Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet dalnoka


Aranyosi Ervin: A szeretet dalnoka

Egyszer volt – hogy is meséljem –
hogy főhősöm számodra éljen!
Hát, szóval élt a nép között,
egy ifjú, aki költözött,
világok között vándorolt,
gúnyáján annyi volt a folt,
amennyi országot bejárt!
Hátán cipelt egy vén gitárt…
Ahol megállt, hát ott zenélt,
nem mondhatnám, hogy könnyen élt,
de csodálták az emberek,
mert lelkéből a szeretet,
dalából remény érkezett,
hogy még a világ szép lehet.

Gitárja szólt, s ő énekelt,
és megnyitott szívekre lelt,
mert dalban mondta el mi fájt,
s nem bántotta a nagy királyt,
csak épp mutatta, hogy mi kell:
Az égen szálló égi-jel,
hogyan szórja a kincseit,
mindenkit egyformán hevít!
Hogy fénye nem csak gazdagot
kényeztet, s nem maradhat ott,
ha nem látják, ha nem hiszik,
ha nem jut el fáradt szívig!

Ő énekelt – „szeretni kell” –
s nem érte be csak ennyivel!
Mutatta tényként a Napot,
kitől erőt, áldást kapott!
Megszívlelték az emberek
a tartalmas, szép éneket,
de csak a szépség szállt tovább,
és nem élték meg a csodát!
Nem fogták fel a lényegét,
miről a dalokban mesélt,
ezért semmi sem változott,
s a holnap újat nem hozott!

Hiába hát a szép zene,
s benne a szív üzenete,
ha a lelkek csak alszanak,
s fontosabbak a jaj-szavak!
S az ifjú látta, mit sem ér,
nem tehet jót más lelkekért,
ha verse nem szít fel tüzet,
ha nem értik, hogy mit üzent.
Járható utat nem mutat,
akkor a nép csak sír, s mulat.
Inkább elsírja bánatát,
mint hogy meglássa szebb korát.

Aztán csak elpattant egy húr
az ifjúban váratlanul,
hiszen nem a pénzért dalolt,
belőle jóság hangja szólt.
De mit sem ért, ami tanít,
a világ sötét sarkait,
nem járta be a szeretet!
Ha fényszóró nem lehetett,
a világ fénytelen maradt,
egyhelyben állt és nem haladt!
Mert nem értette senki azt,
hogy nem elég, ha ad vigaszt!

Ha nem szeretnek, nincs remény,
lehet csodás a szerzemény,
boldogságot, békét nem ad,
s a félelem mind megmarad!
Könnyű uralni azt, ki fél,
ki nagyok árnyékában él,
aki csak kifogást keres,
tenni magáért nem jeles.
Aki sorsáért mást okol,
mert kevesebbet birtokol,
hiszi a kincs is boldogít,
s megélhetésért dolgozik.

Elhallgatott a vén gitár,
nem lehet szebben élni már,
a szeretet csak hálni jár,
abba ki más gazdára vár.
Népet ma félelem ural,
s a hatalmas az mind fukar,
csak gyűjtögeti kincseit,
éli világát jog szerint,
amit ő maga alkotott,
saját magától kap jogot.
A szolganép szolga marad,
amint a történet halad.

Az ifjú szíve megszakadt,
lelke elszállt egy perc alatt,
már nem dalol, nincsen kinek,
akinek szól, nem érti meg.
Hiába szépség, szeretet,
ha nem lel megnyílt szíveket,
értelmet veszt a tiszta lét,
inkább múltjába visszalép,
nyomában vén gitár maradt,
s egy porhüvely a Nap alatt.
Elmenekült a szeretet,
s lelkeket többé nem etet.

Aranyosi Ervin © 2023-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Vénuszhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Vénuszhoz

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag
bekacagsz az ablakon.
Észrevetted a sötétbe
burkolódzó alakom?
Kíváncsi vagy, látom rajtad,
ám te sem hagysz hidegen,
csak a fényed kicsit hűvös,
távoli és idegen.

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
kilesnéd a titkaim?
Vagy ellopnád kincseimet,
hogyha volna valamim?
Olyanom nincs, drága kincsem,
ami neked kellene,
nem zavar hát sóvárgásod,
nem teszek hát ellene!

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
nézzük egymást sóváran,
én szeretnék égen járni,
igaz, sosem próbáltam!
De te mit tennél helyemben?
Viselnéd a glóriád?
Úgy gondolod, fényesség fog
dicsőséget szórni rád?

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
tedd csak te is dolgodat!
Hidd el nekem, a helyemben
te sem lennél boldogabb!
Éld meg azt, mit neked szántak,
s én is élem életem!
Törekszem, hogy a világom
tőlem jó és szép legyen!

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
ragyogj, kérlek fényesen,
adj támpontot utazónak,
minden sötét éjjelen!
Én meg itt lent, társaimnak
mutatom a jó utat,
ha így szebb lesz a világunk,
boldoggá tesz a tudat!

Aranyosi Ervin © 2023-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet ajándék


Aranyosi Ervin: Az élet ajándék

Az élet ajándék, kár eltékozolni,
hagyni elavulni, vagy szemétre szórni!
Inkább leld meg benne a páratlan kincset,
nyiss egy újabb ajtót, nyomd le a kilincset!
Hagyd, hogy feltáruljon, mi mögötte bújik,
s lásd meg, hogy az élet végtelenbe nyúlik!
Csak engedd, hogy lelked a fénybe vezessen,
minden egyes nappal új csodád lehessen!

Végtelenből jöttél, megélni világod,
még ha az értelmét nem is mindig látod.
Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél,
millió oka van annak, hogy születtél!
Ezek apró kincsek, szedd csak szépen sorba,
ne hagyd szanaszéjjel, eltűnni a porban!
Gyűjtsd össze, rakd össze, és értelmet kapnak,
saját világodat alkosd meg magadnak!

Az élet ajándék, örülj neki, kérlek,
az utadon végig angyalok kísérnek.
Még ha nem is látod néhanapján őket,
egyengetik utad, jobbat várva tőled!
Hogy azt add, aki vagy, amiért születtél,
hisz oka van annak, mért pont ilyen lettél!
Csak a fókuszt kéne olykor változtatnod,
szívvel, szeretettel világodra hatnod!

Élvezni, csodálni, örülni a létnek,
meglelni a kincset, mit sorsod eléd tett!
Segíthetnél másnak, hogy ő is ráleljen,
a kedveskedésre őszintén feleljen!
Az élet ajándék, fogadd szeretettel,
legyél világodat jobbá tévő ember!
Légy te is ajándék mások életében,
szeretet vezessen önzetlenül, szépen!

Aranyosi Ervin © 2023-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabad csak az…


Aranyosi Ervin: Szabad csak az…

Szabad csak az, ki azt teszi,
amire szíve vágyik!
Akit más, külső hatalom,
nem nyom el, nem irányít!

Kit nem tántorít senki el,
szívvel teszi a dolgát,
kit hírnév, önzés nem vakít,
s jövőt remélve, jól lát!

Szabad csak az, ki szembe száll,
a szembe fújó széllel,
ki szívén át lát másokat,
és tesz is két kezével!

Szabad csak az, kinek hitét,
nem tántorítja semmi,
kinek tudását, kincseit,
nem is lehet megvenni!

Szabad csak az ki szállni mer,
földhöz nem köti béklyó,
ki adni tud a semmiből
és szeretetre méltó.

Ki nem hódol be senkinek,
a lelkét el nem adja,
de más szívekben él tovább,
szívének kis darabja!

Szabad csak az, kit nem lehet
szabály-börtönbe zárni,
kit boldogít a képzelet,
s képes az égben szállni!

Szabad, ki tudja, hogy szabad,
s a mindenségnek része,
kit éltetnek az álmai,
a holnap ébredése!

Szabad csak az, ki élni mer,
s nem áll be holmi sorba,
ki nem élhet rabszolgaként,
más által megtiporva!

Szabad, ki védi igazát,
s nem hisz el hazugságot,
ki álmaiban most is lát
egy élő, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2023-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Chemtrail

Aranyosi Ervin: Chemtrail
(A Reptér című dal karikatúrája)

Ez a föld a népünk földje,
Magyaroknak drága kincs,
Idegent bántani nálunk nem szokás!

Országunkat széjjel tépték,
kirabolták nemzetünk,
de a hazánk ettől még csodás!

Ám, hogy kik mérgezik,
hullik rá sok vegyszer,
szórja ránk a sok-sok gépmadár!

Chemtrail,
szállnak az égen a csicskák,
vegyszerek mocskát lökik ránk!
Csíkoktól felhős ma az ég!

Chemtrail,
nem kondenzcsíkok a firkák.
aminek tartják a birkák!
Időnként nem látszik a kék!

Elfordított furcsa arcok,
mélyen alvó emberek.
Mind-mind ezt a létet most alussza át!

Sunyít köztünk annyi hitvány,
ki tudja azt, mi, mire megy,
és mért nem érdekli e gond a médiát!

Ránk esik, mert mérgezik,
hullik ránk sok vegyszer,
szórja ránk a sok-sok gépmadár!

Chemtrail,
Vegyszeres égi talicskák,
nyitják a zsebben a bicskát,
előlük én elszaladnék!

Chemtrail,
nem tudod, mért nem tanítják,
a holnapunkat kinyírják.
Én inkább élő maradnék!

Chemtrail,
szállnak az égen a csicskák,
vegyszerek mocskát lökik ránk!
Csíkoktól felhős ma az ég!

Chemtrail,
nem kondenzcsíkok a firkák.
aminek tartják a birkák!
Időnként nem látszik a kék!

Aranyosi Ervin © 2023-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elég, ha…


Aranyosi Ervin: Elég, ha…

Lehetett volna jobb is,
lehetett volna szebb,
lehetett volna kétszer nagyobb is,
mint amekkora lett!

Lehetett volna teljes,
vagy lehetett volna kevés,
lehetett volna bonyolult is,
hogy ne érje fel az ész!

Nem kell olyan,
nem kell olyan,
ami teljesen rendben van,
tökéletes
és méretes,
milyenre vágynak annyian.

Elég ha jó, elég, ha jó,
s úgy úszik, mint egy nagy hajó!
Elég, ha száll, füvet kaszál,
ezer viharral szembe száll!
Elég, ha fut, vagy csak gurul,
ha elfárad, hát felborul.
Jó az, ha olykor megvadul,
máskor meg kis darabra hull.

Nem kell nekem tökéletes,
elég ha szívemért repes!
Elég lehet, ha megfelel,
de kedves és szeretni kell!
Nem baj, ha rossz, elég, ha szép,
ha nekem adja mindenét!
Elég nekem, ha elfogad,
sosem keresne másikat!

Lehetett volna egyszer,
vagy többször, s ez lényeges,
rájöttem réges-régen,
semmi sem tökéletes!

Lehetett volna teljes,
valami nagy csoda,
lehetett volna elmés,
vagy olyan kis ostoba.

Nem kell olyan,
nem kell olyan,
ami teljesen rendben van,
hibája is
lehet nagy kincs,
tanít, anélkül tudás nincs!

Elég, ha jó, elég ha szép,
elég ha szebb jövőt remél,
elég, ha olykor átölel,
és ettől új világ jön el!
Elég, ha van, s már végleges,
s elég, ha csak különleges!
Elég nekem, nem vágyom én,
nagyobb kincsre, e földtekén!

Aranyosi Ervin © 2023-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség


Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Be kellene érnünk azzal a kevéssel,
amivel az élet megjutalmazott!
Nem kéne bajlódnunk istenverte pénzzel,
ami az embernek csak nyomort hozott!
Sikerorientált, rút világban élünk,
ahol versenyszellem az uralkodó,
a mókuskerékből kimaradni félünk,
s nem látja jövőjét az ébren álmodó!

Egymást letaposva habzsoljuk a létet,
miközben a szívünk szépre szomjazik,
gyermekként, örökül kapjuk az egészet,
aztán lelkünk kincsét tőlünk elveszik.
Együtt kéne élnünk, egymást támogatva,
örömöt szerezve egy életen át,
szeretetet adva, s mástól elfogadva,
s nem kapnánk el többé semmi nyavalyát!

Ha megértenénk, hogy minden egy a Földön,
a teljes egésznek részei vagyunk,
s hagyni kéne, hogy a lelkünk feltöltődjön,
hogy ha nem uralna bolondos agyunk.
Ám az ember mindig, egyre többre vágyik,
s bármit, ha elérne, sohasem elég!
Ezért küzd nap, mint nap, egészen halálig,
mert a legfőbb célja a csillagos ég!

Pedig kék bolygónkat ajándékba kaptuk,
s lám, telhetetlenség pusztítja majd el,
oly hatalmas kincsét, mind-mind lezsaroljuk,
hiszen a gazdagság csúf hatalma kell!
Az életünk végén látjuk csak, mit tettünk,
halódó világot hagyunk itt bután.
Kiforgatott földbe pénzmagot vetettünk,
s nem marad majd élő, az ember után!

Mennyi felesleges, furcsa dolgot gyártunk,
s szinte vásárlásból áll az életünk,
miközben a saját, szép bolygónknak ártunk,
és közben aggódunk, hogy mi lesz velünk!
Feléljük a bolygónk összes rejtett kincsét,
pusztítjuk világunk szép természetét,
s megalkotunk olyat, ami eddig nincs még,
s legyártjuk a holnap gyilkos szemetét.

Aranyosi Ervin © 2023-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Keresd hát!


Aranyosi Ervin: Keresd hát!

Mint a szétszórt üveggyöngyök,
az élet úgy gurul el.
Meg kéne hát töltsük,
végre már valamivel!
Tartalmassá téve,
az élet szép napjait,
kérdéseinkre a válasz,
a lelkünk mélyén lakik!

Refrén:
Keresd hát,
keresd hát
lelkedben meg a lét okát!
Szeresd hát,
szeresd át,
ne várd az élet alkonyát!

Keresd hát,
keresd hát,
lelkedben él még a szabadság!
Szeresd hát,
szeresd át,
s tégy érte, ingyen azt nem adják!

Ám a szétszórt üveggyöngyök,
megmaradnak neked,
őrzöd lelked mélyén,
a régi emlékeket.
Ez valódi kincsed,
a könyved lapjai,
az örömmel élt életed
gyönyörű napjai!

Refrén:
Keresd hát,
keresd hát
lelkedben meg a lét okát!
Szeresd hát,
szeresd át,
ne várd az élet alkonyát.

Keresd hát,
keresd hát,
lelkedben él még a szabadság,
Szeresd hát,
szeresd át,
s tégy érte, ingyen azt nem adják!

Aranyosi Ervin © 2023-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Adjatok, adjatok!


Aranyosi Ervin: Adjatok, adjatok!

Adjatok, adjatok, adjatok életet!
Gyújtsatok fényeket létünk egén!
Lássatok valódi, emberi lényeget,
ébresszen lényeket végre a fény!

Adjatok, adjatok esélyt az életnek,
álmokat dédelget bennünk az éj!
Lássátok végre a valódi tényeket,
rég átírt képeket raknak elénk!

Adjatok, adjatok esélyt a holnapnak,
hadd lássuk, világunk ránk mosolyog!
Valódi értékek lelkünkben ott laknak,
s akinek mondanak, nem az vagyok!

Adjatok, adjatok, adjatok életet,
óvjátok őket a holnapon át!
Törjétek össze a roncsoló mérgeket,
vegyétek vissza a nép vagyonát!

Adjátok vissza az összetört álmokat,
gyújtsatok meleget adó tüzet,
s meglátod, ebben az Isten is támogat,
éjben a hajnali csillag üzent!

Adjatok, adjatok, adjatok életet,
ébred a jászolban egy szebb jövő,
igazi béke kell, hadd jöjjön végre el,
létalakítón a célratörő!

Adjatok, adjatok esélyt a holnapnak,
lehajtott fejjel nem látjuk a célt!
Emeld fel arcodat, gondjaid fogyhatnak,
nem kell az önző harc hatalomért!

Adjatok, adjatok, éltető szép hitet,
éledjen bennetek felismerés!
Szeretet járjon át ébredő szép szívet,
benne az összes kincs, s nem is kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…


Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…

Dobozokba csomagoltam:
– A szeretet érték!
Elküldöm most mindazoknak,
akik tőlem kérték.
Mellé tettem egy ölelést,
– legyen benne részed!
Remélem, ha meg kapod,
majd magad jobban érzed!

Ölelésbe csomagoltam,
szívem összes vágyát,
úgy szeretném jobbá tenni
az emberek világát!
Tettem hozzá bőven mosolyt,
viseld egészséggel!
Adj másoknak is belőle,
a mosoly nem vész el!

Mosolyomba csomagoltam,
jókedvemet néked.
Így kívánok boldogságot
és jó egészséget!
Kezdj el te is csomagolni,
vidám kedvet adni,
hogy ne tudjon emberfia
szomorú maradni!

Dobozokba csomagoltam,
szívem összes kincsét,
hadd kapja meg minden ember,
kinek ilyen nincs még!
A világát jobbá tegye,
senkinek se ártson,
boldogítson, melegítsen
idén a Karácsony!

Aranyosi Ervin © 2022-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!