Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?
Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?
(dalszöveg)
Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincse köti meg kezét.
Tudatlanság süt a tekintetéből,
s megy csak egy úton, nem is tekintve szét.
Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincsét boldogan csörgeti.
Elszánt önkínzás süt tekintetéből,
s a megkínzóit boldogan élteti.
Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!
Hiába adnád kezébe a kulcsot,
eldobná úgyis, hisz reménytelen,
az élet vize kezéből kicsorgott,
csak végig sétál az egész életen.
(Szenved a lelkem, hisz szeretni vágyom,
s mindent megtennék, hogy szeressenek.
Megalkuszom mindennel, bármi áron!
Nem zavarnak már a felgyűlt gondhegyek!)
Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!
Hogy emelhetném magasra a lelked,
mikor te ott lent érzed jól magad!
Nem kéne más, csak szép utad meglelned,
de ez számodra egy ócska feladat.
Nincs iskola, amely megtanít élni,
üres tanokkal tömik agyadat.
Nem oktatnak, csak megtanítnak félni,
s kiút a létből végül nem marad.
Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!
Aranyosi Ervin © 2018-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások