Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szúrós süni balladája


Aranyosi Ervin: Szúrós süni balladája

Volt egyszer egy sündisznó.
Tüskés volt a háta.
Szúrós szemmel nézett ő
az egész világra!

Mindenkire mérges volt,
ki útjába került.
Megbékélni a világgal
sehogy sem sikerült.

Hej, pedig a lelke mélyén
csakis arra vágyott,
hogy szeressék,
s szerethesse ő is a világot.

“De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Vágyakozott, jaj, nagyon,
hogy végre szeressék,
az utat a szívéhez
mások megkeressék.

Ám, megbántott mindenkit,
ki útjába tévedt,
tüskéivel összeszúrt,
és nem tett kivételt.

Elkerülte mindenki,
magányos volt, s árva,
talán, mert a szíve még
sosem volt kitárva.

“De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Aztán történt egy napon,
az eső esni kezdett,
őszi felhő az égen,
csúf levet eresztett!

A sündisznó menekült,
ahogy győzte lába.
Bevackolta önmagát,
egy fa odújába.

Az odúban sötét volt,
és semmit sem látott,
dúdolgatta kis dalát,
s jó kedvűbbé vált ott.

“De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Ami közben dúdolta,
szívhez szóló dalát,
sok kis tüske szurkálta,
folyton az oldalát.

Ej, mi lehet – gondolta –
megfordult a tüském?
Nem jó érzés, hogyha szúr
– megértette tüstént!

Aztán rájött, hogy mi van,
oldalát mi szúrja,
szíve dobbant, s dalt dúdolt
máris lelke húrja!

“De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Hiszen, ami szúrta őt,
egy sün tüskés háta,
rájött, hogy a szerelmet
épp most megtalálta.

Rájött, ő is biztos szúr,
úgy kell, hogy forduljon,
tüske mentes oldala,
simítson, s ne szúrjon.

Most már ketten éneklik
a megszokott dalt már,
így arat a szeretet
boldog diadalt már!

“De jó nekünk, de jó nekünk
őszintén szeretni,
másikat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Aranyosi Ervin © 2018-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sárból, vagy gyerekből?


Aranyosi Ervin: Sárból, vagy gyerekből?

Ház mellett, útszélén – juj ez nagyon durva –
áll egy kis legényke sárból összegyúrva.
Olyasfajta gyermek, amilyen a miénk,
csodás agyagszobor, de hogy került elénk?
A gyerekem elment a többivel játszani.
Ez meg itten hogy tud élőnek látszani?
Mozog keze, lába, – hangot még nem adott –
a szeme fehérje a sárból kiragyog.
Miből van ez kérem, sárból vagy gyerekből?
Amint lépek felé, iramodik egyből,
rohanna a házba… – Na még csak az kéne!
Mindent besározna sárból épült lénye!
Elkapom a karját, lecsúszik a kezem,
helyén rózsaszín lesz. – Nem minden sár ezen!
Kacagva menekül – ez a Jancsi hangja –
műve eredményét rögtön learatja!
– Gyerünk csak a kádba, meleg víz kell, s szappan,
hogy újra láthassam tiszta, szép alakban.
Nehéz most megállni, hogy meg ne ruházzam!
Elfojtva nevetek, s keresem a mázban.

Aranyosi Ervin © 2018-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Randevú a homokozóban


Aranyosi Ervin: Randevú a homokozóban

Ó, te drága konyhatündér,
homokból szép tortát sütöttél,
mely csinos volt, s kívánatos,
mely férfiszívet lázba hoz.
Kedves voltál és megkínáltál,
tudom, hogy dicséretet vártál,
hát én úgy tettem mintha ennék,
s te felragyogtál…Ez kedves emlék!

Hát megdicsértem, hogy finom,
s homokszem volt a nózimon.
Kínáltál kávéval, teával,
a homok csésze tartalmával,
s én ittam azt, s a mosolyod…
Azóta jobb kedvű vagyok!
A mosolyod arcomra adtad,
és mosolygok, de csak miattad!

Én közben építettem váram,
gondolkodtam, ki lenne társam,
kivel laknék szívesen itt,
aki vidám, kedves, szelíd?
Kiből lehetne szép királylány,
kit menthetnék, ha jön a sárkány?
Kinek lovagja én lehetnék,
s addig ha süt, hát jókat ennék.

Én rád gondolok már azóta,
s kereslek a homokozóban!
Ha ott lellek, szép a napom,
mert kedvességed megkapom.
Milyen csodás játék az élet,
elképzellek, mint feleséget,
talán egyszer, ha nagy leszek,
neked majd szép gyűrűt veszek…
Addig tán látlak hébe-hóba,
mikor lejössz a homokozóba!

Aranyosi Ervin © 2018-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: MESE


Aranyosi Ervin: MESE

A mese az, mi elrepít
a képzeletem szárnyán.
Elém csodás képet vetít.
Olyan szép, mintha látnám.
Valóság, mely jobbat teremt,
és szép, akár az álom.
Hitem, s reményem meglelem,
céljaim megtalálom…

A mese szép, és meseszép,
élhetek tőle szebben.
Tanítva új utakra lép,
s egy másik életemben
találom máris önmagam,
egy szebb világban járva,
ahol a hősnek célja van,
s lelke sem marad árva.

A szív, a lélek győzni kész,
száz gonoszt elvarázsol.
Ötlettel mindig többre mész,
hitetlenség sem gátol.
Itt mindennek jó vége lesz,
s jutalmat ad az élet.
Igazának érvényt szerez,
s ki másképp tudja, téved!

Képzeld el hát az életed,
hadd váljon szép mesévé!
Hadd történjen a lét veled,
s ha lelked ezt megélné,
szárnyad lenne a képzelet,
felülről látnál mindent,
s adna örömöt még neked,
s megélnél minden szintet.

Legyél hát meséd hőse te!
Úgy alakítsd világod,
hogy csupa széppel tömj tele,
egy jó nagy mesezsákot!
Élvezd ki hétköznapjaid,
éld meg boldog mesédet,
ha elhiszed, majd boldogít,
gazdaggá tesz az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vár a mesevár

Festmény: Szitár Éva (részlet)

Aranyosi Ervin: Vár a mesevár

Várva vár a mesevár,
mely mesékből épül.
Meséje, ha rád talál,
életed megszépül.

Hisz a mese arra jó,
tudd, hogy mit kell tenned!
A lelkeddel vigadó
vágyakat kelt benned.

Mesevárban a gonoszt
legyőzi a jóság,
a lelkednek kincset oszt,
s nincs hiábavalóság.

Legyőzheted félelmed,
magadért kiállhatsz,
a mese lelki élelmed
és mesehőssé válhatsz.

Képzeld bele csak magad,
légy a mese hőse!
Önbizalmad megmarad,
s nem veszhet el Ő se!

Az igazság mindig győz,
csupán el kell hinni.
Szegény gazdagot előz,
s többre fogja vinni.

Mindig jön a segítség,
a jóság varázslat!
Hogy életed szépítsék,
építs mesevárat.

Képzeld bele magadat,
váltsd valóra álmod.
Lesz olyan ki támogat,
s célod megtalálod!

Várva vár a mesevár,
mely mesékből épül.
Meséje, ha rád talál,
életed megszépül.

Aranyosi Ervin © 2018-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagymama, te olyan jó vagy!


Aranyosi Ervin: Nagymama, te olyan jó vagy!

Nagymama, te olyan jó vagy,
szíved őszintén szeret!
A szíveddel jobban látod
a csintalan gyermeket.

Tanítgatsz, hogyan kell élnem,
hogy majd én is jó legyek.
Honnan a sok bölcsességed,
amit át kell, hogy vegyek?

Te már tudod, hogy mi a jó,
mit szabad és nem szabad,
ha figyellek, összhangban van
minden tetted és szavad.

Van türelmed, időd is van
– igaz – itthon dolgozol.
Figyelmed is rám áldozod,
s napjaimba jót hozol.

Nagymama, te olyan jó vagy,
megérted az unokád,
mikor elfoglalom magam,
annyi munka vár reád.

Ám, ha véget ér a dolgod,
velem játszol, és tanítsz,
a meséid rám találnak,
szavad messzi földre hívsz.

Néha csak úgy kitalálod,
néha könyvből olvasod,
a mesén át bölcsességed
unokádnak átadod.

Gyakran vagy a játszótársam,
bár a tested néha fáj,
de én értem mindig mozdulsz,
csakhogy a kedvemben járj.

Nagymama, te olyan jó vagy,
s tőled én is az vagyok.
Nem is értem, miért mások,
miért furcsák a nagyok.

Nem tudják, amit te tudsz már,
hogy fontos a szeretet?
Nincsen, kitől megtanulják?
Nem éltek még eleget?

Olyan jó, hogy vagy te nékem,
tőled annyit tanulok,
szeretem a melegséged,
ezért öledbe bújok.

Nagymama, ilyen jó mint te,
nincs is a Föld kerekén,
tőled vagyok okosabb is,
s igazán jó gyerek én!

Aranyosi Ervin © 2018-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én és a Gida


Aranyosi Ervin: Én és a Gida

Ide jött egy kecske,
kecskegyerekecske,
szóval még csak gida,
így hát nincs galiba.

Azt súgta fülembe,
ülne az ölembe,
ha nem nagyon bánnám,
ha ezt kipróbálnám.

Kicsit megpihenne,
egy kis szénát enne,
majd játszani hívna,
ugrálni tanítna.

Az ötlete tetszik,
ugrálósdi lesz itt!

Aranyosi Ervin © 2018-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese


Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese

Gondolat-terhétől vajúdik a költő,
szép szavakat sorba, egymás után ölt ő.
Kiszínezi aztán a szó száz színével,
lélek varázslattal, s megtölti szívével.

Egy kis szeretetet, mosolyt is lop bele,
ritmussal és rímmel lesz a versszak tele.
Életre kelnek a gyermekkori álmok,
a mese alakok, emberek, jószágok.

Alakot öltenek mesebeli lények,
pökhendi gazdagok, jóságos szegények,
A jó és a gonosz megütközik benne,
mintha csak a világ e kettőből lenne!

S lám a jóság mindig elnyeri jutalmát,
és a hazug felett győzhet az igazság.
Aztán úgy igyekszik formálni a dolgot,
hogy a mese végén már mindenki boldog.

A jó mesehősök igen bátran élnek,
széllel szembeszállnak, semmitől se félnek.
Jó nagyot álmodnak, s mernek naggyá válni,
rosszal és gonosszal mindig szembeszállni.

Eszüket használják, csellel, ésszel élnek,
és ha nem sikerül, világot cserélnek.
Bármi megtörténhet a képzelet által,
a költő így csapong a gondolatával.

Nem elég azonban a mesét megszülni,
aztán nézegetni, csak felette ülni.
Életre akkor kel, amikor olvassák,
azért van, hogy mások lelkük’ jól lakassák!

Hiszen a mesének akad tanulsága,
és valódi tükre, élő valósága.
Akkor volt értelme, hogy egyszer leírták,
ha a képzeleted alkotásra bírták!

Lelked képernyőjén, ha mesémet látod,
hiszem gazdagabb lesz a megélt világod!
Ha fel is használod, szellemed építi,
s tán az életedet segíti, szépíti!

Aranyosi Ervin © 2018-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese a rántott húsról


Aranyosi Ervin: Mese a rántott húsról

Egyszer a rántott hús hosszú útra indult,
hívta a kalandvágy, látni a tepsin túl-t!
Arra nem számított, hogy a cica látta,
és a szegény cicát éhesen találta.

Így a cica gyorsan szaladt a kutyáért,
az meg jött, segített, mert hogy éppen ráért.
Körbefogták szegényt, jól bekerítették
és a szegény husit, hamar meg is ették…

Aranyosi Ervin © 2018-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Az embert szolgáltam egész életemben,
de már nem lát hasznot egy megvénült ebben.
Romlott a szaglásom, gyengült a látásom,
már a kedvenc csontom sem túl mélyre ásom.

Fáradtan cipel már a négy öreg lábam,
futkosni sincs kedvem, úgy mint hajdanában.
Pedig sok szép hőstett fűződik nevemhez,
emlékek, amiket szívem sorba rendez.

Mára nyugdíjaztak, kitettek a házból,
barátságot velem már senki sem ápol.
Hisz nagy kutya voltam, ebek közt az első,
jellemzett szívósság, nyughatatlan belső!

Egész kiskutyaként jöttem ide lakni,
itt tanultam meg én rendesen ugatni.
Itt lettem az ember leghűebb szolgája,
pedig rajtam kívül sok hű eb szolgálja!

Összes iskolámat igen jól végeztem,
mindent megtanultam, míg dolgozni kezdtem.
Találékony voltam, alapos és eszes,
erőtől duzzadó, szinte tökéletes.

Sosem kerülte el semmi a figyelmem,
az embert szolgálni hűen, ez volt elvem.
Még az életem is odaadtam volna,
és elmentem volna, akár a pokolba…

Vadászatra jártunk, felvertem a vadat,
megleltem hová bújt – nem könnyű feladat!
Közel mentem őzhöz, szarvashoz, vagy nyúlhoz,
fácánhoz, rókához, meg a vaddisznóhoz.

Felvertem, menekült, a gazdám meglőtte.
Nem maradt elbújva egy vad sem előtte.
S azt mi lassan múlt ki, nyomát megkerestem,
s a gazdámat hozzá mindig elvezettem.

Dicséretet kaptam, s néhány jó falatot,
ez az élet nálam nagy sikert aratott.
Otthon pedig hűen őriztem a házat,
volt bennem vitézség, s volt bennem alázat.

Hej, gyönyörű évek, mennyi kedves elmék,
bárcsak én is újra fiatalabb lennék,
de megöregedtem, nem vagyok már régi,
lehet új gazdám lesz, de nem földi, égi!

Már megöregedtem, másik kutyát vettek,
a gazdám házából az udvarra tettek.
Néha adnak enni, néha belém rúgnak,
visszaadnám lelkem a teremtő úrnak!

Öreg kutya vagyok, s tudnék még szeretni,
de már nyűg tartásom, hisz meg kell etetni.
A szeretet kihűlt, már meg sem becsülnek,
öreg szemeimen bánat-könnyek ülnek…

Gondolkodj el ember, szeresd a kutyádat,
akkor is, ha öreg, s nem fut már utánad!
Ott él a szeretet öregen is benne,
és ha bírná teste, érted élne, tenne!

Te is megöregszel, te is ilyen leszel,
elfárad a tested, de akkor is eszel…
Mit szólnál, ha téged éppúgy kidobnának,
vagy beléd rúgnának fiatalabb lábak?

Becsüld az időset, aki egykor szolgált,
aki ma is imád, ne láss benne szolgát!
Sokkal inkább azt a régi, jó barátot,
aki életedből annyi szépet látott!

Gondoskodj hát róla, amíg tart az élet,
ne dobd el magadtól, hadd szeressen téged!
Most rajtad van a sor, megháláld hűségét,
szíves szolgálatát, minden segítségét!

Aranyosi Ervin © 2018-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva