Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: Aranyosi Ervin, bátran, béke, élni, ember, Föld-anya, igazság, öröke, őseink, szeretet, vers, vidáman, vízió
Aranyosi Ervin: Vízió
Álmatlanságban szenved az ország,
s rémálommá érik a valóság.
A lélek nem tud örömökre lelni,
s a balgaságot illik ünnepelni.
A hazugság megmérgezi a lelket,
a vezetők mind ebben remekelnek.
A megalkuvók szakértőkké válnak,
és milliókért karriert csinálnak.
A képviselők pártot képviselnek,
az arcuk helyett álarcot viselnek,
és süketek a választók szavára,
rájuk a nép mindhiába vár ma.
Az álmatlanság vakságot okozhat,
a népre furcsa betegséget hozhat,
mely médián és híreken át terjed,
és bűzös löttye az elmékben erjed.
A félelem megmérgezi a lelket,
cirkuszok vonják el a figyelmet.
A tudós nem tud! Hazugsággal ámít,
de ha ő mondja, elhisznek akármit!
Vakok között oly nehéz az élet,
de talán ez a reánk mért ítélet,
ha álmatlanul, mégis álmot látunk,
mert lassacskán kipusztul a világunk.
Én szeretnék egy jobb világban élni,
hol nem kell folyton hatalomtól félni!
Hol végre a bolygónkkal eggyé válunk,
hol élünk, s nem csak várjuk a halálunk!
Hol szeretet van, igazság és béke
hol őseinknek lépünk örökébe,
hol egy világot minden lélek szolgál,
hol az ember azt is tudja, hol jár!
Hol szolgálunk, de senki nem lesz szolga,
hol minden ember tudja, mi a dolga!
Hol bátran élnek, vidáman nevetnek,
mert nem uralnak többé, nem vezetnek!
Ez egy módon megy, összefogva, együtt,
ha világunkat élővé teremtjük,
és megfigyeljük élő Föld-anyánkat,
hogy felismerjük: – Amit adunk, ránk hat!
Aranyosi Ervin © 2021-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások