Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy út van: A szeretet!


Aranyosi Ervin: Egy út van: A szeretet!

A Jóisten tenyerén,
ott ücsörgünk te, meg én!
Hitünkről beszélgetünk,
s örülünk, hogy élhetünk!
Ajándék a lét nekünk!

Ülünk Isten tenyerén,
lelkünkből száll fel a fény,
szívünkben a szeretet,
ad jóérzést, meleget,
nekem, s persze teneked!

Mert mi tudjuk, adni jó!
lelkünk rádióadó,
jót sugárzó, tisztelő,
álmot látó, ihlető,
jövő-magot elvető!

Teremtő a képzelet,
felvázol pár képletet,
így húz mába holnapot,
ahol máris ott vagyok,
és a vágyam ott ragyog.

Ha hiszem, életre kell,
ha nem, ördög viszi el!
Így teremtek, és te is,
s a teremtő Isten is,
világában, hogyha hisz!

A Jóisten tenyerén,
ábrándozunk te, meg én!
Hogy szebb lesz majd a világ,
teremtő lesz, aki lát,
s nem akarok hatni rád!

Elmondom, mit gondolok,
teremteni jó dolog,
s nem tanítja senki sem,
ha félek, ha nem hiszem,
végéig el sem viszem!

Elmondom hát teneked,
egy út van: A szeretet!
Adni, s nem elvenni kell!
Nem érni be ennyivel,
letenni, mit a szív cipel!

Járjuk hát így az utat,
hisz ez szebb jövőt mutat!
Úgy jó, ha szíved vezet,
nem fél többé, csak szeret,
reményt, hitet ad neked!

Aranyosi Ervin © 2023-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még nem adhatom fel!

Tandari Ági – Még nem adhatom fel
Dalszöveg: Aranyosi Ervin
Zeneszerzők: Bartalos Jenő és Kovács Zoltán

Aranyosi Ervin: Még nem adhatom fel!

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
önmagamra sehogy sem találok,
szürkeségben fuldoklik a lélek,
nem érzem már azt sem, hogy élek.

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
a barátok más utat keresnek,
az igazság elveszíti arcát,
a szív is feladja a harcát.

Refrén:
Nem, nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem!
Mintha sose fájna, úgy kell szeretnem!
Még nem adhatom fel, nem visz rá a sorsom,
mintha sose fájna, úgy kell szeretnem!

Mikor árny takarja az egész világot,
Nem lelem a régi boldogságot,
Hátba támad az, akiben hittem,
Kételkedem, hogy itt él az Isten!

Akkor mondd barátom, hogyan tegyek csodát?
Megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a rossz napokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Refrén:
Nem, nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem!
Mintha sose fájna, úgy kell szeretnem!
Nem adhatom fel, nem visz rá a sorsom,
Mintha sose fájna…

Nem, nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem!
Mintha sose fájna, úgy kell szeretnem!
Nem adhatom fel, nem visz rá a sorsom,
Mintha sose fájna, úgy kell szeretnem!

Mintha sose fájna, úgy kell szeretnem!

Aranyosi Ervin © 2023-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mind szeretni jöttünk


Aranyosi Ervin: Mind szeretni jöttünk

Keressük a lét értelmét,
hiszen többről kéne szóljon!
Hogy a mindent takaró köd,
szemünk elől eloszoljon!
Keressük a valós tudást,
élet jobbító csodákat.
Az igazi felismerés,
nem tűnik föl, ma még várat!

Leszületésünktől fogva
mind-mind szeretetre vágyunk,
s elkövetünk mindent érte,
hátha szebb lesz a világunk!
Ám, tévúton jár a lélek,
hiszen két út között választ,
vagy a siker útján indul,
s abban keresi a választ.

Elhiszi, hogy majd csodálják,
elismerik tehetségét,
csúcsra jutva elérheti
a szeretet teljességét.
Kaphat hát kedves rajongást,
pulpituson trónra ülhet,
kitűnnie a tömegből
életen át sikerülhet.

Vagy épp eladja a lelkét,
gazdagító ügyet szolgál,
más lelkeket letaposva,
teszi dolgát, s azzal jól jár!
Behódol a hazugoknak,
kik uralják a világot,
s lenézi a szeretetet,
amire oly nagyon vágyott.

De mi mind szeretni jöttünk,
keresni a lét értelmét,
a szívünkkel irányítva,
a túl okosnak vélt elmét.
Hiszen többről kéne szóljon
a világunk és az élet,
hiszen egy a hajtóerőnk:
Szeretnénk, ha szeretnének.

Szeretettel kéne néznünk
társainkra, s a világra,
s rálelhetnénk közös célra,
mindennapi boldogságra!
Bár a világ felébredne,
bárcsak őszintén szeretne,
bárcsak rálelne az ember
az éltető szeretetre!

Aranyosi Ervin © 2023-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy dalt dúdolok


Aranyosi Ervin: Egy dalt dúdolok

Egy dalt dúdolok én neked,
hogy jobbá tegyem az életed,
hogy szebb legyen minden napod,
hozzád száll, tőlem kapod!

Egy dalt dúdolok, fény hozót,
egy reményt, hitet hordozót,
mely szeretettel van tele,
az én lelkem üzenete!

Refrén:
Hallgasd meg és énekeld,
szívünk jóérzésre lelt,
szívünk már együtt dalol,
a dobbanásból hála szól,
egymás szavára válaszol!

Egy dalt dúdolok én neked,
mert gazdagabb a lét veled,
mert lélekben egyek vagyunk,
és összeköt minden dalunk!

Egy dalt dúdolok én neked,
egy békét hozó éneket,
mi rólunk szól, létről dalol,
és felment bűneink alól!

Refrén:
Hallgasd meg és énekeld,
szívünk jóérzésre lelt,
szívünk már együtt dalol,
a dobbanásból hála szól,
egymás szavára válaszol!

Aranyosi Ervin © 2023-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk


Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk

Sírkerteknek mélyén hideg kövek állnak,
emlékeztetői egy letűnt világnak.
Hűlt helye azoknak, akik köztünk éltek,
akik boldogságot, s örömöt reméltek.

A lelkük útra kelt, csak a testük maradt,
másik síkra lépve, létük tovább haladt.
Bennünk hagytak űrt csak, sok kedves emléket,
mi pedig őrizzük a sok közös szépet!

Kőváros szívében, nincs ott, kit szerettünk,
ám nem él közöttünk, szegényebbek lettünk!
Hiánya fájdalom, érthetetlen, s kínzó,
amit nem enyhíthet sem idő, sem szép szó.

Mécsest, gyertyát gyújtunk, visszaemlékezünk,
felidézzük mennyi jót is tett ő velünk.
Megbocsájtjuk azt is, mivel olykor bántott,
visszasírunk most egy elveszett világot.

Hiszen tanítónk volt, része életünknek,
s lelke bennünk is él, innen el nem tűnhet!
Tanított szeretni, ahogy tellett tőle,
és ha megértettük, okultunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2023-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora


Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora

Eddig tiltakoztunk, harcoltunk ellene,
s abban reménykedtünk, hogy nem haluk bele!
Tudtuk, hogy a sötét rend áll hátterében,
s árnyékában voltunk, nem a tiszta fényben.
Ki kell lépnünk onnan, feladva a harcot,
hisz ki háborúzik, az vallhat kudarcot,
de mi teremtőnknek gyermekei vagyunk,
szeretet és béke a mi feladatunk!

Hagyjuk a hatalmast, csak tegye a dolgát,
a saját világod tedd jobbá, hangold át!
Hiszen a teremtőd saját képre formált,
de nem az anyagban végezte a dolgát!
Nem az ember teste, lett így hasonmása,
lelke vált csodává, azt kéne, hogy lássa!
Eszköz a gondolat, teremteni képes,
általa lesz méltó ember Istenéhez!

A test csak a templom, bennünk él az Isten,
így, aki legyőzhet, olyan erő nincsen!
A hit erejével el kéne fogadnunk,
mind istenek vagyunk, s erről hitet adnunk.
MIND EGY! Ezt kellene megértenünk végre,
s talán nem hiába hullott Jézus vére!
Ha az ősi bölcsek tudása feltámad,
megtalálod Istent, s megleled hazádat!

Hiszen Isten vagy te, ha nem is tudsz róla,
amikor teremtesz, ő belőled szóla,
s gondolatod rezgés, úgy hat a világra,
mint a szélfuvallat a gyenge virágra!
Mert, ha rossz a szándék, abba belepusztul,
ám teremtő lehet termékeny magostól.
Gondolat erejét meg kell tapasztalnunk,
teremtő csodánkba nem kell belehalnunk.

Ha elég ember lesz, ki erre ráébred,
új világ épülhet, éltető természet,
ahol a törvények életet szolgálnak,
békét teremtenek, a javunkra válnak!
Hol a lélek végre, a helyére kerül,
s a jót cselekedni nap mint nap sikerül.
Békesség és öröm, költözik majd belénk,
az Isten-embernek kora tárul elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Érezd a szeretetet!


Aranyosi Ervin: Érezd a szeretetet!

Érzed ezt az energiát?
Kitalálod mi lehet?
Összeköti lelkeinket,
úgy hívják, hogy szeretet!
Nincs szebb dolog a világon,
s az igazán szép benne:
– Minél többet adnál másnak,
benned annál több lenne!

Aranyosi Ervin © 2023-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te is teremthetsz!


Aranyosi Ervin: Te is teremthetsz!

Te is lehetsz teremtő lélek,
hisz felruházott jó Atyád!
A lét-teremtés nagy csodáját,
tudós lelkednek adta át!
Teremtesz is, de nem tudsz róla,
naponta észre sem veszed,
s abból kapsz többet életedben,
ami körül jár az eszed!

Ha mától rá jobban figyelnél,
mit is teremt a gondolat,
nap mint nap, bizony, többre mennél,
és nem gyártanál gondokat!
Nem küldenél ki a világba,
negatív, rossz rezgéseket,
a jó, a szép szökkenne szárba,
s boldoggá tenné életed!

Csak arra kellene figyelned,
milyen érzésre fókuszálsz,
a jobbik útra kéne lelned,
nem mindegy zuhansz épp, vagy szállsz!
Azt ad hát másnak, mit szeretnél,
s visszatér hozzád, megkapod,
ne borongj, boldog is lehetnél,
te tedd szebbé minden napod!

S meglátod, Isten is segít majd,
te vagy az egyik gyermeke,
kétséggel sose akadályozd,
hogy a jót veled megtegye.
Hisz része vagy a teremtésnek,
okkal születtél e Földre le,
nincsen sors, amit kőbe véstek,
érintsen meg jövőd szele!

Adj esélyt végre vágyaidnak,
kifogást mától ne keress,
a teremtőd karjában ringat,
hogy tőle boldogabb lehess!
Éld meg a békéd, szép világod,
nyisd meg másoknak szívedet!
Váltsd csak valóra összes álmod,
s ebben segít majd Istened!

Aranyosi Ervin © 2023-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén


Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén

A test megöregszik,
benne nem a lélek,
hiszem, hogy én ma is
ifjú szívvel élek!
Éppolyan lelkesen
járom a világom,
s amíg lelkes vagyok,
gyönyörűnek látom!

Nem hagyom lelkemet
öreggé facsarni,
mint a lombtalan fát,
fűrész által marni!
Keresem a szépet
a hétköznapokban,
létemet csodálom,
a kikelő magokban!

Hiszen mindig van új,
amit még nem láttam,
napjaim földjében
csillogó gyémánt van!
Szeretet tüzéből
sok erőt merítek,
életem vásznára
új filmet vetítek.

Öregszik a testem,
de nem vagyok beteg,
gyógyít a világom,
s benne a szeretet.
Belőlem is árad,
mást is boldogítva,
mások fáradt lelkét
szépen gazdagítva.

Keresem a szépet,
minden egyes napban,
s meglátom, átérzem
mesés pillanatban.
Fényes tükröt tartok,
te is lásd a szépet,
ne tegyen koldussá
téged sem enyészet!

Minden egyes új nap,
meglépendő lépcső,
egyre feljebb vivő,
szinte égbe érő.
Amikor lenézek,
tegnapomat látom,
emelkedj hát velem
te is, jóbarátom!

Ma is lét-lépcsőmön
jutok egyre feljebb,
s kapok ezer okot,
hogy veled ünnepeljek!
A szebbik oldalát
keresem a létnek,
s akarom, hogy te is
lásd életed szépnek!

Találj okot mindig,
eggyel feljebb lépni,
folytonos haldoklást
életre cserélni!
Keresd meg a módját,
hogy szépítsd világod,
s ha megleled, attól
gyönyörűbbnek látod!

Aranyosi Ervin © 2023-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva