Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

nov
6

By

Aranyosi Ervin: Nagyapám büszkesége

Category: festmények Tags: , , , , , , , 1 Comment

Festmény: Mándoki Halász Zsóka – Nagyapám büszkesége

Aranyosi Ervin: Nagyapám büszkesége

Itt látható, a festményen
a nagyapám büszkesége.
Nagyon kedves, nemes állat,
tarka üsző, kis tehénke.
Áthívja a szomszédot is,
kedvencét agyon dicséri.
Szemmel hizlalja a gazda,
simogatja, ahol éri.

A sarokban macska fekszik,
széna között elterülve,
mosdatja a talpát mancsát,
munkájában elmerülve.
Eresz alatt fecskék laknak,
sárból épült kicsiny házban,
röpködnek és csivitelnek,
rovarokat űző lázban.

Sok éhes száj a fészekben,
étket várva tátja csőrét.
Kalandokról álmodozik,
ahol kell majd az erőnlét.
A nagyapám pedig mesél
a szomszédnak, az üszőről,
megdicsérve annak anyját,
szól a tej-adó szülőről…

Aranyosi Ervin © 2017-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
5

By

Aranyosi Ervin: Álmokban élve…

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Álmokban élve…

Nézd az égbe nyúlva imádkozó fákat,
levegőbe markolt levéltelen ágat!
Nem siratja sorsát, szebb holnapban bízik,
él, és nem haldoklik egészen a sírig.
Sosem panaszkodik, pedig vad szél tépi,
teste földhöz ragadt, de az álma égi,
mert a lelke bízik eljövő tavaszban,
mert a lelke mélyén örökké tavasz van.
Sosem panaszkodik, inkább álmokat sző,
arról, amikor majd rügyet bont a vessző,
apró, új levélkék bizonyítják létét.
Addig őrizgeti az elmúlt nyár emlékét!

Aranyosi Ervin © 2017-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
4

By

Aranyosi Ervin: A legjobb helyen!

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A legjobb helyen!

Itt vagyok a legjobb helyen, mindig a szemed előtt,
nem fekszem a foteledbe, feneked már belenőtt.
Ám, a billentyűzet hívja, ingerli a kezedet,
hát most nem fogsz írogatni – kismacskádat kezeled!
Simogatsz és elkápráztatsz, én pedig majd élvezem,
ha itt vagyok, észre veszed, én is élek, létezem.
Csak a figyelmedre vágyom, amikor ébren vagyok,
ha elég lesz, majd én szólok, csapot-papot itt hagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
4

By

Aranyosi Ervin: Nincs halál!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Nincs halál!

Nincsen halál, nincsen halál!
Síromban senki sem talál,
csupán levetett gúnya az,
amely felett kinő a gaz,
vagy kő takarja testemet,
de az a kő el nem temet,
bár külső képem ott hagyom,
maradhat ott a kincs, vagyon,
de az mi voltam egykor én,
nem marad itt a Földtekén.

A test csak külső burkolat,
magától nem fut, nem szalad,
nem érez, sír, sosem nevet,
az élőt többé nem leled.
Bizony, a lélek él tovább,
emléket őriz, száz csodát,
amit megélnem lehetett,
bennem maradt a szeretet.
Eldobtam ócska testemet,
mert szétszakadt, mert elrepedt…

Sosincsen vége, hidd csak el!
Születünk, s majd, ha menni kell,
már másvilágban ébredünk,
s hány új élet lesz még velünk?
De tudd, hogy ez benne a szép,
az ember éli életét,
s minden új nappal gazdagabb,
kincse az új tapasztalat,
s minden remény, minden öröm,
ami átvisz a fénykörön!

Nincs elmúlás, nincs pusztulás!
Szeretet, jóság és tudás
a lelkünkben mind megmarad,
s a lélek vagy csak te magad!
A lelked a te koffered,
belepakolsz és megy veled,
s minden élettel több leszel,
s mindig, amikor jót teszel,
mert visszajut, mert visszatér,
amit adsz, azt kapsz mindazért!

Életeken viszed tovább,
játszhatsz gonoszt és ostobát,
de jól vigyázz, visszakapod,
jobban jársz ha a jót adod.
Használd inkább a szívedet,
s szeress mindenkit, kit lehet.
Érzéseid vezessenek,
s engedd, hogy még szeressenek!
Mert minden jó visszatalál,
mert nincs halál, nincsen halál!

Aranyosi Ervin © 2017-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Miért lettél?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Miért lettél?

Ha te olyan munkát végzel,
mihez csepp kedvet sem érzel,
amitől nem lehetsz boldog,
s csak a pénzért végzed dolgod,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Ha nincs célod, ha nincs álmod,
mit rád mérnek, azt csinálod,
úgy dolgozol, mint egy robot,
hurcolsz egy stafétabotot,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Ha a mások dolgát végzed,
s várod, mikor jön a végzet,
mást okolsz, vagy épp a sorsot,
mások rossz cipőjét hordod,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Ha félsz eljövő haláltól,
nem is élsz te igazából,
csupán csak a halált féled,
a félelem létét éled,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Mert, ha tudnád, lelked szabad,
s életet teremt a szavad,
vagy halált, ha úgy használod,
s munkaerőd pénzre váltod,
csak azért mert eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Jó hírem van, sosem késő,
ha köved van, akad véső,
csupán vágy kell, s a képzelet,
ami csodát tehet veled!
Ne azt lásd, hogy eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Álmodj nagyot és merészet,
váltsd valóra az egészet!
Teremts mindennap csodákat,
s légy víg, kerüljön a bánat,
találd meg, hogy miért lettél,
mikor ide leszülettél!

Tárd ki lelked, keresd célod,
mert a lelked azért él ott,
hova leszületett élni,
hogy ne kelljen többé félni,
csak meglelni miért lettél,
mikor ide leszülettél!

Ha majd szeretet vezérel,
Isten segít két kezével,
a céljaid megtalálod,
többé nem várod halálod,
hiszen tudod, miért lettél,
mikor ide leszülettél!

Aranyosi Ervin © 2017-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Kutyahála

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kutyahála

Összeteszem két kezemet,
hogy milyen gazdám van!
Hálás az én kicsi szívem,
így él boldogságban!

Szeretget és elkényeztet,
velem gyakran játszik,
én vagyok a kicsi kincse,
a szemében látszik!

Csóválom hát a farkamat,
hálám kifejezve,
nincs is talán a világon
kutya így szeretve.

Kicsi szívem érte dobog,
szeretetem árad,
boldog vagyok, hogy itt élek
kicsi gazdám nálad!

Aranyosi Ervin © 2017-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
2

By

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Azt mondod: – Nincs többé! – Jaj, mennyire tévedsz!
Azért mert nem látod, arcához nem érhetsz?
Fizikai teste eltűnt a világból,
de nem szűnt meg lelke, más síkon él, s máshol.
Örökké létezik, gyakran álmodsz róla,
a világmindenség egyik vándorlója.
Pont oda tért vissza, ahonnan te jöttél,
mikor egy életre szerződést kötöttél.

Mikor leszületünk, mindent elfelejtünk:
– Honnan, miért jöttünk, mit akar a lelkünk,
mit kell megtanulnunk, s átadnunk egymásnak?
Mikor leszületünk, lelkünkre már várnak!
Leszületünk, aztán megtanulunk félni,
s olyanok akarnak tanítani élni,
kik maguk sem tudják, miről szól az élet,
s egész életükben a haláltól félnek!

Pedig nincsen halál, mert örök a lelkünk,
csak anyagba lépünk, és szóval teremtünk.
Csak a tapasztalás a létnek a célja,
építőeleme, mint házaknak a tégla.
Építeni jöttünk tapasztalat-házat,
nehéz a tananyag és a lelkünk lázad.
Gyermekként nem tudást, csak hitrendszert kapunk,
s szívünk kontrollálja az aggályos agyunk.

Annyi jó van bennünk, amit el kell nyomnunk,
s akadnak olyanok, mit nem vesz be a gyomrunk.
Lelkünkben bántanak, konfliktusok érnek,
így lesznek bántásból ronda betegségek.
Szennyezzük a Földet, mérgezzük magunkat,
majd rettegve várjuk szörnyű halálunkat,
s közben elfogadjuk, amit bebeszélnek:
– Így kell ennek lenni, erről szól az élet!

De hát ez nem igaz, nem ez a valóság!
Mert, ha egyszer látnánk, győzhetne a jóság,
ha a szeretetünk végre dominálna,
ez a világ bizony, mennyországgá válna!
Talán nem is kéne akkor jönni-menni,
elég lenne lenni, s mindenkit szeretni!
Végre minden lélek megnyugvást találna,
és senki se hinne többé a halálban!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
2

By

Aranyosi Ervin: Hoztam neked kávét

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hoztam neked kávét

Hoztam egy kis kávét,
ébredezned kéne!
Egy kis simogatást
kérek csak cserébe!
Egy kevés játékot,
egy kis vidámságot,
és a tányéromba
finom macska tápot!
Ébredezned kéne,
idd hát meg a kávéd,
s teljesítsd a vágyam,
mit a cicád rádmért!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
1

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!

Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.

Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.

Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.

Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

Aranyosi Ervin © 2017-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
1

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra

Felidézek egy jó barátot,
megemlékezem róla én.
Ameddig élt örült, ha látott,
végigkísért a Földtekén.
Néha olyan jókat beszéltünk,
néha úgy láttam nevetett.
Amíg élt, egy csodában éltünk,
ma is látom a szemeket,
melyekből figyelem sugárzott,
szeretet, néma áhítat,
szívemre mindig úgy vigyázott,
s megbecsülte a másikat.
Huncut volt, mint egy apró gyermek,
okos volt és volt humora,
jó pár voltunk, kik egymásra leltek,
s közös volt emlékeink sora.
Az emberlét, az sajnos hosszabb,
az övé volt a rövidebb!
S a hiányt élve – sajnos rosszabb –
megélni, hogy a szív hideg.
De álmaimban újra látlak,
és boldogan együtt vagyunk,
és üzenjük a nagyvilágnak:
– Egymásnak meg sosem halunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »