Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

máj
27

By

Aranyosi Ervin: Tiszteld önmagadat!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Tiszteld önmagadat!

Tiszteld önmagadat,
s inkább ne higgy másnak!
Kerüld el azokat,
akik megaláznak!
Hiszen, akik téged
folyton becsmérelnek,
benned többet látva
megnyugvást nem lelnek.

Ők már elvesztették
magukban a hitet,
S irigykedve lesik,
hogy szebb lét a tied!
Ne hagyd magad ezért,
soha megalázni,
áldozatként bőgve,
könnyek között ázni!

Tedd csendben a dolgod,
élvezd a világod,
válts valóra minden
dédelgetett álmot!
Lesz majd aki téged
értékelni képes,
akinek eljuthatsz
értő, szép szívéhez.

Ne hagyd, hogy elszívják
jó energiádat!
Ne hagyd hogy uraljon
bosszúság, vagy bánat!
Légy büszke magadra,
s légy csak különleges,
aki csak megoldást,
s nem kifogást keres!

Hidd el, szüksége lesz
reád a világnak!
Jönnek majd olyanok,
akik tisztán látnak,
akik felismerik
lelkednek csodáját,
szellemed gyümölcsét
megérlelő fáját!

Tiszteld önmagadat,
s másban is a szépet!
Ettől lesz teljesebb,
élhetőbb az élet!
Mikor hálás leszel
azért, amit kaptál,
lelked fényesebben
ragyog majd a Napnál.

Érdeklődő lelkek
jönnek majd a fényre,
kíváncsiak lesznek
egy ily tiszta lényre,
aki nem másoknak
akar megfelelni,
csak saját magára,
önmagára lelni.

Aki keres talál,
te is meglelheted,
hiszen kérdésedre
ott már a felelet.
Hiszen a válasz már
régen meg van írva.
A lelkedbe írták,
nem egy rossz papírra.

Ne légy hát áldozat,
élvezd ki életed,
csak így tud a csoda
megtörténni veled!
Ha lelked megnyitod,
s harmóniád árad,
könnyen megtalálják,
hol van a bejárat.

Könnyen kapcsolódnak
hozzád a jó lelkek,
mert benned egy méltó,
biztos pontra lelnek.
Amikor jót teszel,
jó érzés vesz körül,
s nincs is nagyobb öröm,
mintha a szív örül.

Aranyosi Ervin © 2019-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
26

By

Aranyosi Ervin: A fény templomában

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment

Festmény: Harsányi István – Fények

Aranyosi Ervin: A fény templomában

Isten valódi templomában jártam.
Ott volt, jelen volt, köszönt is nekem.
Csodásabb volt annál, amit vártam,
s én ámuldoztam – Drága Istenem!
Mondd mért nem látunk lelki szemeinkkel?
Mondd mért teremt az ember poklokat?
Hisz világunknál csodásabb hely nem kell,
mondd hogy lehetnénk ettől boldogabb?

Nagy rohanásban elsuhan az élet,
megállni, és egymásra sincs időnk.
A teremtésed porrá, semmivé lett,
s magunkra húztuk fájón a szemfedőnk?
Pedig a fény özönlik, egyre árad,
csak szemünk nehéz nyitva tartani,
mert attól tartunk, abba belefárad,
próbáljuk inkább szavad meghallani.

A hangokat a külvilágból várjuk,
ha lelkünkből szólsz nem figyelünk rád,
pedig templomod bárhol megtaláljuk,
hisz lépten-nyomon ott él a csodád.
Inkább a rosszak árnyékában élünk,
s a fény helyett sötétség vesz körül.
A tudatlan lét homályában félünk,
ahol a lélek sohasem örül.

Én templomodra végre rátaláltam,
és mutatnám, hogy más is lássa meg!
Hisz élhetnénk mind boldogokká váltan,
ha kérnénk fényed, lelkünk váltsa meg!
Tán általa mi is feltámadhatnánk.
Napfényre lépve élni kezdenénk.
Látva a fényt, csodádnak hangot adnánk,
s talán a jóság költözne belénk.

Aranyosi Ervin © 2019-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
24

By

Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán

Az utcán árván, értetlenül bolyongok,
már régen nem az utam keresem.
Nem hívnak engem vezérlő kolompok,
külön ösvényen járok csendesen.
Saját fejem konokságát követve,
tanulok élni emberségesen.

Mások nyomában elmélyedt csapáson,
mért botladoznék, nem lelve utam?
Magam, ha kell több méter mélyre ásom,
hogy megtaláljam vízhozó kutam.
Tüzet gyújtok áldott jelet keresve,
a porrá égett szürke hamuban.

Tanulni vágytam, másnál többé válni,
de rájöttem, az sosem boldogít.
Nem kell harcolni, mindennek ellenállni,
nem ezért jöttem, nem ez a dolgom itt!
Nem szembe menni, fényszórót kapcsolva,
mely engem szolgál, de másokat vakít.

De mennem kell, haladni, tovább lépni.
Élni a mában, s tervezni holnapot.
A kenyeremből új falatnyit tépni,
és híresztelni: – Élek, s jól vagyok!
Ám azt szeretném, máshoz lehajolva,
hogy elfogadja azt, amit adok.

Aranyosi Ervin © 2019-05-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
23

By

Aranyosi Ervin: Rózsabokrok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , Leave a Comment

Festmény: Virágh László – Mama rózsái

Aranyosi Ervin: Rózsabokrok

Rózsabokor, rózsabokor,
minden ágán van egy csokor.
Akad bimbó, titkot rejtve,
s kinyílt, ami meg van fejtve.

Rózsaszínnek ezer árnya,
alvó méhnek puha párna.
Tearózsa, sárga, édes,
nincs köze az irigységhez.

Illatával elvarázsol,
nem is akarsz lenni máshol.
Bűvkörébe csábít téged,
s csodálod a meseszépet.

Mind-mind a Mama rózsája,
óvja, védi, megcsodálja.
Külön helyük van a kertben,
dicsőségben, ünnepelten.

Aranyosi Ervin © 2019-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
22

By

Aranyosi Ervin: Ébredezés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ébredezés

A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.
Menekül a sötét, – nehogy utolérje.
Madárdalra ébred a szunnyadó világ:
az újjászületés élményét éli át.
Lassan ébredezem. – Mi történik velem?
Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN.

Aranyosi Ervin © 2011-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
17

By

Aranyosi Ervin: Békélj meg!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Békélj meg!

Nem harc az élet!
Az csupán a látszat!
Hiába jártad végig iskoládat,
ha nem érted az élet lényegét.
De amíg futsz,
versengsz csak elvakultan,
vagy sérelmek közt hánykolódsz a múltban,
lemarad lelked, s elméd mit sem ért.

Nem harc az élet!
Megbékélni kéne!
És átérezni, hogy mit jelent a béke.
Megélni végre a szépséges jelent.
Jelekre lelni
az éppen zajló mában,
megmártózni a bőség áramában,
s keresni azt, hogy melyik, mit jelent?

Nem harc az élet!
Nem áldozat az ember!
Csak együtt kéne élned Isteneddel,
s megélni egyként isteni valódat!
A lelkedet
a jelenben találod,
s míg retteged nem létező halálod,
magadra húzod árnyék-takaródat.

Alatta nem látsz,
csak fájdalmat érzel.
Nem tudsz kezdeni semmit az egésszel,
mert félelmeid elvakítanak.
Ettől beteg
az ember teste, lelke,
ezért nem szállhat fennen, fellegekben,
s elhiszi azt, amit tanítanak.

Nem harc az élet!
Csak észre kéne venni!
Nem kell nekünk mind-mind pokolra menni,
ne higgyük el, hogy bűnösök vagyunk.
Szeretni kell!
Ezt kéne megtanulni
és nem fogunk pokol tűzébe hullni!
Szívvel éljünk, s használjuk bölcs agyunk.

Nem harc az élet!
Ideje lenne másnak!
Egy nagyszerű, közös álmodozásnak,
mely bőségbe, boldogságba vezet.
Ha lelkünkben
végre a béke élne,
ha jövőjétől az ember nem félne,
ha átjárna az élet-szeretet.

Nem harc az élet,
ha nincsen ellenséged!
Ha nem rettegve várod épp a véget,
ha értelmet nyer lelkedben a lét.
Hiszen Teremtőd
ellát minden jóval!
Élelemmel, s átgondolni valóval,
s ha kész vagy rá, csodákat tesz eléd!

Nem harc az élet!
Békélj meg magaddal!
Legyél a jóság, a csodát hordó angyal,
kitől világunk boldog, s szép lehet!
Békélj meg hát,
lelked nyugtára leljen,
és aki lát örömmel ünnepeljen!
Szeresd valódat, élvezd az életed!

Aranyosi Ervin © 2019-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
14

By

Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?

Miért is akarnék a legjobbá válni,
mások elé törni, sor elején állni?
Harcolni egy címért, megmérkőzni mással,
tenni ezt esetleg csellel, vagy csalással.
Nemesebb a lélek, mikor külön válik?
Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?

Vajon a sikerben lényednek van része,
s boldog lesz a végén a csoport egésze?
Vagy csak aki győztes, az fog kiragyogni,
és a legyőzöttek mibe fognak fogni?
Vágyaink hegycsúcsa boldogít csak minket?
A célon kívül mást nem lát a tekintet?
Megyünk csukott szemmel, rohanunk előre,
hogy elsőként érjünk fel a hegytetőre?

Nem lenne egy jobb cél, együtt odaérni,
egymást kézen fogva, csak végig kísérni.
Élvezve az utat, egymás társaságát,
felfedezni közben a mások világát?
Ám ma a küzdelem áll a középpontban,
amibe a lélek megtör, összeroppan.
A harcban nincs öröm, kínlódás az egész,
csorbul a szív vágya, amit közben megélsz.

Oly kevés az öröm, amit ez nyújt nekünk,
de akkor mért küzdünk? Miért versenyezünk?
Nem lenne úgy könnyebb sorsunkat megélni,
hogy a veszteségtől sose kelljen félni?
Inkább csak játszani, örömet okozva,
egymás szép lelkének jóságát fokozva?
Kiélvezni a lét minden egyes percét?
Én veletek inkább játszani szeretnék!

Aranyosi Ervin © 2019-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
13

By

Aranyosi Ervin: Találd meg a saját utad!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Találd meg a saját utad!

Találd meg az utat, a saját utadat,
a lelked vezessen, belsődben a tudat!
Igazság kísérjen, saját igazságod,
hisz a válaszokat utadon találod!
Probléma, nehézség? Ne térj ki előlük,
próbáld értelmezni, tanulni belőlük!
Bár könnyebb elfutni, mégis szembe jönnek,
s mint rossz útonállók, újra beléd kötnek.
Akkor léphetsz tovább, ha gondod megoldod,
ekkor lehet lelked elégedett, s boldog.

Saját szép utadra neked kell rá lelned,
a térkép, a módszer le van írva benned.
Önmagadba nézve reá kell találnod,
segítenek benne a vágyak és az álmok!
Saját igazságod muszáj megtalálnod,
akkor lehetsz boldog ha ösvényed járod!
Nem lehetsz úgy boldog, ha más létét éled,
akkor más árnyéka takar ködbe téged.
Magad teremtheted igaz valóságod,
amit nem találsz meg, ha mások útját járod!

Figyeld érzéseid: – Mit üzen a lelked?
Jó érzés vezessen, s mindent úgy kell tenned,
hogy az öröm Napja ragyogja be szíved!
Kell egy szebb világban, s önmagadban hinned!
Ne engedd, hogy mások eltántorítsanak,
figyeld milyen érzést keltenek a szavak!
Élvezd az örömöt, s add szívedből másnak,
így lehetsz részese boldog szabadságnak!
Ha a visszajelzés boldoggá tesz téged,
jó útra találtál, s igazol az élet!

Éld hát életedet, de csak a sajátod!
Ha lelkedre figyelsz könnyen megtalálod!
Akkor tudni fogod, nem hiába jöttél,
ha a boldogságban, fényben megfürödtél.
Hidd el, egészséged nagyban ettől függ majd,
és a jó érzés is a jó útra űz, hajt!
Élvezd ki utadat, hisz azért születtél,
egy boldog életet végig élni lettél.
Tanulni a rosszból, s élvezni a szépet.
Találd meg utadat. Erről szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2019-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
29

By

Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!

Ne csörgess láncot, kard helyett,
ne hajts a rendszernek fejet!
Legyen világod élhető,
s mindenkinek elérhető!

Ne legyen senki szebb, se jobb,
hiszen veletek egy vagyok!
Ugyanaz jár mindenkinek,
csak a gazdag nem érti meg!

És a szegény sem, azt hiszem,
hogy: – Értetek dobog szívem!
Hiszen a kincs nem boldogít,
nem kincsszerzés a dolgod itt!

Mert, ha eljön végső napod,
csak emeled a kalapod,
itt hagysz mindent, ami anyag,
csupán csupasz lelked marad…

Olvasd, miket írtál bele,
mennyi szépséggel lett tele?
Milyen érzés bélelte ki,
mennyi jóság jutott neki?

S figyeld lelked mennyit adott?
Mások lelkében mit hagyott?
Fűtött-e fázós teleken,
kaptak-e tőle elegen?

Jól lakatott-e lelkeket,
volt benne elég szeretet,
együttérzés és irgalom,
vagy biztatásból egy halom?

Tettél-e másért, vagy bután
magadnak kapartál csupán?
Vagy tetted ugyan dolgodat,
de senki nem lett boldogabb?

Volt benned némi isteni?
Tanítottál teremteni?
Elérted vágyott álmodat,
s adtál-e másnak álmokat?

Vajon hová vezet az út,
s a lelked majd a mennybe jut?
Lehet, idelent volt a menny,
csak nem engedték, hogy bemenj!

Nem tanítottak arra meg,
megélni léted hogy lehet.
Rossz minták jártak csak elöl,
s hazugság jött minden felől.

Ám készen kaptál elveket,
ekképpen bántak el veled,
hitted, mind jó, aki vezet,
s csak érted van a szervezet.

Becsaptak, ma már jól tudod,
felesleges köröd futod,
jóvá válni nincs már időd,
az útjelző is mind kidőlt.

De jó hírem van, van remény!
Rád is vetülhet még a fény.
Csak saját fényed szórd, igen,
találj másokat ott, szíven.

Mondd el nekik, hogy még lehet,
hogy gyűjthetnek emlékeket,
hogy a jóérzés drága kincs,
s üres a lét, ha vágya nincs!

Ne csörgesd tovább láncodat!
Váltsd valóra az álmokat!
Segíts másnak elérni azt,
hol fáj a szív, ott nyújts vigaszt!

Legyél a tűz, mely odavonz,
és távol tartja a gonoszt!
Legyél a fény, a szeretet,
mely felnyit álmos szemeket!

Aranyosi Ervin © 2019-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
20

By

Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…

Megváltották bűneinket,
mért van bennünk bűntudat?
Mért nem mutatja meg senki
a járható szép utat?
Mért nem élünk szebb világban?
Mért haldoklunk emberek?
Siker és pénz hajszolásban,
mivé lesz a szeretet?

Cipeljük a lélek terhét,
a testünk attól beteg.
Miközben a „jóra” vágyunk,
csak gondunk lesz rengeteg.
Anyagiasak a vágyak,
egymásban már nem hiszünk,
olyan kincsekért sóvárgunk,
mit magunkkal sem viszünk.

Pedig volt, ki megtanítson,
aki példát mutatott.
aki bebizonyította,
a lelkünk sosem halott!
Hiszen feltámadni képes,
nem létezik, nincs halál!
Lelkünk addig jön tanulni,
amíg választ nem talál.

Amíg végre meg nem érti,
mit kell megtanulnia,
hogy ő nem elveszett lélek,
hanem mind Isten fia!
S mind, amit az úr teremtett,
azt pusztítja szüntelen,
de ha meggyónja a bűnét,
tiszta lesz és bűntelen?

Hej, de nem értünk mi semmit,
imádkozunk csak vakon,
majd az Istenünk megoldja,
s éltet minket gazdagon?
Ha megváltott a Megváltó,
mért lennénk még bűnösök?
Mért nem látjuk a világot
festett színfalak mögött?

Megváltották bűneinket,
a lelkünk mégsem szabad,
kalitkánk lett a világunk,
s élünk, mint rab madarak.
Hazugságok mind a rácsok,
mégis fogva tartanak,
s feledésbe merülnek már
az igaz és jó szavak…

Aranyosi Ervin © 2019-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »