élet | Aranyosi Ervin versei

nov
22

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, együtt, élet, jószándék, jövő, köszönteni, őszintén, Szeretnélek téged..., szeretni, vers 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Szeretnélek téged verssel köszönteni,
szerető szívedbe örömöt önteni!
Tudatni, mily fontos vagy az életemben,
bármi is történik, hidd el, minden rendben!

Minden történés az életünk szolgálja,
az élet nem verseny és nem küzdőpálya!
Feladatok vannak, megtapasztalások,
amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.

Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem,
van segítő készség és jószándék bennem.
Segítek terheid válladról letenni,
boldogabbá válni, könnyedebben menni!

Keressük az utat, s együtt megtaláljuk,
önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk.
Megtanulunk együtt és egymásért élni,
s megértjük haláltól nincsen okunk félni!

Tereljük figyelmünk inkább életünkre,
s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre?
Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet,
legyünk segítői egymás életének.

Leljünk hát örömöt létben, szeretetben,
lássuk világunkat napról napra szebben!
Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban!
Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!

Éljünk világunkkal szép harmóniában,
élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában!
Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet,
és váltsuk valóra sorban az egészet!

Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni,
másokkal törődve jó emberré válni!
Jó példával járni más előtt az élen,
mutatva a módját, szebben hogyan éljen.

Visszaadni hitét minden elesettnek,
megmutatni, hogy még boldogok lehetnek!
Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni,
tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2018-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldogság, élet, Élőn haldokló, félelem, halál, lelked, megbénít, vágy, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szívesen kacagok

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, élet, játékos, kicsi, lelkem, példa, szeretet, Szívesen kacagok, szólam, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szívesen kacagok

Engem nem túl nehéz kacagásra bírni,
az én kicsi lelkem játékos nagyon!
Ha minden rendben van, sosem látsz te sírni,
Jókedvem elűzni biztos nem hagyom!
Bizony, a sok felnőtt példát vehet rólam,
nem félek megélni ezt az életet!
A szeretet nálam nem csak puszta szólam,
Így tudok mutatni jó példát neked!

Aranyosi Ervin © 2018-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Anyám, apám, Aranyosi Ervin, élet, Enyém, harc, hazudnak, hitrendszer, iskola, média, megvéd, Nekem van igazam!?, vers Leave a Comment

Melyik az igazság?

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Van nekem egy saját, külön igazságom,
és mindenki másét, könnyen lesajnálom!
Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan,
s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni,
nem hagyom más által szanaszét cincálni!
Meg kell azt védenem mindig, mindenáron,
mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát,
játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát!
Sosem ismerem el, hogy néha tévedek,
hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát,
mit az én igazam könnyen fogalmaz át!
Van jó hitrendszerem, amit megtanultam,
s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron,
s ebben erősített pár közeli rokon.
Csak az az igazság, amit nekem mondtak,
meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat,
média látja el hírekkel házamat.
Amit tőlük tudok, pont aszerint élek,
engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok,
másokkal versengek, ha kell ledarálok,
de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék,
hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom,
mindegyik média egyként a barátom.
Változik igazam, de az enyém marad,
csak ahogy „tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van,
csak mások hazudnak minden pillanatban,
s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni,
saját igazammal mást mind megelőzni!
-_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad,
a gondolatait ne tartsd meg magadnak,
inkább értékeld át, gondold szépen végig,
vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van,
és mindenki bízik saját igazában!
De vajon tudjuk-e igazán mit védünk?
Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni?
Kapcsolatainkat szóval besározni?
Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni,
másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont,
ahogy a világod hiteden át látod.
Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet,
ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mennybe ment kedvenceinkért

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, élet, emlékezünk, fénybe, gondol, gyertya, halál, menny, Mennybe ment kedvenceinkért, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin:
Mennybe ment kedvenceinkért

Gyújtsunk gyertyát most értük is,
gondoljunk reájuk.
Az életük csak rólunk szólt,
ma is fáj a haláluk.
Szeretetük múlhatatlan
szívünkbe vésődött,
Az életünk napról napra
egymáshoz kötődött.
Aztán ők is mennybe mentek,
beléptek a fénybe,
a szívünkben itt maradt
a szeretet emléke.
Gyújtsunk gyertyát, emlékezzünk:
– Messze ment barátok,
amíg élünk, nem felejtünk,
emlékezünk rátok!

Aranyosi Ervin © 2018-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Aranyosi Ervin, egymásért, élet, föld, Isten, jó szó, Kell hogy..., lelket, sors, ünnepel, vers 1 Comment

Художник Виктор Низовцев festménye

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket!
Ha minden lélek végre ünnepelhet,
ha megértjük, hogy egymásért vagyunk,
majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük!
Hogy mások lelkét nap mint nap ne sértsük,
sőt, felemelve egymást, ünnepeljünk,
s még életünkben boldogságra leljünk!

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet,
mért születik a Földre le a lélek,
hogy tanulni jön, másokat szeretni,
sok éhező, szép lelket megetetni!

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk,
és nem szeretve, egymástól is félünk,
mert nem a jót, az élhetőt keresve,
a birtoklás csúf csapdájába esve!

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek,
nem nyomorúság, betegség az élet!
Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok,
kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél,
egy szerződést az Istennel kötöttél,
hogy tapasztalsz az élet útján járva,
s rajtad múlik, boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod,
teremtő erőd a szavaidban hordod,
ha úgy teszel, ahogyan gondolod,
tiéd lehet sok sóvárgott dolog!

Tiéd lehet mire a lelked vágyna,
felhőre ülhetsz, csodás szivárványra,
megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz,
amit kigondolsz, vagy papírra írsz.

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom,
segíts neki, hogy egyszer valóra váljon,
amire vágysz, az mind életre keljen,
teremtő lelked, folyton csak ünnepeljen!

Kell, hogy használd a hited erejét,
töltsd meg valóddal az álmaid helyét!
Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet,
amit ma gondolsz, azt holnap majd megéled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alkot, Aranyosi Ervin, Becsüld elődöd és utódod!, csoda, élet, esély, jövő, Múlt, staféta, testál, vers, veszély 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!

Lehajolni, közel kerülni,
egy szinten lenni szép lehet.
Közelről nézve megbecsülni,
elismerni az életet!
Észrevenni a feltörekvőt,
meglátni benne a csodát,
hadd lássa benned léte múltját,
ha stafétádat adod át!

Légy büszke rá, akitől kaptad,
örökké érted alkotott,
tette a dolgát lankadatlan,
s a mádba szép jövőt hozott.
A múlt terheit mind lerázta,
legyőzött érted száz veszélyt,
nyomot hagyott, hogy útját folytasd,
életre adott szép esélyt.

Becsüld meg hát, hisz ez a dolgod,
múlt és jövő ma összeér.
Becsüld elődöd és utódod,
s legyél csak hálás mindenért.
Fogd hát kezét és ne ereszd el,
érezze, tőle több a lét,
segítsd, hogy méltón megélhesse,
a reá testált életét!

Aranyosi Ervin © 2018-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretetdal

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, barátok, dal, élet, elhiszed, furcsa, himnusz, mosoly, Szeretetdal, szíved, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretetdal

Írtam egy dalt neked,
és ha elhiszed,
a szívedbe zárod és elviszed.
Egy furcsa dal,
ami rád nevet,
ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret.

Amikor szól neked,
csak a szív vezet,
élvezni kezded az életet.
Amikor elhiszed,
amikor élteted,
barátok dalolnak még veled!

Refrén: Legyen ez a dal a himnuszunk,
benne van a szó, amit tudunk,
mindenkinek szól, nekem, s neked
ha megszólal a békét élteted.
Legyen ez a dal egy szép levél,
vigye el a szív, dúdolja szél,
Lélekben legyen mindig veled,
boldog az a szív, amely szeret,
amely szeret, amely szeret.
boldog az a szív, amely szeret!

Hoztam egy dalt neked,
és ha dúdolod,
ez átírhatja a holnapod.
Egy furcsa dal,
talán élvezed,
ami szívből szól, s táncra kél veled.

Refrén: Legyen ez a dal a himnuszunk,
benne van a szó, amit tudunk,
mindenkinek szól, nekem, s neked
ha megszólal a békét élteted.
Legyen ez a dal egy szép levél,
vigye el a szív, dúdolja szél,
Lélekben legyen mindig veled,
boldog az a szív, amely szeret,
amely szeret, amely szeret.
boldog az a szív, amely szeret!

Írtam egy dalt neked,
és ha elhiszed,
a szívedbe zárod és elviszed.
Egy furcsa dal,
ami rád nevet,
ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret.

Amikor szól neked,
csak a szív vezet,
élvezni kezded az életet.
Amikor elhiszed,
amikor élteted,
barátok dalolnak még veled!

Aranyosi Ervin © 2016-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, élet, gondolat, hajó, magad, szél, Teremts meg magadnak minden jót!, vers, virág, vitorla 1 Comment

Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!

Kialudtad a tegnapot.
Felébredsz, aztán ott hagyod.
Reggel megnyitsz egy új lapot,
s magadban elhatározod,
hogy mától kezdve szép lesz a világ!

Nem felejted az álmokat,
A szíved többé nem fáj sokat,
boldoggá teszel másokat.
A lelked új utat ásogat,
ma minden ember mosolyogni lát!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

A ma úgyis már véget ért,
indulj útnak a holnapért!
Úgy sem tehetsz a holtakért,
kövesd álmod mely jót ígért,
és mától kezdve szép lesz a világ.

Magad tedd jobbá életed,
szebb a perc, mikor élvezed,
sokan lennének még veled,
új nap jön el, ha engeded!
a tükröd képes mosolyogni rád!

Szöveg: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
hadd bontson vitorlákat az élet hajó!
Figyeld mi változik, ha megfordul a szél,
ha hiszel minden álmod végül célba ér!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

Aranyosi Ervin © 2018-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kéz a kézben, álmodva

Category: dalszöveg Tags: álmodom, Aranyosi Ervin, csoda, élet, elmesélem, érzéseim, Kéz a kézben álmodva, kilépek, műltam, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Kéz a kézben, álmodva

Talán jól teszem,
mikor ébren is álmodom.
Ha az álmokból
a szépet is áthozom.
Ha az érzéseim
mind megmutatom neked,
mikor elmesélem,
milyen jó veled.

Talán álmodom
az életem perceit,
talán látom már,
hogy az érzésem merre vitt.
Talán meglelem
a kitűzött, jó utat,
amin végigmenve
elérem célomat.

Refr.:

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Talán jól hiszem
hogy nem álom az élet.
Talán jobb nekem,
ha múltamból kilépek.
Ami épp bennem él,
azt szabaddá teszem,
amikor átérzem,
hogy milyen jó nekem.

A félelmeket
nem engedem magamba,
a sérelmeket
már nem veszem magamra,
Mind elengedem
eztán ne mérgezzen tovább,
dédelgetek inkább
száz csodát

Refr.:

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
boldog a szív,
ha van társa, s nem árva.
együtt megyünk,
mert csak így jó nekünk
csak így lehet
teljes az életünk

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Szeretnélek téged verssel köszönteni, szerető szívedbe örömöt önteni! Tudatni, mily fontos vagy az életemben, bármi is történik, hidd el, minden rendben!

Minden történés az életünk szolgálja, az élet nem verseny és nem küzdőpálya! Feladatok vannak, megtapasztalások, amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.

Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem, van segítő készség és jószándék bennem. Segítek terheid válladról letenni, boldogabbá válni, könnyedebben menni!

Keressük az utat, s együtt megtaláljuk, önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk. Megtanulunk együtt és egymásért élni, s megértjük haláltól nincsen okunk félni!

Tereljük figyelmünk inkább életünkre, s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre? Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet, legyünk segítői egymás életének.

Leljünk hát örömöt létben, szeretetben, lássuk világunkat napról napra szebben! Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban! Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!

Éljünk világunkkal szép harmóniában, élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában! Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet, és váltsuk valóra sorban az egészet!

Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni, másokkal törődve jó emberré válni! Jó példával járni más előtt az élen, mutatva a módját, szebben hogyan éljen.

Visszaadni hitét minden elesettnek, megmutatni, hogy még boldogok lehetnek! Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni, tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2018-11-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad? Megbénít a félelem? Közben agyad azon lázad: – Mért történik én velem? Hová lett megannyi vágyad, mért nem hajtja már erő? Hited elbújt, és reményed az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja? Lelked végleg kimerült? Földre nyom a halál karja? Lám csak, fölédbe került? Már nem álmodsz boldogságról? Amid volt, már elveszett, alig jössz le már az ágyról. Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes! A baj az, hogy elhiszed! Jól laktál? Lelked nem éhes? Többre most már nem viszed? Az élet csak eddig tartott, a múltadat siratod? Amit nem tettél meg egykor, ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban, megáll minden lendület! Nincs már benned ott a lélek, hogy felszítsa a tüzed? Nem mozdul már kezed, lábad, benned a lét megfagyott! Bámulod a sötét árnyat, s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad! Hisz az élet halva fáj! Ha azt hiszed, egy az élet, akkor hol az akadály? Nem itt kéne éppen élni, élőbb ruhát ölteni? Életedet csupa széppel, örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod, éleszteni a reményt: Számításod megtalálod, csak követned kell a fényt! Élj a mának, élj a mában, minden nap ültess magot! Kergesd el a zord felhőket, és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy, világod is lelkesül, a jó Isten cserben nem hagy, s minden vágyad teljesül! Amit vágytál egykor régen, melegítsd most újra fel, hagyd, hogy lelked visszatérjen, s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből, hadd szaladjon a folyód, erő jön a mindenségből, hagyd teremteni a szót! Fogalmazd meg, mit szeretnél, s hagyd, hogy átjárjon a vágy! Teremtő vagy, ezért lettél, erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni, éleszd fel az álmaid! A teremtő tiszta lélek ma is még benned lakik! Nyisd fel csukott szemeidet, engedd újra be a fényt, Felejtsd el a haldoklásod, éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szívesen kacagok

Aranyosi Ervin © 2018-11-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Van nekem egy saját, külön igazságom, és mindenki másét, könnyen lesajnálom! Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan, s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni, nem hagyom más által szanaszét cincálni! Meg kell azt védenem mindig, mindenáron, mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát, játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát! Sosem ismerem el, hogy néha tévedek, hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát, mit az én igazam könnyen fogalmaz át! Van jó hitrendszerem, amit megtanultam, s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron, s ebben erősített pár közeli rokon. Csak az az igazság, amit nekem mondtak, meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat, média látja el hírekkel házamat. Amit tőlük tudok, pont aszerint élek, engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok, másokkal versengek, ha kell ledarálok, de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék, hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom, mindegyik média egyként a barátom. Változik igazam, de az enyém marad, csak ahogy „tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van, csak mások hazudnak minden pillanatban, s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni, saját igazammal mást mind megelőzni! -_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad, a gondolatait ne tartsd meg magadnak, inkább értékeld át, gondold szépen végig, vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van, és mindenki bízik saját igazában! De vajon tudjuk-e igazán mit védünk? Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni? Kapcsolatainkat szóval besározni? Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni, másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont, ahogy a világod hiteden át látod. Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet, ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mennybe ment kedvenceinkért

Aranyosi Ervin © 2018-11-01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket! Ha minden lélek végre ünnepelhet, ha megértjük, hogy egymásért vagyunk, majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük! Hogy mások lelkét nap mint nap ne sértsük, sőt, felemelve egymást, ünnepeljünk, s még életünkben boldogságra leljünk!

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet, mért születik a Földre le a lélek, hogy tanulni jön, másokat szeretni, sok éhező, szép lelket megetetni!

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk, és nem szeretve, egymástól is félünk, mert nem a jót, az élhetőt keresve, a birtoklás csúf csapdájába esve!

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek, nem nyomorúság, betegség az élet! Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok, kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél, egy szerződést az Istennel kötöttél, hogy tapasztalsz az élet útján járva, s rajtad múlik, boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod, teremtő erőd a szavaidban hordod, ha úgy teszel, ahogyan gondolod, tiéd lehet sok sóvárgott dolog!

Tiéd lehet mire a lelked vágyna, felhőre ülhetsz, csodás szivárványra, megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz, amit kigondolsz, vagy papírra írsz.

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom, segíts neki, hogy egyszer valóra váljon, amire vágysz, az mind életre keljen, teremtő lelked, folyton csak ünnepeljen!

Kell, hogy használd a hited erejét, töltsd meg valóddal az álmaid helyét! Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet, amit ma gondolsz, azt holnap majd megéled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!

Lehajolni, közel kerülni, egy szinten lenni szép lehet. Közelről nézve megbecsülni, elismerni az életet! Észrevenni a feltörekvőt, meglátni benne a csodát, hadd lássa benned léte múltját, ha stafétádat adod át!

Légy büszke rá, akitől kaptad, örökké érted alkotott, tette a dolgát lankadatlan, s a mádba szép jövőt hozott. A múlt terheit mind lerázta, legyőzött érted száz veszélyt, nyomot hagyott, hogy útját folytasd, életre adott szép esélyt.

Becsüld meg hát, hisz ez a dolgod, múlt és jövő ma összeér. Becsüld elődöd és utódod, s legyél csak hálás mindenért. Fogd hát kezét és ne ereszd el, érezze, tőle több a lét, segítsd, hogy méltón megélhesse, a reá testált életét!

Aranyosi Ervin © 2018-10-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretetdal

Írtam egy dalt neked, és ha elhiszed, a szívedbe zárod és elviszed. Egy furcsa dal, ami rád nevet, ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret. Amikor szól neked, csak a szív vezet, élvezni kezded az életet. Amikor elhiszed, amikor élteted, barátok dalolnak még veled!

Hoztam egy dalt neked, és ha dúdolod, ez átírhatja a holnapod. Egy furcsa dal, talán élvezed, ami szívből szól, s táncra kél veled.

Írtam egy dalt neked, és ha elhiszed, a szívedbe zárod és elviszed. Egy furcsa dal, ami rád nevet, ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret. Amikor szól neked, csak a szív vezet, élvezni kezded az életet. Amikor elhiszed, amikor élteted, barátok dalolnak még veled!

Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!

Kialudtad a tegnapot. Felébredsz, aztán ott hagyod. Reggel megnyitsz egy új lapot, s magadban elhatározod, hogy mától kezdve szép lesz a világ!

Nem felejted az álmokat, A szíved többé nem fáj sokat, boldoggá teszel másokat. A lelked új utat ásogat, ma minden ember mosolyogni lát!

A ma úgyis már véget ért, indulj útnak a holnapért! Úgy sem tehetsz a holtakért, kövesd álmod mely jót ígért, és mától kezdve szép lesz a világ.

Magad tedd jobbá életed, szebb a perc, mikor élvezed, sokan lennének még veled, új nap jön el, ha engeded! a tükröd képes mosolyogni rád!

Szöveg: Teremts meg magadnak mindent ami jó, hadd bontson vitorlákat az élet hajó! Figyeld mi változik, ha megfordul a szél, ha hiszel minden álmod végül célba ér!

Aranyosi Ervin © 2018-10-05. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kéz a kézben, álmodva

Talán jól teszem, mikor ébren is álmodom. Ha az álmokból a szépet is áthozom. Ha az érzéseim mind megmutatom neked, mikor elmesélem, milyen jó veled.

Talán álmodom az életem perceit, talán látom már, hogy az érzésem merre vitt. Talán meglelem a kitűzött, jó utat, amin végigmenve elérem célomat.

Refr.: Hisz kéz a kézben, az álmok mentén járva, könnyebb az út, ha lelkünk nincs bezárva, együtt megyünk, de önként és dalolva, egy közös úton egymást átkarolva

Talán jól hiszem hogy nem álom az élet. Talán jobb nekem, ha múltamból kilépek. Ami épp bennem él, azt szabaddá teszem, amikor átérzem, hogy milyen jó nekem.

A félelmeket nem engedem magamba, a sérelmeket már nem veszem magamra, Mind elengedem eztán ne mérgezzen tovább, dédelgetek inkább száz csodát

Refr.:

Hisz kéz a kézben, az álmok mentén járva, könnyebb az út, ha lelkünk nincs bezárva, együtt megyünk, de önként és dalolva, egy közös úton egymást átkarolva

Hisz kéz a kézben, az álmok mentén járva, boldog a szív, ha van társa, s nem árva. együtt megyünk, mert csak így jó nekünk csak így lehet teljes az életünk

Aranyosi Ervin © 2018-09-10. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Szeretnélek téged verssel köszönteni,
szerető szívedbe örömöt önteni!
Tudatni, mily fontos vagy az életemben,
bármi is történik, hidd el, minden rendben!

Minden történés az életünk szolgálja,
az élet nem verseny és nem küzdőpálya!
Feladatok vannak, megtapasztalások,
amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.

Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem,
van segítő készség és jószándék bennem.
Segítek terheid válladról letenni,
boldogabbá válni, könnyedebben menni!

Keressük az utat, s együtt megtaláljuk,
önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk.
Megtanulunk együtt és egymásért élni,
s megértjük haláltól nincsen okunk félni!

Tereljük figyelmünk inkább életünkre,
s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre?
Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet,
legyünk segítői egymás életének.

Leljünk hát örömöt létben, szeretetben,
lássuk világunkat napról napra szebben!
Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban!
Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!

Éljünk világunkkal szép harmóniában,
élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában!
Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet,
és váltsuk valóra sorban az egészet!

Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni,
másokkal törődve jó emberré válni!
Jó példával járni más előtt az élen,
mutatva a módját, szebben hogyan éljen.

Visszaadni hitét minden elesettnek,
megmutatni, hogy még boldogok lehetnek!
Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni,
tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2018-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2018-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Van nekem egy saját, külön igazságom,
és mindenki másét, könnyen lesajnálom!
Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan,
s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni,
nem hagyom más által szanaszét cincálni!
Meg kell azt védenem mindig, mindenáron,
mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát,
játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát!
Sosem ismerem el, hogy néha tévedek,
hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát,
mit az én igazam könnyen fogalmaz át!
Van jó hitrendszerem, amit megtanultam,
s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron,
s ebben erősített pár közeli rokon.
Csak az az igazság, amit nekem mondtak,
meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat,
média látja el hírekkel házamat.
Amit tőlük tudok, pont aszerint élek,
engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok,
másokkal versengek, ha kell ledarálok,
de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék,
hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom,
mindegyik média egyként a barátom.
Változik igazam, de az enyém marad,
csak ahogy „tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van,
csak mások hazudnak minden pillanatban,
s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni,
saját igazammal mást mind megelőzni!
-_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad,
a gondolatait ne tartsd meg magadnak,
inkább értékeld át, gondold szépen végig,
vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van,
és mindenki bízik saját igazában!
De vajon tudjuk-e igazán mit védünk?
Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni?
Kapcsolatainkat szóval besározni?
Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni,
másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont,
ahogy a világod hiteden át látod.
Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet,
ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin:
Mennybe ment kedvenceinkért

Aranyosi Ervin © 2018-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket!
Ha minden lélek végre ünnepelhet,
ha megértjük, hogy egymásért vagyunk,
majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük!
Hogy mások lelkét nap mint nap ne sértsük,
sőt, felemelve egymást, ünnepeljünk,
s még életünkben boldogságra leljünk!

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet,
mért születik a Földre le a lélek,
hogy tanulni jön, másokat szeretni,
sok éhező, szép lelket megetetni!

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk,
és nem szeretve, egymástól is félünk,
mert nem a jót, az élhetőt keresve,
a birtoklás csúf csapdájába esve!

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek,
nem nyomorúság, betegség az élet!
Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok,
kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél,
egy szerződést az Istennel kötöttél,
hogy tapasztalsz az élet útján járva,
s rajtad múlik, boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod,
teremtő erőd a szavaidban hordod,
ha úgy teszel, ahogyan gondolod,
tiéd lehet sok sóvárgott dolog!

Tiéd lehet mire a lelked vágyna,
felhőre ülhetsz, csodás szivárványra,
megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz,
amit kigondolsz, vagy papírra írsz.

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom,
segíts neki, hogy egyszer valóra váljon,
amire vágysz, az mind életre keljen,
teremtő lelked, folyton csak ünnepeljen!

Kell, hogy használd a hited erejét,
töltsd meg valóddal az álmaid helyét!
Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet,
amit ma gondolsz, azt holnap majd megéled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Lehajolni, közel kerülni,
egy szinten lenni szép lehet.
Közelről nézve megbecsülni,
elismerni az életet!
Észrevenni a feltörekvőt,
meglátni benne a csodát,
hadd lássa benned léte múltját,
ha stafétádat adod át!

Légy büszke rá, akitől kaptad,
örökké érted alkotott,
tette a dolgát lankadatlan,
s a mádba szép jövőt hozott.
A múlt terheit mind lerázta,
legyőzött érted száz veszélyt,
nyomot hagyott, hogy útját folytasd,
életre adott szép esélyt.

Becsüld meg hát, hisz ez a dolgod,
múlt és jövő ma összeér.
Becsüld elődöd és utódod,
s legyél csak hálás mindenért.
Fogd hát kezét és ne ereszd el,
érezze, tőle több a lét,
segítsd, hogy méltón megélhesse,
a reá testált életét!

Aranyosi Ervin © 2018-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Írtam egy dalt neked,
és ha elhiszed,
a szívedbe zárod és elviszed.
Egy furcsa dal,
ami rád nevet,
ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret.

Amikor szól neked,
csak a szív vezet,
élvezni kezded az életet.
Amikor elhiszed,
amikor élteted,
barátok dalolnak még veled!

Hoztam egy dalt neked,
és ha dúdolod,
ez átírhatja a holnapod.
Egy furcsa dal,
talán élvezed,
ami szívből szól, s táncra kél veled.

Írtam egy dalt neked,
és ha elhiszed,
a szívedbe zárod és elviszed.
Egy furcsa dal,
ami rád nevet,
ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret.

Amikor szól neked,
csak a szív vezet,
élvezni kezded az életet.
Amikor elhiszed,
amikor élteted,
barátok dalolnak még veled!

Kialudtad a tegnapot.
Felébredsz, aztán ott hagyod.
Reggel megnyitsz egy új lapot,
s magadban elhatározod,
hogy mától kezdve szép lesz a világ!

Nem felejted az álmokat,
A szíved többé nem fáj sokat,
boldoggá teszel másokat.
A lelked új utat ásogat,
ma minden ember mosolyogni lát!

A ma úgyis már véget ért,
indulj útnak a holnapért!
Úgy sem tehetsz a holtakért,
kövesd álmod mely jót ígért,
és mától kezdve szép lesz a világ.

Magad tedd jobbá életed,
szebb a perc, mikor élvezed,
sokan lennének még veled,
új nap jön el, ha engeded!
a tükröd képes mosolyogni rád!

Szöveg: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
hadd bontson vitorlákat az élet hajó!
Figyeld mi változik, ha megfordul a szél,
ha hiszel minden álmod végül célba ér!

Aranyosi Ervin © 2018-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Talán jól teszem,
mikor ébren is álmodom.
Ha az álmokból
a szépet is áthozom.
Ha az érzéseim
mind megmutatom neked,
mikor elmesélem,
milyen jó veled.

Talán álmodom
az életem perceit,
talán látom már,
hogy az érzésem merre vitt.
Talán meglelem
a kitűzött, jó utat,
amin végigmenve
elérem célomat.

Refr.:

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Talán jól hiszem
hogy nem álom az élet.
Talán jobb nekem,
ha múltamból kilépek.
Ami épp bennem él,
azt szabaddá teszem,
amikor átérzem,
hogy milyen jó nekem.

A félelmeket
nem engedem magamba,
a sérelmeket
már nem veszem magamra,
Mind elengedem
eztán ne mérgezzen tovább,
dédelgetek inkább
száz csodát

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
boldog a szív,
ha van társa, s nem árva.
együtt megyünk,
mert csak így jó nekünk
csak így lehet
teljes az életünk

Aranyosi Ervin © 2018-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva