Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jan
10

By

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment

Tálos Péter fotója

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Láthatsz engem itt a képen.
Elrejtőznék mindenképpen,
hogy az ember meg ne lásson,
csapdát nekem nehogy ásson.
Hirtelen minden fehér lett,
csak a tollam nem fehérlett…
Kivirulok a nagy hóból,
a szép színem sok a jóból.
Eledelt alig találok,
bár keresni akad pár ok.
Nehéz nekem télen élnem,
sokáig kell vajon félnem?

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
10

By

Aranyosi Ervin: Álmodni merj!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Álmodni merj!

Légy olyan, aki élni mer,
s valóra váltja álmait!
Ha szíved szép vágy tölti el,
megkapod majd, mi ott lakik!
Ne rántson földre vélemény,
mely nélkülöz szép álmokat,
te csak hidd el, tiéd lehet
és váltsd valóra álmodat!

Ne halld meg irigyek szavát,
hit nélkül élni nem szabad!
Benned csírázik szép csodád,
tedd teremtővé önmagad!
Ne figyelj arra, ki lehúz
és azt mondja: – Azt nem lehet!
Hisz nincsenek is álmai,
hát nem tud szárnyalni veled!

Hány csodát adtak álmodók,
így fejlődött a tudomány!
Ők voltak a reményt hozók,
s a titkukat már tudom ám!
Addig-addig fogtak bele,
amíg csak végül sikerült,
s az álmok fogaskereke,
egyszer csak helyére került.

Hisz minden álom működik,
s a hit táplálja, a remény!
Amíg a szellem ügyködik,
hajtóerejét érzem én!
Általad lehet több a lét,
élhetőbb, élőbb majd a Föld,
mert vágyad leteszi eléd,
miért szellemed tündökölt!

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
9

By

Aranyosi Ervin: A medve imája

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A medve imája

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jóllakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
8

By

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

Category: Barátság, család Tags: , , , , , , , , 24 hozzászólás

A verset Skolik Ágnes novellája ihlette

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

Tudod, a nagymamák kislányként születnek.
Egy kicsit babáznak, majd nagylányok lesznek…
Aztán a szerelem talál a szívükre,
s vágynak valamire, mi a lelkük tükre.

Egy pici babára, aki értelmet ad,
aki miatt szívük többé meg nem riad!
Akit jó nevelni, akiért jó élni,
akihez boldogság szívvel hozzáérni.

Akit tanítgathat mindenféle jóra,
szép viselkedésre, szépen csengő szóra.
Ekkor még anyukák, telve szeretettel,
hitekkel, amiktől gazdagabb az ember.

Minden kisbabával anyukák születnek,
és a szeretettől lesznek jobbak, szebbek!
Igyekeznek jól és ügyesen csinálni,
a világ legjobbik anyájává válni.

Nagymamává aztán vajon mikor válnak?
Mikor nevezhetjük őket nagymamának?
Mikor gyermeküknek, gyermeke születik,
amikor a szívük unokával telik.

Képzeld, az ő szívük akkorára megnő,
nem értjük, honnan vesz ilyen nagyot egy nő?
Pedig lesz ott helye bőven unokának,
mert, ha unoka van, kiszorul a bánat!

Helyét átveszi a boldogság, imádat,
büszkeség, a csöppség iránti csodálat.
Többet akar adni, mint anyaként adott,
sokszor ezért vállal még több feladatot.

A szíve meglágyul, inkább engedékeny,
sokszor végigszalad sok régi emléken,
amikor anyaként itt-ott még hibázott,
s amikor megbánta, szeme könnyben ázott.

Most már van türelme, többet képes adni,
nem is akar csupán anyuka maradni.
Ideje is több van, nagy már a tudása,
s kell, hogy unokáját minél többször lássa!

A szeretet hajtja a szíve motorját,
játszik, sétál, ha kell szívesen süt tortát,
minden szép tudását unokának adja,
bele van égetve szíve egy darabja!

Bizony, valahányszor kisbabák születnek,
a régi anyákból, új nagymamák lesznek!
Újabb esélyt kapnak, s tán élnek is vele,
apró, tiszta lénybe szerethetnek bele!

Aranyosi Ervin © 2019-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By

Aranyosi Ervin: A gondolat teremt

Category: szonett Tags: , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A gondolat teremt

Szívünkben tél van, ordító hideg,
nincs benne hit, nem lobban benne láng!
A világot, ugyan, ki menti meg?
Kinek lesz gondja mostantól reánk?

Úgy érzed, néha elhagy Istened?
Tengernyi gondod föléd magasul.
Amit elvártál, többé nem is lehet,
nem hiszel benne most már makacsul?

Benned a kulcs, csak keresd önmagadban,
zárd be a régit, ha megviselt a múlt!
Tudnod kell azt, hogy teremtő szavad van,
vizsgáld meg hát, a lelked mit tanult!

Meríts erőt a tegnapból, s a mából,
a gondolat jövőt teremt és ápol!

Aranyosi Ervin © 2019-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By

Aranyosi Ervin: Kutyahidegben

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kutyahidegben

A házadból nem teszed ki a lábad,
a jó melegben nem gondolsz reám?
Tudod, kutyád most nem ellened lázad,
de nekem nincsen melegítő teám!
Meleg vizet önts fagyos itatómba,
rögtön lehűl és végre ihatok.
Étel is kell átfázott pocakomba,
hisz nélkülük könnyebben megfagyok.
Kérlek, szalmával béleld ki a házam,
a pléd vizes és már nem melegít!
Vigyázz reám, ne hagyd, hogy folyton fázzam,
hadd éljem túl életem teleit!

Aranyosi Ervin © 2019-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By

Aranyosi Ervin: Akár a természet

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Akár a természet

Hófehér ruhába öltöztek a fák,
mindent elfed a hólepel.
Hidegtől tisztul a didergő világ,
a természet fehérben ünnepel.

Eltűnnek mind a tegnap árnyai.
A hó most mindent jósággal eltakar.
Mit is akar lelkünknek mondani?
A Földanyánk megtisztulni akar!

Talán a lelkünk így tisztulna meg,
hótakaró fedné a régi dolgokat?
Minden fájót megmarna a hideg,
s hitünk lenne: – Lehetnénk boldogabb!

Élnénk a mában, élvezve a telet,
s hinnénk, egyszer a tavasz visszatér.
Szívünkben érne egy újabb kikelet,
mi hitet adva, jövőnkbe elkísér!

Aranyosi Ervin © 2019-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

jan
5

By

Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Festmény: Munkácsy Mihály: Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Egykor nagyok voltunk, gazdagok, erősek,
amíg összefogtak mind a magyar törzsek!
Nyögte Európa hős seregeinket,
ők együtt sem tudtak elsöpörni minket!

Kürt szavára indult és fordult seregünk,
nem volt a félelem, csak az Isten velünk!
Napokig helytálltunk a lovunk nyergében,
lovainkat váltva mentünk tiszta fényben.

Nem féltük az Istent, egyek voltunk véle,
soha nem hátrált meg, kinek hullott vére!
Mikor megindultunk a Föld velünk mozdult,
az Ég jött utánunk, s rend lett, ahol rossz dúlt!

Egyedülálló volt e nép bátorsága,
erős volt a hite és szabadság vágya!
Nem félt a haláltól, hisz az nem létezett,
csak atyjához megtért, ha mennybe érkezett!

Mosolyogva haltak, szeretettel éltek,
barátot, szerelmet, hazát nem cseréltek!
Nem lehetett őket harctéren legyőzni,
nincs más nép ki ebben le tudná előzni!

Egykor nagyok voltunk, lehetnénk-e újra?
Pendülhetne az íj, feszülhetne húrja?
Visszahozhatnánk-e a letűnt világot,
ledobva magunkról ezer éves átkot?

Bennünk él a kérdés: – Leszünk-e még nagyok?
Képesek-e együtt élni a magyarok?
Együtt és egymásért, egyként összefogva,
szeretettel élni, s halni mosolyogva!

Aranyosi Ervin © 2019-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
5

By

Aranyosi Ervin: Macska a Holdon

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Macska a Holdon

Elbújtak az egerek? Tán felszálltak a Holdra?
Azt hihették, hogy az ott fenn, egy darab sajt volna?
Na ennek a dolognak én majd utána járok,
s remélem, a Holdon elég egeret találok.
Kis lépés az emberiség szép történetében,
de nagy lépés a macskáknak, s pláne az enyémben!

Aranyosi Ervin © 2019-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
4

By

Aranyosi Ervin: Mikor nem működik

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Mikor nem működik

Ami nem működik, vagy fájdalmat okoz,
el kell hogy engedjed: – Nem oszt már, nem szoroz!
Nem tesz hozzá többé zajló életedhez,
csupán csak visszahúz, és mindent át rendez!

Vannak kapcsolatok, miktől meg kell válnod,
jobb ez, mint topogni és egyhelyben járnod!
Hiszen, ami lehúz, szárnyalni nem enged,
a múlthoz horgonyoz, nyűggé válik benned.

Ragaszkodni ahhoz, ami egykor szép volt,
– miközben feletted beborult az égbolt –
valójában saját lelked becsapása,
amely az örömök szép sírját megássa!

Csapda, ami miatt csak egy helyben topogsz,
mástól vársz változást, ki bánatot okoz!
Sajnálsz kapcsolatot, sajnálsz barátságot,
s önmagadra hozol bánatos rabságot.

Észre kell hát venned, egy ajtó bezárult,
amikor egy jó társ, vagy barát elárult,
ha rajta keresztül, s vele bánt az élet,
s mikor a változást már nem is reméled.

A szabadság felé neked kell hát lépned,
– nem kell megbántanod, nem kell elítélned –
de neked kell nyitnod kalitkád ajtaját,
lelked hadd szállhasson szebb létbe rajta át!

Vannak kapcsolatok, mik végleg kiégtek,
bennük megmaradni önáltató vétek,
hiszen, ha a lelked e helyzetben marad,
folyton csak áltatod, s nem tiszteled magad!

Vannak kapcsolatok, miből ki kell lépni,
a monoton harcot, életre cserélni!
Nehéz ez a lépés, mégis meg kell tenni,
halódó lelkedet életre szeretni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »