jobbá tenni a világot,
csak szeretettel lehet,
ne pazarold kincs szerzésre,
hatalomra életed!
Tanulj emberséggel élni,
csak ez az út járható,
ez az, mitől világunkban,
egy szebb jövő várható!

A kihűlő világunkat
a szeretet mentse meg!
Ez tesz jobbá mindnyájunkat,
ettől leszünk emberek!
Ez az egyetlen esélyünk,
lelkünk ettől lesz szabad,
vagy, ha nem, hát tovább félünk,
s az életünk elszalad…

Aranyosi Ervin © 2023-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretetből jöttünk!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, életforma, hitrendszer, Lélek, lény, megvezetett, pénz, programozott, siker, Szeretetből jöttünk!, tanul, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretetből jöttünk!

Kiléptünk a szeretetből,
és e Földre leszülettünk.
Programozott életformák,
megvezetett lények lettünk!

Mikor jöttünk, nagyon vártak,
s szeretet vett minket körül,
része lettünk egy családnak,
amely nekünk szívből örül.

Ám, akiktől tanulhattunk,
azok hibás hitet adtak,
rossz hitrendszer szerint éltek,
s tovább adták, amit kaptak.

Ezért fuldoklik a lélek
az anyagban szakadatlan,
a sikerért nyújtózkodik,
csak hát rövid ez a paplan.

És a sikert pénzben mérik,
ez mutatja mennyit érünk,
értelmetlen célt hajszolva,
egymás tyúkszemére lépünk!

Szeretetben kéne élnünk,
és a lelkünk sose fájna,
nem küzdés lenne az élet,
s lelkünk örömöt találna!

Mennyből jöttünk, mint az angyal,
mind-mind szeretetre vágyunk!
Mért kaparunk földi kincsért,
mért erről szól a világunk?

Csak jó érzést kéne adnunk,
más lelkeket simogatnunk,
szeretettel, törődéssel,
világunkra kéne hatnunk!

Aranyosi Ervin © 2023-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretettel nyomot hagyni

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, Bátorítás, fény, gyufa, kérés, láng, Lélek, mosolyog, nap, Szeretettel nyomot hagyni, tanítás, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretettel nyomot hagyni

A szeretet útját járom,
célomat megleltem:
szeretettel nyomot hagyni
minél több emberben!
Bátorítás és tanítás,
az igazi dolgom,
a hogyanját, verseimmel
könnyedén megoldom!

Minden egyes vers csupán
egy apró gyufa lángja,
s lángra lobbantja a szívet,
amely megtalálja!
Fénye túlnő a világon,
világít az éjben,
s remélem, az ember végre
úr lesz a sötéten!

Hisz mindenki ezt keresi,
a szeretet lángját,
s ha feléled minden lélek,
egyszer csak csodát lát!
Megtanulnak végre adni,
önzetlen egymásnak,
és eljön a karácsonya
a sötét világnak!

A Napunk is újra éled,
ránk mosolyog fénye,
értelmesen él egymásért
a világ összes lénye!
Nem lesz ok a félelemre,
ami fáj, begyógyul,
bőségben él, aki ma még
szeretetet koldul!

Arra kérlek segíts nekem,
mindezt tovább adni,
Hadd tudjon az emberi faj
embernek maradni!
Hadd szeressen minden lélek,
senkinek se ártson,
hadd legyen a szeretettől,
mindennap karácsony!

Aranyosi Ervin © 2023-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A remény gyertyája

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: A remény gyertyája, Aranyosi Ervin, boldogít, elesett, fény, jóság, kedves, kihűl, Lélek, magányos, meggyújt, mosoly, muszáj, Ők, szeretet, vers 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A remény gyertyája

Bár a remény szép gyertyája
sohase aludna ki!
De ha mégis, bárcsak mindig
meggyújtaná valaki!
Elesettre, magányosra
éppúgy hullhatna a fény,
még a nehéz órákban is
érezze, hogy van remény!

Mert muszáj okot találni,
mert élni, s szeretni kell,
s aki szeret, többet tehet,
ne érje be ennyivel!
Kihűlt lelket melegíthet
egy jó szó, kedves mosoly,
mely begyógyít fájó sebet,
ennek érdekében szólj!

Kérő kezet ne taszíts el,
add, amid van, magadat!
Szeretetből bármennyit adsz,
benned egyre több marad!
Ha te élteted a reményt,
az jó érzést ad neked,
hisz a jóság visszatalál,
s boldogít a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vágyakozás

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, boldogság, imád, kapu, örök, örömforrás, összeér, szeret, szeretnek, szívem, te vagy, Vágyakozás, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Vágyakozás

Úgy szeretnék veled élni,
magányomat átcserélni,
életre, mely összekötne,
eggyé gyúrna mindörökre!
Úgy szeretnék veled lenni,
itt a Földön mennybe menni,
szívedet jobbá szeretni,
boldog perceket szerezni!

Te vagy az, kit régen várok,
kiben jóérzést találok!
Te vagy, kiért tűzbe mennék,
sosem lennék kósza emlék!
Örök lennék, örök veled,
akiben örömöd leled,
akit szeretsz, akit imádsz,
akit mindig érezni vágysz!

Úgy szeretnék, veled járni,
boldogságra rátalálni,
minden percem neked adni,
mindig melletted maradni!
Úgy szeretnék neked hinni,
örömforrásából inni,
összeérni boldogsággal,
nem törődni a világgal!

Te vagy az, kit várok régen,
esőben és napsütésben,
hideg télben, forró nyárban,
kerestelek a világban!
Te vagy az, hát rád találtam,
te vagy az, kit mindig vártam,
a boldogság kapujában,
neked szívem nagyra tártam!

Lépj be rajta, lépje be, kérlek,
érted halok, érted élek,
érted veszem levegőmet,
a világom szebb tetőled!
Szép világom része leszel,
engem boldogabbá teszel,
kezem nyújtom, szívem adom,
szeress engem, kérlek, nagyon!

Aranyosi Ervin © 2023-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy út van: A szeretet!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, Egy út van: A szeretet!, Elmondom, jóisten, Lélek, mutat, szív, tanít, tenyerén, teremt, utat, vers, vezet 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Egy út van: A szeretet!

A Jóisten tenyerén,
ott ücsörgünk te, meg én!
Hitünkről beszélgetünk,
s örülünk, hogy élhetünk!
Ajándék a lét nekünk!

Ülünk Isten tenyerén,
lelkünkből száll fel a fény,
szívünkben a szeretet,
ad jóérzést, meleget,
nekem, s persze teneked!

Mert mi tudjuk, adni jó!
lelkünk rádióadó,
jót sugárzó, tisztelő,
álmot látó, ihlető,
jövő-magot elvető!

Teremtő a képzelet,
felvázol pár képletet,
így húz mába holnapot,
ahol máris ott vagyok,
és a vágyam ott ragyog.

Ha hiszem, életre kell,
ha nem, ördög viszi el!
Így teremtek, és te is,
s a teremtő Isten is,
világában, hogyha hisz!

A Jóisten tenyerén,
ábrándozunk te, meg én!
Hogy szebb lesz majd a világ,
teremtő lesz, aki lát,
s nem akarok hatni rád!

Elmondom, mit gondolok,
teremteni jó dolog,
s nem tanítja senki sem,
ha félek, ha nem hiszem,
végéig el sem viszem!

Elmondom hát teneked,
egy út van: A szeretet!
Adni, s nem elvenni kell!
Nem érni be ennyivel,
letenni, mit a szív cipel!

Járjuk hát így az utat,
hisz ez szebb jövőt mutat!
Úgy jó, ha szíved vezet,
nem fél többé, csak szeret,
reményt, hitet ad neked!

Aranyosi Ervin © 2023-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Megváltozik a világ

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, egymásért, emberek, fény, föld, Megváltozik a világ, öröm, őszintén, szabad, szeretet, szív, tanulun, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Megváltozik a világ

Megváltozik a világom,
mikor a szívem szeret.
Szebbnek és tisztábbnak látom,
ha használom szívemet.
Más szívekben felragyogva,
hitet, reményt adhatok,
hogy elhiggyék, mától fogva,
kitárulnak ablakok,
melyeken a fény beárad,
lelkünk öröm járja át,
s léttől senki el nem fárad,
ha megváltozik a világ!

Hisz megváltozik a világ,
amikor a szív szeret,
és átérzi majd, aki lát,
hogy ez itt nem csak egy szerep!
Hogy nem kell másnak megfelelni,
élhetünk mind boldogan,
szabad érzőn örömre lelni,
ha szeretetünk megfogan!
De mi tudunk csak változtatni,
hogy ez a világ szebb legyen,
jobbá kell tennünk ezt a Földet,
hogy mindenki boldog legyen!

Ha végre együtt, összefogva,
egymásért teszünk, emberek!
S nem éljük létünket nyafogva
úgy, hogy szívünk nem szeret!
Tanulunk őszintén szeretni,
s nem rettegve, mint birkanyáj.
Más szíveket tudunk etetni,
s őszintének lenni muszáj!
Akkor majd béke száll a Földre,
és újra emberré leszünk,
és megváltozunk mindörökre,
s egymásért csupa jót teszünk!

Aranyosi Ervin © 2023-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Jóisten úgy szeret

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: A Jóisten úgy szeret, Aranyosi Ervin, csoda, élet, Istenem, képzelem, őrzőangyal, remél, tudomány, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A Jóisten úgy szeret

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekem életet, életet,
ha megélem szép lehet, szép lehet,
csupa jót remélhetek, és élhetek!

A Jóisten jó nagyon, jó nagyon,
van már őrzőangyalom, angyalom,
amit kérek megkapom, megkapom,
amint lesz rá csudaszép alkalom.

A Jóisten nem fiú, nem leány,
nem vizsgálja jelenlétét tudomány.
Ő pont olyan, amilyennek képzelem,
ő a világ, ás mégis egy én velem!

A Jóisten úgy szeret, úgy szeret,
csak az enyém világából egy szelet,
ő küld nekem napsütést, vagy szelet,
s nem mondja meg mit tilos és mit lehet!

A Jóisten, de jó hozzám – Istenem! –
a lelkembe szép verseket írt nekem.
Azt írom le, valahányszor alkotok,
a Jóisten hírvivője én vagyok!

A Jóisten, Ő maga a szeretet,
de jó, hogy az Ő írnoka lehetek,
Szép szívekhez verseken át eljutok,
tőle kaptam minden jót, amit tudok!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
s csudajó, hogy nem egyedül engemet,
hisz szereti Ő az összes gyermekét,
és ha tudod, hogy létezik, szebb e lét!

A Jóisten úgy szeret és tesz csodát,
fogadd el a szeretetét, s add tovább,
A fényével gyújts tüzet más szívekben,
ne maradjon érző lélek hidegben!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekünk életet, életet,
engedd hát a szeretetét hatni rád,
s meglátod, hogy szebbé válik a világ!

Aranyosi Ervin © 2023-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mind szeretni jöttünk

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, csodál, éltető, hajtóerő, hazugok, Lélek, Mind szeretni jöttünk, rajong, siker, szeretet, szolgál, tehetség, ural, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mind szeretni jöttünk

Keressük a lét értelmét,
hiszen többről kéne szóljon!
Hogy a mindent takaró köd,
szemünk elől eloszoljon!
Keressük a valós tudást,
élet jobbító csodákat.
Az igazi felismerés,
nem tűnik föl, ma még várat!

Leszületésünktől fogva
mind-mind szeretetre vágyunk,
s elkövetünk mindent érte,
hátha szebb lesz a világunk!
Ám, tévúton jár a lélek,
hiszen két út között választ,
vagy a siker útján indul,
s abban keresi a választ.

Elhiszi, hogy majd csodálják,
elismerik tehetségét,
csúcsra jutva elérheti
a szeretet teljességét.
Kaphat hát kedves rajongást,
pulpituson trónra ülhet,
kitűnnie a tömegből
életen át sikerülhet.

Vagy épp eladja a lelkét,
gazdagító ügyet szolgál,
más lelkeket letaposva,
teszi dolgát, s azzal jól jár!
Behódol a hazugoknak,
kik uralják a világot,
s lenézi a szeretetet,
amire oly nagyon vágyott.

De mi mind szeretni jöttünk,
keresni a lét értelmét,
a szívünkkel irányítva,
a túl okosnak vélt elmét.
Hiszen többről kéne szóljon
a világunk és az élet,
hiszen egy a hajtóerőnk:
Szeretnénk, ha szeretnének.

Szeretettel kéne néznünk
társainkra, s a világra,
s rálelhetnénk közös célra,
mindennapi boldogságra!
Bár a világ felébredne,
bárcsak őszintén szeretne,
bárcsak rálelne az ember
az éltető szeretetre!

Aranyosi Ervin © 2023-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Én és a tükör

Fogtam a tükrömet, szépen átfestettem: – Mosolyommal máris szebbnek látszol, szentem! Vidámabb a szemed, kedvesebb a szád is, s nem is olyan unott, mint amikor ásítsz!

Mától kezdve mindig ezt az arcot látom, s máris vidámabbá váltam kisbarátom! Szemeim ragyognak, élettel telnek meg, így látom igazán gondtalan gyermeknek!

Meg kéne őriznem a gondtalanságom, szebbé kéne tennem, nyugtalan világom! Kívül is belül is fényesen ragyognom, A vidám, jókedvet, meg kellene szoknom!

Meg kellene szoknom, gyakran gyakorolnom, nem kellene többé másokat okolnom! Inkább a tükörbe és magamba néznem, talán megváltoznék, s jobb lennék egészen!

Ahogy megváltoznék, változna világom, hatna rá a kedvem, vidám mosolygásom! A világ onnantól lehetne a tükröm, amire naponta jókedvemet öntöm!

Varázsolnék szebbet, varázsolnék jobbat, leraknám alapját a szebb holnapomnak! A tükrözött csodám visszamosolyogna, felvidított szívem boldogan dobogna!

Megállok előtted, légy a tükörképem! Akarj te is mától, jobban élni, szépen! Figyeld, velünk együtt változik világunk, amit egyre szebbnek, s vidámabbnak látunk!

Aranyosi Ervin: Taníts – kérlek – jól szeretni!

Kihűlőben a világunk, mert fázik a szeretet! Az orrunk hegyéig látunk, s nem melegít eleget! Úgy szeretném, hogy eljusson, megérintsen a dalom, s a világon körbefusson, hogy szükség van rá nagyon!

Kérlek, te is ébredj végre, használd fájó szívedet! Nem kell a harc, kincsvadászat, megvan neked mindened! Figyeld meg, a siker téged, csak pár percig boldogít, ha ellöknek, majd megérted, mi is a te dolgod itt!

Taníts – kérlek – jól szeretni, s így emelj fel másokat, érdemes jó ügyért tenni, a szeretet támogat! Küldd ki végre a világba, s meglátod, visszatalál, aki képes jól szeretni, az egy igazi tanár!

Kihűlőben a világunk, emeld fel a fejedet, egy nap rossz oldalra álltunk, hát meghalt a szeretet! Élesszük fel, jószándékkal, legyünk földi angyalok, hadd mondhassam el magamról, egy érző ember vagyok!

Taníts hát meg jól szeretni, ez egy fontos küldetés! Segíts mást boldoggá tenni, mert tengődni, az kevés! Küldd hát szerte a világba, s visszatér a szeretet, segíts végre felébredni, felnyitni a szemeket!

Ne legyél egy új megváltó, ne mártír légy, csak szeress, álmokat valóra váltó, s jót akaró lény lehess! Aki megért, tud szeretni, a többi, nem menthető, kit szeretünk szívünkben él, s nem lopja el temető!

Jobbá tenni a világot, csak szeretettel lehet, ne pazarold kincs szerzésre, hatalomra életed! Tanulj emberséggel élni, csak ez az út járható, ez az, mitől világunkban, egy szebb jövő várható!

A kihűlő világunkat a szeretet mentse meg! Ez tesz jobbá mindnyájunkat, ettől leszünk emberek! Ez az egyetlen esélyünk, lelkünk ettől lesz szabad, vagy, ha nem, hát tovább félünk, s az életünk elszalad…

Aranyosi Ervin: Szeretetből jöttünk!

Kiléptünk a szeretetből, és e Földre leszülettünk. Programozott életformák, megvezetett lények lettünk!

Mikor jöttünk, nagyon vártak, s szeretet vett minket körül, része lettünk egy családnak, amely nekünk szívből örül.

Ám, akiktől tanulhattunk, azok hibás hitet adtak, rossz hitrendszer szerint éltek, s tovább adták, amit kaptak.

Ezért fuldoklik a lélek az anyagban szakadatlan, a sikerért nyújtózkodik, csak hát rövid ez a paplan.

És a sikert pénzben mérik, ez mutatja mennyit érünk, értelmetlen célt hajszolva, egymás tyúkszemére lépünk!

Szeretetben kéne élnünk, és a lelkünk sose fájna, nem küzdés lenne az élet, s lelkünk örömöt találna!

Mennyből jöttünk, mint az angyal, mind-mind szeretetre vágyunk! Mért kaparunk földi kincsért, mért erről szól a világunk?

Csak jó érzést kéne adnunk, más lelkeket simogatnunk, szeretettel, törődéssel, világunkra kéne hatnunk!

Aranyosi Ervin: Szeretettel nyomot hagyni

A szeretet útját járom, célomat megleltem: szeretettel nyomot hagyni minél több emberben! Bátorítás és tanítás, az igazi dolgom, a hogyanját, verseimmel könnyedén megoldom!

Minden egyes vers csupán egy apró gyufa lángja, s lángra lobbantja a szívet, amely megtalálja! Fénye túlnő a világon, világít az éjben, s remélem, az ember végre úr lesz a sötéten!

Hisz mindenki ezt keresi, a szeretet lángját, s ha feléled minden lélek, egyszer csak csodát lát! Megtanulnak végre adni, önzetlen egymásnak, és eljön a karácsonya a sötét világnak!

A Napunk is újra éled, ránk mosolyog fénye, értelmesen él egymásért a világ összes lénye! Nem lesz ok a félelemre, ami fáj, begyógyul, bőségben él, aki ma még szeretetet koldul!

Arra kérlek segíts nekem, mindezt tovább adni, Hadd tudjon az emberi faj embernek maradni! Hadd szeressen minden lélek, senkinek se ártson, hadd legyen a szeretettől, mindennap karácsony!

Aranyosi Ervin: A remény gyertyája

Bár a remény szép gyertyája sohase aludna ki! De ha mégis, bárcsak mindig meggyújtaná valaki! Elesettre, magányosra éppúgy hullhatna a fény, még a nehéz órákban is érezze, hogy van remény!

Mert muszáj okot találni, mert élni, s szeretni kell, s aki szeret, többet tehet, ne érje be ennyivel! Kihűlt lelket melegíthet egy jó szó, kedves mosoly, mely begyógyít fájó sebet, ennek érdekében szólj!

Kérő kezet ne taszíts el, add, amid van, magadat! Szeretetből bármennyit adsz, benned egyre több marad! Ha te élteted a reményt, az jó érzést ad neked, hisz a jóság visszatalál, s boldogít a szeretet!

Aranyosi Ervin: Vágyakozás

Úgy szeretnék veled élni, magányomat átcserélni, életre, mely összekötne, eggyé gyúrna mindörökre! Úgy szeretnék veled lenni, itt a Földön mennybe menni, szívedet jobbá szeretni, boldog perceket szerezni!

Te vagy az, kit régen várok, kiben jóérzést találok! Te vagy, kiért tűzbe mennék, sosem lennék kósza emlék! Örök lennék, örök veled, akiben örömöd leled, akit szeretsz, akit imádsz, akit mindig érezni vágysz!

Úgy szeretnék, veled járni, boldogságra rátalálni, minden percem neked adni, mindig melletted maradni! Úgy szeretnék neked hinni, örömforrásából inni, összeérni boldogsággal, nem törődni a világgal!

Te vagy az, kit várok régen, esőben és napsütésben, hideg télben, forró nyárban, kerestelek a világban! Te vagy az, hát rád találtam, te vagy az, kit mindig vártam, a boldogság kapujában, neked szívem nagyra tártam!

Lépj be rajta, lépje be, kérlek, érted halok, érted élek, érted veszem levegőmet, a világom szebb tetőled! Szép világom része leszel, engem boldogabbá teszel, kezem nyújtom, szívem adom, szeress engem, kérlek, nagyon!

Aranyosi Ervin: Egy út van: A szeretet!

A Jóisten tenyerén, ott ücsörgünk te, meg én! Hitünkről beszélgetünk, s örülünk, hogy élhetünk! Ajándék a lét nekünk!

Ülünk Isten tenyerén, lelkünkből száll fel a fény, szívünkben a szeretet, ad jóérzést, meleget, nekem, s persze teneked!

Mert mi tudjuk, adni jó! lelkünk rádióadó, jót sugárzó, tisztelő, álmot látó, ihlető, jövő-magot elvető!

Teremtő a képzelet, felvázol pár képletet, így húz mába holnapot, ahol máris ott vagyok, és a vágyam ott ragyog.

Ha hiszem, életre kell, ha nem, ördög viszi el! Így teremtek, és te is, s a teremtő Isten is, világában, hogyha hisz!

A Jóisten tenyerén, ábrándozunk te, meg én! Hogy szebb lesz majd a világ, teremtő lesz, aki lát, s nem akarok hatni rád!

Elmondom, mit gondolok, teremteni jó dolog, s nem tanítja senki sem, ha félek, ha nem hiszem, végéig el sem viszem!

Elmondom hát teneked, egy út van: A szeretet! Adni, s nem elvenni kell! Nem érni be ennyivel, letenni, mit a szív cipel!

Járjuk hát így az utat, hisz ez szebb jövőt mutat! Úgy jó, ha szíved vezet, nem fél többé, csak szeret, reményt, hitet ad neked!

Aranyosi Ervin: Megváltozik a világ

Aranyosi Ervin: A Jóisten úgy szeret

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret, adott nekem életet, életet, ha megélem szép lehet, szép lehet, csupa jót remélhetek, és élhetek!

A Jóisten jó nagyon, jó nagyon, van már őrzőangyalom, angyalom, amit kérek megkapom, megkapom, amint lesz rá csudaszép alkalom.

A Jóisten nem fiú, nem leány, nem vizsgálja jelenlétét tudomány. Ő pont olyan, amilyennek képzelem, ő a világ, ás mégis egy én velem!

A Jóisten úgy szeret, úgy szeret, csak az enyém világából egy szelet, ő küld nekem napsütést, vagy szelet, s nem mondja meg mit tilos és mit lehet!

A Jóisten, de jó hozzám – Istenem! – a lelkembe szép verseket írt nekem. Azt írom le, valahányszor alkotok, a Jóisten hírvivője én vagyok!

A Jóisten, Ő maga a szeretet, de jó, hogy az Ő írnoka lehetek, Szép szívekhez verseken át eljutok, tőle kaptam minden jót, amit tudok!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret, s csudajó, hogy nem egyedül engemet, hisz szereti Ő az összes gyermekét, és ha tudod, hogy létezik, szebb e lét!

A Jóisten úgy szeret és tesz csodát, fogadd el a szeretetét, s add tovább, A fényével gyújts tüzet más szívekben, ne maradjon érző lélek hidegben!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret, adott nekünk életet, életet, engedd hát a szeretetét hatni rád, s meglátod, hogy szebbé válik a világ!

Aranyosi Ervin: Mind szeretni jöttünk

Keressük a lét értelmét, hiszen többről kéne szóljon! Hogy a mindent takaró köd, szemünk elől eloszoljon! Keressük a valós tudást, élet jobbító csodákat. Az igazi felismerés, nem tűnik föl, ma még várat!

Leszületésünktől fogva mind-mind szeretetre vágyunk, s elkövetünk mindent érte, hátha szebb lesz a világunk! Ám, tévúton jár a lélek, hiszen két út között választ, vagy a siker útján indul, s abban keresi a választ.

Elhiszi, hogy majd csodálják, elismerik tehetségét, csúcsra jutva elérheti a szeretet teljességét. Kaphat hát kedves rajongást, pulpituson trónra ülhet, kitűnnie a tömegből életen át sikerülhet.

Vagy épp eladja a lelkét, gazdagító ügyet szolgál, más lelkeket letaposva, teszi dolgát, s azzal jól jár! Behódol a hazugoknak, kik uralják a világot, s lenézi a szeretetet, amire oly nagyon vágyott.

De mi mind szeretni jöttünk, keresni a lét értelmét, a szívünkkel irányítva, a túl okosnak vélt elmét. Hiszen többről kéne szóljon a világunk és az élet, hiszen egy a hajtóerőnk: Szeretnénk, ha szeretnének.

Szeretettel kéne néznünk társainkra, s a világra, s rálelhetnénk közös célra, mindennapi boldogságra! Bár a világ felébredne, bárcsak őszintén szeretne, bárcsak rálelne az ember az éltető szeretetre!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Fogtam a tükrömet,
szépen átfestettem:
– Mosolyommal máris
szebbnek látszol, szentem!
Vidámabb a szemed,
kedvesebb a szád is,
s nem is olyan unott,
mint amikor ásítsz!

Mától kezdve mindig
ezt az arcot látom,
s máris vidámabbá
váltam kisbarátom!
Szemeim ragyognak,
élettel telnek meg,
így látom igazán
gondtalan gyermeknek!

Meg kéne őriznem
a gondtalanságom,
szebbé kéne tennem,
nyugtalan világom!
Kívül is belül is
fényesen ragyognom,
A vidám, jókedvet,
meg kellene szoknom!

Meg kellene szoknom,
gyakran gyakorolnom,
nem kellene többé
másokat okolnom!
Inkább a tükörbe
és magamba néznem,
talán megváltoznék,
s jobb lennék egészen!

Ahogy megváltoznék,
változna világom,
hatna rá a kedvem,
vidám mosolygásom!
A világ onnantól
lehetne a tükröm,
amire naponta
jókedvemet öntöm!

Varázsolnék szebbet,
varázsolnék jobbat,
leraknám alapját
a szebb holnapomnak!
A tükrözött csodám
visszamosolyogna,
felvidított szívem
boldogan dobogna!

Megállok előtted,
légy a tükörképem!
Akarj te is mától,
jobban élni, szépen!
Figyeld, velünk együtt
változik világunk,
amit egyre szebbnek,
s vidámabbnak látunk!

Kihűlőben a világunk,
mert fázik a szeretet!
Az orrunk hegyéig látunk,
s nem melegít eleget!
Úgy szeretném, hogy eljusson,
megérintsen a dalom,
s a világon körbefusson,
hogy szükség van rá nagyon!

Kérlek, te is ébredj végre,
használd fájó szívedet!
Nem kell a harc, kincsvadászat,
megvan neked mindened!
Figyeld meg, a siker téged,
csak pár percig boldogít,
ha ellöknek, majd megérted,
mi is a te dolgod itt!

Taníts – kérlek – jól szeretni,
s így emelj fel másokat,
érdemes jó ügyért tenni,
a szeretet támogat!
Küldd ki végre a világba,
s meglátod, visszatalál,
aki képes jól szeretni,
az egy igazi tanár!

Kihűlőben a világunk,
emeld fel a fejedet,
egy nap rossz oldalra álltunk,
hát meghalt a szeretet!
Élesszük fel, jószándékkal,
legyünk földi angyalok,
hadd mondhassam el magamról,
egy érző ember vagyok!

Taníts hát meg jól szeretni,
ez egy fontos küldetés!
Segíts mást boldoggá tenni,
mert tengődni, az kevés!
Küldd hát szerte a világba,
s visszatér a szeretet,
segíts végre felébredni,
felnyitni a szemeket!

Ne legyél egy új megváltó,
ne mártír légy, csak szeress,
álmokat valóra váltó,
s jót akaró lény lehess!
Aki megért, tud szeretni,
a többi, nem menthető,
kit szeretünk szívünkben él,
s nem lopja el temető!

Jobbá tenni a világot,
csak szeretettel lehet,
ne pazarold kincs szerzésre,
hatalomra életed!
Tanulj emberséggel élni,
csak ez az út járható,
ez az, mitől világunkban,
egy szebb jövő várható!

A kihűlő világunkat
a szeretet mentse meg!
Ez tesz jobbá mindnyájunkat,
ettől leszünk emberek!
Ez az egyetlen esélyünk,
lelkünk ettől lesz szabad,
vagy, ha nem, hát tovább félünk,
s az életünk elszalad…

Kiléptünk a szeretetből,
és e Földre leszülettünk.
Programozott életformák,
megvezetett lények lettünk!

Mikor jöttünk, nagyon vártak,
s szeretet vett minket körül,
része lettünk egy családnak,
amely nekünk szívből örül.

Ám, akiktől tanulhattunk,
azok hibás hitet adtak,
rossz hitrendszer szerint éltek,
s tovább adták, amit kaptak.

Ezért fuldoklik a lélek
az anyagban szakadatlan,
a sikerért nyújtózkodik,
csak hát rövid ez a paplan.

És a sikert pénzben mérik,
ez mutatja mennyit érünk,
értelmetlen célt hajszolva,
egymás tyúkszemére lépünk!

Szeretetben kéne élnünk,
és a lelkünk sose fájna,
nem küzdés lenne az élet,
s lelkünk örömöt találna!

Mennyből jöttünk, mint az angyal,
mind-mind szeretetre vágyunk!
Mért kaparunk földi kincsért,
mért erről szól a világunk?

Csak jó érzést kéne adnunk,
más lelkeket simogatnunk,
szeretettel, törődéssel,
világunkra kéne hatnunk!

A szeretet útját járom,
célomat megleltem:
szeretettel nyomot hagyni
minél több emberben!
Bátorítás és tanítás,
az igazi dolgom,
a hogyanját, verseimmel
könnyedén megoldom!

Minden egyes vers csupán
egy apró gyufa lángja,
s lángra lobbantja a szívet,
amely megtalálja!
Fénye túlnő a világon,
világít az éjben,
s remélem, az ember végre
úr lesz a sötéten!

Hisz mindenki ezt keresi,
a szeretet lángját,
s ha feléled minden lélek,
egyszer csak csodát lát!
Megtanulnak végre adni,
önzetlen egymásnak,
és eljön a karácsonya
a sötét világnak!

A Napunk is újra éled,
ránk mosolyog fénye,
értelmesen él egymásért
a világ összes lénye!
Nem lesz ok a félelemre,
ami fáj, begyógyul,
bőségben él, aki ma még
szeretetet koldul!

Arra kérlek segíts nekem,
mindezt tovább adni,
Hadd tudjon az emberi faj
embernek maradni!
Hadd szeressen minden lélek,
senkinek se ártson,
hadd legyen a szeretettől,
mindennap karácsony!

Bár a remény szép gyertyája
sohase aludna ki!
De ha mégis, bárcsak mindig
meggyújtaná valaki!
Elesettre, magányosra
éppúgy hullhatna a fény,
még a nehéz órákban is
érezze, hogy van remény!

Mert muszáj okot találni,
mert élni, s szeretni kell,
s aki szeret, többet tehet,
ne érje be ennyivel!
Kihűlt lelket melegíthet
egy jó szó, kedves mosoly,
mely begyógyít fájó sebet,
ennek érdekében szólj!

Kérő kezet ne taszíts el,
add, amid van, magadat!
Szeretetből bármennyit adsz,
benned egyre több marad!
Ha te élteted a reményt,
az jó érzést ad neked,
hisz a jóság visszatalál,
s boldogít a szeretet!

Úgy szeretnék veled élni,
magányomat átcserélni,
életre, mely összekötne,
eggyé gyúrna mindörökre!
Úgy szeretnék veled lenni,
itt a Földön mennybe menni,
szívedet jobbá szeretni,
boldog perceket szerezni!

Te vagy az, kit régen várok,
kiben jóérzést találok!
Te vagy, kiért tűzbe mennék,
sosem lennék kósza emlék!
Örök lennék, örök veled,
akiben örömöd leled,
akit szeretsz, akit imádsz,
akit mindig érezni vágysz!

Úgy szeretnék, veled járni,
boldogságra rátalálni,
minden percem neked adni,
mindig melletted maradni!
Úgy szeretnék neked hinni,
örömforrásából inni,
összeérni boldogsággal,
nem törődni a világgal!

Te vagy az, kit várok régen,
esőben és napsütésben,
hideg télben, forró nyárban,
kerestelek a világban!
Te vagy az, hát rád találtam,
te vagy az, kit mindig vártam,
a boldogság kapujában,
neked szívem nagyra tártam!

Lépj be rajta, lépje be, kérlek,
érted halok, érted élek,
érted veszem levegőmet,
a világom szebb tetőled!
Szép világom része leszel,
engem boldogabbá teszel,
kezem nyújtom, szívem adom,
szeress engem, kérlek, nagyon!

A Jóisten tenyerén,
ott ücsörgünk te, meg én!
Hitünkről beszélgetünk,
s örülünk, hogy élhetünk!
Ajándék a lét nekünk!

Ülünk Isten tenyerén,
lelkünkből száll fel a fény,
szívünkben a szeretet,
ad jóérzést, meleget,
nekem, s persze teneked!

Mert mi tudjuk, adni jó!
lelkünk rádióadó,
jót sugárzó, tisztelő,
álmot látó, ihlető,
jövő-magot elvető!

Teremtő a képzelet,
felvázol pár képletet,
így húz mába holnapot,
ahol máris ott vagyok,
és a vágyam ott ragyog.

Ha hiszem, életre kell,
ha nem, ördög viszi el!
Így teremtek, és te is,
s a teremtő Isten is,
világában, hogyha hisz!

A Jóisten tenyerén,
ábrándozunk te, meg én!
Hogy szebb lesz majd a világ,
teremtő lesz, aki lát,
s nem akarok hatni rád!

Elmondom, mit gondolok,
teremteni jó dolog,
s nem tanítja senki sem,
ha félek, ha nem hiszem,
végéig el sem viszem!

Elmondom hát teneked,
egy út van: A szeretet!
Adni, s nem elvenni kell!
Nem érni be ennyivel,
letenni, mit a szív cipel!

Járjuk hát így az utat,
hisz ez szebb jövőt mutat!
Úgy jó, ha szíved vezet,
nem fél többé, csak szeret,
reményt, hitet ad neked!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekem életet, életet,
ha megélem szép lehet, szép lehet,
csupa jót remélhetek, és élhetek!

A Jóisten jó nagyon, jó nagyon,
van már őrzőangyalom, angyalom,
amit kérek megkapom, megkapom,
amint lesz rá csudaszép alkalom.

A Jóisten nem fiú, nem leány,
nem vizsgálja jelenlétét tudomány.
Ő pont olyan, amilyennek képzelem,
ő a világ, ás mégis egy én velem!

A Jóisten úgy szeret, úgy szeret,
csak az enyém világából egy szelet,
ő küld nekem napsütést, vagy szelet,
s nem mondja meg mit tilos és mit lehet!

A Jóisten, de jó hozzám – Istenem! –
a lelkembe szép verseket írt nekem.
Azt írom le, valahányszor alkotok,
a Jóisten hírvivője én vagyok!

A Jóisten, Ő maga a szeretet,
de jó, hogy az Ő írnoka lehetek,
Szép szívekhez verseken át eljutok,
tőle kaptam minden jót, amit tudok!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
s csudajó, hogy nem egyedül engemet,
hisz szereti Ő az összes gyermekét,
és ha tudod, hogy létezik, szebb e lét!

A Jóisten úgy szeret és tesz csodát,
fogadd el a szeretetét, s add tovább,
A fényével gyújts tüzet más szívekben,
ne maradjon érző lélek hidegben!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekünk életet, életet,
engedd hát a szeretetét hatni rád,
s meglátod, hogy szebbé válik a világ!

Keressük a lét értelmét,
hiszen többről kéne szóljon!
Hogy a mindent takaró köd,
szemünk elől eloszoljon!
Keressük a valós tudást,
élet jobbító csodákat.
Az igazi felismerés,
nem tűnik föl, ma még várat!

Leszületésünktől fogva
mind-mind szeretetre vágyunk,
s elkövetünk mindent érte,
hátha szebb lesz a világunk!
Ám, tévúton jár a lélek,
hiszen két út között választ,
vagy a siker útján indul,
s abban keresi a választ.

Elhiszi, hogy majd csodálják,
elismerik tehetségét,
csúcsra jutva elérheti
a szeretet teljességét.
Kaphat hát kedves rajongást,
pulpituson trónra ülhet,
kitűnnie a tömegből
életen át sikerülhet.

Vagy épp eladja a lelkét,
gazdagító ügyet szolgál,
más lelkeket letaposva,
teszi dolgát, s azzal jól jár!
Behódol a hazugoknak,
kik uralják a világot,
s lenézi a szeretetet,
amire oly nagyon vágyott.

De mi mind szeretni jöttünk,
keresni a lét értelmét,
a szívünkkel irányítva,
a túl okosnak vélt elmét.
Hiszen többről kéne szóljon
a világunk és az élet,
hiszen egy a hajtóerőnk:
Szeretnénk, ha szeretnének.

Szeretettel kéne néznünk
társainkra, s a világra,
s rálelhetnénk közös célra,
mindennapi boldogságra!
Bár a világ felébredne,
bárcsak őszintén szeretne,
bárcsak rálelne az ember
az éltető szeretetre!