Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

A város mellett, az út szélén
egy öreg bölcs üldögélt,
Itt született e városban,
azóta itt éldegélt.
Városába igyekezvén,
arra járt egy idegen,
a bölcset megszólította,
s érdeklődött ridegen.
Milyen népek laknak erre,
milyenek itt az emberek?
Az öreg csak felnézett rá,
s lassan visszakérdezett.
Mondd, te vajon honnan jöttél,
hol élted az életed?
Ahol laktál, hogy érezted
milyenek az emberek?
– Csupa csaló, önző, lusta,
Igaztalan és hazug.
Ezért hagytam magam mögött,
s ide hozott ez az út.
Hát azt bizony nem jól tetted,
elhagytad az otthonod.
Otthagytad a szülőfölded,
de itt is csak azt kapod.
Az emberek oly galádok
erre felé, mint felétek,
rossz célpontot választottál,
rosszból van itt temérdek.
Csupa csalót fogsz találni,
önzőt, lustát, hazugot!
– Azt sem tudod, hogy mit mondok?
Igazat, vagy hazudok.
És a vándor mordult egyet,
sarkon fordult, s távozott:
– Úgy látszik mindegyik város,
s minden ember átkozott.

Alig telt el egy fél óra
s jött egy másik utazó,
Illendően köszöntötte
úgy, ahogyan az való.
Kíváncsi volt Ő is arra,
amit meg is kérdezett:
– Aztán mondja, erre felé,
milyenek az emberek?
A bölcs kicsit gondolkodott…
– Hát milyenek nálatok?
Ha te előbb elmeséled,
megjönnek a válaszok.
Lám, a vándor büszkén mondta,
– Hol máig éltem életem,
csupa igaz emberrel volt,
eddig dolgom énnekem.
Mindenkinek segítenek,
mindenkihez kedvesek,
nagyszerű mind, egytől egyig
igazak és rendesek.
Vajon itt a városodban,
milyen az ember és a nép,
kérdezte az, a bölcs öregtől,
– elmeséled, ha várok még?
– Szerencséd van, városunkban
csupa kedves ember él.
Szólt az öreg – s a helyiekről
minden szépet elmesélt.
Ugyanazt fogod találni
nálunk, amit nálatok.
Békésen élnek a népek,
mesébe illő állapot.
Vándort mindez megnyugtatta,
s fütyörészve ment tovább.
Csodásnak látta a világot,
nem úgy, mint az ostobák…

Egy helybéli ifjú ember,
– a bölcset ismerte rég, –
meghallgatva a két beszédet,
szidta a bölcset ezért.
– Hát öreg, csalódtam benned,
ily kétszínű hogyan lehetsz?
Sosem hittem volna rólad,
hogy bárkit így félrevezetsz!
– Bizony tévedsz ifjú barátom!
válaszolta a jó öreg.
A világ szívünkben tükröződik,
mindenki másképp éli meg.
Kinek a szíve túl gyanakvó,
nem láthat jót, helyén valót,
nem fog találni kedves embert,
csakis galádot és csalót.
Ám, ki szívét szeretettel,
és jósággal tölti fel,
járhat bárhol a világon,
olyan emberekre lel.
Gondold meg kedves barátom,
téged kik vesznek körül?
Szívedben, ha jó a válasz,
örömöt kaphatsz örökül…

Aranyosi Ervin © 2011-04-13.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva