Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél


Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél

Talán egyszer, nem is régen,
kis kunyhóban, erdőszélen,
ahol ezer csoda volt,
Nagyapó, s az unokája
egész nap az erdőt járta,
ahol madár dala szólt.

Tücsök, s bogár élte napját,
gomba lengette kalapját,
még a Nap is nevetett.
Zöld lombok közt mókus ugrált,
szarvas vette erre útját,
s biztonságban lehetett.

Sok szamóca nőtt zöld bokron,
méh zümmögött virágcsokron,
s mézhez nektárt szüretelt.
Vidám csendben őz tanyázott,
zöld gyík kis sziklára mászott,
fénylő létet ünnepelt.

Kis patak a fák tövében
surrant, s néhány hal vizében
fürdött fénylőn, csillogón.
Békák brekegtek a partján,
egymás szerenádját hallván,
szerelmet nem titkolón.

Béke honolt a vidéken,
erdőben és erdőszélen,
álmodott a nyugalom.
Ott tanyázott néhány róka,
két felnőtt és pár apróka
játszott, s nem volt unalom.

Aztán eljött a szép este,
mindenki vackát kereste,
és az erdő megpihent.
Hold világlott fent az égen,
sok csillag gyúlt a sötétben,
volt egy egész regiment.

Nagyapó kis tüzet gyújtott,
unokája hozzá bújt ott,
s várta az esti mesét.
Mert Nagyapó olyat mesélt,
milyet régen sok ember élt,
– hosszú volt és csodaszép.

Szép szavait egybefűzte,
mese szárnyán messze űzte,
a szálló képzeletet.
Története lenyűgözte,
s úgy mint tésztát, jól megfőzte
a kíváncsi gyereket.

Unokája szavát itta,
s a képzelet mint parittya
bizony messze repített.
Volt ott “terülj-terülj asztal”
mit a szegény is magasztal,
ha neki is terített.

Varázskalap, bűvös csizma,
úgy, ahogy az álmaimban,
mind-mind bizony belefért.
Tündérlány és büdös banya,
királyi vár, apró tanya,
az mind más mesét mesélt.

Tűz pattogott és az égen,
sötét égbolt mély vizében,
kigyúltak a csillagok.
Bagoly röppent hinta ágra,
éles szemét nyitva tágra,
s azt huhogta: – Itt vagyok!

Hold kóborolt fent az égen,
Naptól lopott tükörfényben,
álmodott és tündökölt.
Mert fényes volt, s büszkén hitte,
az életben sokra vitte,
s gazdagabb lett, mint a Föld!

Mese elszállt, s elvarázsolt,
égő ág, gally elparázsolt,
már csak hamva hagy nyomot.
Az unoka piheg szépen,
ott a nagyapó ölében,
elaludt, s már álmodott.

Hát nagyapó átkarolja,
viszi, mintha kincse volna,
aztán ágyba fekteti.
Holnap újra jő az este,
mese is lesz, szépre festve,
mesél, amíg teheti.

Aranyosi Ervin © 2017-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kicsi tengerész


Aranyosi Ervin: Kicsi tengerész

Megáldott az Isten
tengernyi sok ésszel,
ezért ne vitatkozz
soha tengerésszel!

Egy vetélkedőben
könnyedén legyőzlek,
kötélmászásban is
simán megelőzlek.

Ha kell óriási,
nagy hajót vezetek,
vagy a csónakomban
könnyedén evezek.

Szembeszállok bátran
bármilyen viharral,
bírom a kiképzést
két erős kis karral.

Tengernyi eszemen
úgy sem tudsz túljárni,
szerető szívemet
nagyra tudom tárni.

Sok kislány belefér,
hát sokat szeretek,
így kerek az élet,
hogy matróz lehetek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó


Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó

Falu végén, erdőszélen
nagyapócska éldegélt.
Unokának – ha épp ott volt –
mindig szép mesét mesélt.

Az udvaron tüzet gyújtott,
elűzve a hűvöset.
Mesebontó imát mormolt,
varázsosat, bűvöset.

Karosszékben kényelmesen
megpihent jó nagyapó.
Unokája az ölében,
mert ott jobban hallható!

Nagyapó hát el is kezdte
szőni mesefonalát,
s átléptek egy új világba,
s izgalmas volt odaát.

Előttük a tűz lobogott,
szikrát szórt a parazsa,
s röpködtek, mint darázsfészek
száz zümmögő darazsa.

Szólt a mese, s odavonzott,
kutyát, cicát, madarat.
Mindenki jött még időben,
– mert attól félt, lemarad!

A tűz lángja felragyogott,
táncot járt az arcukon,
mesefonál tűbe fűzve
átkúszott a gomblyukon.

Mesevilág életre kelt,
tündér, s manó megjelent.
Hétmérföldest lépő csizma
bejárta a végtelent.

Szegénylegény csupa jót tett,
megnyitotta a szívét,
rút boszorkány átalakult,
változtatva a színét.

Persze, győzött az igazság,
s mindig boldog vége lett.
Lám a mese így ragyogtat
álmos, kedves, szép szemet.

Ha eljött a mese vége,
álmos lett az unoka.
Ágyba vitte, betakarta
a mesélő nagyapa.

– Álmodd tovább a mesédet,
legyél boldog kisgyerek!
Remélem, a szép mesémmel,
jó lenni segíthetek.

Erdő szélén, falú végén
minden este szól mese.
Gyere el, ha kíváncsi vagy,
ne maradj le már te se!

Aranyosi Ervin © 2017-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szarka a villanydróton


Aranyosi Ervin: Szarka a villanydróton

Hintázik a szarka,
billeg hosszú farka,
szárnya csillog kéken,
az éj-feketében.

Egyensúlyát tartva
hullámzik a szarka,
villanyvezetéken,
fénnyel a szemében.

Fehér a dolmánya,
beszédtudománya,
csirregő-cserregő,
nem túl eget verő.

Hintázik a dróton,
egyensúlyoz folyton,
billeg hosszú farka,
erőt gyűjt a szarka.

Elunva a dolgot,
elhagyja a drótot,
elrepíti vágya
távoli világba.

Nézem csak a drótot,
szarka nem is volt ott?
Csak a szél süvített,
s a drót morgolódott!

Aranyosi Ervin © 2017-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőtánc


Aranyosi Ervin: Esőtánc

Csipeg-csepeg az eső,
háztetőket verdes ő.
Ablakokon bekopog,
fák ágain lecsorog.

Friss vizével meglocsol,
utcán, járdán locspocsol.
Pocsolyákat önt neked.
hátha támad ötleted?

Hátha pocsolyára vágysz,
víg ám esőben a tánc,
hadd loccsanjon szerteszét,
hullám vigye, jaj de szép!

Az eső csipeg-csepeg,
szép ritmusban csepereg,
dallam kell csak, s jön a dal,
az idő még fiatal.

Tócsa csillog mindenütt,
esőcsepp vállamra üt,
levelekről lecsepeg,
vidám leszek, s nevetek!

Mért is lennék szomorú?
Mert a gödör homorú?
Összeszedi a vizet,
elnyeli és nem fizet!

Az eső az jár neki,
esőfelhő eteti,
legyen nagy a pocsolya,
ragyogjon a mosolya!

Aranyosi Ervin © 2017-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hold-álom


Aranyosi Ervin: Hold-álom

A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.

Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.

Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.

Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin © 2017-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tintaló, avagy a pacából lett paci


Aranyosi Ervin:
Tintaló, avagy a pacából lett paci

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy tinta folt.
Toll ejtette a papírra,
s nem reagált a radírra.
Nem tűnt el, csak kéklőn fénylett.
Kéklő felhőként örvénylett.

Néztem, néztem, de nem tetszett,
tiszta lapot összefestett,
s nem is láttam jónak, szépnek,
egy formátlan, buta kép lett!
Folyt a tollamból a tinta,
s lám a buta papír itta.

Fogtam hát egy másik tollat,
mert a pacni nem rabolhat,
el egy egész papírt tőlem,
hogy ne is halljon felőlem.
Nézegettem hát a foltot,
mert akkor még nyugton volt ott!

Nem volt keze, nem volt lába,
biztos nem járt iskolába.
Nem is tudta mi a játék.
– Ha így hagynám jobban járnék?
Egy kis ördög ébredt bennem:
– Hogyan kéne lóvá tennem?

Rajzoltam rá egy lófejet,
mert a pacni hagyott helyet,
aztán alá négy lólábat,
a lábakra meg patákat,
a végére hosszú farkat,
mert anélkül nem maradhat!

Itt állt hát egy kéklő, kék ló,
a lábain nem volt béklyó,
ágaskodott és nyerített,
de lám, rám sem hederített.
Így lett paci a pacából,
amit egy kék paca ápol.

Figyeltem, hogy meddig bírja,
itt tartani a papírja,
egyet-kettőt ágaskodott,
s az asztalra átslattyogott,
s kezdődött egy hosszú vágta,
s elfutott a nagyvilágba.

Úgy elszaladt tőlem mintha,
nem is lett volna itt tinta.
Biztos rétre, Napra vágyott,
megismerni a világot.
Ha kék lovat látnál egyszer,
tudd meg, hogy az tőlem ment el!

Aranyosi Ervin © 2017-06-25.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele


Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

Megtömöm a pocakomat,
s játszópajtást keresek,
erdőszélen keresgélve,
bokrok alá belesek.
Hátha ott van őzgidácska,
s kedve lenne játszani,
ám őt nehéz megtalálni,
mert nem akar látszani.

Ám ha észreveszi jöttöm,
felugrik, s szalad felém,
ilyen kedves, jó barátra
nem lelhetnék máshol én.
Jön a rétre, kergetőzünk,
én ugrálok, ő szalad.
Erdő szélen kell maradnunk,
messze futnunk nem szabad!

Hancúrozunk, jó a kedvünk,
tőlünk vidám a világ,
mosolyog a Nap is fentről,
jó kedvű lesz, aki lát.
Erdő szélén, kint a réten,
így indulnak reggelek,
örömökkel gazdagodni,
minden reggel felkelek!

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly ajánló


Aranyosi Ervin: Mosoly ajánló

Nézd az arcom, mert ma reggel
vidám napra ébredtem fel!
Nézd a szám is mosolyog,
s erre van egy komoly ok!

Vidám kedvvel felébredni,
a tegnapot elfeledni,
mindig van rá komoly ok,
a szemem is mosolyog!

Ha kinyitom szememet,
én azonnal nevetek.
S hálás vagyok mert ma megint
közöttetek lehetek!

A mosolyom felragyog,
arcodon nyomot hagyok,
így kezdem el a napot,
találd ki, hogy ki vagyok?

Ha mosolyom felragyog,
már is vidámabb vagyok!
Hát ti, kicsik és nagyok,
ti is mosolyogjatok!

Aranyosi Ervin © 2017-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reggeli mese a réten


Aranyosi Ervin: Reggeli mese a réten

Bársony-zöld fűben elterülve,
mackómnak szép mesét meséltem.
A történetben elmerülve,
meseország szívében éltem.

A macim szemét rám szegezte,
s itta szavam kíváncsian.
Orrára szállt egy hímes lepke,
s hallgatta ő is minden szavam.

Vajon a lepke mit szeretne,
miről is szóljon a mese?
Lehet, hogy ott, a szép mesében
eltévedt egykor kedvese?

Lehet, hogy máig visszavárja,
remélve, ott majd megleli?
Lehet csak annyira kíváncsi,
mi lesz nálunk a reggeli?

Aztán a kert jutott eszembe,
s benne a nagy málna bokor.
Macim biztos málnát szeretne,
az arca már nem is komor.

Megnyalta száját, mert a málna,
bizony, a kedvenc étele.
Rágondolva csorgott a nyála,
– a pocakját tömné tele!

S a lepke máris szállni kezdett,
tudva, majd előbb ér oda!
Megnézi biztos majd a kertet,
ahol rá is vár száz csoda.

Indultunk mi is a macimmal,
minket már várt a reggeli,
s tudtam a málnát elfelejti,
mikor a mézet megleli.

Aranyosi Ervin © 2017-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva