Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
1

By

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein…

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein...

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein…

Ázott fáknak levelein égi könny csorog,
apró szálra összefűzött, fénylő gyöngysorok.
Csillognak majd elgurulnak, amint fúj a szél,
összezördül, táncba rebben sok, fázós levél.
Szürke égen, ólom szárnyon, felhő száll tova,
villám végén mennydörög, az Isten ostora.
Összerezzen minden állat, szívük megremeg,
messze szállt a múló nyár, a napfény. a meleg.
Templom tornyán szól a harang, hangja elidőz,
temetjük az elmúlt nyarat, itt van már az ősz.

Aranyosi Ervin © 2014-09-01.
A versek és a festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
12

By

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Erdő mélyén, kis kunyhóban
vén remete éldegélt,
körülötte erdő fái,
lombjuk közt a szél zenélt.

A napjai csendben teltek,
– lelke tiszta, mint a hó.
Nem volt nagyra vágyó terve,
– az itt hiábavaló.

Tisztelte a növényeket,
– Isten teremtménye mind –
Ölelte az öreg tölgyet,
simogatott kankalint.

Bogyó, gyümölcs, gomba, gyökér
adta napi ételét,
korsójában hazahordta,
fénylő patak friss vizét.

Háza előtt a kis tisztást
víg napfény ragyogta be,
s boldog volt, ha arra tévedt
pár vadmalac, s őzike.

Éjjel csillagokat számolt,
s Holdanyának áldozott,
úszó felleget csodált meg,
amit hetyke szél hozott.

Reggel madárdalra ébredt,
rá nevetett a világ.
Lelke megtelt áhítattal,
neki nőtt minden virág.

Néha eső fürösztötte,
máskor meg a kis patak.
Tűzfényénél imádkozott,
s múltba révült néhanap.

Az emberek elkerülték,
s nem vonzotta más vidék.
Birodalma lett az erdő,
így élte le életét.

Az idő elszállt felette,
nem számolt órát, s napot.
Minden percért hálás szíve,
amit Atyjától kapott.

A hónapok egyre szálltak,
mint a Nap jár odafönt.
A négy évszak kedves vendég,
egymást váltva, rá köszönt.

Mindegyiket megszerette,
tudta, melyik, mire kell.
A Tavasz a megújulást,
a Nyár bőségét hozta el.

Ősz a bohó festőművész,
átfest minden levelet.
S jött a Tél a hópelyhekkel,
s lassan mindent befedett.

Aztán újra jött a tavasz,
a Föld forgott, meg nem állt,
és a lélek minden szépben,
nyugalmára rátalált.

A második rész, ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2014-03-12..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

okt
12

By

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Nézd, milyen szép e sok levél,
gondoltam, szedek párat…
A fákról lefújta a szél,
mely lombok között vágtat.
Nézd csak, hány színben tündököl,
a rőt avar köröttem.
Csodálni annyi szép van itt,
hát nem hiába jöttem!

Aranyosi Ervin © 2013-10-12
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
19

By

Aranyosi Ervin: Őszi bánat

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment

levelek a pocsolyában

Fényképezte: Dr. Tószegi Zsuzsanna

Aranyosi Ervin: Őszi bánat

Ez az élet körforgása,
– sok-sok lehullott levél,
amely röpke, végső útján,
esővízbe beleér.
Az Ősz talán megsiratja
a tovaszállt, szép nyarat.
Az emlékét mélyen őrzi,
s szívében örök marad…

Aranyosi Ervin © 2013-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
18

By

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , 1 Comment

aranyosi_ervin-oszi_kep

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Elmúlt a nyár, s beköszöntött az ősz.
A rét szélén pár őz is elidőz.
A Nap bújik a sűrű ködön át,
szivárványból fest színes glóriát.

A természet terített asztalán,
élelemet lelhet minden vad talán.
Ma bőség vár, – van bőven élelem,
arcukról mégsem tűnik a félelem.

Amit talál, az mindig jól esik,
de fél, hogy közben lesből meglesik,
s hiába vár rá szép párja és a nász.
Villámként csap le a rejtőző vadász…

 Aranyosi Ervin © 2013-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

szept
13

By

Aranyosi Ervin: Én az Ősz vagyok

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Én az Ősz vagyok

Látnod kell, én az Ősz vagyok,
gyümölcsöt érleltem neked!
Élvezd az édes ízeket,
lombok közt tarka színeket!
Köszöntsön vidám hangulat,
vidulj a fagyos tél előtt!
Ködben úszik még szép napunk,
s eloszlik tán még délelőtt.
Szüret, vígság vegyen körül,
látod, a természet örül!
Kérlek, hát te se búslakodj,
jobb, ha a bánat elröpül!

Aranyosi Ervin © 2013-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
5

By

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 9 hozzászólás

aranyosi_ervin-a_jo_oreg_osz_visszater

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.
Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: – a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? – Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

Aranyosi Ervin © 2013-09-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

okt
21

By

Aranyosi Ervin: Avarba merültem

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Avarba merültem

Avarszőnyeg alatt kúszok,
nem látják, hogy hol vagyok.
Az ősz ezer szép színébe,
könnyen beleolvadok.
Ám de néha előbújok,
szaglászom és fülelek.
Aztán újra betakarnak
a sárguló levelek…

Aranyosi Ervin © 2012-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

nov
7

By

Aranyosi Ervin: Őszi hangulatban

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Őszi hangulatban

Napunk fényét vesztett, elizzó zsarátnok.
Szívünk is megpihen, – megfáradt zarándok.
Vén fákról lehullik rőt levelek lánca,
őszi karneválon, halott lelkek tánca.

Körbe-körbe futó szél játszik a fákkal,
néha parolázik, égbe nyúló ággal.
Ki kap a kezéből színes levélkéket,
s minden címzés nélkül, így elküldi néked.

Véle üzen a tél, nem sokáig várat,
bújjon menedékbe minden fázós állat.
Avar szőnyeg lapul útra és talajra.
A tél hűvös vendég. Emlékezz tavalyra!

Addig a lebukó nap végső sugára,
hívja a felhőket öldöklő tusára.
Azt hinné az ember, száz sebéből vérzik,
pedig csak az eső csendben csöpörészik…

Aranyosi Ervin © 2011-11-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
25

By

Aranyosi Ervin: Utolsó levél

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Utolsó levél

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van!
– Aki elmegy, az mind boldogtalan!
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,
mert nélküle szegényebb a világ.
Őrzi a fényt, lelkében a napot,
az életet, mit egykor megkapott.

Az élete, mint szép film úgy pereg,
és újra él gyönyörű perceket.
Rügy bontó tavaszt úgy idézi fel,
mint születést, ha jött az égi jel.
Majd jött a nyár, lángoló szerelem.
virág is nyílt az apró levelen.
Gyümölcse érett, leszedték róla már,
elárvult lelke a megváltóra vár.

Eljött az ősz, a színe megfakult,
sok társa már réges-régen lehullt.
Kapaszkodik, – soha nem adja fel,
ígéret kell, hogy új tavasz jön el,
s ő visszatér, s megújul teste tán,
rügyként születő levél lesz e fán.
Fülébe súgja ígéretét a szél,
és földre hull az utolsó levél.

Aranyosi Ervin © 2011-10-25.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »