Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

júl
20

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, cyber, digitális, élet, ember, föld, harc, Hol tartunk?, Lélek, mindennap, szívünk, tudomány, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Keressük az igazunkat,
s beletörik a fogunk.
Lepattanunk a világról,
aztán pedig nyafogunk.
Hirdetjük, mit szívünk diktál,
hátha lesz, ki majd megért,
mindennapi harcainkban
hála sincs már mindezért.

Nem is erről szól az élet,
nem számít, hogy kik vagyunk!
A Föld is csak terepasztal,
s kivetítőnk az agyunk.
Lelki harcainkat vívjuk,
felesleges sok csatát,
s valójában nem is látjuk,
a világ szebb oldalát.

Amikor gyerekek voltunk,
vágytuk, hogy majd felnövünk,
s átvesszük az irányítást,
s mindenbe belejövünk.
Ám a világ megváltozott,
s kapkodjuk a fejünket,
mert az emberek világa,
hamarosan letűnhet.

Digitális forradalom,
cyber világ érkezik,
s kihal végül az a lény,
ki érzésekre éhezik.
A tudomány mesterséges,
nincs már benne emberi,
az ember a helyes útját
nem találja, nem leli.

Aki látja, aki érzi,
azt őrültnek nevezik,
s amit tudománynak hívnak,
inkább rombol, nehezít.
Korunknak végére értünk,
újba kéne lépni át,
de sajnos a pusztulásra
megérett ez a világ.

Aranyosi Ervin © 2020-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hallgasd a Föld szívét!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, csoda, életerő, élő, Hallgasd a Föld szívét!, levegő, óvjuk, szeretet, tisztaság, vers, világ, víz 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hallgasd a Föld szívét!

Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.
Milliárdnyi élőt
nevel, ápol, éltet,
csak körül kell néznünk,
s élvezni a szépet.

Ott az életerő
sok csodás vízében,
és a levegője
enged élni szépen.
Nem kéne szétszórnunk
rengeteg szemetet,
felelősen élve,
éltesse szeretet.

Tőle lehet teljes,
s élő a világunk,
mennyi csoda éled,
amerre csak járunk.
Meg kell hát őriznünk,
óvnunk tisztaságát,
élvezve a létet,
emberségünk álmát.

Vigyázzuk és óvjuk,
csak egy van belőle,
a szívünk így válik
boldogabbá tőle.
Legyen lelkünk hálás,
hogy ide születtünk,
gyönyörű bolygónkkal
gazdagabbak lettünk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, értelemmel..., gazság, hazug, igazság, pénz, pokol, süllyesztő, szakadék, szavak, szeretet, vágóhíd, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Hej emberek, ha mind felébrednétek,
s szemetek végre látni kezdene,
nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek,
nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak,
nem gyilkolhatná szét az őrület,
s lenne esélye méltó utókornak,
és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot,
elfogynának a hazug szavak,
egy szebb világ köszönne végre rátok,
ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben,
az útvesztőkben lélek ténfereg,
s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen,
mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk,
talán soha, már fel sem ébredünk.
Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk,
s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk
a hazugot a szakadék felé,
és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk,
hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság?
A rettegő hazug oldalra állt?
Egy világot éget fel kreált gazság,
s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok,
csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk?
Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott,
és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap?
Az utódaink velünk tűnnek el!
Élveztük kényelmét az akolnak?
Vagy csak a „gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot,
miért vakíthat látó szemeket?
Miért támogatja a gonoszt, az ártót,
s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten?
De önmagunknak mégsem segítünk.
A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen,
mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak,
hanem a békét megteremteni!
Szemét felnyitni a sok, még naivnak,
kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel,
a hazugságnak legyen vége már!
Hadd legyen boldog, minden élő ember,
s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Aranyosi Ervin © 2020-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha jól figyelnél

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, ha jól figyelnél, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ha jól figyelnél

Hej, ha figyelmedet a jóra terelnéd,
szívedet kitárva, csendesítve elméd,
megszabadulhatnál minden félelemtől,
elnyernéd a csodád, a nagy végtelentől!
Ha a szépet látnád, s öröm lenne társad,
szeretet érne el, mert szíved kitártad,
mosolyodat szórnád a még csüggedőkre,
eltűnne a bánat belőlük örökre.

Hej, ha hinni tudnál isteni magadban,
s megélnéd a csodát minden pillanatban,
mások asztalára örök mannát tennél,
szíveket vidítva őszintén szeretnél.
Csak a hiteidet kéne megvizsgálnod,
s változni, hogy veled változzon világod,
másik nézőpontból nézni fűre, fára,
életet locsolva az egész világra!

Hej, ha képes lennél holnapodban hinni,
szeretet zászlódat lobogtatva vinni,
hogy az ki az útját sehogy sem találja,
követni akarjon, s beálljon alája.
Csak egy jó cél kéne, s követendő példa,
útmutatás melyen eljuthat a célba,
talán feladnák a bús rabszolgaságot,
s együtt emelhetnénk fel a nagyvilágot!

Aranyosi Ervin © 2020-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fájdalmas igazság

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, érdek, Fájdalmas igazság, helyes, megtagad, szándék, szívem, tanultam, tisztán, vers, versem Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Fájdalmas igazság

Kimondtam az igazságot,
s páran megtagadtatok?
Ám, az igazságnál többet
nektek én nem adhatok!
Próbálom a szemeteket
felnyitni, hogy lássatok,
szeretném, hogy a tudásba
még mélyebben ássatok.

Vaj’ hány féle igazság van,
és helyes-e az enyém?
Azt nektek kell eldönteni,
már rögtön az elején.
Mit tudok és mit tanultam,
vajon, mihez érthetek?
Milyen szándékaim vannak,
vezetnek-e érdekek?

Ha szeretet van szívemben,
ha hiszem, hogy jót adok,
ha utamat tisztán járom,
talán jó példa vagyok.
De az utat te választod,
követheted léptemet,
vagy választhatsz jobbat is,
ha úgy érzed, az szép lehet.

Nekem mindegy, de ha letérsz,
már ne én rám mutogass,
ha álmaid összetörné,
néhány szerencselovas.
Aki pénzért lelkét adja,
s eladja a tiedet,
mert rájött, hogy a lelkedet,
könnyen vezetni lehet.

Kimondom az igazságot,
s akit zavar, menjen hát!
Keresse meg saját útját,
ha rossz, amit bennem lát!
Rossz álomból ébredezők,
ti meg gyertek csak velem!
Miattatok írom versem,
s nyitott könyv az életem.

Aranyosi Ervin © 2020-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vedd le a maszkodat

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álarc, Aranyosi Ervin, börtön, ember, jelkép, látomás, okol, szeretet, Vedd le a maszkodat!, vers 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Vedd le a maszkodat

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ne hagyj már magadból bolondot csinálni,
ha a miért-eket felfogod, megérted,
eldobod félelmed, s végre léted éled!
Vedd le a gyeplőt és ne legyél gyáva,
fess végre új eget az átmázolt világra!

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ha félsz nem tudod a gyönyörűt csodálni.
Odalenn a porban szépet nem teremthetsz,
megfagyott szíveddel jól te nem szerethetsz!
Ne hagyd az elmédet vezetni, uralni,
mert a sötétségtől lehet csak kihalni.

Vedd le a maszkodat, a szemellenződet,
ne csak tilosat láss, vedd észre a zöldet,
hiszen a szeretet képes felemelni,
félelem nélküli, szép világra lelni!
Nyugtasd meg lelkedet, múljon el a pánik!
Az alagút végén az élet virágzik!

Vedd le a maszkot és mutasd meg az arcod,
ha létedet éled nem vallhatsz kudarcot!
Vállald önmagadat, soha ne válj mássá!
Ne váljon életed röpke látomássá!
Élni születtél le és nem haldokolni,
felesleges dolog másokat okolni.

Vedd le csak a maszkod, nem kell neked álarc!
Éld meg a világod és a jövőt válaszd!
Azt, ahol szeretve élhet minden ember,
melyben a világból eltűnik a fegyver,
és eltűnik minden, mi félelmet okozhat,
a te ébredésed szebb világot hozhat.

Vedd csak le a maszkot, hiszen ez csak jelkép,
ami eltereli az emberek figyelmét!
Vedd észre, a világ dolgából kizárnak,
nincs beleszólásunk, rossz hírek az árnyak.
Az otthonainkból börtönt kovácsoltak,
ahová bezárva elveszhet a holnap!

Vegyük le a maszkot, mint egy rossz bilincset,
ne rémisztgethessen többé senki minket!
Nyílj meg világodnak, s az életet válaszd!
A szívedből újra szereteted áraszd!
Nyisd ki a szemedet, s ha kell, nyisd ki szádat,
tiszta fény borítsa végre be hazánkat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rém-álom

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, becsapott, döntés, elme, félelem, halott, igaz, Lélek, magyarok, pénz, Rém-álom, szabad, trendi, valóság, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Maszk-karikatúra

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boltban, egészség, gondolkozni, káros, maszk, Maszk-karikatúra, nem véd, stadion, szabály, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Maszk-karikatúra

Voltam ma a boltban.
Nem vettem fel maszkot.
Látszólag a helyzet
többeket aggasztott.

Mondtam: – A maszkhordás
egészségre káros!
– Nem baj, akkor is kell,
– mondta a pénztáros!

– A maszk megbetegít,
és AZ ellen nem véd,
csupán tompítja
a megvezetett elmét.

– A szabály, az szabály,
hát vegyen fel máskor!
Vagy ha ez nem tetszik,
vásároljon máshol!

– Kinn a stadionban
sok-sok ezer ember,
egymás mellett ülnek,
de ott a maszk nem kell!

– Ez itt nem stadion,
ez nincs szabad téren,
én is maszkot hordok
folyton, kérem szépen!

Azért, mert ez zárt tér,
és itt kötelező!
– Ott meg a góloknál
sok az ölelkező!

– De oda a vírus nem megy,
ott nem fertőz,
csak a vásárlásnál
kell, hogy maszkba rejtőzz?

Győzött a sötétség,
tilos gondolkozni,
és ezt képesek még
tovább is fokozni…

Értelmetlen szabály,
törvény, meg rendelet,
tudatlanul dönthet
ma a fejed felett!

Vagy nem is tudatlan?
Szándékosan káros?
Meghasonult világ,
a maszkjában jár most!

Inkább a józan észt
kell ma sutba dobni,
mint a butaságot
kicsit átgondolni…

Aranyosi Ervin © 2020-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, belehal, csodálom, elszakít, félelem, itt a mában, Kívül-belül, őszinte, tiszta, valós, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Nincs bennem félelem, se bánat,
átlátom tisztán létemet.
Részei vagyunk a világnak…
és most csodálom szép szemed!
A hazugságot is kizárom,
ne mérgezhesse lelkemet,
őszinte, tiszta a világom,
és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol,
kit szeretek, átölelem,
kilépek a pánik sodrából,
a lét hadd legyen több velem!
Nem állok többé be a sorba,
a birka-néppel nem megyek!
A valóst gyűjtöm egy csokorba,
hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson,
riogatás, hazug szavak!
Lelkemnek is kell, hogy lazítson,
hogy a karomban tartsalak!
S tudom, nem fogunk belehalni,
a hazugság legyőzhető,
ugyanúgy akarlak akarni,
érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet,
hiszen, amíg lelkem szabad,
a szívem szívedben időzhet,
s te is adod valós magad!
Már nem zavar külső világom,
az égre festett fellegek,
az életet belülről látom,
s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája,
a te lelkedbe olvadok,
és felszabadít majd a hála,
hogy veled önmagam vagyok!
Miért gyáva a többi ember,
vagy miért vak? Nem érdekel!
Csak élni vágyom, nyitott szemmel,
s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alma, Aranyosi Ervin, cél, felad, imádkozik, lelke, Mikor lehet késő?, remény, teremtő, vers, világa Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Keressük az igazunkat, s beletörik a fogunk. Lepattanunk a világról, aztán pedig nyafogunk. Hirdetjük, mit szívünk diktál, hátha lesz, ki majd megért, mindennapi harcainkban hála sincs már mindezért.

Nem is erről szól az élet, nem számít, hogy kik vagyunk! A Föld is csak terepasztal, s kivetítőnk az agyunk. Lelki harcainkat vívjuk, felesleges sok csatát, s valójában nem is látjuk, a világ szebb oldalát.

Amikor gyerekek voltunk, vágytuk, hogy majd felnövünk, s átvesszük az irányítást, s mindenbe belejövünk. Ám a világ megváltozott, s kapkodjuk a fejünket, mert az emberek világa, hamarosan letűnhet.

Digitális forradalom, cyber világ érkezik, s kihal végül az a lény, ki érzésekre éhezik. A tudomány mesterséges, nincs már benne emberi, az ember a helyes útját nem találja, nem leli.

Aki látja, aki érzi, azt őrültnek nevezik, s amit tudománynak hívnak, inkább rombol, nehezít. Korunknak végére értünk, újba kéne lépni át, de sajnos a pusztulásra megérett ez a világ.

Aranyosi Ervin: Hallgasd a Föld szívét!

Hallgasd a Föld szívét, csak miértünk dobban. Ezért kéne nekünk megbecsülnünk jobban. Milliárdnyi élőt nevel, ápol, éltet, csak körül kell néznünk, s élvezni a szépet.

Ott az életerő sok csodás vízében, és a levegője enged élni szépen. Nem kéne szétszórnunk rengeteg szemetet, felelősen élve, éltesse szeretet.

Tőle lehet teljes, s élő a világunk, mennyi csoda éled, amerre csak járunk. Meg kell hát őriznünk, óvnunk tisztaságát, élvezve a létet, emberségünk álmát.

Vigyázzuk és óvjuk, csak egy van belőle, a szívünk így válik boldogabbá tőle. Legyen lelkünk hálás, hogy ide születtünk, gyönyörű bolygónkkal gazdagabbak lettünk!

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Hej emberek, ha mind felébrednétek, s szemetek végre látni kezdene, nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek, nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak, nem gyilkolhatná szét az őrület, s lenne esélye méltó utókornak, és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot, elfogynának a hazug szavak, egy szebb világ köszönne végre rátok, ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben, az útvesztőkben lélek ténfereg, s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen, mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk, talán soha, már fel sem ébredünk. Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk, s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk a hazugot a szakadék felé, és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk, hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság? A rettegő hazug oldalra állt? Egy világot éget fel kreált gazság, s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok, csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk? Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott, és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap? Az utódaink velünk tűnnek el! Élveztük kényelmét az akolnak? Vagy csak a „gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot, miért vakíthat látó szemeket? Miért támogatja a gonoszt, az ártót, s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten? De önmagunknak mégsem segítünk. A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen, mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak, hanem a békét megteremteni! Szemét felnyitni a sok, még naivnak, kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel, a hazugságnak legyen vége már! Hadd legyen boldog, minden élő ember, s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Aranyosi Ervin: Ha jól figyelnél

Aranyosi Ervin: Fájdalmas igazság

Kimondtam az igazságot, s páran megtagadtatok? Ám, az igazságnál többet nektek én nem adhatok! Próbálom a szemeteket felnyitni, hogy lássatok, szeretném, hogy a tudásba még mélyebben ássatok.

Vaj’ hány féle igazság van, és helyes-e az enyém? Azt nektek kell eldönteni, már rögtön az elején. Mit tudok és mit tanultam, vajon, mihez érthetek? Milyen szándékaim vannak, vezetnek-e érdekek?

Ha szeretet van szívemben, ha hiszem, hogy jót adok, ha utamat tisztán járom, talán jó példa vagyok. De az utat te választod, követheted léptemet, vagy választhatsz jobbat is, ha úgy érzed, az szép lehet.

Nekem mindegy, de ha letérsz, már ne én rám mutogass, ha álmaid összetörné, néhány szerencselovas. Aki pénzért lelkét adja, s eladja a tiedet, mert rájött, hogy a lelkedet, könnyen vezetni lehet.

Kimondom az igazságot, s akit zavar, menjen hát! Keresse meg saját útját, ha rossz, amit bennem lát! Rossz álomból ébredezők, ti meg gyertek csak velem! Miattatok írom versem, s nyitott könyv az életem.

Aranyosi Ervin: Vedd le a maszkodat

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni, ne hagyj már magadból bolondot csinálni, ha a miért-eket felfogod, megérted, eldobod félelmed, s végre léted éled! Vedd le a gyeplőt és ne legyél gyáva, fess végre új eget az átmázolt világra!

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni, ha félsz nem tudod a gyönyörűt csodálni. Odalenn a porban szépet nem teremthetsz, megfagyott szíveddel jól te nem szerethetsz! Ne hagyd az elmédet vezetni, uralni, mert a sötétségtől lehet csak kihalni.

Vedd le a maszkodat, a szemellenződet, ne csak tilosat láss, vedd észre a zöldet, hiszen a szeretet képes felemelni, félelem nélküli, szép világra lelni! Nyugtasd meg lelkedet, múljon el a pánik! Az alagút végén az élet virágzik!

Vedd le a maszkot és mutasd meg az arcod, ha létedet éled nem vallhatsz kudarcot! Vállald önmagadat, soha ne válj mássá! Ne váljon életed röpke látomássá! Élni születtél le és nem haldokolni, felesleges dolog másokat okolni.

Vedd le csak a maszkod, nem kell neked álarc! Éld meg a világod és a jövőt válaszd! Azt, ahol szeretve élhet minden ember, melyben a világból eltűnik a fegyver, és eltűnik minden, mi félelmet okozhat, a te ébredésed szebb világot hozhat.

Vedd csak le a maszkot, hiszen ez csak jelkép, ami eltereli az emberek figyelmét! Vedd észre, a világ dolgából kizárnak, nincs beleszólásunk, rossz hírek az árnyak. Az otthonainkból börtönt kovácsoltak, ahová bezárva elveszhet a holnap!

Vegyük le a maszkot, mint egy rossz bilincset, ne rémisztgethessen többé senki minket! Nyílj meg világodnak, s az életet válaszd! A szívedből újra szereteted áraszd! Nyisd ki a szemedet, s ha kell, nyisd ki szádat, tiszta fény borítsa végre be hazánkat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom, mától legyen csak a tiéd! Mától kezdve én nem parázom, így szebb lesz tán a földi lét! Hordd, mint király az új ruháját, mit a média rád adott, élvezd ki lelked szép halálát, ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni, mint menni kijelölt úton, s pláne nehéz jó döntést hozni, egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom! Könnyű a jókkal szembe menni, s megtagadni az igazat! Kétezer éve ez a trendi, s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal, az igazat megtagadod, azonosulsz szélhámossággal, mert ez a sors, mi adatott! Nem így van? Sorsodat te írod, diktált szöveggel gyengítik. Nincs kezedben, tehát nem bírod, s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek, csak, hogy nem látod, nem hiszed! Hazugság méreggel etetnek, mely átjárta már rég szíved. Becsapottként is őket véded, és odatartod arcodat, s megtámadod, ki téged véd meg, ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem? Köszönöm, nem! Én maradok! Ébresztenem kell! Ezt kell tennem, hogy maradjanak magyarok! Ébresztgetni, kiben az élet, a gondolat lángja lobog, ki még ura az életének. Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed, s bele fullad a nagyvilág, a pénz még úr, s csalásra gerjed, s álarcot akar adni rád. Az ész maradjon börtönében, s higgyen benne, hogy még szabad! A lélek nem kell már e létben, s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Maszk-karikatúra

Voltam ma a boltban. Nem vettem fel maszkot. Látszólag a helyzet többeket aggasztott.

Mondtam: – A maszkhordás egészségre káros! – Nem baj, akkor is kell, – mondta a pénztáros!

– A maszk megbetegít, és AZ ellen nem véd, csupán tompítja a megvezetett elmét.

– A szabály, az szabály, hát vegyen fel máskor! Vagy ha ez nem tetszik, vásároljon máshol!

– Kinn a stadionban sok-sok ezer ember, egymás mellett ülnek, de ott a maszk nem kell!

– Ez itt nem stadion, ez nincs szabad téren, én is maszkot hordok folyton, kérem szépen!

Azért, mert ez zárt tér, és itt kötelező! – Ott meg a góloknál sok az ölelkező!

– De oda a vírus nem megy, ott nem fertőz, csak a vásárlásnál kell, hogy maszkba rejtőzz?

Győzött a sötétség, tilos gondolkozni, és ezt képesek még tovább is fokozni…

Értelmetlen szabály, törvény, meg rendelet, tudatlanul dönthet ma a fejed felett!

Vagy nem is tudatlan? Szándékosan káros? Meghasonult világ, a maszkjában jár most!

Inkább a józan észt kell ma sutba dobni, mint a butaságot kicsit átgondolni…

Aranyosi Ervin © 2020-06-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Nincs bennem félelem, se bánat, átlátom tisztán létemet. Részei vagyunk a világnak… és most csodálom szép szemed! A hazugságot is kizárom, ne mérgezhesse lelkemet, őszinte, tiszta a világom, és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol, kit szeretek, átölelem, kilépek a pánik sodrából, a lét hadd legyen több velem! Nem állok többé be a sorba, a birka-néppel nem megyek! A valóst gyűjtöm egy csokorba, hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson, riogatás, hazug szavak! Lelkemnek is kell, hogy lazítson, hogy a karomban tartsalak! S tudom, nem fogunk belehalni, a hazugság legyőzhető, ugyanúgy akarlak akarni, érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet, hiszen, amíg lelkem szabad, a szívem szívedben időzhet, s te is adod valós magad! Már nem zavar külső világom, az égre festett fellegek, az életet belülről látom, s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája, a te lelkedbe olvadok, és felszabadít majd a hála, hogy veled önmagam vagyok! Miért gyáva a többi ember, vagy miért vak? Nem érdekel! Csak élni vágyom, nyitott szemmel, s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?

Soha sincs késő, csak ha az ember feladja. Amíg van célja, amíg a lelke hajtja, saját világa önként változik!

De nincsen késő, csak hinni kell a létben, itt ülünk együtt, a Teremtőnk ölében, ötlet kell, s valóra váltó hit!

Soha nincs késő, csak, ha reményt veszt a lélek! Csak, ha feladja, nincs célja az életének, befordul és már nem imádkozik.

Mert késő van már, ha álmát, hitét veszti, ha Istenének kezét végleg elereszti, s hitetlenül más létbe távozik!

Aranyosi Ervin © 2020-06-16. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Keressük az igazunkat,
s beletörik a fogunk.
Lepattanunk a világról,
aztán pedig nyafogunk.
Hirdetjük, mit szívünk diktál,
hátha lesz, ki majd megért,
mindennapi harcainkban
hála sincs már mindezért.

Nem is erről szól az élet,
nem számít, hogy kik vagyunk!
A Föld is csak terepasztal,
s kivetítőnk az agyunk.
Lelki harcainkat vívjuk,
felesleges sok csatát,
s valójában nem is látjuk,
a világ szebb oldalát.

Amikor gyerekek voltunk,
vágytuk, hogy majd felnövünk,
s átvesszük az irányítást,
s mindenbe belejövünk.
Ám a világ megváltozott,
s kapkodjuk a fejünket,
mert az emberek világa,
hamarosan letűnhet.

Digitális forradalom,
cyber világ érkezik,
s kihal végül az a lény,
ki érzésekre éhezik.
A tudomány mesterséges,
nincs már benne emberi,
az ember a helyes útját
nem találja, nem leli.

Aki látja, aki érzi,
azt őrültnek nevezik,
s amit tudománynak hívnak,
inkább rombol, nehezít.
Korunknak végére értünk,
újba kéne lépni át,
de sajnos a pusztulásra
megérett ez a világ.

Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.
Milliárdnyi élőt
nevel, ápol, éltet,
csak körül kell néznünk,
s élvezni a szépet.

Ott az életerő
sok csodás vízében,
és a levegője
enged élni szépen.
Nem kéne szétszórnunk
rengeteg szemetet,
felelősen élve,
éltesse szeretet.

Tőle lehet teljes,
s élő a világunk,
mennyi csoda éled,
amerre csak járunk.
Meg kell hát őriznünk,
óvnunk tisztaságát,
élvezve a létet,
emberségünk álmát.

Vigyázzuk és óvjuk,
csak egy van belőle,
a szívünk így válik
boldogabbá tőle.
Legyen lelkünk hálás,
hogy ide születtünk,
gyönyörű bolygónkkal
gazdagabbak lettünk!

Hej emberek, ha mind felébrednétek,
s szemetek végre látni kezdene,
nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek,
nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak,
nem gyilkolhatná szét az őrület,
s lenne esélye méltó utókornak,
és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot,
elfogynának a hazug szavak,
egy szebb világ köszönne végre rátok,
ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben,
az útvesztőkben lélek ténfereg,
s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen,
mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk,
talán soha, már fel sem ébredünk.
Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk,
s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk
a hazugot a szakadék felé,
és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk,
hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság?
A rettegő hazug oldalra állt?
Egy világot éget fel kreált gazság,
s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok,
csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk?
Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott,
és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap?
Az utódaink velünk tűnnek el!
Élveztük kényelmét az akolnak?
Vagy csak a „gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot,
miért vakíthat látó szemeket?
Miért támogatja a gonoszt, az ártót,
s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten?
De önmagunknak mégsem segítünk.
A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen,
mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak,
hanem a békét megteremteni!
Szemét felnyitni a sok, még naivnak,
kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel,
a hazugságnak legyen vége már!
Hadd legyen boldog, minden élő ember,
s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Kimondtam az igazságot,
s páran megtagadtatok?
Ám, az igazságnál többet
nektek én nem adhatok!
Próbálom a szemeteket
felnyitni, hogy lássatok,
szeretném, hogy a tudásba
még mélyebben ássatok.

Vaj’ hány féle igazság van,
és helyes-e az enyém?
Azt nektek kell eldönteni,
már rögtön az elején.
Mit tudok és mit tanultam,
vajon, mihez érthetek?
Milyen szándékaim vannak,
vezetnek-e érdekek?

Ha szeretet van szívemben,
ha hiszem, hogy jót adok,
ha utamat tisztán járom,
talán jó példa vagyok.
De az utat te választod,
követheted léptemet,
vagy választhatsz jobbat is,
ha úgy érzed, az szép lehet.

Nekem mindegy, de ha letérsz,
már ne én rám mutogass,
ha álmaid összetörné,
néhány szerencselovas.
Aki pénzért lelkét adja,
s eladja a tiedet,
mert rájött, hogy a lelkedet,
könnyen vezetni lehet.

Kimondom az igazságot,
s akit zavar, menjen hát!
Keresse meg saját útját,
ha rossz, amit bennem lát!
Rossz álomból ébredezők,
ti meg gyertek csak velem!
Miattatok írom versem,
s nyitott könyv az életem.

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ne hagyj már magadból bolondot csinálni,
ha a miért-eket felfogod, megérted,
eldobod félelmed, s végre léted éled!
Vedd le a gyeplőt és ne legyél gyáva,
fess végre új eget az átmázolt világra!

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ha félsz nem tudod a gyönyörűt csodálni.
Odalenn a porban szépet nem teremthetsz,
megfagyott szíveddel jól te nem szerethetsz!
Ne hagyd az elmédet vezetni, uralni,
mert a sötétségtől lehet csak kihalni.

Vedd le a maszkodat, a szemellenződet,
ne csak tilosat láss, vedd észre a zöldet,
hiszen a szeretet képes felemelni,
félelem nélküli, szép világra lelni!
Nyugtasd meg lelkedet, múljon el a pánik!
Az alagút végén az élet virágzik!

Vedd le a maszkot és mutasd meg az arcod,
ha létedet éled nem vallhatsz kudarcot!
Vállald önmagadat, soha ne válj mássá!
Ne váljon életed röpke látomássá!
Élni születtél le és nem haldokolni,
felesleges dolog másokat okolni.

Vedd le csak a maszkod, nem kell neked álarc!
Éld meg a világod és a jövőt válaszd!
Azt, ahol szeretve élhet minden ember,
melyben a világból eltűnik a fegyver,
és eltűnik minden, mi félelmet okozhat,
a te ébredésed szebb világot hozhat.

Vedd csak le a maszkot, hiszen ez csak jelkép,
ami eltereli az emberek figyelmét!
Vedd észre, a világ dolgából kizárnak,
nincs beleszólásunk, rossz hírek az árnyak.
Az otthonainkból börtönt kovácsoltak,
ahová bezárva elveszhet a holnap!

Vegyük le a maszkot, mint egy rossz bilincset,
ne rémisztgethessen többé senki minket!
Nyílj meg világodnak, s az életet válaszd!
A szívedből újra szereteted áraszd!
Nyisd ki a szemedet, s ha kell, nyisd ki szádat,
tiszta fény borítsa végre be hazánkat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Voltam ma a boltban.
Nem vettem fel maszkot.
Látszólag a helyzet
többeket aggasztott.

Mondtam: – A maszkhordás
egészségre káros!
– Nem baj, akkor is kell,
– mondta a pénztáros!

– A maszk megbetegít,
és AZ ellen nem véd,
csupán tompítja
a megvezetett elmét.

– A szabály, az szabály,
hát vegyen fel máskor!
Vagy ha ez nem tetszik,
vásároljon máshol!

– Kinn a stadionban
sok-sok ezer ember,
egymás mellett ülnek,
de ott a maszk nem kell!

– Ez itt nem stadion,
ez nincs szabad téren,
én is maszkot hordok
folyton, kérem szépen!

Azért, mert ez zárt tér,
és itt kötelező!
– Ott meg a góloknál
sok az ölelkező!

– De oda a vírus nem megy,
ott nem fertőz,
csak a vásárlásnál
kell, hogy maszkba rejtőzz?

Győzött a sötétség,
tilos gondolkozni,
és ezt képesek még
tovább is fokozni…

Értelmetlen szabály,
törvény, meg rendelet,
tudatlanul dönthet
ma a fejed felett!

Vagy nem is tudatlan?
Szándékosan káros?
Meghasonult világ,
a maszkjában jár most!

Inkább a józan észt
kell ma sutba dobni,
mint a butaságot
kicsit átgondolni…

Aranyosi Ervin © 2020-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nincs bennem félelem, se bánat,
átlátom tisztán létemet.
Részei vagyunk a világnak…
és most csodálom szép szemed!
A hazugságot is kizárom,
ne mérgezhesse lelkemet,
őszinte, tiszta a világom,
és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol,
kit szeretek, átölelem,
kilépek a pánik sodrából,
a lét hadd legyen több velem!
Nem állok többé be a sorba,
a birka-néppel nem megyek!
A valóst gyűjtöm egy csokorba,
hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson,
riogatás, hazug szavak!
Lelkemnek is kell, hogy lazítson,
hogy a karomban tartsalak!
S tudom, nem fogunk belehalni,
a hazugság legyőzhető,
ugyanúgy akarlak akarni,
érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet,
hiszen, amíg lelkem szabad,
a szívem szívedben időzhet,
s te is adod valós magad!
Már nem zavar külső világom,
az égre festett fellegek,
az életet belülről látom,
s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája,
a te lelkedbe olvadok,
és felszabadít majd a hála,
hogy veled önmagam vagyok!
Miért gyáva a többi ember,
vagy miért vak? Nem érdekel!
Csak élni vágyom, nyitott szemmel,
s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Soha sincs késő,
csak ha az ember feladja.
Amíg van célja,
amíg a lelke hajtja,
saját világa önként változik!

De nincsen késő,
csak hinni kell a létben,
itt ülünk együtt,
a Teremtőnk ölében,
ötlet kell, s valóra váltó hit!

Soha nincs késő,
csak, ha reményt veszt a lélek!
Csak, ha feladja,
nincs célja az életének,
befordul és már nem imádkozik.

Mert késő van már,
ha álmát, hitét veszti,
ha Istenének kezét
végleg elereszti,
s hitetlenül más létbe távozik!

Aranyosi Ervin © 2020-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva