Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Vannak még, kik éheznek a fényre,
kik szeretettel hatnak minden lényre.
Kik átformálnák e hazug világot,
kik valóra váltanák azt az álmot,
hogy az ember szebb jövőt teremthet,
hogy szolgálhatja az isteni rendet!
Éltetheti elgyötört világát,
meggyógyítva Földje auráját!

Egy eszköz van, ami erre képes,
ami javít, mitől a lét szép lesz!
Nem kell hozzá pénz, technika, fegyver,
csupán érző, s gondolkodó ember!
Van egy jussunk, az emberiségnek,
akaratunk szabad lehet, s éltet,
mégis erről szolgaként lemondunk,
parancsszóra minden jót elrontunk!

Ám nem kéne szolgaként megélnünk,
hazugságok ketrecében félnünk,
felébredve kéne álmot látnunk,
s rendbe kéne tennünk a világunk!
Igazság, a szeretet, a jóság,
nem lenne csak hiábavalóság!
Ha meglátnánk ébren is az álmunk,
s rendbe tennénk gyönyörű világunk!

Élhetnénk mind napról napra szebben,
Teremtőnkhöz méltó szeretetben!
Cseppek vagyunk az ő tengerében,
kell, hogy szívünk, mind egymáshoz érjen!
A szeretet az egyetlen esélyünk,
higgyük már el, nincsen mitől féljünk!
Teljessé csak együtt válhatunk,
hisz mindannyian teremtők vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2025-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világ tetején

Aranyosi Ervin: A világ tetején

Most magasabb vagyok mint te,
de te ezt nem bánod!
Köszönöm, hogy megmutattad
fentről a világot!
Innen belátom a szobát,
nagyobbnak is látszik,
van elég hely, hol egy cica,
ha van kedve, játszik!

Aranyosi Ervin © 2025-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Egyszer voltam, hol nem voltam,
inkább élőn, sem mint holtan!
Írtam én a verseim,
s bennük ritmus és a rím,
jó pajtásokként megfértek,
értő, jó szívekhez értek,
újabb holnapot reméltek.
Világomról így meséltek:

Októberi délutánon,
láttam meg a napvilágom.
Emberek közt, Angyalföldön,
ahol hagynak zsörtölődnöm,
ott, ahol lélek terem.
Hol mégis lélektelen
a sors, mi nekünk adatott.
Nem vagyunk más, csak adatok!

Ha ennél mégis többek lennénk,
nem csak múló, kósza emlék,
akkor mögöttünk nyom maradna,
s nem halnánk bele a pillanatba!
Hanem egyre tennénk a dolgunk,
ahelyett, hogy csak morgolódunk!
Megtalálnánk létünk okát,
mit is terveztünk odaát!

Szóval, csecsemőként születtem,
s nem volt különös semmi bennem,
munkáscsalád körében éltem,
éppúgy szerettem, éppúgy féltem,
ahogy korábban felmenőim.
A magyar oktatás emlőin,
szívtam magamba a tudásom,
és átlagos volt e tudásszomj.

Ha érdekelt a tananyag,
tanulni nem voltam hanyag,
de tanárfüggő volt a lelkem,
s csodát adott az anyanyelvem!
Ám, akkoron nem éltem véle,
bár készült néhány kis vers-féle,
de senkinek meg nem mutattam,
velük csak időmet múlattam!

Majd – Nagyszüleimnek is hála –
jártam az élet-iskolába,
ismerkedtem a szebb élettel,
az éltető természettel.
Nyáron, falun nevelkedtem,
s ott nőtt nagyra életkedvem,
mert várt rám mező és az erdő,
voltam egyedül tekergő.

De akadt is jó pár barátom,
s szívem örült, mikor látom,
a ház körül a sok jószágot,
s bennük a kedves jóságot.
Sosem akartak bántani,
talán csak jót tanítani,
hogy mások mellett jól megférjek,
és ne vezessen önző érdek!

Annyi élmény ért szívemhez,
eljuttatott a tisztelethez,
mit a sok élő iránt érzek,
amikor róluk is mesélek.
Erdő, mező, patak, folyó,
hol kisdiákként lenni jó,
hol szeretetet tanult lelkem,
emlékük ma is itt él bennem.

Állatorvos akartam lenni,
előbb csak gimnáziumba menni,
aztán tán vár az egyetem,
hogy állatorvossá tegyen!
Ám, szüleim szakmát akartak,
hát órástanoncnak bevarrtak!
Nem éreztem, hogy az vagyok,
elszúrtam a gyakorlatot.

Az egysíkú, monoton munkát
sosem szerettem, te is unnád!
S a méreteknek ketrecében,
vagy lötyögtem, vagy el se fértem!
Újítani, alkotni vágytam,
s totemoszlopot esztergáltam,
nem tengelyt, óra kereket.
Az őrületbe kergetett!

Így e szakmának búcsút mondtam,
s rohantam tovább izgatottan,
állattenyésztő diák lettem,
de ott is elvették a kedvem,
mert gyógyszergyárak halálgyára,
a kisegeret, kispatkányt várta,
s kellett a tengerimalac,
s a kérdés: – Jó úton haladsz?

Szakmám után lassan beértem,
az érettségi nem nagy érdem,
s anyám nagy vágya kergetett,
hogy mégis diplomás legyek.
Már állatorvos nem lehettem,
hát Kaposvárra jelentkeztem,
ahol végül lediplomáztam,
a Fősulit végig csináltam.

De ettől sem lett jobb énnekem,
nem lett fénylőbb az életem.
Azután szerelembe estem,
páromban csak a jót kerestem,
s nagy boldogan meg is találtam,
ezért aztán férjévé váltam.
Született fiúnk, gyerekünk,
akire büszkék lehetünk.

Boldogan, ám, szerényen éltünk,
de jó érzéseket cseréltünk.
Lettünk egymásnak támasza,
éreztük,lelkünk tért haza.
S lettünk boldogan lélektársak,
szeretni, élni kellett már csak!
Közös célt, közös álmot látni,
mindig egymás kedvében járni!

Aztán egy költő lettem én,
így folytatódott a mesém,
nem lettem gazdag, nagymenő,
csak jó lelkeket ismerő.
Verseim ismerik sokan,
s mikor lelkemben megfogan,
ahogy ezt is, eléd teszem,
lásd tükrében az életem!

Aranyosi Ervin © 2025-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valóra váltás


Aranyosi Ervin: Valóra váltás

Egy álmodott világot adnék neked tovább,
varázsold valósággá, és éld meg a csodád!
Teremts a képzelettel, hagyd hatni vágyaid!
Csodáld a két szemeddel, amely parányt nagyít!

Nem létezőből így lesz, megtapasztalható,
pont ugyanúgy teremthetsz, mint a Mindenható!
Hiszen belőle jöttél, élőn vagy gyermeke,
mert ő, teremtő fénnyel, lelket töltött tele!

Tanuld meg jól használni, a benned élő fényt,
szeretet erejével emelni minden lényt!
Tanulj meg szívből adni, és gazdaggá leszel,
nem az teremt világot, aki másoktól vesz el!

Tanulj meg jól szeretni, hisz nem olyan nehéz,
bár olykor akadályoz a bölcsnek mondott ész!
Szíveddel kéne látnod, érzéssel másokat,
és jobbá kéne tenned, feldúlt világodat!

Álmodni szebb világot, másnak mutatva meg,
hogy élni itt, e földön, békésen is lehet!
Nem harc, verseny az élet, ne küzdj hát ellenem,
ha szeretni vagy képes, gazdagodhatsz velem!

Örömöt hozz a mába, jó kedvet, légy vidám!
Én úgy mosolygok másra, hogy jó lesz nézni rám!
Hát kérlek, mosolyban fürdesd meg arcodat!
Ne folytasd mások ellen, szélmalom harcodat!

Álmodj egy szebb világot, s az valóság lehet,
amit a földi ember, szívvel jobbá szeret!
Egyek vagyunk a létben, s ha erre rájövünk,
majd mind egymás szívébe, szeretve költözünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tápláléklánc csúcsa


Aranyosi Ervin: A tápláléklánc csúcsa

Tápláléklánc csúcsa vagyok,
az egérből ‘mit sem hagyok.
Mivel ő eszi a sajtot,
én már diétát sem tartok.
Mire kiürül a tányér,
kinyúlok egy szalvétáért.
Megtörlöm szép, hosszú bajszom,
utána egy nagyot alszom…

Aranyosi Ervin © 2023-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti gondolatébresztés


Aranyosi Ervin: Húsvéti gondolatébresztés

Halódik világunk a pénz nagy keresztjén,
vajon feltámad majd mind, aki keresztény?
Jézus átvállalta összes bűneinket,
vajon a Jóisten, aki büntet minket?
Vajon a Megváltó mindőnket megváltott,
vagy csak példaképnek lett ő kikiáltott?
A tanításait éljük ma, e korban?
Keresztet cipelve, elterjesztett kórban?

Tényleg bűnös lenne, itt lenn, minden lélek,
kik jómódban élnek, s azok, kik szegények?
Mért jut egyiknek több, másiknak kevesebb,
mért nincs a gazdagnak szívében szeretet?
Mért nem élünk egyként, egymást felemelve?
Azt ki érettünk halt, méltón ünnepelve?
Követve lépteit, megáldva világunk,
mért csak értékmérőt, júdáspénzt imádunk?

Mért nem tesszük jobbá, szebbé a világot,
nem keltjük életre a krisztusi álmot,
miért nem szeretünk úgy, ahogyan kéne?
Mért vakít el minket gazdagság reménye!
Elvették bűneink, s bűnösök maradtunk?
Hazugságban élünk, anyagba ragadtunk?
Háború és nyomor mérgezi az embert,
rossz átok által lett a mi lelkünk megvert?

Nem kellene végre már utánajárni,
a kérdéseinkre jó választ találni?
Élni csak bűntelen, bűntől megváltottan,
együtt és egymásért, együtt álmodottan?
Építeni itt lenn földi mennyországot,
mire a megváltó akkor, régen vágyott?
Nem csak haldokolva feltámadást várni,
nem kéne szerető, jó emberré válni?

Mennyi, mennyi kérdés. Keressük a választ!
Ez az, ami minket megoszt és elválaszt?
Pedig a jó utat Jézus megmutatta,
a megoldás kulcsát a kezünkbe adta.
Nekünk nem is kéne mártírhalált halnunk,
csak példát követve, jót tenni akarnunk!
Egymást elfogadva, szebbítve világot,
lehetne világunk általunk megáldott!

Aranyosi Ervin © 2023-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: De jó is lenne


Aranyosi Ervin: De jó is lenne

Mikor egy lélek belefárad
tovább cipelni terheit,
jó dolog, hogyha megvizsgálja,
eddigi útja merre vitt?
Mi is okozott nehézséget,
mi bántotta meg és mi fájt?
Hogy próbált bölcsen elkerülni,
reá leselkedő viszályt?

Támadt-e benne harag, bánat,
mérgezték-e hazug szavak,
felemelte, vagy porrá zúzta
számtalan fájó pillanat?
Átlátta és tanult belőle,
vagy őrizte sérelmeit,
s ha érezte, tudta róla,
hogy ez a szálka betegít?

Megélte-e a teljességet,
vagy félelem zavarta meg?
Vajon tudta a rettegéstől,
hogy teste pont ezért beteg?
Vagy rohant inkább orvosához
és szedett ezer pirulát,
hatóanyagként, vegyszerekkel
tetézte tovább a baját?

Az orvosa büszkén varázsolt,
a tünetek így tűntek el?
Nem fájt, nem bántott, nem nyomasztott,
a lélek végre ünnepel?
Vagy vegyszerrel kell végigélni,
a hátralévő éveket,
ez olyan mintha visszaadnák,
a halottnak az életet?

De jó is lenne megnyugodni,
s átlátni hazugságokon,
a tudománynál többet tudni,
érteni legfelsőbb fokon!
Viszont az nem lehetne üzlet,
nem nyerne rajta a kufár,
amíg ő számolgatja pénzét,
zsákmányát szedi a halál.

De jó is lenne, hogyha tudnád,
értelmét végre értenéd,
nem csak a rossz köröket futnád,
értelmet nyerne a zenéd!
Ha meglátnád a valóságot,
amit hazugság eltakar,
ha úgy élhetnéd a világot,
ahogy lelked élni akar!

Ha a világod érted lenne,
s értünk, hiszen egyek vagyunk,
szeretve élveznénk a szépet,
mert másoknak jót akarunk.
Ám ezért talán tennünk kéne,
felednünk kínzó álmokat,
öröm jöjjön, rémhír helyére,
mely oly gyakran meglátogat!

De jó is lenne felébredni,
s kitörölni az álmokat,
hazugságtól megszabadulni,
megtudni igazságokat!
De jó is lenne tisztán látni,
miről is szól a földi lét,
megélni igaz valóságot,
mit az Isten vetít elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tótágas és cigánykerék


Aranyosi Ervin: Tótágas és cigánykerék

Kezeimet földre rakom,
lábam száll az ég felé,
tótágast áll a világom,
így költözöm én belé.

Kezeimet földre rakom,
hányok cigánykereket,
rosszkedvemet hátrahagyom,
tiszta szívből nevetek.

Kezeimet földre rakom,
hadd pörögjön a világ,
vidámságom rád aggatom,
hadd nevessen, aki lát!

Kezeinket rakjuk földre,
guruljunk hát gyerekek,
bánatunk akasszuk szögre,
hadd nevessek veletek!

Aranyosi Ervin © 2022-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (második rész) – A vándor


Aranyosi Ervin:
A remete és a vándor (második rész) – A vándor

A világunk oly hatalmas,
azt tán fel sem méri ész,
s ahhoz kell egy egész élet,
s egy lélek, ki tettre kész.

Kit a megismerés hajt csak,
s távolba vágyakozás,
megtalálni rá a választ:
a lét hogy lehet csodás?

Bejárva a nagy világot,
megismerve népeket,
megtudva, hogy miért élnek
nekik tetsző életet.

S miért pont az a lét tetszik,
mi is a hajtó erő,
ami bennük, napjaikban
késztetésként tör elő?

Fiatalon nekivágott,
lelkében láng lobogott,
elméjében a tudásvágy,
szívében nyíltság lakott.

Nappal az utakat rótta,
falvakon, városon át,
mások örömét kereste,
és a mások bánatát.

Megpróbálta összerakni,
mások mitől boldogok,
s mitől sérülnek a lelkek,
mi is a valódi ok?

Örült, ha vendégül látták,
s elbeszélgettek vele,
az életét ezerféle
élménnyel rakta tele.

Találkozott irigységgel,
gonoszságban része volt,
ha etették, meghálálta,
ha úgy hozta, dolgozott.

De nem bírták maradásra,
asszonyi kitárt szívek,
sosem adta szabadságát,
ketrec őt nem menti meg!

Járta hát a nagyvilágot,
hol szekéren, hol gyalog,
volt, hogy a szívét követte,
hol meg égen a napot.

Gyűjtött számos bölcsességet,
csak ettől volt gazdagabb,
s adta tovább a tudását,
de közben vándor maradt.

Nem vett családot nyakába,
nem volt földhöz gyökere,
felelősség nem terhelte,
csak magánya jött vele.

Elfogadta, ez az árat,
így élte hát életét,
nem volt saját háza, vára,
s úgy érezte így is szép!

A mese első része ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2022-06-29..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva