Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tervezem a boldogságot


Aranyosi Ervin: Tervezem a boldogságot

Figyelem a nagy világot,
annyi szépség, csoda vár.
Engedjetek végre élni,
engedjetek oda már!
Mosolyomat hadd szórjam szét,
áradjon a szeretet,
úgy hiszem, hogy nekem szánták
az angyali szerepet!
Mindenkire rámosolygok,
s rögtön minden szem ragyog.
A szeretet prófétája
– higgyétek el – én vagyok!
Lelkem tiszta, még nem félek,
nem ismerek bánatot!
Tervezem a boldogságot,
leírtam a vázlatot…

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele


Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

Megtömöm a pocakomat,
s játszópajtást keresek,
erdőszélen keresgélve,
bokrok alá belesek.
Hátha ott van őzgidácska,
s kedve lenne játszani,
ám őt nehéz megtalálni,
mert nem akar látszani.

Ám ha észreveszi jöttöm,
felugrik, s szalad felém,
ilyen kedves, jó barátra
nem lelhetnék máshol én.
Jön a rétre, kergetőzünk,
én ugrálok, ő szalad.
Erdő szélen kell maradnunk,
messze futnunk nem szabad!

Hancúrozunk, jó a kedvünk,
tőlünk vidám a világ,
mosolyog a Nap is fentről,
jó kedvű lesz, aki lát.
Erdő szélén, kint a réten,
így indulnak reggelek,
örömökkel gazdagodni,
minden reggel felkelek!

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!


Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Kövesd velem az ősök útját,
amerre érző szív vezet,
s pengesd meg bátran lelked húrját,
csendüljön rajta szeretet!

Tanuljunk újra együtt élni,
együtt, egymásért, közösen!
A jó útról kár volt letérni,
– figyeld a múlt miképp üzen!

Legyél világod fénylő Napja,
melegíts, fényt adj, lelkesíts!
Legyen álmod jövőd alapja,
egy élhetőbb jövőt vetíts!

Ami csak kell, már megvan, minden:
– Bőn termő föld, víz, levegő,
szellemi, lelki, testi szinten,
minden elem elérhető!

Nyújts hát kezet a csüggedőknek,
emelj fel, éltess másokat!
Hazug világok dőlnek össze,
ahol a pénz sírt ásogat!

Feledd az ármányt, megkísértést,
legyen utad a szeretet,
s fentről kapsz tudást, hozzáértést,
ha mások lelkét eteted!

Maradj magyar és védd hazádat,
s védd meg néped értékeit!
S ha elnyomótól lelked lázad,
védd meg a nemzet kincseit!

Magyar testvérem, kezet nyújtok,
emelkedjünk a gond fölé!
Lelkedbe fénylő lángot gyújtok,
gyújtson tüzet, s gyűljünk köré!

Egymás kezét erősen fogva
visszatér majd az ős-erőnk.
Nem lesz lelkünk a mások foglya,
s nem lesz a föld a szemfedőnk.

Föld hátán hazug nem maradhat,
ne éltessük a gazt, gonoszt!
Közös létet csak egység adhat,
töröljük el, mi még megoszt!

Pártoskodásra nincsen szükség,
alkossunk együtt nemzetet!
Ne hagyd, hogy lángodat lehűtsék,
tűz nélkül égni nem lehet!

Menjünk hát mindig egy irányba,
s nyelvünk, a magyar nyelv segít!
Emelkedjünk a napsugárba,
megáldva népünk Istenét!

Egy az utunk – a többi téves –
a jó felé csak egy vezet!
A hazugság már ezer éves,
s így élnünk tovább nem lehet!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Aranyosi Ervin © 2017-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell egy dal

Aranyosi Ervin: Kell egy dal

Kell egy dal, mely szívemből beszél,
kell egy szív, mely az én szívemhez ér,
kell egy szó, kell egy érzés,
kell egy álom, megkísértés,
kell egy hang, mely hozzám visszatér.

Hinnem kell, hogy van még tiszta szó,
hinnem kell, hogy a jó átadható!
Hinnem kell, benned, s bennem,
hinnem kell a végtelenben,
s hinnem kell, hogy él bennünk a jó!

Értünk van – tudom – a nagyvilág!
Tudom jól, még sok jó vár reánk!
Tudom jól, hogy nem kell félni,
csak a mának kéne élni,
nekünk nyílik minden szép virág!

Kell egy dal, mely szívemhez beszél,
kell egy Föld, hol az ember szebben él!
Kell egy Föld, hol szeretnek,
nagyon kell az embereknek!
Lélek kell, hogy emberré legyél!

 

Aranyosi Ervin © 2017-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

A képre kattintva megnézhető a videó is!


Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

Négyeske a negyedik volt, ki nehezen született,
kikeléskor úgy kifáradt, tartott némi szünetet.
Ám kiszáradt a tojáshéj, és a meleg egyre nőtt,
a mamának melege lett, s „nem volt dunsztban a befőtt”!
Aztán jött egy földi angyal, ki a gólyát ismeri,,
kiben ott a lélekjóság, s a szíve is emberi.
Segített hát Négyeskének, s lám a picurka kikelt,
s falatozott tele csőrrel, ha már megmentőre lelt.
Tisztelet a „Pót papának”, amit tesz az kész csoda,
ő Dömösön a madarak segítőkész doktora!
Négyeske is erősödik, túl van már a nehezén,
csodálatos madármentés! Gratulálok ehhez én!

Aranyosi Ervin © 2017-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Hej, ha újra, s végre egy nemzetté válnánk,
közös célok mentén, szebb jövőt szolgálnánk!
Együtt tennénk dolgunk, egymást támogatva,
munkánkba lelkünket szívből beleadva.

Nem bűnhődnénk tovább a mások bűnéért,
nem adnánk el lelkünk soha piszkos pénzért,
a kezünk nyomában bőség, kincs teremne,
s a jövőnk csírája készülődne benne!

Ha a magyar ember egyként tenné dolgát,
nem játszanánk többé a hajlongó szolgát!
Jövőt teremtenénk, Istenünknek hála,
minden magyar ember egy nemzetté válna!

Szórd az anyaföldbe szét a jövőnk MAG-ját,
felejtsd el a múltnak bánatát, haragját.
Épüljön az ország, legyen jó alapja,
az erőt majd hozzá a jó Isten adja!

Segítsünk magunkon, Isten hadd segítsen,
hagyjuk, hogy az élet jókedvre derítsen!
Szálljon áldás reánk, szeretet és béke,
viruljon lelkünkben a jók egészsége!

Bennünket az úton szeretet vezessen,
hogy a magyar mind-mind büszkévé lehessen!
Együtt, egyenlően, egyként összefogva,
tudással szívünkben, összemosolyogva.

Múlt zavaros vizét húzza le az örvény,
végre az igazság legyen jog és törvény!
S úgy, mint Isten előtt legyünk egyenlőek,
egyként részesei a közös jövőnek!

Váljunk egy nemzetté, összefogó néppé,
idegen hatalom ne zúzhasson péppé!
Hisz erősek vagyunk, amíg jót akarunk,
amíg Istent szolgál, s hazát épít karunk!

Legyen minden magyar, úgy mint rég, testvéred,
a közös célokért hulljon csak a véred!
Oltalmazd karoddal, éltesd szeretettel,
hadd váljon boldoggá minden magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2017-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szonett a kutyáról


Aranyosi Ervin: Szonett a kutyáról

Gyönyörű szeméből értelem sugárzik,
az összes figyelmét neked szenteli!
Minden mozdulata alázatban ázik,
ha átérzed, szemed könnyel lesz teli.

Igazi esküvő, mikor a kutyád lesz,
és az örök hűség, az számára szent!
Ha szíved elnyeri, biztos boldoggá tesz,
mert komolyan veszi, hűsége mit jelen!

Persze, a csibészség ott bujkál lelkében,
s minden cinkosságra könnyen kapható.
Ám az őszinteség ott csillog szemében,
s amivel felbosszant, az megbocsátható.

Csupán szeretettel lehet reá nézni,
s hagyni szeretettel szívünk megigézni!

Aranyosi Ervin © 2017-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérdések az Úrhoz


Aranyosi Ervin: Kérdések az Úrhoz

– Uram, az emberek mért félnek szeretni,
a sérelmeiket végleg eltemetni?
Mért félnek megélni a valót, a szépet,
s mért magukon kívül keresnek csak téged?

Hozzád imádkoznak, de nem téged látnak,
csak az árnyoldalát egy fénylő világnak.
Önmagukat múló eszköznek tekintik,
könnyükkel a Földet bőven telehintik.

Úgy hiszik, egyedül te vagy csak a jóság,
és saját lelküket a földbe tapossák.
Te szereted őket, de ők ezt nem érzik,
vágyakozó szívük félelmektől vérzik.

Lelkük az ördögtől, a pokoltól retteg!
– Uram, mért nem mondod el az embereknek,
hogy az árnyék világ csak saját szülöttük,
s ha a fénybe lépnek, elmarad mögöttük!

Mért kötik lelküket rút feltételekhez,
amik rabbá tesznek, s árnyvilágnak kedvez?
Mért nem képesek a létet megcsodálni,
az élet, az öröm oldalára állni?

Pedig a világ szép, s jónak teremtetted,
gyönyörű természet dicsér minden tetted.
Csak az ember nem tud boldogságra lelni?
s hiszi másoknak kell folyton megfelelni!

– Uram, nem tudnád a terhüket levenni,
szeretet vizével boldogabbá tenni?
Ne kívül keressék, mi belőlük árad,
hogy egyenlők veled, s ott vannak tenálad!

Nem a másvilágon van a Te országod,
itt is meglelhetik mire szívük vágyott!
Nem kell nagy bátorság, csupán nem kell félni,
csak hinni, hogy lehet szeretetben élni!

Aranyosi Ervin © 2017-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pünkösd

Aranyosi Ervin: Pünkösd

Hát eljött, hát itt van
piros Pünkösd napja,
s eljön a szentlélek,
s hitünk visszaadja.
Hét hete múlt Húsvét,
Jézusunk mennybe ment,
nincs, aki felrázza
a hitetlen jelent!

Mind az apostolok
épp ma összegyűltek,
cél nélkül, ok nélkül,
magukba merültek.
Csak egy jelre vártak,
hogy mutasson utat,
lelkük a sötétben,
fénylő jelet kutat.

S lám, hatalmas zúgás,
és szélvihar támadt.
Lángnyelvek virultak,
ahogy a fény áradt.
A szentlélek leszállt
az apostolokra!
Megújul a lélek,
s nem lesz földi pokla!

Ez a megtisztulás
ébredés kezdete,
s lám Péter prédikált,
s a többi tart vele.
Beszédére sokan,
oly sokan figyeltek,
hisz az árva lelkek
útra, célra leltek.

Volt kire figyelni,
volt már kit követni,
a jövő alapját
már le tudták tenni.
Létre jött az egyház,
és Jézus keresztjén,
alapult a vallás,
a hithű keresztény.

Áldozat, szolgálat,
örök megbocsátás,
együtt gondolkodás,
új szemléletváltás.
Keresni az utat
egy boldog világhoz,
hűnek lenni Jézus
szent akaratához.

Pünkösd van, az egyház
szép születésnapja,
hitünk a szentlélek,
újra visszaadja.
Csak követni kéne,
s nem bűnről papolni,
a rászorulókhoz
le kéne hajolni!

A szeretet nyelvén
beszélni és tenni,
a megváltó útját
naponta követni!
Példát venni róla,
példát venni tőle,
hogy a világunknak
legyen szép jövője!

Aranyosi Ervin © 2017-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva