Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés


Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés

Ébresztgetjük az alvókat,
s nem tudjuk, hogy lehet-e?
Az ébredő úgy érzi, hogy
ő itt csak egy remete.
El van zárva a világtól,
s ő lát itt csak egyedül,
a többiek megvakultak,
szemükre hályog került.

Mi okozza a vakságot,
politika, média?
Az embernek, történelmét,
újra kéne írnia?
Bizony, nem fáj még eléggé,
hogy hazuggá vált a lét,
a kényelem csak a fontos,
amit letesznek eléd.

Van még néhány ébresztgető,
aki talán szólni mer,
aki bátran, vészharangot
másokért még félrever.
Mutatja az igazságot,
felnyitogat szemeket:
– Megmentheti a világot,
a valódi szeretet!

Annyi ember él a Földön,
élhetnénk mind boldogan,
jólétet is teremthetne
ez az emberi folyam.
Oly kevesen uralkodnak,
milliárdnyi nép felett,
felébrednünk rémálmunkból,
higgyétek el, még lehet!

Élünk bús rabszolgaságban,
s aki ural, az henyél,
végrehajtjuk, amit ránk mér,
s megfizetünk mindenért.
A világ minket szolgálna,
ha győz a népakarat,
lebonthatnánk, a mikörénk
épült börtön falakat.

Vajon, tényleg bábuk lennénk,
ezért játszhatnak velünk?
Elhitették, hogy ők írták
előre meg életünk.
Övék minden, a mi jussunk,
egyedül a félelem,
s ezért bukdácsolunk végig,
keresztül az életen?

A hatalomnak hívői
hazug istent szolgálnak,
elhiszik még, a sikerrel,
a sok pénzzel jól járnak.
Minden alvó, csupán csak
egy kihalóban lévő faj,
s eltűnik a föld színéről,
mint ajakról a sóhaj.

Vajon a felébredettek,
tudással, mit kezdenek,
s mit kell tenni, hogy
a népek lassan ébredezzenek?
Megéri-e a küzdelem,
két tűz közé szorítva,
elmúlhat-e a rémálom,
biliből kiborítva?

Érdemes-e ébreszteni,
(hogy hülyének nézzenek)
olyanokat, kik elhiszik,
hogy a júdáspénz remek?
Félelemből kiszolgálják,
a hatalmon lévőket,
munkájukkal sakkban tartva
félelemben élőket.

Az élet minden területét
uralja a hatalom,
sose kérdezte meg tőlem,
akarom, nem akarom?
Ők hozzák a törvényeket,
melyek látszólagosak,
keveseket támogatnak,
s eltaposnak másokat!

Aranyosi Ervin © 2024-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kivetülés


Aranyosi Ervin: Kivetülés

Igaz szót keresek
a hétköznapokban,
sok helyre belesek,
hátha éppen ott van!
Unom már a felszínt,
a sok hazugságot,
méregtől csöpögő,
elnyomott világot.

Jó lenne már végre,
jóízűt szeretni,
a fájdalmas létnek
világát temetni,
és magunkhoz térve,
ráébredni végre,
nem kell várni többé,
külső segítségre!

Hisz, ami belül van,
szebbíthet világot,
csak ki kell vetítsük
a dédelgetett álmot!
Egymásnak mutatni
a jót és a szépet!
Megtanítani, hogy
miről szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kezet nyújtva


Aranyosi Ervin: Kezet nyújtva

Kezemet nyújtottam,
s te is a tiédet,
bárcsak erről szólna
ez a földi élet!
Egymást megsegítve,
értőn támogatva,
az akadályokat
magunk mögött hagyva.

Amit már elhagytunk,
nem nyomhatja lelkünk,
végre teret nyertünk,
jöjj hát, ünnepeljünk!
Majd nyújtsuk kezünket,
segítően másnak,
kell a jóakarat,
a lézengő világnak!

Aranyosi Ervin © 2024-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bányászsors


Aranyosi Ervin: Bányászsors

Bányában telik fél életünk,
és nem félhetünk,
tudjuk Isten velünk.
Egymáson tartjuk folyton szemünk,
Bányászként ez a sors jut nekünk.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Bányában telik fél életem,
de ott van nekem,
az én kedvesem,
műszak végén az órát lesem,
újra öleljem és velem legyen!

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

A bányában csak a dolgom teszem,
és nem jár eszem,
a vészhelyzeten.
Sok társam, ma már nincsen velem,
bányászként vajon mi jut nekem?.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

Aranyosi Ervin © 2024-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam


Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
élhettünk együtt
egy boldog világban.
Élhettünk együtt,
egymásért, jobban,
nem hazugságban,
nem is titokban.

Szép álmot láttam,
már felébredtem,
utamat tőle,
más felé vettem!
Mutatnám néked,
merre az élet,
ha te is ébredsz,
rávisz majd téged!

Utat mutatnék,
jó helyre vinne,
aki bejárná,
az életben hinne,
szeretet adná
az alapot hozzá,
lélekben tán te is
jobbá változnál.

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
szeretném élni,
valóra váltan!
Boldoggá válva,
boldoggá tenni,
szeretve élni,
és szeretve lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ez a dal egy kicsit rólad szól


Aranyosi Ervin: Ez a dal egy kicsit rólad szól

Hittem, hogy rólam szól az élet,
és hittem, majd szíved válaszol,
véled, majd boldogabban élek,
mert ez a dal egy kicsit rólad szól,
mert ez a dal egy kicsit rólad szól!

Hittem, hogy teljesülhet álmom,
és élünk majd kéz a kézben, jól!
Hogy célom, melletted megtalálom,
mert minden dal egy kicsit rólad szól,
mert a világ egy kicsit rólad szól!

Refrén:
Én úgy szeretném,
ha álmod szebbé tehetném.
hát légy a párom,
epekedve várom!

Én úgy szeretném,
ha álmod szebbé tehetném.
gyere légy a párom,
ezen a világon!

Látom, hogy rólunk szól az élet,
és érzem, hogy szíved válaszol!
Mert tőled én boldogabban élek,
és ez a dal már mindig rólunk szól,
mert ez a dal már mindig rólunk szól!

Aranyosi Ervin © 2024-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökké élni!


Aranyosi Ervin: Örökké élni!

Örökké akarok élni!
Lám, lám, eddig sikerült!
Legtöbb részlet életemben
már a helyére került!
Nem terhel a múltam súlya,
nem bánt már a tegnapom,
a jövőtől nincs mit félnem,
ami jár, azt megkapom!
Nyugalom van a lelkemben,
a szívemben szeretet,
s mint tortából, mindenkinek
adok egy szép szeletet.
Ebben pedig az a csoda,
hogy tortám sosem fogy el,
olykor viszont is szeretnek,
s az gazdagít, felemel!

Örököltem egy világot,
ami mesés, gyönyörű,
s ha a szívemen át látom.
megszépíti a derű!
Én is tanítok szeretni,
verseken át, másokat,
olyat is, akinek ma még,
elnyűtt szíve fáj sokat!
Gyógyítsuk meg a világot,
szeretettel, menni fog!
De kell hozzá a segítség,
ennyi szívvel nem bírok!

Ne spórolj a mosolyoddal,
ha adod is, nem fogy el!
Jobbá teheted világod,
én hiszem, csak ennyi kell!
Adj esélyt az öröklétnek,
mindig szeretve legyünk,
s nem kell sosem költözködnünk,
hogy végre Mennyben legyünk!
Eljöhet a MI országunk,
mennyben és a Földön is,
ha mind szeretetté válunk,
kinyílik a börtön is!

Akarjunk örökké élni,
ha akarjuk, menni fog!
Földi angyalokká válni,
elérhető, nem titok!
Ez az egy tehet boldoggá,
teljessé egy életet,
ha a legfőbb energiánk
az éltető szeretet!
Nincsen szükség prófétákra,
a képlet is egyszerű,
a szeretet pirulája
sosem lehet keserű!
Osztogasd hát kedvességed,
legyen jobb a lét veled,
szeretettel hadd kívánjak
békés, örök életet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke

Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke

A Napból jöttem,
így születtem én,
a Földre szálltam,
s átölelt a fény.
Egy útra leltem,
szívem rejtekén,
kell hogy érts, láss,
hát nézz belém!

Rájöttem,
hogy egy ösvény vezet,
hogy végigjárni
egyként, nem lehet!
Szép a lét,
ha szívünk jól szeret,
ezt kell értsék
meg az emberek!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj énvelem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!

A Napból jöttünk,
mind egyek vagyunk,
az életünknek
értelmet adunk.
Egymás szívében
nyomot hagyunk,
fényből jöttünk,
meg sosem halunk!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj énvelem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!
Járd be utam énvelem!

Aranyosi Ervin © 2024-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva