Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

aranyosi_ervin-a_jo_oreg_osz_visszater

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.

Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: – a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? – Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

Aranyosi Ervin © 2013-09-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mókus vers

Aranyosi Ervin: Mókus vers

Aranyosi Ervin: Mókus vers

A föld felett, az ég alatt
valósítok meg dolgokat.
Néha egy ág szélén ülök,
s néha, mint látod, repülök.
Most érik minden földi jó,
mogyoró és a zöld dió.
Raktáram télre megtelik,
gyűjtöm estétől reggelig.
Gyűlik a téli élelem,
nem nyomaszt éhség, félelem.
Télen már csak sportolgatok,
holnapra semmit sem hagyok…

Aranyosi Ervin © 2013-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Lásd meg a csodát!

Aranyosi Ervin: Lásd meg a csodát!

Csodálkozz rá a nagyvilágra,
lásd meg a millió csodát.
Engedd a lelked mosolyogni,
fénybe borulni, órákon át!
Hagyd, hogy Napod reád ragyogjon,
csodáld a szálló felleget!
Hagyd, hogy az érzés melegítse,
a télben kihűlt lelkedet!

Aranyosi Ervin © 2013-03-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A hóvirág példája

Aranyosi Ervin: A hóvirág példája

Nézd ezt a törékeny, apró kis virágot!
Dacol téllel, faggyal, s éli a világot.
Sosem sopánkodik, nem fél a haláltól,
nyíló tavaszt kíván a Nap sugarától!
Minden évben újra kibújik a földből,
így tesz tanúságot a belső erőről!
Nem keres kifogást, bátor, hisz mer élni,
a zord világban is, holnapot remélni!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ásító mókus

Aranyosi Ervin: Ásító mókus

Megint itt egy újabb reggel,
nem aludtam ki magam.
Ásítozom a világba,
s ennek bizony oka van!
Kimerített a hosszú tél,
alig láttam a Napot!
Energiám is elfogyott,
– eszek néhány falatot…

Aranyosi Ervin © 2013-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit látsz?


Aranyosi Ervin: Mit látsz?

Mondd csak, mit látsz, mikor arcunkra nézel?
Eláradóan pajkos örömöt?
Vidámságot, a hideg, szürke télben?
Szeretetet, mi belénk költözött.
Nem vágyunk másra, hisz mindenünk megvan,
ahhoz hogy lelkünk teljessé legyen!
Itt van a lényeg, az élet szép csodája,
mi pedig hagyjuk, hogy boldoggá tegyen…

Aranyosi Ervin © 2012-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hómókus

Aranyosi Ervin: Hómókus

Nyáron elhagyott a párom.
Itt a tél, s most pótolom!
Hóból épült mókuskámat,
lásd, szájon is csókolom.
Remélem, nem hidegül el,
– bár a hó, az jó hideg.
A szerelem átmelegít
jeges lelket, hószívet.

Aranyosi Ervin © 2012-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszébredés

Aranyosi Ervin: Tavaszébredés

Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.
Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.
Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.
A hófoltokra rá van írva:
Elűztük végre a telet!
Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
A tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.
Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.

Aranyosi Ervin © 2010-02-27.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszvárás

Aranyosi Ervin: Tavaszvárás

Hóemberünk földre száradt,
itt már nem a hó az úr!
Tél tábornok belefáradt,
szégyenszemre elvonul.
Halott fáink csupasz ága,
bennük friss élet kering,
s ébredő nap szép sugára
frissíti emlékeink.

Kis madárkák fenn a fákon,
kis szemükben, nagy remény.
Tavasz árad a világon
s visszatér vele a fény.
És a kedvünk visszatér-e,
elmúlik minden panasz?
A szerelmest hajtja vére,
s újra éleszt a tavasz.

Csipkerózsa álmainkból,
felébredni oly csodás.
Szívünk telve vágyainktól,
s mosolyt hoz az olvadás.
Ébredezik a természet,
már a nap is ránk nevet.
Visszatér belénk az élet,
Nagyon vártunk kikelet!

Aranyosi Ervin © 2010-01-21.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin © 2010-01-15.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva