Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

légvárat építesz
Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

Légvárat építesz, képzeleted játszik?
Mesebeli fala sok tornyosnak látszik?
Mások nem hiszik el, hogy a várad állhat,
hogy amit elképzelsz, valósággá válhat?

Hát kérlek, ne add fel, légy e vár királya,
ki az élet nehéz próbáit kiállja,
mert hisz önmagában, s teremteni képes,
s szeretettel fordul mások szép szívéhez.

Legyen a te várad, a szeretet vára,
legyen egy békés hely végre, valahára,
hová elvonulhatsz, ahol megpihenhetsz,
ahonnan a népnek szívedből üzenhetsz!

– Jöjjetek emberek, jöjjetek csak bátran,
békére lelhettek csodapalotámban!
Mosolyra találtok, jóra, szeretetre,
legyen a szívetek végre megetetve!

Aranyosi Ervin © 2017-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese varázsa

A mese varázsa
Aranyosi Ervin: A mese varázsa

Felolvasok egy nagy könyvből.
Cicáim figyelnek.
Lehet, hogy az olvasásért
kicsit irigyelnek?

Ez a mese egérről szól
és egy kis madárról,
akiket egy csodatündér
emberré varázsol.

Királyfi és hercegnő lesz
a két apró állat.
A cicáim arcára már
kiült a csodálat.

Tán azt hiszik, tündér vagyok,
s varázsolni kezdek?
Lehet, hogy egy új élethez
kaptak éppen kedvet?

De a varázslat nem jött meg,
itt a mese vége,
ám a cicáknak nem tudom
egy mese elég-e?

Na jó jöjjön még egy mese
huncut kis cicákról,
akik mindig szemétdombot
csinálnak a házból.

Lelökik a virágokat,
a függönyön másznak,
minden bútort karmaikkal
összekaparásznak.

Amint felnézek a könyvről,
cicáim eltűntek,
lehet, ez egy pontos mása
az ő életüknek?

Lehet, hogy a valóság
az nem is olyan édes?
Megnézni, hogy merre járnak
most már esedékes.

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóember építés

hóember építés
Aranyosi Ervin: Hóember építés

Porcukrot hintett a tájra
néhány sötét felhő.
Az ablakból figyeltük azt,
ahogy a hó felnő.

Fehér lepel telepedett,
házakra és fákra,
csodálkozó gyermekszemek
kerekedtek tágra.

Felöltöztünk jó melegen,
s mentünk a szabadba,
hóból előbb hógolyó lett,
abból meg hólabda.

Gurítgattuk az udvaron,
hótól hízott szépen.
vidám csodavárás izzott
mindenki szemében.

A hógömbök elkészültek,
majd egymásra másztak,
a hóember készítői
vígan kacarásztak.

Pocakos lett, kerek fejű,
jó magasra megnőtt.
Szén szemeket, orrot kapott,
nyaka köré kendőt.

Haját fenyőágak adták,
a kabátján gomb volt,
– s mert a hóember is fázhat –
elöl összegombolt.

Körbeálltuk és táncoltunk,
ő meg csak mosolygott,
mindenkire ránevetett,
vidám arcot hordott.

Mi meg visszamosolyogtunk,
vidáman nevettünk,
a hóember építéstől
boldogabbak lettünk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Barát-e a hóember
Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Nézd, hóember készül,
gömbbel kiegészül,
a nyakára aztán
újabb hógömb-rész ül.

Vajon, fog-e járni,
hókutyákra várni,
vagy játszópajtásnak,
megfelelünk már mi?

Olyan ember féle,
gazdink játszik véle,
ki kell derítenünk,
valójában él-e?

Mozog-e, vagy mászik?
Jó embernek látszik,
vajon a kutyákkal
jó kedvűen játszik?

Ki kell hát próbálni!
Képes-e szolgálni,
meleg szeretettel
barátunkká válni?

És milyen a hangja?
Kutyát megvakkantja?
Hókenyere felét
vajon nekünk adja?

Gyertek kutyák, fussunk,
közelébe jussunk
és ha megetetne,
kapjuk meg a jussunk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyuszik és a Mikulás

Nyuszik és a Mikulás
Aranyosi Ervin: Nyuszik és a Mikulás

Itt járt a Mikulás,
kelkáposztát hozott,
ami teljes gömb volt,
nem csupán hámozott.

Az asztal közepén
elhelyezte szépen,
hogy majd minden nyuszi
könnyen odaférjen.

Jöttek is a nyulak,
hálás szívvel ették.
Megrágni, lenyelni,
el nem felejtették.

Ám amikor végül
elfogyott a torzsa
be is teljesedett
a káposzta sorsa.

A nyuszik már megint
a Télapót várják,
hát ha elhozná a
kelkáposzta párját.

Úgy megörülnének
mesés alakjának,
és ha sikerülne,
tán jól is laknának!

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Én leszek a Mikulás

aranyosi_ervin-en_leszek_a_mikulas
Aranyosi Ervin: Én leszek a Mikulás

Úgy döntöttem, ha megnövök,
én leszek a Mikulás.
Mert tudom, a legszebb dolog
a szívből adni tudás.
Az én szívem elég nagy lesz,
elfér benne mindenki.
Szánkómmal a szeretetet
fogom vinni, s hirdetni!

Szétszórom a Nagyvilágban,
minden gyerek majd örül.
Kezet fogunk, s körbeállunk,
körben majd a Föld körül.
Mosoly ragyog minden arcon,
ömlik ránk a szeretet.
A boldogság könnycseppjei
díszítik a szemeket.

A puttonyom teletömöm,
lesz majd benne nevetés,
mikor aztán majd kibontom
minden gyermek nevet és
vidám táncba hívó zenék
tanítják a lépteket,
kibékítjük a világban
veszekedő népeket.

Ha megnövök, meglátjátok,
én leszek a Mikulás.
Lesz majd öröm és boldogság
és virágba borulás.
Mindennap köztetek járok,
és csak adok, csak adok,
és ameddig jó lesz nektek,
Mikulás is maradok!

Aranyosi Ervin © 2014-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!
Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Mikor eljön a tél, hó száll a világra,
kíváncsi kis szemek nyílnak nagyra, tágra.
Ablak mögül lesik, jön-e a Mikulás,
az a szánkón ülő, sapkás, piros ruhás,
hófehér szakállú, kedves öreg ember,
ki miatt sok gyerek rosszalkodni sem mer.
Lesik, alig várják az öreg Télapót,
ajándékot hozót, finomságot adót.

Aztán elszáll az éj, s elrepül a szánja,
és a sok kisgyerek a Jézuskát várja.
Díszes karácsonyfát, rég várt ajándékot,
szeretet ünnepét szebbítő szándékot.
Csillagszórós estét, közös énekléssel,
családi programot, mit szívedbe vésel,
és ha hó is esik – jobb mulatság nem kell -,
lassan életre kel hóból a hóember.

E könyv azoknak szól, kik még mernek hinni,
kik a mesekútból vizet mernek inni.
Kik a szeretetet komolyan veszik még,
féltve őrzött kincsük az ezernyi emlék.
Kik a lelkük mélyén gyermekek maradnak,
akik kérés nélkül, önzetlenül adnak.
Ajánlom e könyvet minden kis gyereknek
és minden felnőttnek, kik szívből szeretnek!

Aranyosi Ervin © 2016-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A verses-meséskönyv megrendelhető:
http://verses.boltaneten.hu/kinalat/7_aranyosi_ervin_onallo_kotetei/19_mikulas_karacsony_hoember

By

Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

a nagymama ilyen
Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

Nagymama, egy büszke nő,
vajas kenyeret kenő!
Hát hol itt a bökkenő?

Nincs, és ez benne a jó!
Cukorból van Nagyanyó,
unokáknak Ő való.

Akkor mitől büszke nő?
Unokákra büszke Ő!
Meleg szíve szerető!

Minden nagyi fiatal,
lesi szíved mit akar,
meleged van? Kitakar!

Ám ha fázol, melegít,
melegével beterít.
Figyeld szorgos kezeit!

Ha kell süt, főz, csak neked,
főztjében a szeretet,
s azt várja, hogy mind megedd!

Azt kívánja, nőj nagyot,
rád vetíti a Napot,
s fejedre tesz kalapot!

Teljesíti álmodat,
s ha a szíved fáj sokat,
elhesseget másokat.

Drága kedves Nagyanyó,
unokádnak csuda jó
álmokat hoz a hajó.

Mert a Nagyanyó mesél,
s a mesébe belefér,
király, hercegnő legyél.

Kiszínezi álmodat,
minden jóban támogat,
s mikor csak tud látogat.

Boldog, mikor itt lehet,
megdicséri kis kezed,
enged, és ha kell vezet.

Mert a Nagyikád szeret,
vele lenni élvezet,
s mosoly lesz az ékszered!

Csak ad, s nem vár semmit el,
megy veled, ha menni kell,
s nem éri be ennyivel.

Bár már úgy fáj mindene,
s pihennie illene,
veled táncot lejtene.

A játékban benne van,
fájós lábbal is rohan,
nem is értik ezt sokan.

Engedékeny, s mindig ad,
szívesen veled vigad,
s magából mindent kiad.

Mert a Nagyik ilyenek,
nincs is sírós kisgyerek,
hisz vigasztal és szeret!

Aranyosi Ervin © 2016-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

mosoly az esőben
Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

Bújócskázik a Napocska,
csak a felhők sírnak.
Nem találják jókedvüket,
csak zokogni bírnak.
Bennem is van egy Napocska,
elbújt, mégsem sírok,
esernyőmmel pocsolyába,
hullámokat írok.

M’ért is kéne elvesztenem
kedvem, ragyogásom?
Mosolygok a Napom helyett,
hogy mindenki lásson!
Hisz az élet csupa derű,
s csupán rajtad múlik,
képzeleted elvezet-e
síró felhőn túlig?

Az én lelkem a szép Napról
sok emléket ápol.
Valahányszor rágondolok,
felragyog magától.
Ragyogását nem tartom meg,
tovább adom másnak,
mosolyomtól látszom mindig,
vidámnak, mókásnak.

Mikor víz hullik az égből,
rögtön tócsák nőnek,
az összegyűlt esőcsepp már
nem kell a felhőnek.
Lent, a földön összegyűlik,
kis tükörré, látod?
– Mosolyod, ha belenézel,
te is megtalálod.

Milyen muris, ha belelépsz
egy nagy pocsolyába,
hullámokat, vízköröket
vet a gyerek lába.
A hullámok elcsitulnak,
visszamosolyognak,
te is látod tükörképét
a szép mosolyodnak!

Sírjatok csak buta felhők,
nekem jó a kedvem,
a Napocska esőben is
szépen ragyog bennem.
Aztán, majd, ha kifáradtok,
felragyog az ég is,
vidám lesz az egész világ,
kiragyogok én is!

Aranyosi Ervin © 2016-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Ahogy minden, új nap végén
megnyitom a könyvemet.
Fonalamat gombolyítva,
tovább lépnem, hogy lehet?

Mit mesél ma a könyvtündér?
Várom már a folytatást!
Hogy érzem magam a végén?
Tesz-e reám jó hatást.

Tegnap este ott tartottunk,
a kis tündér, s a banya,
találkozott egy teremben,
mely egy varázslat-tanya.

Minden féle hókusz-pókusz,
varázskellék volt jelen,
s a boszorkány mesterkedett,
tündérkén úrrá legyen.

Egy hatalmas agyagüstben,
kígyót-békát főzöget,
varjúhájat, csíkbogarat,
bárányvért is töltöget.

Mennyi áldozattal jár is,
mikor tervez a gonosz,
mennyi rosszat és fájdalmat,
mennyi ártalmat okoz?

Aztán bűvös üveggömbjén
idéz meg száz szellemet,
csupa olyan fogást használ
mely megtörhet jellemet.

Mert, bizony a boszorkánynak
mindezekkel célja van,
Nem lógatta csak a lábát,
nem ücsörgött céltalan.

Varázspálca a kezében,
gyökérforma görbület,
belevésték a boszorkák,
éles hosszú körmüket.

Varázs szavak keltek szárnyra,
banya szája be nem állt,
mondta sorban, ahogy jöttek,
száz varázsszót kitalált.

A levegő delejes lett,
bárkit megigézne már.
De lám csak a kicsi tündér,
minden trükknek ellenáll.

Minden bűbájt könnyen hárít,
varázs nem tud hatni rá,
büszke lenne anyukája,
ha gyermekét láthatná.

Minden bűbáj ellenszerét,
megoldását tudta ő.
S lám a banya belsejében
a feszültség egyre nő.

– Hej, te leány, hogy vagy képes,
nekem ellent mondani,
nem győzöm a varázslatot,
az igézést ontani.

Már csak egy, csak egy átok van,
amit szórhatok ma rád,
talán ezt a bűvös átkot,
nem ismerte anyukád.

– Átok, átok válj valóra,
lassan így imádkozott,
tündérlányka légy általam,
bajjal verve, átkozott.

Keresek egy kerek erdőt,
legyen mától börtönöd,
ne hagyhasd  el határait,
ne kísértsd az ördögöt!

Addig tartson fogságában,
míg egy szív rád nem talál,
aki méltó lehet hozzád,
kit nem rémiszt a halál.

Kinek szíve a helyén van,
ki látja benned a jót,
aki képes álmaival
szebbé tenni a valót!

Akit nem vonz kincs, királyság,
kit nem vonz a mágia,
kinek szíve a lelkedért,
s szép lényedért van oda.

Ki az álmát látja benned,
kinek szíve csodaszép,
aki ésszel, szívvel képes
sokszorozni erejét.

Csak egy ilyen ifjú legyen,
az ki majd kiszabadít,
és ameddig nem talál rád,
szomjazd égő szavait.

Legyél addig boldogtalan,
ne is találj örömet,
Száműzlek hát messze földre.
Ne zavard a körömet!

És a boszorkány varázsolt!
S tündér elsírta magát.
Így került Ő az erdőbe,
s így éli Ő meg a mát.

Lesz-e vajon folytatása?
Holnap vajon mit mesél?
Ha szeretnél mindent tudni,
Holnap újra itt legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva