Aranyosi Ervin Hitet adok

Aranyosi Ervin Hitet adok

Belefáradtam a világ zajába,
vágyom a csendre, békés önmagamra.
Olykor látok a félhomályban,
de vajon ki hallgat szavamra?

Valahol ott a lelked mélyén
te is érzed, nem jó ez így!
Az ember feléli világát,
s nincs fogódzó, amiben higgy!

De én hiszem, hogy okkal jöttünk,
és értelme kell, hogy legyen!
Változzon hát a világ köröttünk,
mert kell, hogy boldoggá tegyen!

Nem hagyhatom, hogy fázzon a lélek,
nyári forróság közepén!
Mert hinnem kell, hogy okkal élek,
nem magányos bennem az ÉN!

Egy teljességnek vagyok része,
amely most épp árnyékban van,
de nem múlhat el az egésze,
mert sötéten látom magam!

Kell, hogy legyen rá jó megoldás,
igaz, élő és emberi,
a holnap még lehet attól más,
hogy lelkem végre megleli!

Meg kell hát újulnom a létben,
s felrázni végre másokat!
Nem élhetünk bűzlő szemétben,
mert akkor lelkünk fáj sokat!

Keressük hát az igazságot,
találjunk hozzá jó utat,
ne fogadjuk el a gazságot,
mely ijedt elménkben kutat!

Szeretni kell és jobbá válni,
s jobbá szeretni másokat,
s eltüntetni a Föld színéről
azt, ki sírokat ásogat!

Kell, hogy a fényünk világítson,
s értelmet nyerjen itt a lét!
Egy új világra ajtót nyisson,
s azt nem más rakja le eléd!

Teremts a szabad akarattal,
s gyűjtsd köréd mindazt, ki igaz,
légy újra eggyé önmagaddal,
és nem fog többé elveszni az!

Reménytől kapok új erőre,
és újra él bennem a hit,
mindennap merítek belőle,
s hiszem az Isten megsegít!

Aranyosi Ervin © 2025-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva