Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szívet cseréltünk

Aranyosi Ervin: Szívet cseréltünk

Szemedbe nézek, és lelkedbe látok,
benne egy rokon lelket találok.
Hasonló érzések vezetnek minket,
hasonló út vonzza a lépteinket.

Nem vagyunk egyformák, miért is lennénk,
egy azon levegőt, miért is vennénk?
Miért is szívnánk el, nem hagyva másnak,
miért ne hagyhatnánk sok másik társnak?

Ám, amit gondolunk, hasonló mégis,
és közös sorsot formált az Ég is!
Közösen és szépen megélni létünk,
így hát egy együtt jó, szép útra léptünk.

Fogom a kezed és vezetlek téged,
és te is mutatod, hogy merre lépjek.
Egymásra gondolva, egymásnak élünk,
s mindketten egy boldog jövőt remélünk!

Egymásra figyelve, sokkal szebb minden,
a szívem adom, mert szebb kincsem nincsen,
s kapom a tiédet, szívet cserélünk,
másikét őrizve, szeretve élünk!

Aranyosi Ervin © 2024-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a nyaraláshoz

A verseskötetek a képre kattintva megrendelhetők a webáruházban.

Aranyosi Ervin: Vers a nyaraláshoz

Sütteted a hasad, élvezed a nyarad,
a mindennapi robot hátad mögött marad!
Ki kell kapcsolódnod, pihentetni elméd?
Más kösse le végre a lelked figyelmét!

Ehhez most ajánlom verseimet néked,
elmesélem bennük, miről szól az élet!
Miről kéne szóljon, szépről, szeretetről,
gyógyuljon a lelked, s frissüljön fel ettől!

Megpihen a tested, felvidul a lelked,
s lám, a Nap fénye is tükröződik benned!
Hiszen, ha könyvemet a kezedben tartod,
megnyugszik a szíved, s felragyog az arcod!

Ne felejtsd el könyvem hát magaddal vinni,
az életvízéből kortyolgatva inni!
Legyen szép a nyarad, élvezd ki a létet,
ezúton kívánok, jó nyaralást néked!

Aranyosi Ervin versesköteti megrendelhetők a webáruházban,
a következő linken:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2024-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetni jó!


Aranyosi Ervin: Nevetni jó!

Nevetni jó!
Nevetve könnyebb,
amíg csak kicsordul a könnyed,
s a jó érzésbe
belefáradsz,
míg forrásoddal együtt áradsz!

Nevetni jó,
nevetni élmény!
Nyugalom éled szíved mélyén,
s oly jó,
mint jóanyád ölében,
s egy árnyat adó fa tövében…

Nevetni jó!
Derül a lélek,
lelkedben, élő hála ébred!
Ez az, mire
a lelked vágyott,
s átölelnéd a nagyvilágot!

Nevetni jó,
eloszlat rosszat,
bántó világ nem foglalkoztat,
érzed, nincs
benned félelem!
Nevess bátran csak énvelem!

Nevetni jó!
Nevessünk együtt!
Világunkat, jobbá szeretjük,
és tanítjuk
a lelkeket,
s ha majd világunk is nevet,
szebbé tettük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A teljesség felé


Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Az éteren át,
pár méteren át,
s pár életen át,
már együtt haladtunk,
és miközben adtunk,
forgott a Föld alattunk,
s kinyílt az ég felettünk,
és végre igazán együtt lehettünk,
mert szerettünk!

Miénk volt a Föld, s az Ég,
és nyújtottam kezem feléd,
elértelek, és szép veled,
s megértheted,
együtt maradni így lehet,
mert ebből már sosem elég!
A lelkem költözött beléd…

És átölelt,
örömre lelt,
csak adott és nem követelt!
Azt adta pont, mi tőle telt!
Lélekként földre jövetelt!
A megélést, a nagy csodát,
amit nem érzett odaát!

De itt, az is megadatott,
kaptuk a lét feladatot,
amit közös lelkünk adott,
amit előre megszabott!

Amit gyermekként vettek el,
mert lelkem félelemre lel,
a rút haláltól rettegés,
az nem kevés,
és nem mesés!

A lélek közben megvakult,
az élet másképp alakult,
rányomta bélyegét a múlt,
de lelkem közben is tanult.

Leszületve egy testbe zártan,
eltévedtem a nagyvilágban,
hozott tudásom elveszett,
és kaptam rút félelmeket,
s egy öröklődő, rossz hitet.

A lelkem, mondd, ki menti meg?

Kerestem hát, mit kéne tenni,
más lelkeket megmentegetni,
szívvel, jó szóval megetetni,
s félelmeiket eltemetni!

Nincsen halál, csak átmenet,
ahol a lélek átmehet
oda, hol fény van, s szeretet!

Tanulni jöttem, tapasztalni,
tudatos verseket szavalni,
s hozni a kor üzenetét,
lehet a lét
még meseszép!

Csak felgyorsult a mindenségem,
az idő nem úgy száll, mint régen,
s rossz az irány, amerre nézünk,
elvész teremtő képességünk,
hisz lelkünk rosszul fókuszál!
Amikor bántják, bosszút áll!

Egymást bántjuk, s vele magunkat,
s a gödörből, a fény kijuthat?
Miközben egyre lejjebb ásunk,
aztán meg nem lesz maradásunk!
Rossz az irány, kivülre nézünk,
s ki sem vetül szellemünk, fényünk!

Be kéne fordulnunk hát újra,
rálépni már a belső útra,
fényünkkel látva, és teremtve,
hatni az éhes emberekre,
kik a tudást is éhezik,
mert létezik,
csak épp elébünk nem teszik!

Javítsuk hát a világunkat,
lássuk a felfénylő utat,
amit lelkünk buzgón kutat,
s amit belső fényünk megmutat!
Mit beragyog a szeretet,
melyen, ha veled lehetek,
élhetek teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetős est visszhangja


Aranyosi Ervin: Nevetős est visszhangja

Tegnap este, de sokat nevettem,
örülök, hogy veletek lehettem!
De jó is volt, hogy mind ott voltatok,
s a lelkemben jókedvet hagytatok!
Ma is hiszem, hogy jót nevetni kell!
Mert testünk-lelkünk többet érdemel!
Hisz szép az élet, búslakodni kár,
s a szerető szív, a legjobb tanár!
Hát nevessünk még, együtt is sokat,
és bírjunk erre rá még másokat!
Nevessetek, velem, vagy nélkülem,
a fontos az, hogy jókedvünk legyen!
Tegyük szebbé saját világunkat,
a szívünk rá, meglátod, nem unhat!
Bár lenne rá, gyakrabban alkalom,
hogy szebbé tennétek az én napom!
Vidámabbá a közös esteket!
Köszönöm én, oly jó volt veletek!

Aranyosi Ervin © 2024-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam


Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
élhettünk együtt
egy boldog világban.
Élhettünk együtt,
egymásért, jobban,
nem hazugságban,
nem is titokban.

Szép álmot láttam,
már felébredtem,
utamat tőle,
más felé vettem!
Mutatnám néked,
merre az élet,
ha te is ébredsz,
rávisz majd téged!

Utat mutatnék,
jó helyre vinne,
aki bejárná,
az életben hinne,
szeretet adná
az alapot hozzá,
lélekben tán te is
jobbá változnál.

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
szeretném élni,
valóra váltan!
Boldoggá válva,
boldoggá tenni,
szeretve élni,
és szeretve lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége


Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége

(bányászdal)

Éneklek neked egy történetet.
Egy dús gazdag úrral megtörténhetett.
Az úton egy asszonnyal beszélgetett,
ki bányászfeleségként élt életet.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az úr egy nap elhagyta az otthonát,
dolgára indult a városon át!
Az összes bánya az övé volt,
útján az asszonnyal találkozott!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Mondanom kell uram most valamit,
tudom, a bánya itt kit gazdagít,
Tudom, hogy mért retteg éjeken át,
mert hallja a pokolnak hívószavát.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Honnan jöttél – nyögött fel az az úr,
– a pokolból, ahol az ördög az úr!
Szegénnyel van tele ott lent az üst,
sikolyuk úgy száll fel, mint holmi füst!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az ördög már unja a szegényeket,
s úgy hiszi, hogy jobban járna veled!
Bár minden szegényt most engedne el,
mert néki már a gazdag lelke kell!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

A pokol listáján láttam nevét,
az ördög már küldi hívó levelét.
Ha nem tesz jót, többé már nem menekül,
pokolra száll és az üstbe kerül.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Meg kéne emelni a béreket,
megbecsülni a szegényeket!
Ha nem teszi biztos pokolra kerül,
és örökös létre az üstbe merül!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Aranyosi Ervin © 2024-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva