Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Időskori biztató

Aranyosi Ervin: Időskori biztató

Elhasználódnak a földi dolgok,
de te azért, maradj csak boldog!
Nehezen mozdul a kezed, a lábad?
Mégse húzzon le mélybe a bánat!

Sok mindent kezdesz tisztábban látni,
lényegre tapintva, bölcsebbé válni!
Ifjúság, könnyedség, emlék csak benned?
Mégis, e korban is, akad mit tenned!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Vénülő testedben ott van az élet,
tudsz te még alkotni valami szépet,
tudsz te még adni a földi világnak,
higgy benne, reád még szép percek várnak!

Az idő tovaszállt, ám bölcsebb lettél,
keresd meg magadban, miért születtél,
bölcsesség, tehetség izzítsa vágyad,
korodnak értelmét még megtaláljad!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Itt szüless újjá, még ebben a testben,
ébredő szellemed segíthet ebben!
Ne hagyd, hogy legyőzzön az unalom,
sok kihívás kísérjen még utadon!

Aranyosi Ervin © 2022-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ


Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ

Fegyver nélkül a világ,
sokkal szebb lehetne,
kinn a réten a virág
boldoggá tehetne.

Nem tépnénk le mi onnan,
csupán megcsodálnánk,
és a szép természettel
egy oldalra állnánk.

Refrén:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!

Mire jó a pusztítás,
ugye, te sem érted?
Egymás ellen uszítás,
gazdagító érdek!

Egy dolgunk van itt nekünk,
emberré kell válnunk,
megbékélve világunkkal,
jó oldalra állnunk!

Refrén2.:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!
Élj együtt a természettel,
hidd el, ennél jobb cél nem kell,
figyelemmel, szeretettel,
békélj meg a természettel!

Aranyosi Ervin © 2022-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Földre álmodott végtelen


Aranyosi Ervin: Földre álmodott végtelen

Úgy szeretnék előre futni
és utolérni önmagam.
Holnapom jó előre tudni,
s hinni, hogy abban béke van!
Úgy szeretnék egy álmot látni,
melyben a lélek felragyog,
egy zöldellő világban járni,
élvezve, azt hogy ott vagyok!

Úgy szeretném, ha mindazokkal,
kik velem itt indultak el,
változna minden, persze okkal,
mert a lélek jót érdemel!
Ám, együtt álmodnánk világot,
egy természetest, élhetőt,
milyet csak a teremtő látott,
de még a teremtés előtt!

Nem kínlódnánk a szépre vágyva,
csak élveznénk az életet,
csak szívünket nyitnánk meg tágra,
s kitöltené a szeretet.
Nem vágynánk folyton többre, jobbra,
hisz miénk lenne a világ,
nem élnénk egymással morogva,
hagynánk az álmot hatni ránk!

Úgy szeretném, ha minden ember,
egy szép napon megértené,
hogy több, a mindenségnél, nem kell,
s a sorsot nem kísértené!
Beérnénk csupán az eléggel,
minek a több, szükségtelen!
Beérnénk földdel és az éggel,
hiszen miénk a végtelen.

Úgy szeretném, ha együtt élnénk,
nem bántva egymást meg soha,
ha másokat el nem ítélnénk,
s nem lenne a sors mostoha!
Bárcsak lenne ez élő álom,
amiért élni érdemes,
az utat kell most megtalálnom,
mert ez a cél, hiszem, nemes!

Aranyosi Ervin © 2022-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…


Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…

Legalább a reményt,
azt, meg kéne hagyni!
Nélküle az élet,
nem is tud haladni.
Fényszóró a ködben,
mikor utad járod.
Nélküle bezárul
csodaszép világod…

Szükség van reményre,
örök biztatásra,
az elárvult lelket,
nem hagyni magára!
Az élethez cél kell,
a holnaphoz álom,
s hit, hogy az utamat
biztos megtalálom!

A reményét vesztett,
már nem életképes,
annak a jövője,
igencsak kétséges.
Hisz a lába alól
a talajt kihúzták,
összes édes álmát,
darabokra zúzták.

Legalább a reményt,
vissza kéne adni!
Legyen út előtte,
hogy tudjon haladni!
Az élet kapuját
megnyitni, kitárni,
hogy egy szebb jövőre
képes legyen várni!

Aranyosi Ervin © 2022-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestem a helyem


Aranyosi Ervin: Kerestem a helyem

Kerestem a legjobb helyem,
ahol álmom rám talál.
Ez a táska jó lesz nekem,
ha pihennék végre már.
Perceimet újra élem,
minden álmom csuda jó!
Úgy érzem, hogy ez a táska,
éppen e célra való…

Aranyosi Ervin © 2022-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!


Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!

Vajon a boldogsághoz
milyen út vezet?
Úgy szép, ha minden percét
végig élvezed?
A percnek csillogása,
ad csak örömöt?
Vagy mikor hála jár át,
s beléd költözött?

Vajon az életeddel
mi is volt a cél?
Vagy minden meg volt írva,
mikor születtél?
De vajon te írtad meg,
vagy más írta neked?
Hiszed, hogy készen kaptad
az egész életet?

Refrén:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítd meg önmagad!

Vajon, ha nagyot álmodsz
nem lesz-e teher?
Vajon, mi vállad nyomja,
majd földre teper?
Vajon, ha folyton rettegsz,
a végzet rád talál?
Amikor nem mersz tenni,
az már a halál?

Refrén 2.:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítsd meg önmagad!

Tedd csendben dolgodat,
tégy jobbá másokat,
élvezd ki szép világodat!
Álmodj szebb holnapot,
higgy benne, s megkapod!
Tedd valósággá az álmodat!

Aranyosi Ervin © 2021.12.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Február végén

Aranyosi Ervin: Február végén

Február utolsó napján,
kerek Hold tekint reám.
Szökik a nap, szökik a perc,
tovaszáll az éjszakám!
Elfolyik a kezem közül,
meg hiába markolom,
elvész minden múló percem,
búsulni még sincs okom.

Mert mi múlik, a helyébe
új alkalom lép elő,
s minden egyes vágyott célom
közelebbről nézhető.
Már alig van néhány lépés,
mi elválaszt tőle még,
nagy örömmel élem létem,
sosem lesz ebből elég.

Csak a jóra koncentrálok,
kiélvezem perceim,
így lesz ritmusos a versem,
így kerül belé a rím.
Talán jó, hogy a holnapot
előre nem tudhatom,
meglepetés és váratlan
lesz érte a jutalom.

Február végére értem,
ez a hónap elszaladt.
ezt sem zártam kalitkába,
mint a szálló madarat.
Engedem, hagyom repülni,
s kapok egy új hónapot,
s bár az idő száll felettem,
minden nap nyomot hagyok!

Lám, csak változik a Hold is,
most felhő takarja el,
néha elfogy, néha hízik,
s minden új nap útra kel.
Aztán tovaszáll a felhő,
a Hold újra rám nevet,
hol előjön, hol elbújik,
mint egy játszó kisgyerek!

Hiszem, élvezi a létet,
sokat látott, bölcs, öreg!
Nem rohan, s az égi pályát
emlékekkel tölti meg.
A látványtól gazdagodva,
vár új órát, új napot,
s büszkén néz az ablakomba,
látja nézem, ott vagyok!

Kedves Holdam, vidd magaddal
a búcsúzó februárt,
s holnap már a márciusra
aggas új fénylő ruhát.
Én még ezt a mát megélem,
teszem csak a dolgomat,
hiszem, hogy a változástól
lehetek majd boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2021-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csapongás


Aranyosi Ervin: Csapongás

Csapongok én, ha célom nincsen.
S bár ott van a kezem a kilincsen,
jövőm ajtaja zárva marad,
s a világ mellettem elszalad.

Kéne egy cél, hogy hajtson vágyam,
hogy miért jöttem, megtaláljam!
Megleljem okát életemnek,
hiszen a lelkek célt keresnek.

Nem jöttem én sem üres kézzel,
felruháztak a hűvös ésszel,
ám közben mégis azt hiszem,
a választ rejti még szívem.

Tudom, hogy szívvel kell keresnem,
s fontos erősnek, igaznak lennem!
Átlátni minden hazugságon,
ami mérgezi még a világom.

Hiszek és látok, érzek, értek,
de amíg más az államérdek,
amíg félnek az emberek,
utat mutatni nem lehet!

Hogyan lehetnék fény a sötétben?
Nem jön sugallat, vagy én nem értem?
Hogy kéne szemeket felnyitnom,
mutatva: – Én a jót tanítom!

Keresem így hát, annak módját,
elmondjam, mit lát, aki jól lát!
Megmutassam az igazságot,
mert félrevezették ezt a világot!

Sötétség börtönében élünk,
alantasok mocskától félünk,
saját szemünknek sem hiszünk,
félelmektől fagyott szívünk.

Csak csendben várunk a csodára,
s közben épül a gonosz vára,
mi meg csak várunk, nem teszünk,
amíg a rabjaik leszünk.

Aranyosi Ervin © 2021-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minek is?


Aranyosi Ervin: Minek is?

Minek az út,
ha sehová sem vezet?
Minek a táj,
ha a látványt nem élvezed?
Minek a szív,
ha nem dobban, nem szeret?
Minek a lét,
ha csak történik veled?

Minek a vágy,
ha üres a képzelet?
Minek a szó,
ha nem érted csendedet?
Minek a tér,
ha lelked itt bent reked?
Minek a hit,
ha Istent nem leled?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Minek a cél,
Ha egy helyben maradsz?
Minek a láb,
ha nem futsz, nem szaladsz?
Minek a Nap,
ha lelkedben kihűl?
Minek a szép,
ha csúf lapul belül?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Aranyosi Ervin © 2020-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?


Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?

Soha sincs késő,
csak ha az ember feladja.
Amíg van célja,
amíg a lelke hajtja,
saját világa önként változik!

De nincsen késő,
csak hinni kell a létben,
itt ülünk együtt,
a Teremtőnk ölében,
ötlet kell, s valóra váltó hit!

Soha nincs késő,
csak, ha reményt veszt a lélek!
Csak, ha feladja,
nincs célja az életének,
befordul és már nem imádkozik.

Mert késő van már,
ha álmát, hitét veszti,
ha Istenének kezét
végleg elereszti,
s hitetlenül más létbe távozik!

Aranyosi Ervin © 2020-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva