Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vendégünk volt a TV2 Naplója!

És jött a TV, s mi boldogan nevettünk,
minden új perccel vidámabbak lettünk.
Nevetés-tánc, kacagás ritmusára,
megnyílt a lelkünk végre-valahára.
Sugárzó arcunk napsütötte tükre,
lelkes jó kedvet önt mindegyikünkre.
Dobban a szív, felszabadul a lélek,
áthat az érzés, ember vagyok és élek!
Nincs félelem, nincs harag, düh se bennem,
nem veszek el köznapi küzdelemben,
és lelkesen, vidáman teszem dolgom,
mi eddig bántott magamban feloldom.
A nevetés meggyógyítja a testem,
– nem azért mondom, mivel hogy fejre estem –
de én tudom a rejtett igazságot,
csak ez gyógyítja a szomorú világot.
Kacagj te is, ha teheted, naponta,
emelkedj fel, ne merülj el a gondba.
Lásd a világod gazdagabbnak, szépnek,
kik jobbra vágynak, mind nyomunkba lépnek.
Hölgyeknek súgom, a nevetés megszépít,
a szívek közé szép hidakat épít.
Nevess velünk és biztosan meglátod,
hogy jó irányba szépül a világod!

Bemutattuk a Hahota Jógát a TV2 Naplójának, ha kíváncsi vagy hogyan, akkor nézz meg bennünket 2012. február 19-én 19-órakor a TV2 Napló című műsorában. Nézz meg és nevess velünk!

By

Aranyosi Ervin: Reggeli derű

Aranyosi Ervin: Reggeli derű

Ha nap ragyog, lám, mindjárt jobb a kedved,
ragyogj te is, nem kell más, csak nevetned.
Mikor derűd szíved mélyéről árad,
nem érzed azt, hogy gond nyomná a vállad.
Hát minden reggel nevess a tükörbe,
kisimul majd az egyenetlen, görbe.
Szeresd kit látsz, hisz róla szól az élet.
fogadd el Őt, s tán könnyebben megérted.

Aranyosi Ervin © 2011-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kacagni várlak

Aranyosi Ervin: Kacagni várlak

Kacagó emberek körbe-körbe állnak,
egymásra nevetve, vígan hahotáznak.
Vidám gyakorlatok törik meg a csendet,
mért lenne szomorú, ki velünk nevethet.

Tapsikolva kezdünk, „beállítva óránk”,
„méretes méteres” új nevetést ró ránk.
Halandzsa beszédünk itt mindenki érti,
hangos bruhahánk a füleket nem sérti!

Ám a nevetést mi túl komolyan vesszük,
sokáig benntartjuk, aztán eleresztjük,
Hógolyózunk nyáron, füvet nyírunk télen,
sok jó, vidám ember, egyik sem idétlen.

És ha kíváncsi vagy mindezt hogy csináljuk
gyere el a klubba, szeretettel várunk.
Rossz kedved hagyd máshol, viduljon a lélek
minden nevetéssel boldogabban élek!

Aranyosi Ervin © 2011-09-22.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevető Klub vers


Aranyosi Ervin: Nevető Klub vers

Vidáman hullámzik a nevetés tánca,
kisimul az arcunk minden apró ránca.
Szemünk mosolyától vidámul a lelkünk.
Mindennapok gondját könnyebb elviselnünk.
Aki nem jön közénk az magára vessen!
De legalább néha Önmagán nevessen.
Óvja egészségét napi kacagással,
ha velünk nem nevet, hát nevessen mással!

Ám ha eljössz közénk, nevetni is könnyebb,
itt annyit kacaghatsz, – kicsordul a könnyed.
Eltehetsz belőle nehezebb napokra,
s huncutságért sem áll senki a sarokba.
Gyere el, életed próbáld szebbé tenni!
Engedd lelked élni, vidáman nevetni!

Kedves embertársam, ne szomorítsd magad!
Vidám nevetésre okunk mindig akad.
Figyeld a világot: vidámat, a szépet,
ezer okot kínál nekünk rá az élet.
Ha a zord világot is tudod szeretni,
akkor fogod látni, mily könnyű nevetni.
Nem ülhetsz egész nap kalitkába zárva,
nem vagy te rabmadár, kinek lelke árva.
Szabadságra buzdít, könnyen képzeleted,
ne vedd túl komolyan a szép életedet.
Minden fonákságban lásd meg a vicceset,
nézd csak mennyi poén történik meg veled.

Ne törődj a pénzzel, a politikával,
akit az érdekel savanyú, s ez rávall.
Hagyd inkább szívedet lelkesedni, élni!
s ha mások zavarnak, csendben nevetgélni.
De ha megteheted, ne fogd vissza magad,
mert a nevetésed másokra átragad.
Felemeli lelked, mintha léggömb lenne,
és a kacagásod ott visszhangzik benne.

Aranyosi Ervin © 2011-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetés, szeretet

Aranyosi Ervin: Nevetés, szeretet

Nevetés hulláma terjedjen szerteszét,
s törje meg a világ nyöszörgő, halk neszét.
Használja az ember hasznára az eszét,
s ne csodás földünket rongálja, verje szét.

Sóhajok helyére mosolyok lépjenek,
szívetek mélyén álom, s hit éljenek,
a csalódottak is újra reméljenek,
az élettől újabb, szép esélyt kérjenek.

Nevetés hulláma terjedjen köztetek,
Mindent, mi szomorít most levetkőzzetek!
Változzon a világ, formálja szeretet,
rázzuk fel vidáman a szenvedő lelkeket!

Aranyosi Ervin © 2010-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóember


Aranyosi Ervin: Hóember

Hahó, a hó esett megint,
fehérre sápadt hegygerinc,
Budáról erre integet.
Hát ezért vártuk a telet.
És azért vártuk a havat,
mert lelkünk még gyerek maradt,
havon-jégen csúszkálni jó,
repül feléd a hógolyó.
Szerencséd van, mert nem talál.
Fehér alak nyomodban áll.
Fehér fején piros fazék,
mit hóval cukroz meg az ég.
Gombszemén vidámság ragyog,
nem szánon jött, s nem is gyalog,
Felhők szárnyán jött eddig el,
millió pihe lepte el,
S lám sárgarépát is kapott,
s boldog kis szíve megfagyott.
De ne hidd, hogy rossz neki,
örömét ebben leli.

Aranyosi Ervin © 2010-01-18.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bár lennénk…

Aranyosi Ervin: Bár lennénk…

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kiket csupán a szeretet vezérel,
s felfedezhetnénk azt az életet
mikor az ember nem csak a szemével,
de szívével látja ezt a szép világot.
Örül a szépnek és örül minden jónak,
s nem hajszol kétes gazdagságot,
örülni tud egy mosolynak, egy szónak.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kik nem keresik mindenben a rosszat.
Csak végig játsszák ezt az életet,
és ellenállnak bűnnek és gonosznak.
Mert a gyermek csak boldogságra vágyik,
csak azt teszi, miből öröm fakad,
nem bírál, nem ítél, hogy milyen a másik.
Amilyen vagy, olyannak elfogad.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
mert szebben él, ki hibát nem keres!
Ki elfogad, annak könnyebb lehet,
s csak egy a lényeg: őszintén szeress!
A szíved add, s mosoly legyen az ára,
– olvadjon fel a lelkünkben a jég –
ne vágyj sivár pénzre és gazdagságra,
boldogság, bőség a szíved lakja rég.

Aranyosi Ervin © 2010-01-07.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

fatörzsAranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette,
s hogy a hasát teletette,
hasa dagadt, s belül maradt,
mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor
de csak nem fér ki a fából.
Arra járt egy másik róka,
öreg, bölcs, a legjavából.

A sírását meghallgatta,
majd azt a tanácsot adta:
– várj nyugodtan míg a hasad
olyan kerek, mint a labda.

Mert mikor majd visszanyered
eredeti méretedet,
szabadságod visszakapod,
s élheted az életedet.

A mesénk azt bizonyítja,
szorult helynek is van nyitja:
– csak türelem! A megoldást
majd az idő leszállítja!

Aranyosi Ervin © 2010-01-06.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán)

sasrókaszignós
Aranyosi Ervin: A sas és a róka  (Aiszóposz meséje nyomán)

A sas és a róka barátságot kötött.
Egyszerű gondolat volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták, közel fognak lakni,
egymás közelsége, barátin fog hatni.

A sas felköltözött egy jó magas fára,
rókánknak alatta, bozótban lett vára.
A sas fenn a fészken fiókákat költött,
s odalenn a róka is szült néhány kölyköt.

Történt pedig egyszer, – a rókánk vadászott –
élelemnek híján a sasunk leszállott,
zsákmányai lettek a játszó ap-rókák,
miket felzabáltak az éhes fiókák.

Visszatért a róka, látja a gaztettet,
mit régi barátja, a réti sas tett meg.
Kesergett a róka, kölykeit sajnálta,
tehetetlenségben fogant szörnyű átka.

Mert repülni nem tud, hogy fent bosszút álljon,
mert ő földi állat, szárnya sincs, hogy szálljon.
Annak aki gyenge átok az egyetlen
vigaszt nyújtó fegyver az erősebb ellen.

Ahogy telt az idő, bűnhődött a vétkes,
ki barátságot szeg, annak esedékes.
Nem messze a mezőn, áldoztak egy kecskét,
istennek ajánlva lángra gyújtott testét.

Az otthagyott prédát a sas kifigyelte,
magával ragadta, fészkébe cipelte.
Ám a zsákmánya még egy-két helyen égett,
lángra lobbantotta, a kibélelt fészket.

A perzselt fiókák mind a földre estek,
az ott járó róka vacsorái lettek.
Be is falta rögtön, mind a szegény pára,
a sírva vijjogó sas szeme láttára.

Mese tanulsága: barátod ne sértsd meg,
akkor se, ha nem tud bántani a sértett.
A bosszút megúszod, hasznodra nem válhat,
mert, majd igazságot az Isten szolgáltat.

Aranyosi Ervin © 2010-01-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas, a csóka és a pásztor (Aiszóposz meséje nyomán)

csoka

Aranyosi Ervin: A sas, a csóka és a pásztor

Egyszer a csókának nagy ötlete támadt!
Elképzelte magát, böhöm nagy madárnak.
Rögvest példaképet választott magának:
A sas lesz a bálvány, – eléggé nagy állat!

Legközelebb ezért lesben állt és nézte,
– mert egy emelettel alatta volt fészke –
hogy a ragadozó bárányra vadászott,
felkapva prédáját hipp-hopp tovaszállott.

Így a zsákmányszerzést elleste a csóka.
Egyből belevágott, nem is gyakorolta.
Kinézte magának a nyáj legszebb kosát,
lecsapott az égből… De mégsem tett csodát.

Mert a csóka körme kos gyapjába akadt,
hiába csapkodott, nem szállt fel, ott ragadt.
Nehéz volt a hím juh, – s csapdában a karma!
Nem tud menekülni, bárhogy is akarna.

Rohan már a pásztor, elkapja a csókát.
Gyorsan lenyiszálja összes szárnya tollát.
S mivel időközben beköszönt az este,
pásztor a csókával otthonát kereste.

Megörvendezteti apró csemetéit,
s ahogy megmutatja meredt szemmel nézik.
Örülnek a lurkók, azért megkérdezik
apjuktól a dolgot: – Milyen madár ez itt?

– Ez bizony egy csóka – válaszol a pásztor
– az persze más dolog, mit gondolt magáról.
Ez a buta madár, magát sasnak hitte,
és ahogy látjátok igen „sokra vitte”.

Végül tanulsága is van a mesének:
Nem sok értelme van olyan versengésnek,
mikor nálad jobbat próbálsz megelőzni,
de meglévő erőd kevés, nem tudsz győzni.

Nem fogsz majd örülni baljós sikerednek!
Egy dolgot érhetsz el, azt, hogy kinevetnek.

Aranyosi Ervin © 2009-12-31.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva