világ | Aranyosi Ervin versei

máj
27

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Category: Állatok, természet Tags: Debrecen, Debreceni Nagyerdő egyesület, élet, ember, Erdő, pályázat, természet, város, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Óvd és védd az erdőt, őrizd minden ágát,
szeresd selymes füvét, csodáld sok virágát!
Élvezd a szépségét, legyél jó gazdája,
ne engedd senkinek meg azt, hogy kivágja.
Tudd, az erdő otthon, szép állatok lakják,
távolról figyeld csak, mikor fészkük rakják.
Utódot nevelnek, jövőt építenek,
napról napra élnek, álmot szépítenek.

Itt kószálnak köztünk, szebbítve világunk,
s ha szeretjük őket, jobb emberré válunk.
A zajos világból jó ide kijönni,
élők közelében, új álmokat szőni.
Tanuld meg az erdőt tisztelni, csodálni,
segítenek néked jobb emberré válni,
hogy ez a Nagyerdő fenn maradjon szépen,
üde színfolt legyen a város szívében.

Sétálj ki a zöldbe, hagyd, hogy reád hasson,
hogy az itt töltött perc örök maradhasson!
Írd le, amit gondolsz, mit lelkeddel érzel,
amit papírra vetsz, hidd el, sosem vész el!
Legyen vers, vagy próza, ami neked tetszik,
a szép gondolattól a lélek melegszik.
Tanítsd meg másoknak, hogyan kéne élni,
hogy ne legyen oka az erdőnek félni!

Dicsérd az életet, lásd meg minden báját,
szeretettel tiszteld erdő minden fáját.
Tartsd tisztán! Szemeted ne hajigáld széjjel,
nappal csodáld létét, s hagyd aludni éjjel!
Ha a Nagyerdőre te is majd vigyázol,
lesz, hol megpihenhess, hely, mely lelket ápol.
Légy figyelmes őre, óvjad szeretettel,
mert az utókornak is tartozol ezzel!

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Naptánc

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, csoda, dallam, ébredés, élet, lépések, nap, naptánc, táncolunk, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Aranyosi Ervin © 2016-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, beteg, fájdalom, gyermek, lehangol, lelked, mosoly, Ne tartsd magadban!, sír, súly, teher, tükör, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.

Aranyosi Ervin © 2016-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

máj
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás

Category: A nap gondolata Tags: állj, dallamát, élet, érted, föld, lét, pajtás, szél, testvér, veszély, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás!

Állj meg pajtás, ne rohanj úgy,
élvezd inkább az életet!
Ha elveszel a rohanásban,
lesz majd, mit nem lát két szemed.
Lassíts le néha, állj meg csendben,
figyeld, hogy él a nagyvilág!
Csoda nyílik a végtelenben,
csak engedd végre hatni rád!
Csodáld és nyílj meg,
annyi szépség, keresi hozzád az utat.
Ha lassan jársz és figyelemmel,
megnyílik, s mindent megmutat.
Érted van minden, csak te érted,
azért, hogy élvezd, s felfedezd.
Csodáld a lét ezer csodáját,
s csak lelassulva érzed ezt.

Ám néha, tudom, kell a vágta,
mikor kerget a kósza szél.
Belerohansz a vakvilágba,
mert az kell, hogy szabad legyél!
Mikor a gondok földre nyomnak,
mikor a szíved fáj nagyon…
Áradj, és vágtass át a Földön,
hogy oldódjon a fájdalom!
De, aztán állj meg újra testvér,
nyugtasd meg izzó lelkedet,
Ha őrző angyalod lehagytad,
veszélybe kerül életed.
Hát állj meg pajtás, állj meg újra,
hunyd be szemed és éld a mát!
Hagyd, hogy a szíved megtanulja,
az élet lassúbb dallamát!

Aranyosi Ervin © 2016-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

Category: Állatok, természet Tags: csoda, élet, felhő, föld, gomb, harmatcsepp, nap, világ 1 Comment

: Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

Egyetlen harmatcsepp őrzi a világot,
benne az életnek szép csodáját látod.
Lám, az élő világ fürdik, tisztul benne,
mintha e cseppnyi gömb maga is Föld lenne!
Egyetlen harmatcsepp, s benne ott az élet,
s mikor a Nap felkelt, hova tűnt, mivé lett?
Felszáradt az ágról? Páracseppként felnőtt?
Fent látom az égen, mint csodaszép felhőt!

Aranyosi Ervin © 2016-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szerető ölelésben

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: biztonság, elméd, körülölel, ölelés, szeretet, szerető, szíved, világ, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szerető ölelésben

Mondjátok emberek, van szebb dolog ennél,
mint ha a szeretet bűvkörében lennél?
Ha két szerető kar így körülölelne,
köztük pici szíved biztonságra lelne.
S nem csak biztonságra, melegítő fényre,
s te is így vigyáznál minden apró lényre.
Szeretettel néznéd végre a világod,
s nem szakítanál le élő kis virágot.
Egész világodat kebledre ölelnéd,
szíved is használnád, nem csak hűvös elméd.

Aranyosi Ervin © 2016-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Pávaszemes lepke

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, átváltozás, báb, hernyó, lepke, pávaszemes, pete, pillangó, világ, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Pávaszemes lepke

Ő a pávaszemes lepke.
hol tett ő szert ennyi szemre?
Tisztán látja a világot,
megtalál minden virágot.
Pete is volt, hernyó is lett,
ám nem maradt olyan nyiszlett.
végül egy bábból bújt elő,
látod, milyen előkelő!
Pillangó lett mesés, csodás,
lám, mit tesz az átváltozás!

Aranyosi Ervin © 2016-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kezdj el élni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldog, csoda, élet, élni, hála, Isten, reggel, szeretet, világ 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Kezdj el élni!

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!
Ne akarj tengődni, kevéssel beérni!
Hisz, ha körül nézel láthatsz szép csodákat,
s hidd, jobb kedvre derít, maga a csodálat.
Lám már az is csoda: – hála él szívedben,
és az, hogy élni jó, erősít hitedben.
Ha látod a Napot feljönni az égen,
s madárdalt hallgatva oldódsz a zenében.

Mikor szép színesnek látod a világot,
mikor teljes szívvel csodálsz egy virágot,
s nem szakítod őt le, hagyod csak, hogy éljen,
hagyod megváltozni, azt hogy színt cseréljen.
Az életet hagyod bő medrében folyni,
s nem akarsz bántani, s másokat okolni!
Minden szépen folyik, testi, lelki szinten,
és végre megérted, hogy te rólad szól minden.

Hiszen a világod mindig téged szolgál,
s aki ezt megérti, az boldogul, jól jár!
Nem kell erőlködni, mert az élet árad,
s aki szembe úszik, hamarabb elfárad.
Az élet egy folyó, és csak az függ tőled,
hogy erősen fogod meg az eveződet
és szembeszállsz vele, le akarod győzni,
vagy úszol az árral, s létben tudsz időzni.

Tudd, az erőlködés nem szolgálja léted,
nem a harc a fontos, hanem, ha megérted:
csupán szeretned kell, tedd hát így a dolgod,
élvezd eredményét, s légy általa boldog.
Légy hát életednek az irányítója,
sodorjon magával életed folyója!
Ne küszködj az árral, hadd szolgáljon téged,
hagyd, hogy odavigyen, hol álmaid eléred.

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!
éld meg világodat, s nem kell többé félni!
Nem kell megfelelni semmi elvárásnak,
mert az elvárások csúf sírokat ásnak.
Vágyaid vigyenek, s bontsd ki vitorládat,
hagyd el a múltadat, s inkább éld a mádat!
Egy dolog a fontos: – Élvezd életedet!
Hidd el, a jó Isten azért adta neked!

Aranyosi Ervin © 2016-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretet jó!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ápol, él, gonosz, jó, lelket, öröm, szeretet, testet, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A szeretet jó!

Akiben öröm él, abból öröm árad,
s hidd el, az örömbe szív bele nem fárad!
Könnyebb boldog szívvel másoknak is adni,
őszintén szeretni, szeretve maradni.
Hej, ha megértené a sok fázós lélek,
hogyha szeretetben, melegségben élnek,
eltűnik a gonosz ebből a világból,
mert a szeretet jó, s testet, lelket ápol!

Aranyosi Ervin © 2016-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Category: Állatok, természet Tags: élet, erdőt, föld, óvd, planéta, szeret, uralma, védd, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap, s nem látja senki más! Sárgája széle kontúros, mint egy tükörtojás. Felhők fehérje elterül, égbolt a serpenyő. Zizeg a lég, még megremeg, s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi egy új nap dallamát, hála kíséri reggeled, muzsikát hallva át. Madárdal szól és táncba hív, mozdul lábad, kezed, s látod a dalt, ha ellazulsz, ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád lassan az égig ér. Itt vagy, hát éld az életed, érezd, hogy mennyit ér! Indul a nap, a lét tiéd, vár élmények sora. Ha nem érzed a lüktetést, nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény átjárja testedet. A tánc varázs, a fény parázs, láng gyújtó perzselet. Forgó örvény, mely kényszerít, mely magával ragad, nem tudod mért, de élvezed és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid, víg táncba kezdenek. Két kar követi ritmusát, majd szárnnyá vedlenek. Kitárod képzelt szárnyaid, s eléred a Napot, tiéd az ég, táncolsz, repülsz, a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled ily hálával teli! Boldog a szív, mely ritmusát, Naptáncát megleli. Értelmet lel az életed, megélni egy csoda! Hát vár a Nap, az ébredés, nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint, élvezd az életet! Ha más is hallja dallamát, majd táncra kél veled. Mikor majd együtt táncolunk, felébred a világ, s a Napod is ontja boldogan éltető sugarát…

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Miért nem mered kimondani, mi az mi bántja lelkedet. Fájdalmadat üvöltenéd, de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod, szégyenled azt, hogy van neked! Súlya ezért a lelked nyomja. – Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed, ha tükröd nézed – szomorú! Fénylő napod is eltakarja felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak, mosolyt hirdetsz te szüntelen. Lehangoltan éled világod, s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét, s találj ki méltó szólamot, hitesd el igaz valóságod, mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni, tedd már le végre terhedet! Amíg fájdalmad súlyát hordod, nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre, s nem hagyod mégsem önmagad. Rossz hír, bántó szó magja mérgez, szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod, de nem nyújtod ki két kezed, vágyakozva a körmöd rágod, s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé, ez öli meg az álmaid. Ezért nem válhatsz boldog lénnyé, akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél? Hallja meg végre Istened! Ne másét kívánd, legyen sajátod, hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod, át kéne gondolnod talán! Ne hidd, hogy mások szebben élnek a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek, rájuk hallgatni nem szabad! Amíg csak állsz és céltalan vagy, addig a világ elszalad.

Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás!

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

Aranyosi Ervin: Szerető ölelésben

Aranyosi Ervin: Pávaszemes lepke

Ő a pávaszemes lepke. hol tett ő szert ennyi szemre? Tisztán látja a világot, megtalál minden virágot. Pete is volt, hernyó is lett, ám nem maradt olyan nyiszlett. végül egy bábból bújt elő, látod, milyen előkelő! Pillangó lett mesés, csodás, lám, mit tesz az átváltozás!

Aranyosi Ervin: Kezdj el élni!

Aranyosi Ervin: A szeretet jó!

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.

Ő a pávaszemes lepke.
hol tett ő szert ennyi szemre?
Tisztán látja a világot,
megtalál minden virágot.
Pete is volt, hernyó is lett,
ám nem maradt olyan nyiszlett.
végül egy bábból bújt elő,
látod, milyen előkelő!
Pillangó lett mesés, csodás,
lám, mit tesz az átváltozás!