Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szerelem


Aranyosi Ervin: Szerelem

Valami vonz a két karodba,
mágneses a lelked?
Mikor elmész, én újra várlak,
újra kell ölelned!
Kell, hogy a szívünk összeérjen,
karod elringasson!
Kell az, hogy ez a szép varázslat,
újra, s újra hasson!

Valami vonz a két karomba,
szemed tükrében látom.
Valami kedves, furcsa érzés,
bizserget mindenáron.
Valami furcsa, égi szikra
lángra gyújtja lelkem,
valami kedves dal susogja,
téged kell szeretnem!

Refrén:
Mi lehet ez a bűvös álom,
helyemet olykor nem találom,
keresem éned, bűvös lényed,
jövőt ígérő tiszta fényed!

Amikor végre megtalállak,
mindennél jobbnak, szebbnek látlak!
Szerelem gyúl benned és bennem,
szeretni hívlak, s élni szebben!

Valami vonz a két karodba,
rohanok hát hozzád!
nevedet szőttem szép dalomba,
gyönyörű álmot hoz rád.
Valami vonz a két karomba,
összeér a szívünk,
kirakós játék, boldog érzés
az, hogy mi összeillünk!

Refrén:
Mi lehet ez a bűvös álom,
helyemet olykor nem találom,
keresem éned, bűvös lényed,
jövőt ígérő tiszta fényed!

Amikor végre megtalállak,
mindennél jobbnak, szebbnek látlak!
Szerelem gyúl benned és bennem,
szeretni hívlak, s élni szebben!
Szeretni hívlak, s élni szebben!

Aranyosi Ervin © 2021.10.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!


Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!

Énekelj úgy, mintha mindenki csodálna!
Táncolj, mintha álmod, valósággá válna!
Mosolyogj és érezd, csodás a világod,
minden örömödet a mában találod!
A világ csak érted válik jobbá, szebbé,
és minden barátod csakis azt szeretné,
hogy a mosolyodat, nevetésed lássa!
Legyen a világod örömöd forrása!

Szereteted szórjad, nyújts másoknak vigaszt!
Emelj elesettet, támogasd az igazt!
Mosolyod másokon hagyd, hogy megjelenjen,
legyél te a remény élő jelenedben!
A világ hadd váljon tőled jobbá, szebbé,
az emberek szíve érzőn, szeretetté!
Kerüljön arcodra lelked ragyogása,
legyél a világnak az öröm forrása!

Aranyosi Ervin © 2021.10.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Verseskönyv az ünnepekre

Hartman Anikó és Hartman Judit rajzaival

Aranyosi Ervin: Verseskönyv az ünnepekre

Közeleg a Húsvét,
jön az anyák napja.
Hiszem, örülni fog,
ki könyvem megkapja!

Összegyűjtögettem
ünnepi verseket,
amitől az ünnep,
biztos, még szebb lehet.

Akad közte mese,
locsoló vers benne,
mik nélkül az ünnep
tán szegényebb lennel.

Szép vers, megtanulni,
majd anyák napjára,
meglepetés lehet,
talán nem is várja!

Mikulás, karácsony
az is el fog jönni,
addig a versekkel
álmot lehet szőni.
A verseskönyv az alábbi linken meg is rendelhető:
http://shop.aranyosiervin.com/gyerekeknek

Aranyosi Ervin © 2021-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Gifs by James R. Eads and Chris McDaniel

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese manó üzenete


Aranyosi Ervin: Mese manó üzenete

Annyi szép mesét mesélek,
s ha lelkedhez hozzáérek,
megpendítem húrjait.

Száll a dallam ágról ágra,
a mesém is szájról-szájra,
s már a szívekben lakik!

Mondd csak, van kedved dalolni,
szép szavamra válaszolni?
Benned is él a mesém?

Mert, ha megérinti lelked,
akkor meg kell ünnepelned,
s ettől leszek boldog én!

Benne lakom a mesékben,
ülj le csendben, hallgasd szépen,
és elmondom én neked.

Mesékben, sok tanulság van,
lásd, mi fontos a világban,
tükrözöm az életet.

Ne csak hallgasd, inkább éld meg,
s mi nem tetszik, azt cseréld meg,
álmodj egy szebb holnapot!

Keress engem, ha hiányzom,
legyen lelked mozivászon,
s ha elképzelsz ott vagyok!

Hozom magammal sok társam,
álmaid valóra váltsam,
mindet élővé tegyem!

Minden mese élő bennünk,
s adja, hogy kell jóvá lennünk,
hogy világunk szebb legyen!

Válj hát te is egy manóvá,
tegyed így a napod jóvá,
és élvezd az életed!

Hiszen, az csak rajtunk múlik,
hogy a mesénk meddig nyúlik,
legjobb hát, ha élvezed!

Mesélhetnék önmagamról,
de a varázs csak rólad szól,
ha egy mesét olvasol.

Ha nem vagy ott a mesében,
fáj a lelked, vagy bús éppen,
eltévedtél valahol.

Ám a mesém csodát tehet,
s hiszed, ha a Nap rád nevet,
s álmaidba visszatérsz.

Hagyd a gondot inkább másra,
gyere mesés utazásra,
s hidd el, velem révbe érsz!

Aranyosi Ervin © 2020-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Képzeld el, hogy lesz egy háború,
háború, hová senki sem megy el!
Senki nem lesz többé szomorú,
s az ember úgy dönt: – Inkább élni kell!

Béke száll a földre és reánk.
a szívekbe a szeretet költözik.
Velünk együtt örül jó Atyánk,
s a világ fényruhába öltözik.

Képzeld el, minden harc véget ér,
a fény győz majd a sötétség felett.
Az ember végre boldog révbe ér,
nem harcol, mégis győz a szeretet!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Ne csatározz, hisz nem legyőzni kell!
A világunk békére szomjazik!
Szeress inkább, s egy szebb jövő jön el!
a béke már a lelkünkben lakik!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!


Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!

Mindenki külön álmodik,
egy szebbé formált, teljesebb világról,
hol élet terem, s gyümölcs lóg a fáról,
hol közös emléket gyűjtöget a nép,
s mert ezt teszik, ettől lesz szebb a kép…
Ám mért van az, hogy együtt nem merünk,
közös tervekkel egymás szemébe nézni?
Ősi titkokat méltón felidézni,
s használni lelkünk teremtő erejét?
Szembemenni egy elbutult világgal,
kezünkben egy felemelt békeággal
hirdetve élőn, hogy van szebb jövőnk!
Hogy életünk nincs előre megírva,
hogy nem kell végig élni nyögve, sírva,
mert van jogunk, hogy azt magunk formáljuk,
hogy önmagunkért, mind, egyként kiálljunk!
Csak nyelvünk kódját kéne értenünk,
mit magyaráz a tiszta szó nekünk,
a magyar szó számunkra mit mutat,
hogy megtaláljuk együtt az utat.
Álmodjunk hát mától egy szebb jövőt,
nem sikerest, vagy az égbe növőt,
nem harcosat, mely pusztít, gyilkol, öl,
mert kárt tesz csak a szétzúzó ököl.

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.

De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!
És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk,
hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!
Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a szent mise,
éltessük lám, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szebb lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!
Hazánkat, s lelkünk emeljük fel,
s ezért – biz’ – együtt álmodni kell!

Aranyosi Ervin © 2019-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Függőség, elengedés


Aranyosi Ervin: Függőség, elengedés

Hiányzik az életedből,
a dicséret, a szeretet?
Megjutalmazod önmagad,
s erre használsz szereket?
Dopamin ad boldogságot,
amit termel „bölcs” agyad,
Így válsz végülis függővé,
megjutalmazva magad.

Boldoggá tesz egy darabig
dohányzás, vagy alkohol,
s nem látod meg, hogy eközben
te elvesztél valahol.
Vásárlásban, játék lázban,
csak örömöt keresel,
vagy éppen társas-magányban,
kapcsolatban elveszel.

Lépj hát ki a függőségből,
ettől többről szól a lét!
Ne szívj füstöt, ne szívj mérget,
ne idd folyton csak a lét!
Leld meg inkább életednek
mosolygós, szebbik felét!
Dobd le lelked bilincseit,
hadd jöjjön szebb út eléd!

Engedd el a késztetésed,
tárd ki inkább a szíved,
élvezd ki a szép világod,
hiszem, jobb, ha elhiszed!
Keresd meg az életcélod,
találd meg azt, ami szebb!
El ne hidd a hazugságot,
hogy te többre nem viszed!

Engedd el az életedből
a gúzsba kötő vágyakat.
Alkoss, s élvezd, hogy mit érez,
eddig bölcsnek hitt agyad.
Fedezd fel, mit nem ismersz még,
szőjj mesésebb álmokat,
szabadítsd fel magad végre,
lelked ebben támogat.

Engedd el a függőséget,
keresd azt, mi boldogít!
Kezdd más szemmel nézni végre
szép világod dolgait!
Merülj el a néma csendben,
és ismerd meg önmagad,
dobd le végre minden láncod,
s függőséged sem marad!

Aranyosi Ervin © 2019-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Segíts nekem!


Aranyosi Ervin: Segíts nekem!

Segíts nekem, segíts nekem,
mitől lesz szép az életem?
Mondd el nekem, mondd el nekem,
álmom utol, hogy érhetem?

refrén1.:
Futnék csak át a réten,
a szél hátán szállnék az égen,
úsznék a boldogságban,
ha az álmaim megtaláltam.

Segíts tovább, repíts tovább,
mutasd a lét szebb oldalát!
Legyél barát, egy jó barát,
mutasd a lét tükörfalát!

refrén2.:
Felhők felett csak szállnék,
az örömre is rátalálnék,
fénylenék, álommá válnék,
végre a talpamra állnék!

Segíts nekem, segíts nekem,
mitől lesz szép az életem?
Mondd el nekem, mondd el nekem,
álmom utol, hogy érhetem?
Segíts nekem!

Aranyosi Ervin © 2018-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva