Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megteremtem!

Aranyosi Ervin: Megteremtem!

Megálmodom, megteremtem,
vágyammal létre hozom!
Ha a vágy izzó szívemben,
a célommal találkozom!
Folyton ezen jár az eszem,
mintha meg is lenne már,
egy nap úgy is valóság lesz,
rám talál, mert erre vár!
Elfogadom, ez nekem jár,
látom is, mint létezőt!
minden valósággá válik
egy teremtő lény előtt!

Aranyosi Ervin © 2025-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Okos-szemüveg

Aranyosi Ervin: Okos-szemüveg

Felvettem a szemüveged,
mégsem lettem okosabb!
Nem találom, hová ástam
el a kedvenc csontomat.
Mobilodtól is kérdeztem,
de süket, nem válaszol!
Okosórádtól is vártam,
hogyha tudja, hátha szól!
Látom, buta eszközökkel
veszed körül csak magad,
gondolkodó a világban,
talán csak kutyád marad!

Aranyosi Ervin © 2025-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sötétség napjai

Aranyosi Ervin: A sötétség napjai

Sötétség erői uralják a Földet,
elpusztítva élőt, éltetőt és zöldet!
Isteni fény nem jut át a szürkeségen,
nem táplálja lelkünk, hogy kellően égjen.

Nem figyelünk régen belső hangjainkra,
halványodik bennünk az ősök adta minta.
Technika szívja el utolsó erőnket,
fals érzések adják lelki betevőnket.

Reklámok, rossz hírek, elnyomják elménket,
halványulnak bennünk az emberi emlékek,
agyunk kihipózva, szívünktől elvágva,
érzéketlen bámul erre a világra.

Okos eszközök a figyelmünket vonzzák,
szánkba adott szavak, mintha döntést hoznánk.
Ám a gondolatok mind megvezetettek,
s nyoma sincs már bennünk értő szeretetnek.

Mint gonosz álomban, fuldoklik a lélek,
düh, harag irányít, s felébredni félek!
A felébredettek kicsinyke csoportja
csak, mely önmagában Isten lelkét hordja.

Ők is külön-külön, szanaszét szakítva,
egymásról nem tudva, jóból kitaszítva.
Apró különbségek zárják el az utat,
mert uralni vágyják ők is a másikat.

Ezért megoszthatók, s lelkük tehetetlen,
nem látják az „Egyet” meg az emberekben.
Nem válnak a sejtek szervvé, szervezetté,
úgy, ahogy Teremtőnk igazán szeretné.

Bezzeg a sötétség szervezetten támad,
az érző szív kihűl, a szem könnybe lábad,
a holnap reménye lassan elmosódik,
a szem vakká válva, nem lát már valódit.

Hazugságból épül kerítés köröttünk,
s évezredes átok kullog csak mögöttünk,
vállunkat lehúzza, nyomaszt csak a terhe,
mintha összes időnk lassacskán betelne.

Úgy tűnik, megoldást sehogy sem találunk,
jövőt építenénk, s eszköz nélkül állunk,
mert minden, ami kell sötét oldalon van,
s mi csak bábuk vagyunk már e játékokban.

Sötétség erőit oly sokan szolgálják,
cserébe a sikert, a megbecsülést várják,
csak Júdáspénz kapnak, mégis attól félnek,
hogyha nem szolgálnak tovább, nem is élnek.

Féltik állásukat, a munkájuk árát,
s inkább megfeszülve a Sátánt szolgálják,
ezzel ők tartják fenn a rabszolgaságot,
az embert uraló rabszolga-világot!

Pedig, ha a szolgák, egyként felállnának,
sorsukat teremtő lényekké válnának,
szabad akaratuk végre visszakapnák,
sötétség erőit könnyen meghaladnák.

Okos eszközöket el kellene dobni,
újra élni kéne, s nem folyton halódni,
saját érdekünket, nemzetet szolgálni,
itt lenne az idő, talpra kéne állni!

Média-vakságot gyógyítani kéne,
és az emberiség egy jó útra lépne!
E rossz rémálomból fel kéne ébredni,
és újra teremtő, jó lelkekké lenni!

Aranyosi Ervin © 2025-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Mosolyunkban belső béke,
gyermekkorunk szép emléke.
Mikor álom szép volt élni,
nem tanultunk még meg félni.
Felejtsd el a félelmeket!
Ápold azt a kis gyermeket,
aki lelked mélyén ott él,
akit sajnos elfeledtél!

Olykor tekints önmagadba,
belső gyermeked vedd karba!
Vigasztald meg, hogy ne féljen,
bátorítsd, hogy nyíltan éljen!
Szabadítsd fel végre lelkét,
vetítsd inkább a figyelmét
a világban jóra, szépre,
hogy világa van őérte!

Vidítsd fel, hadd mosolyogjon,
nem kell, hogy megkomolyodjon!
Inkább élvezze a létet,
hisz a mosoly tovább éltet!
Nyerd hát vissza belső békéd,
s ne csak a mosoly emlékét,
hanem azt, amit jelentett,
azt a benned élő rendet!

Ezt a mosolyt fesd arcodra,
kerüljön a világ sodra,
s ne figyelj a rossz napodra,
bárcsak arcod így ragyogna!
Ahogy gyermekkori álmod,
ha lelkedben megtalálod!
Hagyd hogy mosolyod teremtsen,
s a világod szebb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2025-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majomszeretet

Aranyosi Ervin: Majomszeretet

Azt hiszed, hogy az én szívem
nem képes szeretni?
Utánozom csak az embert,
mert az szeretnék lenni?
Oly sok ember fél szeretni,
én szeretek, látod?
Szeretettel teszek szebbé
egy parány világot!
Ha szíved átmelegítem,
már nem volt hiába,
pedig tudd meg, sosem jártam
emberiskolába!

Aranyosi Ervin © 2025-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félelem nélkül

Aranyosi Ervin: Félelem nélkül

Ha megszabadulsz a félelmektől,
az lehetsz végre, aki vagy,
és megkaphatod az életedtől,
az öröklétű önmagad!
Mikor születtél nem volt benned
harag, sem düh, sem félelem!
Könnyű volt olyan lénynek lenned,
ki eggyé válik énvelem!

Egy vagy Atyáddal, egy vagy vélem,
ne hagyd hát, hogy megosszanak!
Hogy felébredsz, csak azt remélem,
nem győznek le gonosz szavak!
Hazugságok, melyek félelemmel,
töltik meg lelked és szíved,
mit elhiszel, s mivel teremtel,
amivel többre nem viszed!

Félni tanít a hatalom téged,
ezzel uralja lelkedet,
de egyszer végre meg kell értsed,
így boldogan élni nem lehet!
Dobd le végre a lelked láncát,
éld meg a létet, legyél szabad,
s járd vidáman a lélek táncát,
s legyél boldogan önmagad!

Semmi sem az, aminek látszik,
szabadítsd hát fel lelkedet,
az árnyék-világ a szíveddel játszik,
addig fáj szíved, míg nem szeret!
Lépj ki a Napra, lépj a fénybe,
boldoggá válni is van jogod,
tisztán szeretve érhetsz révbe,
s világod máris megváltozott!

Aranyosi Ervin © 2025-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy nagyszülő üzenete az unokákhoz

Aranyosi Ervin: Egy nagyszülő üzenete az unokákhoz

Lesz, hogy nem leszek már, hát szívetekbe írom,
s ha hiányzom, e vers majd itt lesz a papíron.
A szívetek árván, akkor sem maradhat,
s hiszem, ez a pár sor biztonságot adhat.
Hiszen, amíg éltem, szeretetem szórtam,
a ti szíveteknek menedéke voltam.
Ne sírjatok értem, hisz a fénybe megyek,
hogy a Teremtőmnek jó angyala legyek.

Onnan nézek rátok, és nagyon vigyázok,
lépteteket őrzöm, súgok jó tanácsot!
Álmotokban gyakran meg is látogatlak,
hiszen szeretteink, mind lelkünkben laknak!
Jó, a nappalokban aztán nem láthattok,
de ha jól figyeltek, érzőkké válhattok.
Leszek enyhe szellő, aki megsimogat,
s leszek lelketekből jövő szép gondolat.

Egyszer, ha majd nektek is véget ér utatok,
ott foglak majd várni, mert a fényben vagyok!
Újra találkozunk, s új létet tervezünk,
hogyan is lehetne szebb e világ velünk.
Csak földi ruhámat vetem le. Elfáradt.
Felkeresem hát a teremtő Atyámat,
s újra találkozom azzal, ki már elment,
akit elsirattam, mint szeretett embert!

Ma már tudom, érzem, ott leszünk a fényben,
s meglátjuk a szépet minden egyes lényben.
Ti még itt maradtok, s teszitek dolgotok,
de azt úgy tegyétek, hogy legyetek boldogok!
A földi világot jobbá lehet tenni,
s ehhez elegendő jó embernek lenni!
Figyeljetek mindig másokra, egymásra,
szükség van a Földön lélekjobbításra!

Élvezzétek csak ki, ezt a földi létet,
fényetek kergesse el a sötétséget!
Lélekben váljatok ti is egyre jobbá,
s a változás által, nagyon boldogokká!
Szavatok, kezetek szívvel simogasson,
hogy világotokra a szeretet hasson!
Ha jó érzésetek elárad a Földön,
nem lesz e világ sem a léleknek börtön!

Nem tudom, mikor jön el a búcsú perce,
addig még itt leszek, és szeretlek, persze!
De a földi létnek az ideje véges,
örökre maradni nem is lehetséges!
Ám ha elérkezik az utolsó órám,
nem hagyhatok itt űrt, magamat okolván.
Mind végére járunk földi életünknek,
aztán visszavár az égi fény bennünket!

Aranyosi Ervin © 2025-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném megélni

Aranyosi Ervin: Szeretném megélni

Szeretném megélni szép világomat,
valóra váltani minden álmomat,
és jobbá tenni az embereket,
élőn csodálni a természetet!

Tudni, hogy mért jöttem, miért vagyok,
tehetség van bennem, s alkothatok,
gyermeki lényemet megélhetem,
szebb lehet világom végre velem!

Szeretni születtem, ember vagyok,
bennem, mint másban is, szellem ragyog,
magamért, s másokért dolgom teszem,
gondolat szárnyain jár az eszem!

Kiélvezem hát minden napom,
jót tenni, jót adni, van alkalom,
fontos, hogy legalább jó szóm legyen,
szívmelegítőn a dolgom tegyem.

Szeretném megélni saját csodám,
ha már a gondokat megoldanám,
ha csak pár embernek adnék hitet,
s hihetném, holnapom ő menti meg!

Aranyosi Ervin © 2025-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

„Digitális ország tuning maxolja ki” a világod,
magyar nyelvedet tapossák és te nem is látod?
Azt hiszed, ez téged szolgál, de te vagy a szolga!
Embertelent létrehozni, ez az ember dolga?

Robotvilág következik. Hol a helyünk benne?
A természet szertefoszlik, mintha nem is lenne!
De a Földünk élő bolygó, megrázza majd magát,
mert csak az alvó embernek moshatják az agyát.

Elvész civilizációnk, miképp oly sok régen,
itt nem győzhet az igazság, úgy mint a mesében.
Túl sok már a Csipke Rózsa, a fél világ alszik,
s kevés, mint halottnak a csók, mi háttérben hall’szik!

Nincs tudomány, csak technika, és pénzt hozó vegyszer,
saját sírját ássa ma a megvezetett ember.
Mindent elhisz, mindent megvesz, ami őt „szolgálja”,
munka után szórakozás, és agymosás várja.

A kényelem, s a butaság kézen fogva járnak,
nézd meg, téged kik vezetnek! Okosabbak nálad?
Mind-mind bábu, és eladta ördögnek a lelkét,
rájuk hallgatsz? Jobb lenne, ha lelkedet figyelnéd!

Lehallgatnak, megfigyelnek, mindent tudnak rólad,
szádba rágják, átformálják mondanivalódat!
Rég nem lehetsz az a lélek, akinek születtél,
médián át elvarázsolt, kódolt eszű lettél.

Hagyod elveszni a csodád, a szép magyar nyelved,
idegenek, idegenül, angolnak nevelnek!
Robot veszi át a munkád,szépen lecserélnek,
lemásolnak, utánoznak, már helyetted élnek!

Te tanítod meg dolgozni, s téged programoznak,
s nem is látod, szolgája vagy a rút hatalomnak!
A természet kihalása neked okoz gondot,
átadod a gépeknek a cirkuszi porondot!

Aranyosi Ervin © 2025-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barátkozzunk!

Aranyosi Ervin: Barátkozzunk!

Hiába vagy oly hatalmas,
hiába vagy ekkora,
nem telhet el félelemben
egy cica gyermekkora!
Jósággal szelíddé teszlek,
kedvességet adok rád,
akár barátok lehetnénk,
ha gőgödet ledobnád!
Szeretettel könnyebb élni,
nyisd csak meg a szívedet,
jóérzéssel telik lelkünk,
amikor a szív szeret!

Aranyosi Ervin © 2025-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva