Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Békítés

Aranyosi Ervin: Békítés

Muszáj folyton veszekedni?
Nem erről szól az élet!
Jobb lenne a lelketeknek,
ha inkább szeretnétek!
Figyelnétek egymásra,
a szívetek szavára!
Higgyétek el, csodás lenne,
javatokra válna!
Szerethető lények vagytok,
ezt vegyétek észre!
Hallgassatok szívetekre,
ne a hűvös észre!

Aranyosi Ervin © 2021-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj, kérlek!


Aranyosi Ervin: Ébredj, kérlek!

Ébredj,
kérlek,
hadd nyissam fel szemed!
Ébredj,
s értsd meg,
így tovább nem mehet!
Mert az ember a mélyben,
térden csúszva jár,
egy időtlen térben
megváltóra vár!

Halld hát
és lásd,
létednek súlya van.
Ha csak vársz,
az idő,
és a lét elrohan!
Fel kell, hogy ébredj,
meglelned önmagad!
A világ tükör,
s a megváltó te vagy!

Refrén:
Álmodj egy új világot,
szebbet, teljeset!
Álmodj egy jobb jövőt,
mely boldogabb lehet!
Álmodj csak emberit,
mely élni megtanít,
hagyd hátra terheid,
a múltnak árnyait!

Ébredj,
végre,
és lásd az új csodád!
Tőled
lehet több
és szebb ez a világ!
Csak tedd, mit a szíved
diktál neked,
emeld fel nemzeted,
és a léted szebb lehet!

Refrén:
Álmodj egy új világot,
szebbet, teljeset!
Álmodj egy jobb jövőt,
mely boldogabb lehet!
Álmodj csak emberit,
mely élni is tanít,
hagyd hátra terheid,
a múltnak árnyait!

Aranyosi Ervin © 2021-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet képes…


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet képes…

Álmodj,
álmodj,
álmodj szebb világot!
Látod,
látod?
A régi csont lerágott!

Ámulj,
bámulj,
egy szebb jövőbe ájulj!
A máló
háló,
hagyja, hogy alá hullj!

Refrén:
Csak a szeretet képes a Naphoz felemelni,
csak a más szívében, tudsz örömre lelni!
Csak a szeretet tud boldogságot adni,
akarj hát szeretni, jó úton haladni!
Figyeld hát a szíved, öleld át világod,
járd a helyes utat, légy Istentől áldott!
Nyújtsd a kezed másnak, minél szebben éljünk,
ez ad erőt, hitet, hogy holnapot reméljünk!

Élvezd,
s érezd,
a szíved kedvessé tesz!
Éld meg,
tényleg,
s érj mások szívéhez!

Lásd csak,
másnak,
életed csodásnak,
hidd el,
itt kell,
adnod hited másnak!

Refrén:
Csak a szeretet képes a Naphoz felemelni,
csak a más szívében, tudsz örömre lelni!
Csak a szeretet tud boldogságot adni,
akarj hát szeretni, jó úton haladni!
Figyeld hát a szíved, öleld át világod,
járd a helyes utat, légy Istentől áldott!
Nyújtsd a kezed másnak, minél szebben éljünk,
ez ad erőt, hitet, hogy holnapot reméljünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes


Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes

Tudod, nem haldokolni jöttünk,
csupán egy szerződést kötöttünk,
hogy jobbá tesszük a világot,
legyen a Föld mitőlünk áldott!

Vannak, kik játékszernek tartják,
s kincseit sajátként uralják,
s a mások kínját élvezik
és mi nem értjük, miért teszik!

Hiszen élhetnénk jobban, szebben,
egymást becsülve, szeretetben,
és mégis jutna minden bőven,
egy élhetővé tett jövőben!

Nem lenne úr, nem lenne szolga
mindenki tudná mi a dolga,
s hagynánk a drága Földet élni,
s nem kéne senkinek sem félni.

Kiélvezhetnénk minden percet,
s együtt örülne felnőtt, s gyermek,
megélve végre önvalóját,
hogy leszületve, bizony jól járt!

Egy nagy családdá kéne válnunk,
s nem félni, nem lévő halálunk,
hanem örülnünk földi létnek,
mert szeretnénk és szeretnének.

Nem jutna több, pár óra munka,
annyi várna mindannyiunkra,
s a többi időt kihasználva,
az ember Isten fiává válna!

Csak játszanánk az életet,
akár egy önfeledt gyerek,
ébresztenénk alkotó vágyunk,
fejleszthetnénk közös tudásunk!

Egymással és egymásért élnénk
és boldog perceket cserélnénk!
A gazdag sosem unatkozna!
A közös lét örömöt hozna!

Csak azt kéne tudni nagyon,
nem boldogít a nagy vagyon!
Uralni mást az beteges,
nem boldog az ki pénzt keres!

Helyette másra kéne lelni,
és nem másoknak megfelelni,
hanem szép álmaink megélni,
a fájdalmat, szépre cserélni!

Egymás kedvében járni folyton,
boldog legyen, hogy mosolyogjon,
az életét csak jobbá téve,
öröm gyúlhasson a szívébe’!

Le kéne tenni minden fegyvert,
mivel a gonosz minket megvert,
s nem versengeni kétes célért,
tenni kéne az emberiségért!

Mit szólsz hozzá? Én élni hívlak,
közös célt látni megtanítlak!
Minden megvan a boldog léthez,
ha az ember szeretni képes!

Aranyosi Ervin © 2021-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szárnyalni hívlak!


Aranyosi Ervin: Szárnyalni hívlak!

Gyere, ne szomorkodj,
én szárnyalni hívlak!
Nem lehetsz rosszkedvű,
míg virágok nyílnak!
Gyere, szállj az égre,
emelkedjen kedved!
Megmutatom hogy kell,
a Nappal nevetned!
A szomorúságod
mélybe húz, leláncol,
nem tudsz elszakadni
a zűrös világtól!
Ám, ha fennen szárnyalsz,
el kezdesz majd látni,
fentről sokkal könnyebb
az életet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2021-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt


Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt

Hiszem, a szeretet az egyetlen esélyünk,
hogy a helyes útra mind-mind visszatérjünk!
Ne szolgáljunk tovább egy gyarló világot,
mely csak hatalomra, s gazdagságra vágyott!

Csak egy igaz út van, fel kellene fogni!
Nem kellene félni, vacogva nyafogni,
csupán megérteni, miről szól az élet?
Rendbe kéne hozni végre az egészet!

Ne hagyd, hogy elvegyék az örömöt tőled,
elrabolják széppel megtöltött idődet!
Ne akard holnapod könnyen veszni hagyni,
akarj ember lenni, e korban haladni!

Ne hagyd, hogy elvegyék gyönyörű hazádat,
áldott honfi lelkünk ez ellen ma lázad!
Gyönyörű hazánkra más népnek fáj foga,
ha lemondunk róla, neki lesz rá joga!

Ne hagyd, hogy otthonod börtönöddé váljon,
önkényes hatalom világtól elzárjon,
néped szétszakítva, hazug törvényt ülve,
őseink igazát pénzért megkerülve!

Ne hagyd el magadat, mert elhagy az Isten,
tehetetlen népen, nem jön, hogy segítsen!
legyél talpig magyar, teremts új világot,
mely az igazságtól és békétől áldott!

Hiszem, a jövőnknek szeretet az útja,
s hiszem, túl él mindent, aki megtanulja!
A haláltól félünk, ez az akadályunk,
hogy az Istenünkkel újra eggyé váljunk!

A szeretet maga a jóságos Isten,
s amíg nem lelünk rá, hogy rajtunk segítsen,
addig csak vergődünk üszkös hazugságban,
s nem találjuk lelkünk a bűzös mocsárban.

Szeretni kellene újból megtanulni,
lélekszárnyon szállni, nem csak mélybe hullni!
Hiszem, hogy egymáshoz az igaz szó vezet,
s nem érhet semmi baj, hogyha szívünk szeret!

Eggyé kéne gyúrnunk újra nemzetünket,
s bár ez a feladat túl nehéznek tűnhet,
de valahol mégis bele kéne vágni,
nem hagyva lelkünkön csúf férgeket rágni!

Szeretet ad esélyt csak a holnapunkhoz,
vissza kell hát térnünk régi önmagunkhoz!
Egymást megbecsülve, egy nemzetté válva,
Isten szép országát méltón megcsodálva!

Mert a szeretetnél nagyobb áldás nincsen,
amikor lelkünkben ott él a jó Isten!
Lelkünkön keresztül nézünk mind egymásra,
így lehet reményünk a feltámadásra!

Aranyosi Ervin © 2021-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csapongás


Aranyosi Ervin: Csapongás

Csapongok én, ha célom nincsen.
S bár ott van a kezem a kilincsen,
jövőm ajtaja zárva marad,
s a világ mellettem elszalad.

Kéne egy cél, hogy hajtson vágyam,
hogy miért jöttem, megtaláljam!
Megleljem okát életemnek,
hiszen a lelkek célt keresnek.

Nem jöttem én sem üres kézzel,
felruháztak a hűvös ésszel,
ám közben mégis azt hiszem,
a választ rejti még szívem.

Tudom, hogy szívvel kell keresnem,
s fontos erősnek, igaznak lennem!
Átlátni minden hazugságon,
ami mérgezi még a világom.

Hiszek és látok, érzek, értek,
de amíg más az államérdek,
amíg félnek az emberek,
utat mutatni nem lehet!

Hogyan lehetnék fény a sötétben?
Nem jön sugallat, vagy én nem értem?
Hogy kéne szemeket felnyitnom,
mutatva: – Én a jót tanítom!

Keresem így hát, annak módját,
elmondjam, mit lát, aki jól lát!
Megmutassam az igazságot,
mert félrevezették ezt a világot!

Sötétség börtönében élünk,
alantasok mocskától félünk,
saját szemünknek sem hiszünk,
félelmektől fagyott szívünk.

Csak csendben várunk a csodára,
s közben épül a gonosz vára,
mi meg csak várunk, nem teszünk,
amíg a rabjaik leszünk.

Aranyosi Ervin © 2021-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk


Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Jövünk, megyünk.
Hát ez az élet!
A régit új korra cseréled.
Újat tanulsz,
vagy tanítasz másnak,
s nem adsz hitelt az elmúlásnak!
Mindig apró lélekként kezded,
s amit hozol, mind elfelejted,
mert azt lelkedben kicserélik,
akik hiszik, a létet élik.
Pedig ők csupán csak haldokolnak,
s nekik halált hoz csak a holnap,
s nem értik meg, ha te nem félnél,
hát magáért a létért élnél.

Jövünk, megyünk,
mert ez a dolgunk,
de másképp kéne boldogulnunk,
és egymást is boldoggá téve,
megmártóznánk a lét vizében.
De sosem tanulunk meg élni!
Nincsen halál, hát nem kell félni!
Csak levetjük lélekruhánkat,
de majd a létbe visszavárnak,
hogy szebbé tegyük a világot,
hogy álmodjunk egy boldog álmot,
hogy jók legyünk, s csináljuk végig!
Hogy tanítsunk, míg meg nem értik!

Jövünk, megyünk,
sokadszor, s újra…
Amíg a lelkünk megtanulja,
amit csak odaát tudunk.
Hová vezet hát szép utunk?
Leszületni, mégis kihívás,
másképpen élni, nem pont úgy, mint más!
Nehéz korban is jóvá válni,
s a nagy küldetést végig csinálni!
Véghez vinni és hinni benne,
hogy a világ, tán még szebb lenne,
ha megértenénk, miért is lettünk,
ha igazolna számos tettünk!

Jövünk, megyünk,
s nem számít semmi!
Itt kell nekünk boldoggá lenni!
Boldoggá válni és szeretni,
s nem önmagunkat eltemetni!
Tenni azért, hogy más is értse,
hogy létünk más lelkét ne sértse!
Ám magunktól kell felismernünk,
miért is bújt egy testbe lelkünk?
Mi célból születtünk e Földre?
Mi dolgot terveztünk e körre?
S mikor a lét célját megértjük,
végre saját sorsunkat éljük!

Aranyosi Ervin © 2021-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad mesélt a csend


Aranyosi Ervin: Rólad mesélt a csend

Rólad mesélt nekem a csend,
megfejtettem, mit is jelent.
Álmokra épült holnapot,
megértsem, hogy miért vagyok,
miért mesélt rólad a csend?

Együtt kell mennünk már tovább,
álmodva ébredő csodát,
jobbá tenni a holnapot,
amelyben melletted vagyok,
s meglelni szívünk otthonát!

Refrén:
Egy út vezet csak a boldogság felé,
hiszem, a szívünk rátalál!
Jöjj hát velem, te kísérj el elé,
induljunk késlekedni kár!
Egy út vezet és szükségem van rád,
mellettem légy, veled legyek!
Álmodj velem, legyen szebb tőlünk a világ,
hogy boldog légy, azon leszek!

Rólad mesélt nekem a dal,
tudom már lelkem mit akar!
Hogy újra itt legyek veled,
hogy megfejthessem csendedet,
hiszen a csend terólad vall!

Refrén:
Egy út vezet csak a boldogság felé,
hiszem, a szívünk rátalál!
Jöjj hát velem, te kísérj el elé,
induljunk késlekedni kár!
Egy út vezet és szükségem van rád,
mellettem légy, veled legyek!
álmodj velem, legyen szebb tőlünk a világ,
hogy boldog légy, azon leszek!
Aranyosi Ervin © 2021-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bánya oly mély


Aranyosi Ervin: A bánya oly mély
(bányászdal)

A bánya oly mély és az égbolt oly magas,
A szívem az lángol, karom erős, mint a vas.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Ott lenn van a bánya, fent Istennel a Nap!
Tőle kaptam erőm, s míg szén van, megmarad!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Lenn a mélyben, a szén sötétje vár reánk,
de jó a kedvünk, hisz körül vesznek cimborák.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

A bánya oly mély, és az arcunk szénporos,
ha hazatérünk, az asszonyunk tisztára mos!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Aranyosi Ervin © 2021-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva