Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

okt
11

By

Aranyosi Ervin: Szélmalomharc

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Szélmalomharc

Ma is lehetsz te Don Quijote,
van számtalan sok szélmalom!
Ádáz küzdelmet vívhatsz másért,
akad rá annyi alkalom.
Hiába, mások érdekében,
ha nem készült még lelkük fel,
s hiába tudod, hogy a lélek
az bizony többet érdemel!

Ha önmagadat felruháztad,
tudással, hittel gazdagon,
okoskodók elédbe állnak,
s a csizma ott az asztalon.
Téged tartanak dilettánsnak,
sok lúd győz a disznó felett,
tudás mélyére sose ásnak,
csupán kikezdik lelkedet.

Hát hagyni kell a butát veszni,
haldokoljon, ha nem tanul
és ne tanítsuk, ki tanulna,
haljon ő is, ártatlanul?
Ne törődj mással, ennyi lenne
a dolgunk itt a földtekén?
Csak osztozkodni kétes kincsem:
– Ez a tiéd, az az enyém!

Az ártatlant is halni hagyni,
pénz mocsarába süllyedve el,
vagy a szavunkat felemelni:
ÉLNI, s nem túlélni kell!
Lehet minden csak szélmalomharc,
s lehet, hogy rég felesleges,
nem számolhatsz az értelemmel,
ha az csak kibúvót keres…

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
10

By

Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján

Írtam már verset, több ezret, sok százat,
amelyben lelkem a világ ellen lázadt.
Annyi a kérdés és nincs rá magyarázat,
hogy hová tűnt az emberi alázat.

Egymásért kéne csak jót cselekedni,
a másik lelkét magasra felemelni,
és fentről nézni együtt a nagy világra,
egy szebb jövőre, egy jobb holnapra vágyva.

DE együtt kéne, egymással összefogva,
közösen lelkesedve, nem sírva, nyafogva,
hiszen a lélek, ha hagyod, jót teremt,
s elhozza végül a vágyott végtelent.

A Földünk annyi kinccsel van megáldva,
s boldoggá válnánk egymást megkínálva,
juthatna a jóból mindig, mindenkinek,
vajon a világ ezt, miért nem érti meg?

Mért harácsol megannyi gazdag ember?
S mért nem telik el sosem a sikerrel,
mért vágyik többre, mint amit megkapott,
miért takarja el más elöl a Napot?

Miért nem áll le, ki kincseiben dúskál,
ha vizet inna, mit merített a kútnál,
tovább mért iszik, ha már nem szomjazik?
Önző szomjúsága miből táplálkozik?

Nem esne jól, ha mást is megitatna?
A kút vizéből egy másiknak is adna?
Nem esne jól? Nem örülne a lelke,
ha végre ebben jó érzésre lelne?

Tolvajok, rablók uralják a világot,
s teremtenek éhséget, szolgaságot.
Mitől lett vajon a világ birtokuk?
Mitől lett nékik minden felett joguk?

Az Univerzum napról-napra tágul,
s a gazdagsága mind miénk igazából,
s mindnek az élőt kellene szolgálni,
a Földnek édenkertté kéne válni!

Az ember mögött pusztulás virágzik,
s ki együtt érez, a szeme könnyben ázik,
hisz nem kellene nagy erőlködés,
csak a jóhoz, a jószándék kevés!

A kapzsiság csúf ördögöt teremtett,
s az nem hagyott helyet a szeretetnek,
s ma már minden a démonit szolgálja,
s a kiutat az ember nem találja.

Szolgavilág, hát elfogadtad sorsod?
Uraidat a tenyereden hordod?
A rabszolgáit újra termeled?
Hisz szolgának szülted a gyermeked!

Tudom, tudom, nem borongani kéne,
belőlünk nőhet a szeretet fénye,
amely elűzi a szolgai sötétet,
s az elnyomásnak együtt vetünk véget.

Bizony, kell hát, hogy gyertyát gyújtogassunk,
hogy másokra a tiszta fénnyel hassunk,
hogy szeretetnek rájuk essen fénye,
hogy maradjon az embernek reménye!

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
9

By

Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!

Lehajolni, közel kerülni,
egy szinten lenni szép lehet.
Közelről nézve megbecsülni,
elismerni az életet!
Észrevenni a feltörekvőt,
meglátni benne a csodát,
hadd lássa benned léte múltját,
ha stafétádat adod át!

Légy büszke rá, akitől kaptad,
örökké érted alkotott,
tette a dolgát lankadatlan,
s a mádba szép jövőt hozott.
A múlt terheit mind lerázta,
legyőzött érted száz veszélyt,
nyomot hagyott, hogy útját folytasd,
életre adott szép esélyt.

Becsüld meg hát, hisz ez a dolgod,
múlt és jövő ma összeér.
Becsüld elődöd és utódod,
s legyél csak hálás mindenért.
Fogd hát kezét és ne ereszd el,
érezze, tőle több a lét,
segítsd, hogy méltón megélhesse,
a reá testált életét!

Aranyosi Ervin © 2018-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
29

By

Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Tova szállt a tegnap,
a mának lassan vége.
Azt, hogy lesz-e holnap,
senki nem ígérte!
Ha lesz, az milyen lesz?
Csupán rajtad múlik,
napi teremtésed
a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént,
hát tanulj belőle,
ami nem sikerült,
ne vetítsd előre!
Ne ismételd újra,
ne járj körbe-körbe,
mosolyogva nézhess
holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz,
ne állj meg a vágynál!
Képzeld el, hogy tiéd
az, amire vágynál.
Lásd lelki szemeddel,
kezeidben érezd,
s vigyázz, kétségekkel
nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne,
majd kézbe foghatod,
ha éppúgy elvárod,
mint a kelő Napot!
Akkor is, ha éppen
felhő eltakarja,
azért tudd, hogy ott van,
hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz,
az elindul feléd,
s ha hited nem gátol,
el is juthat eléd.
Hacsak hitrendszered
meg nem akadályoz,
lelked vágyott tárgyát
bevonzza magához.

Ne merengj hát azon,
hogy más írja sorsod,
a teremtés kulcsát
önmagadban hordod.
Jó kedved támogat,
a rossz akadályoz,
tőled függ, hogyan állsz,
a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
22

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről

Az őszi Nap még rám nevet,
simítva fázós lelkemet.
Messziről int, s tovább halad.
A nyár, az emlék itt marad.

Nem viszi azt magával el,
benne a szív reményre lel,
mit támogat a hit maga,
hoz még nyarat nagy csillaga.

Ha megmarad a hit, remény,
belül kigyúl a kósza fény,
amit táplál a képzelet,
hogy holnapom még szép lehet.

S lám lángra kap a röpke vágy,
tovább lépni, élni muszáj!
Nem adhatom fel! Én, soha!
Jöhet a tél, a mostoha!

Amíg szívemben szikra él,
mit nem lobbant el cirka szél,
addig leszek, mert van jövőm,
vágy ébred bennem felnövőn.

Nem győzhet le sem tél, hideg,
míg lelkem vágy érinti meg,
amíg akadnak céljaim,
akadnak húzó álmaim.

Addig mindennap felkelek,
nem nyomasztanak reggelek,
s keresek újabb célokat,
s kihúzok fagyos tél fogat!

Addig is ébren álmodom,
múltam a tűzre rádobom,
s hittel várom az új tavaszt,
hogy nem hiába vártam azt.

S a Nap ígéri, úgy leszen,
s én ezt most komolyan veszem,
lelkemben őrzöm lángomat,
s addig gondolok rá sokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
11

By

Aranyosi Ervin: A világon borongva

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A világon borongva

A Föld nevű bolygón mennyin, mennyin élnek,
holnaptól rettegnek, a halától félnek.
Nem jut hát idejük előtte még élni,
nem tudják sorsukat szebb létre cserélni.
Múltjuk nehéz terhét cipelik magukkal,
hiszik, gazdagabbak hozott haragjukkal,
viszik a megbántást, fájó irigységet,
sértő rossz perceket, fájó lelki mérget.

Miért ragaszkodnak a rossz emlékekhez,
amely leginkább a betegségnek kedvez?
A múlt összes súlyát a jelenben hordják,
minden fájdalmukat társaikra szórják.
Teljes figyelmük a tegnapra irányul,
bár a jármű halad, szemük tükröt bámul,
így hát újra, s újra balesetek érik.
A mában kallódva tegnapjukat élik.

Lám az új napjaik sem lesznek már jobbak,
s nincs bennük teremtés, semmit nem alkotnak!
Mintha jól is esne tobzódni a rosszban,
sárban dagonyázni, folyton zavarosban.
Így alakul ez már, nagyon nagyon régen.
Nincs ki rendet tegyen az emberek fejében.
Aki megpróbálta, keresztre vetették,
szavait, tanait meg sosem értették.

Ma is tőle várnak megváltást, kegyelmet,
de egyik sem marad tisztalelkű gyermek.
Aki lát közöttük, inkább megvakítják,
s odafentről várják a börtönük nyitját.
Pedig ott van bennük, a lelkükbe zárva,
de a jó Istenük, éppen olyan árva,
éppoly tehetetlen hisz rá nem figyelnek,
inkább istentelent, s bűnöst irigyelnek.

Mennyi mennyi lélek, Isten is van számos,
mindnek csak a másik a hazug szélhámos.
Vallások és papok osztják meg a népet,
így nem alkothatnak teremtő egységet.
Vallás, politika egy kaptafán készül,
ezt kapja a világ népe osztályrészül.
Mindegyik hisz persze a maga igazában,
megint Bábel tornya épül fel a mában.

Aranyosi Ervin © 2018-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
9

By

Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!

Kezdj csak el beszélni!
Ne fojtsd el magadban.
Ne legyen a lelked
dühtől forró katlan.

Hiszen sérelmeid
téged betegítnek.
Lélek fájdalmakat
a testre vetítnek.

Minden betegségnek
ez áll hátterében,
csupán ennyit kéne
megérteni szépen.

Az ilyen konfliktus
drámaian hat ránk,
váratlanul is ér,
s inkább visszaadnánk.

Mint egy képen csapás,
megütközünk rajta,
elfogadhatatlan,
olyan gyilkos fajta.

Elszigetelt marad,
mert magadban tartod,
önmagad csukod rá
magadra az ajtót.

Belül dédelgeted,
mintha az jó lenne,
de vigyázz mert ott van
a méreg is benne!

Végül a konfliktus
azért okoz terhet,
nem lelnek megoldást
azonnal a lelkek.

Hosszan rágódsz rajta,
elásod magadba,
és a végén ez lesz
betegséged magja.

Dühvel locsolgatod,
aztán félelemmel,
ettől lesz igazán
beteggé az ember!

Ám ha kibeszélnéd,
elmondanád másnak,
jó esélyt adhatnál
a gyors gyógyulásnak.

Aranyosi Ervin © 2018-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
5

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 7 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
4

By

Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel

Beszéltem a jó Istennel.
Kérdeztem, s ő válaszolt.
Számon kértem: – Hol a Nagyim?
– s a Nagyim épp nála volt…
Aki meghal itt a Földön,
az a mennyben él tovább!
– Ne aggódjak, jól megy dolga,
csak hiányzunk odaát…

– De nekem még sok a dolgom,
maradjak csak idelent.
Tanuljak és boldoguljak,
éljem meg a szép jelent!
Találjam meg, mi a dolgom,
másokért mit tehetek,
Tanuljak meg jól szeretni,
s attól boldog lehetek.

– Tanítsak meg erre mást is,
adjak, amit adhatok!
Ne higgyem el senkinek se,
ha azt mondják: – rossz vagyok!
Figyeljem az érzéseim,
legjobb, ha a szív vezet,
maradjak meg jó léleknek,
mert ő engem így szeret.

Adott tehát képességet,
mire vágyom, megkapom,
élvezzem az életemet,
s ő majd figyel rám nagyon.
Ha kedvem van, beszélgessünk,
ő rám mindig is figyel,
ráérek majd száz év múlva
én a mennybe menni fel.

Azt kérte, hogy tapasztaljak,
hisz ő rajtam át tanul.
s tudjam, sosem kell bűnhődnöm,
később sem ártatlanul.
Egyengeti majd az utam,
fogja majd a kezemet,
érzéseim vezessenek,
s használjam az eszemet.

Bocsássak meg, ne ítéljek,
ne bántsak meg másokat.
Próbáljak meg jól szeretni,
hiszen sok szív fáj sokat.
Pont azt adjam, amit várok,
az kárpótol mindenért,
minden jó, amit kiküldök
egyszer hozzám visszatér.

Mától kezdve minden este
beszélgetek Ővele.
A lelkemet jó tanáccsal
csepegteti majd tele.
A jóságát széjjelszóróm,
szeretetét elviszem,
ezt választom hivatásul,
s boldog leszek, azt hiszem!

A lelkemben lángot gyújtott,
őrzöm tüzét boldogan,
s remélem a szeretete
másokban is megfogan.
Ha e csodamag kikel majd,
kinyílik, mint egy virág,
a fényétől megszépülhet
ez az elgyötört világ.

Mi lenne, ha megpróbálnád,
s beszélgetnél Ővele?
Ha engednéd, szeretettel
töltse lelkedet tele.
Ha szeretet magot szórunk,
akkor azt is aratunk.
Mosolyától, Nap fényétől,
lesz fénylőbbé a napunk…

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
2

By

Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!

Szólok hozzátok tiszta szóval,
s beszédem rögtön értitek.
Leírom, s lelkek fagynak jéggé,
a leírt szó, mondd, mért hideg.
Kedveskedő, mikor leírom,
finom, szép szóból font kalács,
s lám ugyanaz papírra vetve,
gyakran csak bosszantó tanács!

Beszéd közben, ott él a lélek,
hangsúly, hangszín és mozdulat,
– hisz olvasod a testbeszédet –
s a szó sem gúnyos, nem mulat.
Éppen azt érted meg belőle,
amire én is gondolok.
Ám, ha leírom szóról szóra,
úgy érzed, lelket rombolok.

Mást olvasol ki a betűkből,
ítéleted adod reám.
Úgy érzed bántani akarlak,
s nem jó rád szóból szőtt ruhám.
Mást gondolsz róla, másként érzed,
egész másképpen olvasod.
Pedig a leírt gondolatban
teljes lelkemmel ott vagyok.

Mért bánt a szó, ha le van írva,
mért gondolod, hogy fájni fog.
Jó szándékom vetem papírra,
nincs benne bántó, rossz dolog.
Ha nem tetszik, ahogy beszélek,
befogom szám, csendben vagyok!
De üres lapot hiába küldök,
ha rajta nyomot nem hagyok.

Kimondva szép, leírva mégis
egészen mássá alakul.
A kérdés az, hogy melyik énem
veszed értően alapul.
Leírva nehéz értelmezni,
hogy pontosan mit is takar.
Jó lenne azt feltételezni,
hogy írója csak jót akar!

Aranyosi Ervin © 2018-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »