Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megbékélés


Aranyosi Ervin: Megbékélés

Megbékélek önmagammal,
s az egész világgal!
Galamb leszek,
s hírét viszem egy olajfaággal!
Szeretettel, melegséggel
töltöm meg a szívem,
s hiszem, ha én megváltozom,
jobbá válik minden!

Tanuljunk hát teremteni,
hittel, szeretettel,
legyen végre emberséges
egymáshoz az ember!
Ne lehessen önző érdek,
hatalom felettünk!
Okkal történt, hogy a Földre
embernek születtünk!

Aki ember, tegye dolgát,
jólétet teremtve,
természettel együtt élve,
éhest megetetve!
Ne harcoljon hatalomért,
lélektelen kincsért,
hagyja abba háborúját,
öldökölni nincs mért!

Lépjünk ki a hazugságból,
egymásra figyeljünk!
Mindennapi dolgainkban
örömöket leljünk!
Küldjünk szívből szeretet,
más szívekbe békét,
teremtsük meg világunkban
a háborúk végét!

Békéljünk meg a világgal,
éljünk emberséggel,
töltsük meg a lelkeinket
fénnyel, reménységgel!
Legyen hitünk a holnapban,
lehet szebben élni,
a múltunkat emberséges
jövőre cserélni!

Aranyosi Ervin © 2022.03.04..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet a megoldás


Aranyosi Ervin: A szeretet a megoldás

A szeretet az egyetlen, igazi megoldás,
hogy e Földön eligazodj, s szíveden át jól láss!
Ha kiragyog lelkeinkből, változik világunk,
egy szebb jövőt megalkotó teremtőkké válunk!
Hiszen minden energia, s anyagba ragadtunk,
a technika földrengésként inog már alattunk.
Most kellene csatlakoznunk a fény seregéhez,
s megfigyelnünk, hogy a szívünk manapság mit érez!

Álmodjunk egy új világot fénylőn, szeretetben,
ébredésünk utat mutat, hogy élhetnénk szebben!
Isteni erő van bennünk, a fényből születtünk,
oka volt jövetelünknek, fény fiai lettünk!
Az árnyék és a sötétség, a szeretet hiánya,
ébredjen hát a fény benned, a szabadság vágya!
Az igazság tiszta fénye felszabadít téged,
és a bolygó egészsége végre visszatérhet!

A félelmet kell legyőzni, nem kell háborúzni,
nem bírálni, ítélkezni, és nem egymást nyúzni!
Áraszd szét a szereteted, jobbítsd a világod,
erőszak nélkül is megy majd, s ha hiszed, meglátod!
Több kell ma már jó szándéknál, hangolódj a jóra,
lelkeinket erősítse mától minden óra!
Ébredjünk az igazságra, kezdjünk tisztán látni,
csak így fog a zord világunk élhetővé válni!

Először is erősítsük magunkban a békét,
és ne várjuk rettegéssel a világunk végét!
Küldjük szét a nagyvilágba a szeret fényét,
s képzeljük el, merjük látni élő eredményét!
Teremtsünk hát gondolattal, s lássuk szebbnek Földünk,
a valóság fénylőbb lesz, ha több fényt beletöltünk!
A szeretet erejével, új csodát teremtsünk,
fényszóróként – meditálva – egy világot mentsünk!

Ha belsőnkben megváltozik, s jobbá lesz világunk,
a külvilág is változik, jönni fog utánunk!
Emeld hát fel társaidat, mutass nekik példát,
velük együtt a teremtés csodás álmát éld át!
Senki nem tudja helyettünk pont így megcsinálni,
magunknak kell elkezdenünk jobb emberré válni!
Egy nap elkezd tükröződni a belsőnknek fénye,
s hiszem, elkezd ébredezni a világ összes lénye!

A lelkünk fog gazdagodni, s béke száll a Földre,
öröm, s bőség árad reánk, s így lesz mindörökre!
Teremts időt és meditálj, képzeld el, hogy így lesz!
Egyre több lesz az ébredő, aki szintén így tesz!
Engedd szívedet szeretni, adj esélyt magadnak,
s érezd át, és érezd magad holnaptól szabadnak!
Teremtsünk hát új világot, tudjuk a megoldást,
kezdjük el a szívből jövő szeretet-fény szórást!

Aranyosi Ervin © 2021.12.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Advent előtt


Aranyosi Ervin: Advent előtt

Nem is tudom, milyen világ ez,
mibe csöppentünk emberek?
Szeretnék szívvel közeledni,
de megtiltják, hát nem merek!
Adnék jó szót, kis melegséget,
de tőled távol tartanak!
Nincs ölelés, nincs egyetértés,
csak rettegést adó szavak!

Hát tényleg, ez lett a világunk?
Nem él már bennünk Istenünk?
Csupán csak mind túlélni vágyunk,
és szegényebb a Föld velünk?
Halálos méreg terjed széjjel,
és testet-lelket oltanak,
s hazudnak kínzón, szenvedéllyel,
s pusztítanak hazug szavak?

A szó ma már egy gyilkos fegyver,
hazugsággal kiélezett,
a testünk idegen anyagtól,
lelkünk szavaktól mérgezett!
Érzéseink csendben kihűlnek,
egymást bántjuk a rossz helyett.
S a hatalom dörzsöli mancsát,
mert velünk bármit megtehet.

Nem együtt, s nem egymásért élünk,
megosztott, szétszórt rész vagyunk,
lassan már jól szeretni félünk,
s megvezetetté lesz agyunk.
Én nem hiszem, hogy ezért jöttünk,
áthaldokolni életet!
Jó szó és ölelés hiányzik,
hová tűnt el a szeretet?

Talán újra tanulni kéne,
elfordítani a fejünk,
és inkább egymásra figyelni,
hogy újra testvérek legyünk!
Talán még nincs késő szeretni,
talán még akad egy esély,
próbáljunk hát egymásért tenni:
– Azért vagyok, hogy szebben élj!

Advent jön, s kell hogy megszülessen
szívünk mélyén a szeretet,
nélküle éhen hal világunk,
ha nincs jó szó, mi megetet!
Ölelés kell, mosoly az arcra,
rémület űző szép szavak!
Adjunk a szívnek melegséget,
s jó szót, mik élőn tartanak!

Ne legyen üres és kietlen,
ünneptelen várakozás,
szeretet nélkül lehetetlen,
kell hát az összetartozás!
Öleljük együtt át a Földet,
fogjuk meg most egymás kezét,
gondoljunk minden elesettre,
hitünk erejét szórva szét!

Merüljünk el a szeretetben,
mikor adunk, rögtön kapunk,
s nem is lehetne ennél szebben,
hogy felragyoghasson Napunk!
Költözzön lelkeinkbe béke,
olvadjon eggyé minden szív,
hadd éljen lelkünk összeérve!
Testvér, a szív szeretni hív!

Aranyosi Ervin © 2021.11.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne együtt álmodozni


Aranyosi Ervin: Jó lenne együtt álmodozni

Álmodoztam egy új világról,
és hittem is benne boldogan,
a szeretetem majd más szívekben,
életre kel és megfogan.

Álmodoztam az igazságról,
hogy végre mindre fény derül,
hogy világunkra a megértés vár,
s lelkünkre végre béke ül.

Refrén.
Jó lenne együtt álmodozni,
valóra válnak álmaink,
egymás lelkébe csak jót hozni,
hogy teremthessenek vágyaink,
hogy teremthessenek
vágyaink.

Álmodoztam a tiszta fényről,
ahogy majd szívekbe költözik,
álmokat szőttem egy szebb világról,
ami majd fénybe öltözik.

Álmodoztam a gondolatról,
mit szép érzések hatnak át,
a lelkünkben élő, fénylő Napról,
bárcsak az álmom hatna rád!

Refrén.
Jó lenne együtt álmodozni,
valóra válnak álmaink,
egymás lelkébe csak jót hozni,
hogy teremthessenek vágyaink,
hogy teremthessenek
vágyaink.

Aranyosi Ervin © 2021-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vízió


Aranyosi Ervin: Vízió

Álmatlanságban szenved az ország,
s rémálommá érik a valóság.
A lélek nem tud örömökre lelni,
s a balgaságot illik ünnepelni.
A hazugság megmérgezi a lelket,
a vezetők mind ebben remekelnek.
A megalkuvók szakértőkké válnak,
és milliókért karriert csinálnak.

A képviselők pártot képviselnek,
az arcuk helyett álarcot viselnek,
és süketek a választók szavára,
rájuk a nép mindhiába vár ma.
Az álmatlanság vakságot okozhat,
a népre furcsa betegséget hozhat,
mely médián és híreken át terjed,
és bűzös löttye az elmékben erjed.

A félelem megmérgezi a lelket,
cirkuszok vonják el a figyelmet.
A tudós nem tud! Hazugsággal ámít,
de ha ő mondja, elhisznek akármit!
Vakok között oly nehéz az élet,
de talán ez a reánk mért ítélet,
ha álmatlanul, mégis álmot látunk,
mert lassacskán kipusztul a világunk.

Én szeretnék egy jobb világban élni,
hol nem kell folyton hatalomtól félni!
Hol végre a bolygónkkal eggyé válunk,
hol élünk, s nem csak várjuk a halálunk!
Hol szeretet van, igazság és béke
hol őseinknek lépünk örökébe,
hol egy világot minden lélek szolgál,
hol az ember azt is tudja, hol jár!

Hol szolgálunk, de senki nem lesz szolga,
hol minden ember tudja, mi a dolga!
Hol bátran élnek, vidáman nevetnek,
mert nem uralnak többé, nem vezetnek!
Ez egy módon megy, összefogva, együtt,
ha világunkat élővé teremtjük,
és megfigyeljük élő Föld-anyánkat,
hogy felismerjük: – Amit adunk, ránk hat!

Aranyosi Ervin © 2021-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?


Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?

Mit is kéne tennünk, hogy életben maradjunk,
hogy gyermekeinknek élő jövőt adjunk?
Megtanítsuk őket őszintén szeretni,
s itt a földi létben jóemberré lenni!

Értéket teremtve járni a világban,
örömünket lelni élő fűben, fában,
megtartani mindazt, mit őseinktől kaptunk,
s büszkék lenni arra, hogy emberek maradtunk!

Hogy tovább adhassunk méltó emberséget,
hogy élő világunk ne érhessen véget,
ne fulladjunk bele a hétköznapokba,
s ne legyen hazugság létromboló bomba.

Újra kéne élnünk őseinknek álmát,
gondolkodva, vajon ők hogyan csinálták,
hogy egymás oldalán magyarként kiálltak
és utódaiknak is élhetőt kínáltak.

Együtt és egymásért, szeretettel, hittel,
jósággal megtöltött, jót akaró szívvel.
Hogy a magyar újra nagy nemzetté váljon,
s ősei útjára még visszataláljon.

Keresd a megoldást, ott él lelked mélyén,
ne vesszünk el a lét gáncsos meredélyén,
adjunk újra esélyt, hogy feltámadhassunk,
és a holnapunkra szándékosan hassunk!

Ne hagyjuk, hogy mások sorsunkat megírják,
ne menjünk utunkon, mint megvezetett birkák,
hiszen a magyar nép sokkal többre képes,
tegyük hát a dolgunk, ami esedékes!

Ébredezni kéne, múljon ez az álom,
s legyen végre béke ezen a világon!
Mit is kéne tenni, keresd a megoldást,
akarj jobbá válni, hogy jövődet jól lásd,
emeld fel a fejed, s használd büszkén nyelved,
ez segít majd téged önmagadra lelned!

Aranyosi Ervin © 2021-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennapi mantra


Aranyosi Ervin: Mindennapi mantra

Világomban minden rendben van,
napról napra jól érzem magam.
Jó szándékkal hallatom szavam,
lelkem mélyén csend és béke van.

Amit szeretnék, arról álmodom,
az álomból valómba áthozom,
és holnapom magam teremthetem,
ez teszi széppé egész életem.

Másokra figyelmem áldozom,
és világomért magam változom,
mert tudom, mikor jól érzem magam,
a világban is rögtön béke van.

Így teremthetek egy szebb életet,
és megbecsülöm a természetet.
Így napról napra jól érzem magam,
és világomban minden rendben van!

Aranyosi Ervin © 2021-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd legyek a lelked tükre


Aranyosi Ervin: Hadd legyek a lelked tükre

Szép tükröt tartanék eléd,
lelkembe nézve mindent láss!
Új erőt öntenék beléd,
ne rémisszen az elmúlás!

Értelmet adnék, higgy nekem!
Utat mutatnék merre menj!
Részed lenne az életem,
hogy öröm-gyümölcsöt teremj!

Nyújtom kezem,
adom szavam,
lelkemben
csend és béke van.
Adom szívem.
Cserélj velem!
Tiéd majd széppel
bélelem,
szebbítsd csak mától életem!

Hadd legyek lelked tükre én,
álmodjunk együtt szebb jövőt!
Írd mától át az én mesém!
Tedd még szebbé az élhetőt!

Nyújtom kezem,
adom szavam,
lelkemben
csend és béke van.
Adom szívem.
Cserélj velem!
Tiéd majd széppel
bélelem,
szebbítsd csak mától életem!
Tedd szebbé mától életem!

Aranyosi Ervin © 2021-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szépen szeretni


Aranyosi Ervin: Szépen szeretni

Csak egy szerető szív tud szépen szeretni,
vígan mosolyogni, jókedvűn nevetni!
Csak az tud kedveset átruházni másra,
de ezt rögtön érzed, egyből, egy csapásra!
Hiszen a szeretet lélekből sugárzik,
és a másik érzi, mikor benne ázik.
Mert a világ szinte jobb lesz körülötte,
mert azt a szeretet, mint virág, benőtte.

Így ébred szeretet általa más szívben,
s láthatod világod szebb fényben, jobb színben.
S ha mi, mindannyian így tudnánk szeretni,
a világ minden lényét fel tudnánk emelni.
Meglátnánk, a gonosz messze menekülne,
a béke galambja a vállunkra ülne.
Minden szerető szív tud szépen szeretni,
s hiszem, a világot jobbá tudjuk tenni!

Aranyosi Ervin © 2020-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva