szavak | Aranyosi Ervin versei

okt
7

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, beszéd, Értsetek magyarul!, használ, Inglisül, írás, magyar, nyelv, szavak, sznob, szóval, teremt, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

(Ezt csak az vegye magára,
akinek a ruhatára,
ilyen ingekkel van teli,
s anyanyelvét nem tiszteli!)

„Happy Birthday” veszi kedvem,
hányszor kell még veszekednem?
Ne legyetek ilyen sznobok,
abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni?
Én sem tudlak szóra bírni?
Elfelejted magyar nyelved?
Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád,
jó lenne, ha viszonoznád!
Ne képeket rittyents ide,
szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni?
Nincs jó válasz? Kezdjek sírni?
Vagy már magyarul sem értesz,
szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod,
s az alkalmat megragadod,
s újra használod a nyelved,
s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel,
nem képekkel, szép „igékkel”!
Helyesen és szép írással,
szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad,
használj ízes, szép szavakat!
Mert én magyaroknak írok,
értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek,
s adok helyt isteni rendnek!
Szépen szólva, szeretettel,
ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: ajándék, Aranyosi Ervin, dalom, határ, Hatvanhárom, madár, napsugár, olvasó, szavak, szomjazó, tanít, utam, vers, világ 14 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilencszer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, dolgom, Élek, ember, félek, folytatás, gyerek leszek..., Gyerek voltam, játék, öreg, örökké, ránc, szavak, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Gyerek voltam, de már elmúlt.
Én még most is játszom!
Nem érdekel, hogy mit szólnak,
hogy milyennek látszom.
Mindig kell a játékosság,
s vidámnak kell lennem!
Nem öregszik meg a lelkem,
míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni,
ameddig csak élek!
Megismerni árnyékomat,
amitől még félek.
Nem a ráncaim számolom,
nem éveim számát,
csak élem a szabad lelkek
üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal,
sorba rakom őket,
s bátran merem követni
az álmokat szövőket.
Így hát amit elképzelek,
az valóra válik,
s ezt a játékot játszom majd,
egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége,
hiszem, tovább is van,
láttam már a folytatását
színes álmaimban.
Már pedig, ha van folytatás,
nincsen mitől félnem,
nincs más dolgom csak játszani
és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember
újra gyerek lenne,
úgy hiszem a világában
rögtön rendet tenne.
Mind-mind örülnénk a létnek,
tudva, hogy csak játszunk.
Elhitették, mindannyian
halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart,
s új játékot kezdhetsz,
ha félelmet és aggódás
mind szélnek eresztesz.
Gyermek voltam, öreg lettem?
Gyermek leszek újra!
Lelkem minden játékban
az életet tanulja!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Olvasni jó!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, betűk, képet, meseszép, mondatok, olvasni jó, olvasok, szavak, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Olvasni jó!

Megtanítalak olvasni,
milyen jó lesz teneked!
Mutatom a betűket,
csak tartsd nyitva a szemedet!
Összerakva a betűkből
alakulnak a szavak,
azok mondatokká válnak,
ahogy az ujjam halad!
Mondatokból épülnek
a mesék, szép történetek,
és akkor is olvashatsz majd,
ha épp nem leszek veled!
Ám, ha nem megy, ne erőltesd,
amint látod, itt vagyok,
és mert tudok már olvasni,
szívesen is olvasok!
Te pedig csak nézd a képet
és találj ki új mesét,
én pedig majd leírom,
mert elolvasni meseszép!

Aranyosi Ervin © 2021-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, értelemmel..., gazság, hazug, igazság, pénz, pokol, süllyesztő, szakadék, szavak, szeretet, vágóhíd, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Hej emberek, ha mind felébrednétek,
s szemetek végre látni kezdene,
nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek,
nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak,
nem gyilkolhatná szét az őrület,
s lenne esélye méltó utókornak,
és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot,
elfogynának a hazug szavak,
egy szebb világ köszönne végre rátok,
ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben,
az útvesztőkben lélek ténfereg,
s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen,
mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk,
talán soha, már fel sem ébredünk.
Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk,
s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk
a hazugot a szakadék felé,
és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk,
hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság?
A rettegő hazug oldalra állt?
Egy világot éget fel kreált gazság,
s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok,
csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk?
Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott,
és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap?
Az utódaink velünk tűnnek el!
Élveztük kényelmét az akolnak?
Vagy csak a „gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot,
miért vakíthat látó szemeket?
Miért támogatja a gonoszt, az ártót,
s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten?
De önmagunknak mégsem segítünk.
A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen,
mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak,
hanem a békét megteremteni!
Szemét felnyitni a sok, még naivnak,
kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel,
a hazugságnak legyen vége már!
Hadd legyen boldog, minden élő ember,
s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Aranyosi Ervin © 2020-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mikor írok

Category: A nap gondolata Tags: Aranyosi Ervin, csend, fészek, hiszem, Isten, lelkem, Mikor írok, nap, szavak, szívek, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mikor írok

Mikor írok, Isten bennem.
Lángot gyújt az én szívemben:
– Ne csak önmagamért írjak,
felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra,
nem halok az elmúlásba,
gondolatot közvetítek,
szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék,
s maga az írás ajándék,
mit szétszórok, mint a magot,
elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem,
enged önmagammá lennem.
A szeretet lángját őrzöm,
a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan,
s benne élek láng alakban,
s olvasókban tüzet gyújtok,
felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek,
szállnak, mikor szárnyra kelnek,
más szívekben fészket raknak,
sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod,
amikor szíved kitárod,
mikor versem elér hozzád,
talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál,
a szó bennem repked, itt száll,
amit kapok továbbadom,
hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt,
eléd tárom a végtelent,
melyben fénylőn szeretet él,
ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, fénylő, hatalmas, láng, szavak, szeretet, szeretetvágy, szikra, szív Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből

Apró kis sziporkák, szikrák a szívemből,
s lám, a te szíved is lángra gyullad egyből.
A szikrából tűz lesz, csodaszép, lángoló,
s az sok szívet éltet, amely éhes, s mohó!

Mert hatalmas a szív hőn szeretetvágya,
s jól jár ki a mannát hozzá megtalálja,
mert aki sok éhes, jó szívet megetet,
hiszem, hogy maga is ettől boldog lehet!

Hagyom hát a szívem fénylő szikrát szórni,
éhező szívekhez szép szavakat szólni!
Hadd gyújtson csak lángot, hadd terjedjen széjjel,
melegítsen nappal, álmot hozzon éjjel!

Ne hagyjuk kihűlni a szeretet lángját,
őrizgessük szépen szívünkben szikráját.
Legyen a mosolyunk tűzkő, mely szikrát ad,
és a szeretetláng hadd lobogjon nálad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, bűnös, csüggedő, ember, épít, Erőszak nélküli világért, gúny, Lélek, lét, öröm, szavak, szeretet, szó-méreg, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
amely pofonokkal,
s bántásokkal érvel!
Mely a gyengeségét
ütésekbe rejti,
mely az emberséget
végképp elfelejti!

Nincsen joga senkit
ütni, meggyalázni,
az élőt, a szépet
földig lealázni!
Fogd hát le a kezet,
s emeld fel, kit bántott!
Tedd ma élhetőbbé
a sérült világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
mutass élő példát,
mely szép szavakkal érvel!
Emeld fel a földről
az elesettet, fájót,
építs velünk együtt
egy élhetőbb világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Monológ:
Az erőszakot, erőszakkal megállítani nem lehet,
egyetlen út kínálkozik a meggyógyító szeretet.
Emeld fel a csüggedőket, taníts szebben élni,
mutasd meg: – Erőszak nélkül nem lesz okuk félni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
hidd el, szép szavakkal
sokkal többet érsz el!
Emeld fel, ki lent van, a
kit más megbántott,
építsünk egy erőszak
nélküli világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Néha nem csak a kéz,
még a szó is bánthat!
Lélekbe maró gúny,
megalázás árthat!
Az elesett lelket
képes eltiporni,
ne hagyd hát a gúnyost,
szó-mérgeket szórni!

Rerén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

A szeretet a fontos,
élvezd a világod!
Tanítsd meg a bűnöst,
aki eddig ártott!
Mutass neki példát,
érezze és lássa,
hogy a külső világ
a lelkének mása!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fényes szavak szárnyán

Category: dalszöveg Tags: együtt, élet, fénylő, gondolat, Isten, repülni, szárnyán, szavak, szép, teremtő, varázsol 3 hozzászólás

A verseskötet a képre kattintva megrendelhetők a webáruházban.

Aranyosi Ervin: Fényes szavak szárnyán

Fényes szavak szárnyán tanítlak repülni,
engedd a szívedet felhő szélre ülni.
Bámulj a világra, lásd benne a szépet,
kívánd, holnapodban legyen szebb az élet!

Fényes szavak szárnyán a szeretet vezérel,
érezd, hogy megérint Isten két kezével!
Bámulj a világra, mit kellene tenni?
Melyik részét kéne még jobbá szeretni?

Refrén:
Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fényes szavak szárnyán a gondolat varázsol,
ne ijedj meg sosem a mások igazától.
Bámulj a világra, hálával szívedben,
bízz a holnapodban, jót hozó hitedben!

Fényes szavak szárnyán új gondolat éled,
gazdagabb a világ általad és véled.
Bámulj a világra, tegyük szebbé együtt,
szebb jövőbe bízva a múltat elengedjük.

Refrén:

Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fénylő szép szavakkal biztatgatlak téged:
– Legyen közös álmunk, legyen szebb az élet!
Fessük szeretettel szebbé a világot,
milyet a Teremtőnk terveiben látott.

Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők:
https://shop.aranyosiervin.com/fenyes-szavak-szarnyan

Aranyosi Ervin © 2017-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Dicsérő szavak

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, dicsérő, ember, érző, gyógyító, jó szó, Lélek, szavak, szeretet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Dicsérő szavak

Milyen jól is esik, ha szavakkal dicsérnek,
kedveskedve, tisztán a lelkünkhöz érnek.
Amikor a jó szó szinte elvarázsol,
amikor felemel, vérző szívet ápol.

Nem kerül semmibe, mégis sokat érhet,
szeretet oszlat el fájó, bús sötétet.
Mosoly ragyogását vetíti az arcra,
apró gyógyírt jelent sok megélt kudarcra.

Mert bizony az ember érző szóra vágyna,
s hiába a világ összes tudománya,
egyik sem tölt be oly gyógyító szerepet,
mint a kedves szóból áradó szeretet.

Ne felejts el tehát naponta dicsérni,
akarj szavaiddal más lelkéhez érni.
Fejezd ki a hálád, mondj másnak kedveset,
hisz a szép szavakkal simogatni lehet.

Használd hát gyakrabban kedveskedő szavad,
s figyeld szavaidból mennyi öröm fakad!
Hiszem, az eredmény szíved melegíti,
az akadályokat átlépni segíti.

Dicsérj csak nyugodtan, sose fáradj bele,
az öröm cseppjeit szórhatod szét vele.
Biztass másokat is, kik dicsérni félnek,
akik a félelem árnyékában élnek!

A dicséret szép szó, boldogíts hát véle,
a durva szavaknak csorbuljon ki éle!
Tedd a környezeted szebbé szép szavakkal,
szíved ragyogása versengjen a Nappal!

Aranyosi Ervin © 2017-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

„Happy Birthday” veszi kedvem, hányszor kell még veszekednem? Ne legyetek ilyen sznobok, abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni? Én sem tudlak szóra bírni? Elfelejted magyar nyelved? Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád, jó lenne, ha viszonoznád! Ne képeket rittyents ide, szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni? Nincs jó válasz? Kezdjek sírni? Vagy már magyarul sem értesz, szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod, s az alkalmat megragadod, s újra használod a nyelved, s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel, nem képekkel, szép „igékkel”! Helyesen és szép írással, szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad, használj ízes, szép szavakat! Mert én magyaroknak írok, értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek, s adok helyt isteni rendnek! Szépen szólva, szeretettel, ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilencszer hét? Hatvanhárom! – tanította a tanárom. – Ugyanannyi hét szer kilenc! Ha megérem, akkor mi lesz? Hát megértem, és itt vagyok, életemben nyomot hagyok, utam mentén versek nőnek, írok férfinak, s nőknek, gyerekeknek, a Világnak, akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek, életútról szóló ének, mint a madár száll felettem. Úgy indult, hogy megszülettem. Növekedtem, cseperedtem, ami vagyok, azzá lettem. Úgy, mint a kő csiszolódtam, tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra, lelkemet megnyitva tágra, tapasztaljak és megéljek, az utókornak meséljek. Van még bennem annyi minden, úgy földi, mint égi szinten. Fújom hát a saját dalom, napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok, mit másoknak tovább adok. Járom tovább földi utam, életvízzel telik kutam, s ezt adom a szomjazóknak, verseimet olvasóknak! Várnak rám még dolgos évek, szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat, megsúgom a titkaimat. Tudok szavakkal szeretni, s akarok boldognak lenni. Élni a szeretet csodáját, inni napsugár varázsát. Ragyogni szemed tükrében, szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán, mintha a világot látnám. Írok mesét, sokat, szépet, amit elém hoz az élet. Talán kicsit tanítgatok, talán szép lelkekre hatok. Nem csak könyveimben élek, élőszóban is mesélek.

Aranyosi Ervin © 2021.10.04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Gyerek voltam, de már elmúlt. Én még most is játszom! Nem érdekel, hogy mit szólnak, hogy milyennek látszom. Mindig kell a játékosság, s vidámnak kell lennem! Nem öregszik meg a lelkem, míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni, ameddig csak élek! Megismerni árnyékomat, amitől még félek. Nem a ráncaim számolom, nem éveim számát, csak élem a szabad lelkek üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal, sorba rakom őket, s bátran merem követni az álmokat szövőket. Így hát amit elképzelek, az valóra válik, s ezt a játékot játszom majd, egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége, hiszem, tovább is van, láttam már a folytatását színes álmaimban. Már pedig, ha van folytatás, nincsen mitől félnem, nincs más dolgom csak játszani és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember újra gyerek lenne, úgy hiszem a világában rögtön rendet tenne. Mind-mind örülnénk a létnek, tudva, hogy csak játszunk. Elhitették, mindannyian halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart, s új játékot kezdhetsz, ha félelmet és aggódás mind szélnek eresztesz. Gyermek voltam, öreg lettem? Gyermek leszek újra! Lelkem minden játékban az életet tanulja!

Aranyosi Ervin: Olvasni jó!

Aranyosi Ervin © 2021-02-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Hej emberek, ha mind felébrednétek, s szemetek végre látni kezdene, nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek, nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak, nem gyilkolhatná szét az őrület, s lenne esélye méltó utókornak, és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot, elfogynának a hazug szavak, egy szebb világ köszönne végre rátok, ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben, az útvesztőkben lélek ténfereg, s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen, mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk, talán soha, már fel sem ébredünk. Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk, s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk a hazugot a szakadék felé, és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk, hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság? A rettegő hazug oldalra állt? Egy világot éget fel kreált gazság, s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok, csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk? Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott, és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap? Az utódaink velünk tűnnek el! Élveztük kényelmét az akolnak? Vagy csak a „gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot, miért vakíthat látó szemeket? Miért támogatja a gonoszt, az ártót, s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten? De önmagunknak mégsem segítünk. A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen, mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak, hanem a békét megteremteni! Szemét felnyitni a sok, még naivnak, kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel, a hazugságnak legyen vége már! Hadd legyen boldog, minden élő ember, s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Aranyosi Ervin: Mikor írok

Mikor írok, Isten bennem. Lángot gyújt az én szívemben: – Ne csak önmagamért írjak, felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra, nem halok az elmúlásba, gondolatot közvetítek, szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék, s maga az írás ajándék, mit szétszórok, mint a magot, elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem, enged önmagammá lennem. A szeretet lángját őrzöm, a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan, s benne élek láng alakban, s olvasókban tüzet gyújtok, felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek, szállnak, mikor szárnyra kelnek, más szívekben fészket raknak, sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod, amikor szíved kitárod, mikor versem elér hozzád, talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál, a szó bennem repked, itt száll, amit kapok továbbadom, hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt, eléd tárom a végtelent, melyben fénylőn szeretet él, ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből

Apró kis sziporkák, szikrák a szívemből, s lám, a te szíved is lángra gyullad egyből. A szikrából tűz lesz, csodaszép, lángoló, s az sok szívet éltet, amely éhes, s mohó!

Mert hatalmas a szív hőn szeretetvágya, s jól jár ki a mannát hozzá megtalálja, mert aki sok éhes, jó szívet megetet, hiszem, hogy maga is ettől boldog lehet!

Hagyom hát a szívem fénylő szikrát szórni, éhező szívekhez szép szavakat szólni! Hadd gyújtson csak lángot, hadd terjedjen széjjel, melegítsen nappal, álmot hozzon éjjel!

Ne hagyjuk kihűlni a szeretet lángját, őrizgessük szépen szívünkben szikráját. Legyen a mosolyunk tűzkő, mely szikrát ad, és a szeretetláng hadd lobogjon nálad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Fogd le azt a kezet, mit erőszak vezérel, amely pofonokkal, s bántásokkal érvel! Mely a gyengeségét ütésekbe rejti, mely az emberséget végképp elfelejti!

Nincsen joga senkit ütni, meggyalázni, az élőt, a szépet földig lealázni! Fogd hát le a kezet, s emeld fel, kit bántott! Tedd ma élhetőbbé a sérült világot!

Refrén: A szeretet a fontos, élvezd hát a létet. Senkinek se árts hát, a szív vezessen téged! Legyél végre ember, s próbálj az maradni, akarj a világnak több örömöt adni!

Fogd le azt a kezet, mit erőszak vezérel, mutass élő példát, mely szép szavakkal érvel! Emeld fel a földről az elesettet, fájót, építs velünk együtt egy élhetőbb világot!

Refrén: A szeretet a fontos, élvezd hát a létet. Senkinek se árts hát, a szív vezessen téged! Legyél végre ember, s próbálj az maradni, akarj a világnak több örömöt adni!

Monológ: Az erőszakot, erőszakkal megállítani nem lehet, egyetlen út kínálkozik a meggyógyító szeretet. Emeld fel a csüggedőket, taníts szebben élni, mutasd meg: – Erőszak nélkül nem lesz okuk félni!

Fogd le azt a kezet, mit erőszak vezérel, hidd el, szép szavakkal sokkal többet érsz el! Emeld fel, ki lent van, a kit más megbántott, építsünk egy erőszak nélküli világot!

Refrén: A szeretet a fontos, élvezd hát a létet. Senkinek se árts hát, a szív vezessen téged! Legyél végre ember, s próbálj az maradni, akarj a világnak több örömöt adni!

Néha nem csak a kéz, még a szó is bánthat! Lélekbe maró gúny, megalázás árthat! Az elesett lelket képes eltiporni, ne hagyd hát a gúnyost, szó-mérgeket szórni!

Rerén: A szeretet a fontos, élvezd hát a létet. Senkinek se árts hát, a szív vezessen téged! Legyél végre ember, s próbálj az maradni, akarj a világnak több örömöt adni!

A szeretet a fontos, élvezd a világod! Tanítsd meg a bűnöst, aki eddig ártott! Mutass neki példát, érezze és lássa, hogy a külső világ a lelkének mása!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Fényes szavak szárnyán

Fényes szavak szárnyán tanítlak repülni, engedd a szívedet felhő szélre ülni. Bámulj a világra, lásd benne a szépet, kívánd, holnapodban legyen szebb az élet!

Fényes szavak szárnyán a szeretet vezérel, érezd, hogy megérint Isten két kezével! Bámulj a világra, mit kellene tenni? Melyik részét kéne még jobbá szeretni?

Refrén: Legyen pár szép szavad, hogy felemelj másokat! Legyen pár szép szavad, mely álmokat támogat! Legyen hát szép hited és tárd ki szép szíved, engedd, megsegítsen teremtő Istened!

Fényes szavak szárnyán a gondolat varázsol, ne ijedj meg sosem a mások igazától. Bámulj a világra, hálával szívedben, bízz a holnapodban, jót hozó hitedben!

Fényes szavak szárnyán új gondolat éled, gazdagabb a világ általad és véled. Bámulj a világra, tegyük szebbé együtt, szebb jövőbe bízva a múltat elengedjük.

Refrén:

Legyen pár szép szavad, hogy felemelj másokat! Legyen pár szép szavad, mely álmokat támogat! Legyen hát szép hited és tárd ki szép szíved, engedd, megsegítsen teremtő Istened!

Fénylő szép szavakkal biztatgatlak téged: – Legyen közös álmunk, legyen szebb az élet! Fessük szeretettel szebbé a világot, milyet a Teremtőnk terveiben látott. Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők: https://shop.aranyosiervin.com/fenyes-szavak-szarnyan

„Happy Birthday” veszi kedvem,
hányszor kell még veszekednem?
Ne legyetek ilyen sznobok,
abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni?
Én sem tudlak szóra bírni?
Elfelejted magyar nyelved?
Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád,
jó lenne, ha viszonoznád!
Ne képeket rittyents ide,
szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni?
Nincs jó válasz? Kezdjek sírni?
Vagy már magyarul sem értesz,
szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod,
s az alkalmat megragadod,
s újra használod a nyelved,
s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel,
nem képekkel, szép „igékkel”!
Helyesen és szép írással,
szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad,
használj ízes, szép szavakat!
Mert én magyaroknak írok,
értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek,
s adok helyt isteni rendnek!
Szépen szólva, szeretettel,
ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

– Kilencszer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Gyerek voltam, de már elmúlt.
Én még most is játszom!
Nem érdekel, hogy mit szólnak,
hogy milyennek látszom.
Mindig kell a játékosság,
s vidámnak kell lennem!
Nem öregszik meg a lelkem,
míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni,
ameddig csak élek!
Megismerni árnyékomat,
amitől még félek.
Nem a ráncaim számolom,
nem éveim számát,
csak élem a szabad lelkek
üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal,
sorba rakom őket,
s bátran merem követni
az álmokat szövőket.
Így hát amit elképzelek,
az valóra válik,
s ezt a játékot játszom majd,
egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége,
hiszem, tovább is van,
láttam már a folytatását
színes álmaimban.
Már pedig, ha van folytatás,
nincsen mitől félnem,
nincs más dolgom csak játszani
és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember
újra gyerek lenne,
úgy hiszem a világában
rögtön rendet tenne.
Mind-mind örülnénk a létnek,
tudva, hogy csak játszunk.
Elhitették, mindannyian
halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart,
s új játékot kezdhetsz,
ha félelmet és aggódás
mind szélnek eresztesz.
Gyermek voltam, öreg lettem?
Gyermek leszek újra!
Lelkem minden játékban
az életet tanulja!

Aranyosi Ervin © 2021-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Hej emberek, ha mind felébrednétek,
s szemetek végre látni kezdene,
nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek,
nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak,
nem gyilkolhatná szét az őrület,
s lenne esélye méltó utókornak,
és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot,
elfogynának a hazug szavak,
egy szebb világ köszönne végre rátok,
ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben,
az útvesztőkben lélek ténfereg,
s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen,
mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk,
talán soha, már fel sem ébredünk.
Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk,
s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk
a hazugot a szakadék felé,
és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk,
hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság?
A rettegő hazug oldalra állt?
Egy világot éget fel kreált gazság,
s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok,
csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk?
Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott,
és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap?
Az utódaink velünk tűnnek el!
Élveztük kényelmét az akolnak?
Vagy csak a „gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot,
miért vakíthat látó szemeket?
Miért támogatja a gonoszt, az ártót,
s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten?
De önmagunknak mégsem segítünk.
A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen,
mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak,
hanem a békét megteremteni!
Szemét felnyitni a sok, még naivnak,
kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel,
a hazugságnak legyen vége már!
Hadd legyen boldog, minden élő ember,
s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Mikor írok, Isten bennem.
Lángot gyújt az én szívemben:
– Ne csak önmagamért írjak,
felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra,
nem halok az elmúlásba,
gondolatot közvetítek,
szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék,
s maga az írás ajándék,
mit szétszórok, mint a magot,
elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem,
enged önmagammá lennem.
A szeretet lángját őrzöm,
a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan,
s benne élek láng alakban,
s olvasókban tüzet gyújtok,
felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek,
szállnak, mikor szárnyra kelnek,
más szívekben fészket raknak,
sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod,
amikor szíved kitárod,
mikor versem elér hozzád,
talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál,
a szó bennem repked, itt száll,
amit kapok továbbadom,
hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt,
eléd tárom a végtelent,
melyben fénylőn szeretet él,
ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Apró kis sziporkák, szikrák a szívemből,
s lám, a te szíved is lángra gyullad egyből.
A szikrából tűz lesz, csodaszép, lángoló,
s az sok szívet éltet, amely éhes, s mohó!

Mert hatalmas a szív hőn szeretetvágya,
s jól jár ki a mannát hozzá megtalálja,
mert aki sok éhes, jó szívet megetet,
hiszem, hogy maga is ettől boldog lehet!

Hagyom hát a szívem fénylő szikrát szórni,
éhező szívekhez szép szavakat szólni!
Hadd gyújtson csak lángot, hadd terjedjen széjjel,
melegítsen nappal, álmot hozzon éjjel!

Ne hagyjuk kihűlni a szeretet lángját,
őrizgessük szépen szívünkben szikráját.
Legyen a mosolyunk tűzkő, mely szikrát ad,
és a szeretetláng hadd lobogjon nálad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
amely pofonokkal,
s bántásokkal érvel!
Mely a gyengeségét
ütésekbe rejti,
mely az emberséget
végképp elfelejti!

Nincsen joga senkit
ütni, meggyalázni,
az élőt, a szépet
földig lealázni!
Fogd hát le a kezet,
s emeld fel, kit bántott!
Tedd ma élhetőbbé
a sérült világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
mutass élő példát,
mely szép szavakkal érvel!
Emeld fel a földről
az elesettet, fájót,
építs velünk együtt
egy élhetőbb világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Monológ:
Az erőszakot, erőszakkal megállítani nem lehet,
egyetlen út kínálkozik a meggyógyító szeretet.
Emeld fel a csüggedőket, taníts szebben élni,
mutasd meg: – Erőszak nélkül nem lesz okuk félni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
hidd el, szép szavakkal
sokkal többet érsz el!
Emeld fel, ki lent van, a
kit más megbántott,
építsünk egy erőszak
nélküli világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Néha nem csak a kéz,
még a szó is bánthat!
Lélekbe maró gúny,
megalázás árthat!
Az elesett lelket
képes eltiporni,
ne hagyd hát a gúnyost,
szó-mérgeket szórni!

Rerén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

A szeretet a fontos,
élvezd a világod!
Tanítsd meg a bűnöst,
aki eddig ártott!
Mutass neki példát,
érezze és lássa,
hogy a külső világ
a lelkének mása!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Fényes szavak szárnyán tanítlak repülni,
engedd a szívedet felhő szélre ülni.
Bámulj a világra, lásd benne a szépet,
kívánd, holnapodban legyen szebb az élet!

Fényes szavak szárnyán a szeretet vezérel,
érezd, hogy megérint Isten két kezével!
Bámulj a világra, mit kellene tenni?
Melyik részét kéne még jobbá szeretni?

Refrén:
Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fényes szavak szárnyán a gondolat varázsol,
ne ijedj meg sosem a mások igazától.
Bámulj a világra, hálával szívedben,
bízz a holnapodban, jót hozó hitedben!

Fényes szavak szárnyán új gondolat éled,
gazdagabb a világ általad és véled.
Bámulj a világra, tegyük szebbé együtt,
szebb jövőbe bízva a múltat elengedjük.

Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fénylő szép szavakkal biztatgatlak téged:
– Legyen közös álmunk, legyen szebb az élet!
Fessük szeretettel szebbé a világot,
milyet a Teremtőnk terveiben látott.

Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők:
https://shop.aranyosiervin.com/fenyes-szavak-szarnyan

Milyen jól is esik, ha szavakkal dicsérnek,
kedveskedve, tisztán a lelkünkhöz érnek.
Amikor a jó szó szinte elvarázsol,
amikor felemel, vérző szívet ápol.

Nem kerül semmibe, mégis sokat érhet,
szeretet oszlat el fájó, bús sötétet.
Mosoly ragyogását vetíti az arcra,
apró gyógyírt jelent sok megélt kudarcra.

Mert bizony az ember érző szóra vágyna,
s hiába a világ összes tudománya,
egyik sem tölt be oly gyógyító szerepet,
mint a kedves szóból áradó szeretet.

Ne felejts el tehát naponta dicsérni,
akarj szavaiddal más lelkéhez érni.
Fejezd ki a hálád, mondj másnak kedveset,
hisz a szép szavakkal simogatni lehet.

Használd hát gyakrabban kedveskedő szavad,
s figyeld szavaidból mennyi öröm fakad!
Hiszem, az eredmény szíved melegíti,
az akadályokat átlépni segíti.

Dicsérj csak nyugodtan, sose fáradj bele,
az öröm cseppjeit szórhatod szét vele.
Biztass másokat is, kik dicsérni félnek,
akik a félelem árnyékában élnek!

A dicséret szép szó, boldogíts hát véle,
a durva szavaknak csorbuljon ki éle!
Tedd a környezeted szebbé szép szavakkal,
szíved ragyogása versengjen a Nappal!