Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jancsi és Juliska újabb kalandja

Festmény: Heilmann Anna (Éva magazin)

Festmény: Heilmann Anna (Éva magazin)

Aranyosi Ervin: Jancsi és Juliska újabb kalandja

Jancsi és Juliska eltévedni vágyott,
inkább felfedezni a szép nagyvilágot!
Elindultak együtt, szerencsét próbálni,
mert a csavargáshoz nem kell sorba állni.

Hallották, hogy megnyílt a csúf banya háza,
aminek cukorból készült fala, máza,
mézeskalácsokból volt ott minden tégla,
tortát, kekszet, csokit szedhetnél marékra.

Csakhogy, azt a banya nem jó szemmel nézi,
fél, hogy gombócára nem jut elég prézli.
Ezért gyerekeket akar sütögetni,
és elég nehéz lesz őt lapátra tenni.

Jancsi és Juliska igen leleményes,
– bátor lesz a lélek, ha a gyomor éhes.
Olvastak egy mesét egy gonosz “banyárul”,
aki csellel, lopva mérges almát árul.

Be is öltöztek hát, vasorrú bábának,
kire bibircsókot varázsolt a bánat.
Juliska Jancsinak nyakába ült szépen,
görbe botot tartva az egyik kezében.

Nagymamájuk göncét magukra öltötték,
sötét főkötőjét szépen felkötötték
Juliska fejére, s rajzoltak sok ráncot,
hogy a kedves arca szinte nem is látszott.

Bő szoknya és bekecs, mit egy banya akar,
ami huncutságot vastagon betakar.
Néhány szép almájuk altatóban ázott,
amit egy patikus jól elmagyarázott.

A banya házához ekképpen érkeztek,
s mikor odaértek kopogtatni kezdtek,
ám de nem volt otthon a vasorrú banya,
üresen tátongott a cukormáz tanya.

Füstbe ment a szép terv, de azért nem bánták,
a sok finomságot kosarukba hányták,
földig bontották a mézes kalács házat,
s otthagyták az almát, ne legyen gyalázat!

Hazaért a banya és kukacoskodott,
az ázott almákhoz máris hozzá fogott,
ahogy ette rögtön el is álmosodott,
egy ültő helyében mély alvásba fogott.

Tán még most is alszik, ha még tart az alma,
ha az altatóknak van reá hatalma.
Jancsi és Juliska meg kalácsot majszol,
nem is mondom tovább, hisz már te is alszol…

Aranyosi Ervin © 2017-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

légvárat építesz
Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

Légvárat építesz, képzeleted játszik?
Mesebeli fala sok tornyosnak látszik?
Mások nem hiszik el, hogy a várad állhat,
hogy amit elképzelsz, valósággá válhat?

Hát kérlek, ne add fel, légy e vár királya,
ki az élet nehéz próbáit kiállja,
mert hisz önmagában, s teremteni képes,
s szeretettel fordul mások szép szívéhez.

Legyen a te várad, a szeretet vára,
legyen egy békés hely végre, valahára,
hová elvonulhatsz, ahol megpihenhetsz,
ahonnan a népnek szívedből üzenhetsz!

– Jöjjetek emberek, jöjjetek csak bátran,
békére lelhettek csodapalotámban!
Mosolyra találtok, jóra, szeretetre,
legyen a szívetek végre megetetve!

Aranyosi Ervin © 2017-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese varázsa

A mese varázsa
Aranyosi Ervin: A mese varázsa

Felolvasok egy nagy könyvből.
Cicáim figyelnek.
Lehet, hogy az olvasásért
kicsit irigyelnek?

Ez a mese egérről szól
és egy kis madárról,
akiket egy csodatündér
emberré varázsol.

Királyfi és hercegnő lesz
a két apró állat.
A cicáim arcára már
kiült a csodálat.

Tán azt hiszik, tündér vagyok,
s varázsolni kezdek?
Lehet, hogy egy új élethez
kaptak éppen kedvet?

De a varázslat nem jött meg,
itt a mese vége,
ám a cicáknak nem tudom
egy mese elég-e?

Na jó jöjjön még egy mese
huncut kis cicákról,
akik mindig szemétdombot
csinálnak a házból.

Lelökik a virágokat,
a függönyön másznak,
minden bútort karmaikkal
összekaparásznak.

Amint felnézek a könyvről,
cicáim eltűntek,
lehet, ez egy pontos mása
az ő életüknek?

Lehet, hogy a valóság
az nem is olyan édes?
Megnézni, hogy merre járnak
most már esedékes.

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóember építés

hóember építés
Aranyosi Ervin: Hóember építés

Porcukrot hintett a tájra
néhány sötét felhő.
Az ablakból figyeltük azt,
ahogy a hó felnő.

Fehér lepel telepedett,
házakra és fákra,
csodálkozó gyermekszemek
kerekedtek tágra.

Felöltöztünk jó melegen,
s mentünk a szabadba,
hóból előbb hógolyó lett,
abból meg hólabda.

Gurítgattuk az udvaron,
hótól hízott szépen.
vidám csodavárás izzott
mindenki szemében.

A hógömbök elkészültek,
majd egymásra másztak,
a hóember készítői
vígan kacarásztak.

Pocakos lett, kerek fejű,
jó magasra megnőtt.
Szén szemeket, orrot kapott,
nyaka köré kendőt.

Haját fenyőágak adták,
a kabátján gomb volt,
– s mert a hóember is fázhat –
elöl összegombolt.

Körbeálltuk és táncoltunk,
ő meg csak mosolygott,
mindenkire ránevetett,
vidám arcot hordott.

Mi meg visszamosolyogtunk,
vidáman nevettünk,
a hóember építéstől
boldogabbak lettünk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Barát-e a hóember
Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Nézd, hóember készül,
gömbbel kiegészül,
a nyakára aztán
újabb hógömb-rész ül.

Vajon, fog-e járni,
hókutyákra várni,
vagy játszópajtásnak,
megfelelünk már mi?

Olyan ember féle,
gazdink játszik véle,
ki kell derítenünk,
valójában él-e?

Mozog-e, vagy mászik?
Jó embernek látszik,
vajon a kutyákkal
jó kedvűen játszik?

Ki kell hát próbálni!
Képes-e szolgálni,
meleg szeretettel
barátunkká válni?

És milyen a hangja?
Kutyát megvakkantja?
Hókenyere felét
vajon nekünk adja?

Gyertek kutyák, fussunk,
közelébe jussunk
és ha megetetne,
kapjuk meg a jussunk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyuszik és a Mikulás

Nyuszik és a Mikulás
Aranyosi Ervin: Nyuszik és a Mikulás

Itt járt a Mikulás,
kelkáposztát hozott,
ami teljes gömb volt,
nem csupán hámozott.

Az asztal közepén
elhelyezte szépen,
hogy majd minden nyuszi
könnyen odaférjen.

Jöttek is a nyulak,
hálás szívvel ették.
Megrágni, lenyelni,
el nem felejtették.

Ám amikor végül
elfogyott a torzsa
be is teljesedett
a káposzta sorsa.

A nyuszik már megint
a Télapót várják,
hát ha elhozná a
kelkáposzta párját.

Úgy megörülnének
mesés alakjának,
és ha sikerülne,
tán jól is laknának!

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Én leszek a Mikulás

aranyosi_ervin-en_leszek_a_mikulas
Aranyosi Ervin: Én leszek a Mikulás

Úgy döntöttem, ha megnövök,
én leszek a Mikulás.
Mert tudom, a legszebb dolog
a szívből adni tudás.
Az én szívem elég nagy lesz,
elfér benne mindenki.
Szánkómmal a szeretetet
fogom vinni, s hirdetni!

Szétszórom a Nagyvilágban,
minden gyerek majd örül.
Kezet fogunk, s körbeállunk,
körben majd a Föld körül.
Mosoly ragyog minden arcon,
ömlik ránk a szeretet.
A boldogság könnycseppjei
díszítik a szemeket.

A puttonyom teletömöm,
lesz majd benne nevetés,
mikor aztán majd kibontom
minden gyermek nevet és
vidám táncba hívó zenék
tanítják a lépteket,
kibékítjük a világban
veszekedő népeket.

Ha megnövök, meglátjátok,
én leszek a Mikulás.
Lesz majd öröm és boldogság
és virágba borulás.
Mindennap köztetek járok,
és csak adok, csak adok,
és ameddig jó lesz nektek,
Mikulás is maradok!

Aranyosi Ervin © 2014-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!
Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Mikor eljön a tél, hó száll a világra,
kíváncsi kis szemek nyílnak nagyra, tágra.
Ablak mögül lesik, jön-e a Mikulás,
az a szánkón ülő, sapkás, piros ruhás,
hófehér szakállú, kedves öreg ember,
ki miatt sok gyerek rosszalkodni sem mer.
Lesik, alig várják az öreg Télapót,
ajándékot hozót, finomságot adót.

Aztán elszáll az éj, s elrepül a szánja,
és a sok kisgyerek a Jézuskát várja.
Díszes karácsonyfát, rég várt ajándékot,
szeretet ünnepét szebbítő szándékot.
Csillagszórós estét, közös énekléssel,
családi programot, mit szívedbe vésel,
és ha hó is esik – jobb mulatság nem kell -,
lassan életre kel hóból a hóember.

E könyv azoknak szól, kik még mernek hinni,
kik a mesekútból vizet mernek inni.
Kik a szeretetet komolyan veszik még,
féltve őrzött kincsük az ezernyi emlék.
Kik a lelkük mélyén gyermekek maradnak,
akik kérés nélkül, önzetlenül adnak.
Ajánlom e könyvet minden kis gyereknek
és minden felnőttnek, kik szívből szeretnek!

Aranyosi Ervin © 2016-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A verses-meséskönyv megrendelhető:
http://verses.boltaneten.hu/kinalat/7_aranyosi_ervin_onallo_kotetei/19_mikulas_karacsony_hoember

By

Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

a nagymama ilyen
Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

Nagymama, egy büszke nő,
vajas kenyeret kenő!
Hát hol itt a bökkenő?

Nincs, és ez benne a jó!
Cukorból van Nagyanyó,
unokáknak Ő való.

Akkor mitől büszke nő?
Unokákra büszke Ő!
Meleg szíve szerető!

Minden nagyi fiatal,
lesi szíved mit akar,
meleged van? Kitakar!

Ám ha fázol, melegít,
melegével beterít.
Figyeld szorgos kezeit!

Ha kell süt, főz, csak neked,
főztjében a szeretet,
s azt várja, hogy mind megedd!

Azt kívánja, nőj nagyot,
rád vetíti a Napot,
s fejedre tesz kalapot!

Teljesíti álmodat,
s ha a szíved fáj sokat,
elhesseget másokat.

Drága kedves Nagyanyó,
unokádnak csuda jó
álmokat hoz a hajó.

Mert a Nagyanyó mesél,
s a mesébe belefér,
király, hercegnő legyél.

Kiszínezi álmodat,
minden jóban támogat,
s mikor csak tud látogat.

Boldog, mikor itt lehet,
megdicséri kis kezed,
enged, és ha kell vezet.

Mert a Nagyikád szeret,
vele lenni élvezet,
s mosoly lesz az ékszered!

Csak ad, s nem vár semmit el,
megy veled, ha menni kell,
s nem éri be ennyivel.

Bár már úgy fáj mindene,
s pihennie illene,
veled táncot lejtene.

A játékban benne van,
fájós lábbal is rohan,
nem is értik ezt sokan.

Engedékeny, s mindig ad,
szívesen veled vigad,
s magából mindent kiad.

Mert a Nagyik ilyenek,
nincs is sírós kisgyerek,
hisz vigasztal és szeret!

Aranyosi Ervin © 2016-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

mosoly az esőben
Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

Bújócskázik a Napocska,
csak a felhők sírnak.
Nem találják jókedvüket,
csak zokogni bírnak.
Bennem is van egy Napocska,
elbújt, mégsem sírok,
esernyőmmel pocsolyába,
hullámokat írok.

M’ért is kéne elvesztenem
kedvem, ragyogásom?
Mosolygok a Napom helyett,
hogy mindenki lásson!
Hisz az élet csupa derű,
s csupán rajtad múlik,
képzeleted elvezet-e
síró felhőn túlig?

Az én lelkem a szép Napról
sok emléket ápol.
Valahányszor rágondolok,
felragyog magától.
Ragyogását nem tartom meg,
tovább adom másnak,
mosolyomtól látszom mindig,
vidámnak, mókásnak.

Mikor víz hullik az égből,
rögtön tócsák nőnek,
az összegyűlt esőcsepp már
nem kell a felhőnek.
Lent, a földön összegyűlik,
kis tükörré, látod?
– Mosolyod, ha belenézel,
te is megtalálod.

Milyen muris, ha belelépsz
egy nagy pocsolyába,
hullámokat, vízköröket
vet a gyerek lába.
A hullámok elcsitulnak,
visszamosolyognak,
te is látod tükörképét
a szép mosolyodnak!

Sírjatok csak buta felhők,
nekem jó a kedvem,
a Napocska esőben is
szépen ragyog bennem.
Aztán, majd, ha kifáradtok,
felragyog az ég is,
vidám lesz az egész világ,
kiragyogok én is!

Aranyosi Ervin © 2016-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva