Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem az, aminek látszik!

Aranyosi Ervin: Semmi sem az, aminek látszik!

Semmi sem az, aminek látszik,
a világ teveled könnyedén játszik!
Szabadítsd fel hát a lelkedet,
a sötétben élni nem lehet!
Egyetlen kiút a végzeted,
amikor már csak a szív vezet!

Semmi sem az, aminek látszik,
válaszút vár, s a jobb út a másik!
Szabadítsd fel hát a lelkedet,
dobd le a mázsás terheket!
Legjobb lesz ha szíved vezet,
ha másokat őszintén szeret!

Semmi sem az, aminek látszik,
ha jól figyelsz rá, a máz majd lemállik!
Felszabadítva lelkedet,
varázsol végre a képzelet!
Mikor közelről nézheted,
végre igazán szép lehet!

Semmi sem az, aminek látszik,
ez egy elvarázsolt, bolond világ!
Ha nem figyelsz, csalóka érzéssel ámít,
hazugság mocskait önti reád!
Ne higgy a szemednek, mert elvarázsol,
figyeld, hogy a lelked, mit is tanácsol!

Befelé nézz, s a lelked mélyén,
a valóságot, ott leled,
a külvilág, az káprázat csak,
ott nem találod a helyed!
De ott bent a tudás felszikrázik,
mert ott minden az, aminek látszik!

Aranyosi Ervin © 2025-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ilyen az élet

Aranyosi Ervin: Ilyen az élet
(Az ELP – C’est la vie című dalának magyarítása)

C’est la vie
a levél szín vörösre vált
így mutatja a halált,
Ó!
C’est la vie

Szeretsz még?
Vajon mennyit ér a szó,
szíved megmutatható,
holmi.
C’est la vie

Ó, ó, c’est la vie
Ó, ó, c’est la vie
Nehéz kimondani.
C’est la vie

Éljük át,
felszítod lelkem parazsát,
ölellek izzó vágyaim szerint,
már megint.

Szerelmünk oly mély, akár a tó,
szívünkbe szélként áradó, forró!
C’est la vie

Ó, ó, c’est la vie
C’est la vie
nehéz kimondani.
C’est la vie

Aranyosi Ervin © 2025-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vakondtúrás

Aranyosi Ervin: Vakondtúrás

Nézd csak ki jár a föld alatt?
Ki épít itt alagutat?
Ki ás itt ki ennyi földet?
Tán egy manó ásva görnyed?
Én azt hittem, de tévedtem,
és egyszer csak észrevettem
egy barnás-fekete szőrmét,
és a vakond ásó-körmét.
Meg ahogy világunk leste,
tán szemüvegét kereste?
Vagy a lámpást, hogy lent lásson,
hogy megnézze, merre ásson?
Szóval, épp csak körülnézett,
s így folytatta az egészet.
Ás egy újabb alagutat,
cserebogár lárvát kutat.
Ám a kert tele lett „kúttal”,
végigásott alagúttal.
– És a kitúrt földdel mi lesz?
A nyomodban rendet ki tesz?
Csak gyűlik a vakondtúrás,
amit ez a vakond úr ás.

Aranyosi Ervin © 2025-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyár van

Aranyosi Ervin: Nyár van

Nyár van és nevet a Nap,
barnítanak a napsugarak.
Vízpartok hívnak, vár a világ,
engedd a jókedvet hatni rád!

Nyár van, hát nevet az ég,
dallamok szállnak most feléd!
Árad az élet, vár a világ,
éld meg az élet szebb oldalát!

Refrén:
Nevess a Nappal,
élvezd a percet,
légy újra gyermek,
légy újra gyermek!
Szárnyalj a széllel,
vidám zenével,
légy szabad lélek,
s dalold hogy: élek!

Nyár van, most nevetni kell,
ha van rá mód szeretni kell!
Csodás az élet, vár a világ,
örüljön neked mindaz, ki lát!

Refrén:
Nevess a Nappal,
élvezd a percet,
légy újra gyermek,
légy újra gyermek!
Szárnyalj a széllel,
vidám zenével,
légy szabad lélek,
s dalold hogy: élek!

Aranyosi Ervin © 2025-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Négy esti mantra

Aranyosi Ervin: Négy esti mantra

Elfogadom:
Elfogadom ezt a napot!
Ilyen volt a mai nap!
Jóérzéssel gondolok rá,
s megengedem magamnak,
hogy a lelkem megpihenjen,
végre megnyugodhatok!
Holnap reggel felébredve,
már egy új lapot nyitok!

Bízom benne:
Bízom benne, minden úgy lesz,
ahogy legjobb énnekem,
minden megjön majd időben,
mi jobbítja életem!
Közben bízom önmagamban,
jó döntéseket hozok,
az élet áramlásában,
jó irányba változok.

Elengedem:
Elengedem azt a terhet,
mit a napom tett reám,
elengedem fájdalmamat,
csend legyen békés tanyám!
Hagyom áradni a létet,
csak lélegzetem vezet,
boldog álom hulljon reám,
gyógyítva a testemet!

Hálás vagyok:
Hálás vagyok minden jóért,
mit a mai nap adott!
Hálás vagyok a testemért,
hogy cserben ma sem hagyott!
Hálás vagyok, hogy itt vagyok,
s biztonságban lehetek,
jelen vagyok világomban,
adok, kapok, szeretek!

Aranyosi Ervin © 2025-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megteremtem!

Aranyosi Ervin: Megteremtem!

Megálmodom, megteremtem,
vágyammal létre hozom!
Ha a vágy izzó szívemben,
a célommal találkozom!
Folyton ezen jár az eszem,
mintha meg is lenne már,
egy nap úgy is valóság lesz,
rám talál, mert erre vár!
Elfogadom, ez nekem jár,
látom is, mint létezőt!
minden valósággá válik
egy teremtő lény előtt!

Aranyosi Ervin © 2025-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Okos-szemüveg

Aranyosi Ervin: Okos-szemüveg

Felvettem a szemüveged,
mégsem lettem okosabb!
Nem találom, hová ástam
el a kedvenc csontomat.
Mobilodtól is kérdeztem,
de süket, nem válaszol!
Okosórádtól is vártam,
hogyha tudja, hátha szól!
Látom, buta eszközökkel
veszed körül csak magad,
gondolkodó a világban,
talán csak kutyád marad!

Aranyosi Ervin © 2025-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sötétség napjai

Aranyosi Ervin: A sötétség napjai

Sötétség erői uralják a Földet,
elpusztítva élőt, éltetőt és zöldet!
Isteni fény nem jut át a szürkeségen,
nem táplálja lelkünk, hogy kellően égjen.

Nem figyelünk régen belső hangjainkra,
halványodik bennünk az ősök adta minta.
Technika szívja el utolsó erőnket,
fals érzések adják lelki betevőnket.

Reklámok, rossz hírek, elnyomják elménket,
halványulnak bennünk az emberi emlékek,
agyunk kihipózva, szívünktől elvágva,
érzéketlen bámul erre a világra.

Okos eszközök a figyelmünket vonzzák,
szánkba adott szavak, mintha döntést hoznánk.
Ám a gondolatok mind megvezetettek,
s nyoma sincs már bennünk értő szeretetnek.

Mint gonosz álomban, fuldoklik a lélek,
düh, harag irányít, s felébredni félek!
A felébredettek kicsinyke csoportja
csak, mely önmagában Isten lelkét hordja.

Ők is külön-külön, szanaszét szakítva,
egymásról nem tudva, jóból kitaszítva.
Apró különbségek zárják el az utat,
mert uralni vágyják ők is a másikat.

Ezért megoszthatók, s lelkük tehetetlen,
nem látják az „Egyet” meg az emberekben.
Nem válnak a sejtek szervvé, szervezetté,
úgy, ahogy Teremtőnk igazán szeretné.

Bezzeg a sötétség szervezetten támad,
az érző szív kihűl, a szem könnybe lábad,
a holnap reménye lassan elmosódik,
a szem vakká válva, nem lát már valódit.

Hazugságból épül kerítés köröttünk,
s évezredes átok kullog csak mögöttünk,
vállunkat lehúzza, nyomaszt csak a terhe,
mintha összes időnk lassacskán betelne.

Úgy tűnik, megoldást sehogy sem találunk,
jövőt építenénk, s eszköz nélkül állunk,
mert minden, ami kell sötét oldalon van,
s mi csak bábuk vagyunk már e játékokban.

Sötétség erőit oly sokan szolgálják,
cserébe a sikert, a megbecsülést várják,
csak Júdáspénz kapnak, mégis attól félnek,
hogyha nem szolgálnak tovább, nem is élnek.

Féltik állásukat, a munkájuk árát,
s inkább megfeszülve a Sátánt szolgálják,
ezzel ők tartják fenn a rabszolgaságot,
az embert uraló rabszolga-világot!

Pedig, ha a szolgák, egyként felállnának,
sorsukat teremtő lényekké válnának,
szabad akaratuk végre visszakapnák,
sötétség erőit könnyen meghaladnák.

Okos eszközöket el kellene dobni,
újra élni kéne, s nem folyton halódni,
saját érdekünket, nemzetet szolgálni,
itt lenne az idő, talpra kéne állni!

Média-vakságot gyógyítani kéne,
és az emberiség egy jó útra lépne!
E rossz rémálomból fel kéne ébredni,
és újra teremtő, jó lelkekké lenni!

Aranyosi Ervin © 2025-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Mosolyunkban belső béke,
gyermekkorunk szép emléke.
Mikor álom szép volt élni,
nem tanultunk még meg félni.
Felejtsd el a félelmeket!
Ápold azt a kis gyermeket,
aki lelked mélyén ott él,
akit sajnos elfeledtél!

Olykor tekints önmagadba,
belső gyermeked vedd karba!
Vigasztald meg, hogy ne féljen,
bátorítsd, hogy nyíltan éljen!
Szabadítsd fel végre lelkét,
vetítsd inkább a figyelmét
a világban jóra, szépre,
hogy világa van őérte!

Vidítsd fel, hadd mosolyogjon,
nem kell, hogy megkomolyodjon!
Inkább élvezze a létet,
hisz a mosoly tovább éltet!
Nyerd hát vissza belső békéd,
s ne csak a mosoly emlékét,
hanem azt, amit jelentett,
azt a benned élő rendet!

Ezt a mosolyt fesd arcodra,
kerüljön a világ sodra,
s ne figyelj a rossz napodra,
bárcsak arcod így ragyogna!
Ahogy gyermekkori álmod,
ha lelkedben megtalálod!
Hagyd hogy mosolyod teremtsen,
s a világod szebb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2025-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majomszeretet

Aranyosi Ervin: Majomszeretet

Azt hiszed, hogy az én szívem
nem képes szeretni?
Utánozom csak az embert,
mert az szeretnék lenni?
Oly sok ember fél szeretni,
én szeretek, látod?
Szeretettel teszek szebbé
egy parány világot!
Ha szíved átmelegítem,
már nem volt hiába,
pedig tudd meg, sosem jártam
emberiskolába!

Aranyosi Ervin © 2025-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva