Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga szárnyat növeszt


Aranyosi Ervin: Csiga-biga szárnyat növeszt

A csiga szárnyat növesztett.
Azt hihetnéd, ez nemes tett,
ám a szárny csak álmában nőtt,
nem is repíthette hát őt!

Figyelte a madarakat,
s úgy gondolta, ha nekik szabad,
ha ők képesek repülni,
ő sem fog a földön ülni!

Mert azt vette a fejébe,
szárnya lesz és repül véle,
hogy a felhőkre felszálljon,
nyálból épült csigaszárnyon.

Húzott csíkot csiganyálból,
arra egy levelet rámol,
amit levett egy bokorról,
ami vázat, szárnyat pótol.

Aztán húzott rá egy csíkot,
ez is olyan nyálas csík volt,
másik levelet tett rája,
hogy a szárnyát megcsinálja.

Két levelét összevarrta,
fűszálcérna összetartja,
majd a háza oldalára
felszögelte valahára.

Aztán két másik levéllel,
másik szárnyat is “megérlel”,
így hát háza mindkét szélén,
szárnyak lettek már a végén.

Szárnyak, amik nem mozogtak,
csak álltak és mosolyogtak,
Csiga-biga mérgeskedett,
a megoldás késlekedett.

Fűszálakból kötél készült,
és a két szárny kiegészült,
azzal mozgatta meg őket,
ám a szárnyak kettétörtek.

Rájött, neki nem lesz szárnya,
ám ekkor egy madár árnya,
egész lényét betakarta,
a csigát vinni akarta.

Felkapta a csiga házát,
s vitte vele a gazdáját,
és a csiga végre örült,
álma eljött, s végre röpült.

Ám mesénknek rossz a vége,
vitték a csigát ebédre,
aznap ő volt a főfogás,
kezdődhetett a nyafogás.

Ha tervezel, gondold végig,
lehet, eljuthatsz az égig,
de néha jobb földön járni,
mint a lehetetlent várni!

Aranyosi Ervin © 2020-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Volt egyszer egy csiga-biga,
háza kerek, szép guriga.
Hátizsákként hátán hordta,
sosem húzta, sosem tolta.

Ha elfáradt a kúszásban,
visszahúzódott a házba,
ott bent semmi nem zavarta,
amíg új cipőjét varrta.

Mert azt vette a fejébe:
Lábat növeszt és elébe
megy a többi ős-csigának,
kik még mindig hason járnak.

Hason járnak, térden csúsznak,
hosszú nyálszalagot húznak.
Így jutnak fel levelekre,
sűrű nyálat eleresztve.

Viszont más állatok lépnek,
és mind jó nagy lábon élnek,
ha mennek, gyorsan haladnak,
ha kell futnak, vagy szaladnak.

Úgy döntött hát, bocskort ácsol,
levelet szab, és kopácsol,
fűszálakkal összevarrja,
alig bírja gyenge karja.

Kiguvadnak a szemei,
míg munkáján legelteti.
Ez a bocskor lassan készül,
talpán fűből fonott rész ül.

Az a lábát fogja össze,
s mondogatja: – Bocskor, jössz-e?
Gyorsan növesztek egy lábat,
az utazás már nem várhat!

Kibújik hát a házából,
s lábat növeszt, igazából,
de a lába nyálból készül,
s a bocskorral kiegészül.

Fűből fonódott e cipő,
amit a láb gyorsan kinő,
mert ez a nyál nyúlós fajta,
könnyedén átfolyik rajta.

Ez a dolog nem sikerült,
pedig sok munkába került,
és a csiga végre látja,
a cipő nem a barátja.

Így hát végül csiga marad,
hason kúszva, nyálon halad.
Ám büszke, mert van egy háza,
s nem fűti a kaland láza.

Nem varr cipőt levelekből,
inkább összerágja egyből,
s úgy dönt, pont mint a madarak,
szárnyat növeszt, azzal halad.

Arra nem kell cipőt varrni,
biztos nagyon kell akarni…
Álmodozva néz az égre,
s hiszi szárnyalni fog végre!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búbos Banka, a tündérlány

Fénykép: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Búbos Banka, a tündérlány

Búbos Banka tündérlány volt,
amolyan kis jó boszorkány,
kinek volt szép tudománya,
s varázssíp is szólt a torkán!

Ha nem látták, átbucskázott,
kedves, színes madárrá vált,
így járta a nagyvilágot,
és repülve élte álmát.

Bejárta a mezőséget,
élvezte az életét,
megcsodálta a világot,
s minden szép volt, meseszép!

Néha szél hátán repülve,
repkedett a fák felett,
néha versenyt szállt nevetve,
előzve pár verebet.

Patak parton, árok szélén,
megállt nézni a vizet,
a látványért a pataknak,
tükörképével fizet.

Rendbe tette tollacskáit,
felkötötte a haját,
copfjából búbot varázsolt,
hajkorona taraját.

Lepkékkel is kergetőzött,
majd friss fűbe elhevert,
ám egy kicsit egyedül volt,
barátokra sose lelt.

A kisebbek féltek tőle,
s veszélyesek a nagyok.
– Csoda szép az én világom,
de oly egyedül vagyok!

Erdőbe szállt s ott egy ágon,
kényelmesen megpihent,
Alatta egy hangyasor ment,
egy egész nagy regiment.

A hátukon élelmesen
sok élelmet cipeltek,
amitől a nehéz napok
a hangyáknál kiteltek.

Ahogy üldögélt az ágon,
a fán kinyílt egy odú,
mókus néni jött ki rajta,
s látszott rajta: szomorú!

Búbos Banka nézte, nézte,
s megsajnálta: – Jaj, szegény,
milyen bánat nyomja lelked?
Segíthetek rajtad én?

Mókus néni körül nézett,
s meglátta a madarat.
Nem indult el az útjára,
s talán jobb is ha marad!

– Jaj, kedveském – siránkozott,
beteg lett a gyerekem,
lázas is, és nincs étvágya,
s nincs kedve jönni velem.

Odú mélyén, ágyát nyomja,
fájós, nyűgös, kedvtelen,
rossz nyavalya ébresztette
fel ezen a reggelen.

Erre így szólt Búbos Banka:
– Megnézem, meggyógyítom,
dalolok egy gyógyító dalt,
és jobb kedvre vidítom!

S úgy is lett, ahogy ígérte,
ahogy kedves dala szállt,
úgy repült el a betegség,
s mókus kedve jobbra vált!

Mert ez egy kis varázs dal volt,
mitől a kór menekült,
s a kis mókus rögtön gyógyult,
s már az ágy szélére ült.

– Anyukám, úgy megéheztem –
szólt a mókus csemete
tudnál adni egy kis diót,
jól esne a csemege.

Anyukája vitte hírét,
Búbos Banka kész csoda!
Ha valaki nincsen épp jól,
hát hívjátok el oda.

Meg is hívták onnan kezdve,
gyógyított is remekül,
mert hol Búbos Banka dalol,
a betegség menekül.

Nem volt többé már magányos,
gyógyított sok beteget,
s örült lelke nagy titokban,
hogy közöttük lehetett.

Mennyi hála szállt feléje,
oly boldog volt a szíve,
sok baráttal gazdagodott
a kis tündér, izibe’.

Este aztán haza repült,
lassan visszaváltozott,
és örült, hogy a varázslat,
ennyi barátot hozott.

Hogyha látod Búbos Bankát,
tudd, hogy ő egy tündérlány,
este biztos átváltozik,
mikor a Nap halovány.

Nyugovóra tér házában,
csuda szépet álmodik,
nappal lehet erre jár majd,
ha sokáig várod itt!

Te is szert tehetsz barátra!
Ez a mese lényege.
Benned is élhet varázslat,
mint egy tündér éneke.

Rá kell lelned, mivel tennéd
szebbé mások életét?
Mi a te saját varázsod,
mitől gazdagabb a lét.

Miben lehetsz tehetséges,
s mire jó az másoknak?
Ha majd szíved adni képes,
a többiek rászoknak!

Mert ki szeretettel adja,
arra a jó visszaszáll,
a szívből kiküldött jóság,
jólesőn visszatalál!

Aranyosi Ervin © 2020-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni-cica visszaváltozik


Aranyosi Ervin: Süni-cica visszaváltozik

Süni-cica megunta,
a tüskés rút kabátot,
amióta tüskéje nőtt,
nem talált barátot.

Már mindenki elkerülte,
senki nem szerette,
a napocska nem sütött rá,
árnyék ült felette.

Nem állt szóba vele senki,
már nem simogatták,
jó nagy ívben elkerülték,
folyton békén hagyták.

Kezdett tehát unatkozni,
magányos volt, árva,
sajnálta a sok-sok időt,
mely ezért ment kárba.

Úgy döntött, hogy felkeresi
újra a Jótündért,
változtassa a tüskéket
cicaszőrre tüstént.

Ám a tündér nem akarta
visszavarázsolni:
– Nem úgy van, hogy kitalálom,
aztán jövök szólni!

Ezt akarom, azt akarom,
ám nem tudom, mégse!
– Magyarázott a Jótündér –
hogy a cica értse.

Nem úgy van, hogy kitalálom:
– kell a tüskés holmi!
Azután meg rohansz hozzám,
visszavarázsolni.

A varázslat csak akkor jó,
hogyha van értelme,
hogyha folyton varázsolnék
értéke sem lenne.

Döntened kell, átgondolni,
hogy mi akarsz tenni,
nem lehet a jó tündérhez
öt percenként menni!

De nem bánom, most az egyszer
visszavarázsollak,
ám tüskéért ne keress már,
ne jöjj hozzám holnap!

S lám, a cica megígérte,
nem kér többé tüskét,
így lett aztán a szőrméje
újra mindenütt szép!

Hej, azóta nagyon boldog,
van megint barátja,
szeretgetik, simogatják,
s ezt boldogan látja.

Másokhoz is kedvesebb lett,
megtanult szeretni,
így már könnyebb barátokkal
magát körül venni!

Aranyosi Ervin © 2020-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Amint belépsz ott egy terem,
minden polcon mese terem.
Hogy néz ki? Most ecsetelem:
angyal száll a mennyezeten.

Körül nézhetsz, én meg szólok,
körbe-körben mesepolcok,
telerakni akad jó ok,
egyik polcon manó hortyog.

Másik polcon tündérlányka,
varázspálcás és vidámka,
nyalka huszár, mese-mátka,
eltüntető nagy kabátka.

A harmadik polcon árván,
ott ücsörög egy nagy sárkány,
bőre kemény, mint a márvány,
félelmetes, tüzes látvány.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Ott a róka, ott a medve,
ott a nyúl is reménykedve,
egyiknek sincs enni kedve,
tán most nem lesz megtépkedve.

Szegény ember, nagy varázsló,
mesélő tűz, felparázsló,
mindent elhúzó patás ló,
szivárvány színűre váltó.

Mesekönyvek, meseképek,
mindenütt, amerre lépek,
terülj asztal, okos népek,
tücskök, akik épp zenélnek.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Aranyosi Ervin © 2020-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él


Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él

Ha lelkemben mese él,
nem fúj el a mese szél!
Erős leszek és vidám,
mert az így tud hatni rám!

Szárnyat kapok, s repülök,
egy felhőre felülök,
aztán visz a képzelet,
együtt szállhatnék veled!

Bejárjuk a világot,
találunk sok barátot,
embert, tündért, varázslót,
csodás tüzet, parázslót.

Hegymagasan vízesést,
dalt, ritmusra szívverést,
erdőt, mezőt, réteket,
őzikét mely lépeget.

Megvalósult álmokat,
tengerparton rákokat,
vizek mélyén halakat,
csodatevő szavakat.

Kisnyulacska, sasmadár,
elénk szalad, arra száll.
Sárkányt is találhatunk,
s azzal szembeszállhatunk.

Gonosz, ördög, boszorkány?
Bosszúságot szórt reám!
De amikor bánat ért,
elhívtam a jótündért.

Lám, a mese megsegít,
felhőm bármily messze vitt,
szemem szépeket látott,
egy élhető világot.

Én hiszek a mesében,
élhetnénk meseszépen.
kergethetnénk álmokat,
amelyik színt váltogat.

Hívlak hát: – Gyere velem,
át a mesetengeren,
túl az Óperencián,
s jó lesz együtt lenni ám!

Élvezd ki a perceket,
felnőttet és gyereket
egyaránt vár a csoda,
jótündérek mosolya.

Ha lelkünkben mese él,
simogat a meseszél,
vidámmá tesz felderít,
élőt élhetsz, emberit!

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú Csukás Istvántól

Kép: Polcz Péter

Aranyosi Ervin: Búcsú Csukás Istvántól

Süsú búsul, Mirr-murr gyászol,
és ma Pom-pom sem varázsol.
Gombóc Artur – üres asztal –
már a csoki sem vigasztal!
Elment hát a nagy mesélő,
több csodát már nem mesél ő!
Pedig biztos maradt elég,
nem mondta még el a felét!

Nagy Ho-horgász sem fog halat,
bánatában otthon maradt.
Picur nem ment Iskolába,
nem viszi el oda lába.
A legkisebb ugrifüles
pityereg, mert szíve üres.
Kutyánszky Kázmér sem versel,
nem törődhet ma a verssel.

Keménykalap sutba dobva,
krumpliorr sem vigyorog ma.
Fagylaltot a Bagaméri
nem mérhet, s ezt maga kéri!
Sün Balázs, Oriza Triznyák
jó kedvüket másra bízták.
A Bátor tintanyúl is fél,
hogy többé már nem mesél…

Szárítókötél sem támad,
ma már ő sem növeszt lábat.
Sebaj Tóbiásnál baj van,
ő is osztozik a bajban.
Csukás István elment messze,
ilyen mesemondónk lesz-e?
Ám meséi itt maradnak,
gyermekeknek hitet adnak.

S kiben ekkora nagy szív élt,
– jól használta, nem volt kímélt –
szeretettel búcsúztatjuk,
és azt mind-mind megfogadjuk,
el őt, soha nem feledjük,
a meséit újra kezdjük,
s amíg olvassák valakik,
addig a szívekben lakik!

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Irány Álomország

Aranyosi Ervin: Irány álomország

Aranyosi Ervin: Irány Álomország

Álom Manó álomporát
így szívom magamba,
mikor befelé tekintek,
az arcom kissé bamba.
Lassan, végül látszik rajtam.
ámulatba estem.
Álomországot bejárni
elkísér a testem…
Reggel, mikor visszatérek,
az álompor elszáll.
Az ásítás időszerű,
ébredezni kell már.
Ekkor kinyitom a szemem,
megérkezem, látod?
Szeretettel üdvözlöm
az ébredő világot.

Aranyosi Ervin © 2019-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Aranyosi Ervin: Az idő tündére
Hartman Anikó rajza

Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Jaj, néha nekem sincs elég időm,
lefékezném a múló perceket.
Kapkodok hát, mert sok a teendőm,
s bezsúfolni egy napba nem lehet.
Mikor napom csak a munkáról szól,
szeretnék gyorsan végezni vele.
Az idő tündére azonnal válaszol:
– Nem férhet minden egy napba bele!
– De, jó tündérem, kell, hogy kész legyek,
– amit tehetsz, azt holnapra ne hagyd! –
ki tudja, holnap világgá megyek,
s akkor a dolgom majd kire marad?

És szólt a tündér: – Adok én időt,
csak tedd a dolgod, s várd a holnapot!
Bennem a vágy most óriásra nőtt,
hogy mindenhez elég időt kapok…
– Bár felgyorsult, s az idő szinte száll,
cserébe kapsz majd hosszabb életet,
s hiába futsz, a cél messzebbre vár,
később éled meg öregségedet.
– Jaj tündérem, mondd nem lehetne azt,
hogy lelassuljon inkább az idő?
Hisz felgyorsítva nem lelek vigaszt,
s az élet terhe rajtam egyre nő.

– Gyorsul a Föld, és meg nem állhatunk,
gyorsabban száll a Föld körül a Nap.
Az út adott, és ki nem szállhatunk,
ezért lett gyorsabb minden pillanat.
Csak tedd a dolgod, ami belefér,
nem kell naponta világot váltani.
Nyugodj le végre, lassíts le ezért,
egy kis lazítás nem fog ártani!
Tégy annyit csak, mit feltétlen muszáj,
ne törje fel szerszám a tenyered!
Miközben majd a gyors idő elszáll,
önmagadban a nyugtot megleled.

Lassíts le hát, hisz rohansz, nem is élsz!
versenyre kelni – idővel – nem lehet!
Nyugtasd magad, egyszer majd célba érsz,
tapasztalj, élj, élvezd az életet!
Álmodj tovább, ott lassabb az idő,
ha akarod, meg is állíthatod!
A tér kitágul, és ott jön a jövő,
álmodd valóra a feladatot!
Ha tovább rohansz, biztos elveszel,
s üresek lesznek dolgos napjaid,
a létből szinte semmit sem élvezel,
a lelked mélyén is üresség lakik.

Ne fuss tehát, csak várd meg önmagad,
tudod, ha kapkodsz, úgyis szétesel.
Ha időt markolsz, semmid sem marad,
hisz tenyeredből, mint víz, szökik el.
Hagyd futni hát, csak bízd rám az időt,
hadd mulasszam, s te ne törődj vele!
Álmodj inkább, álmot, nagyratörőt,
élettarisznyád azzal töltsd tele.
Ne csüggedj hát, találd meg önmagad,
ezért jöttél, hogy csodás dolgot tégy!
A lét értelmét megértsd és megragadd,
s minden időben felhőtlen boldog légy!

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva