szeretet | Aranyosi Ervin versei

febr
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy jó csere!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, barát, Egy jó csere!, jóság, kedvesség, kincs, szeretet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Egy jó csere!

Nem vagyok én túl szép,
gazdagságom sincsen.
Nem is veszekednék
semmiféle kincsen.
Ám adnék valamit,
tiéd lesz ha kéred,
ha a kedvességem,
jóságra cseréled…
Szeretetem adom,
add hát a tiédet!
A szívembe zárlak,
mint barátot, téged!

Aranyosi Ervin © 2022.02.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A tükröd csal

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: A tükröd csal, álmaid, Aranyosi Ervin, belsőd, élő, kérdések, lelked, Önmagad, szeretet, titkol, vers, világod 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A tükröd csal

A tükröd csal? Azt hiszed, elvarázsol?
Másnak mutat, mint amilyen te vagy?
De az vagy-e, milyennek kintről látszol?
Vagy máshol kell keresned önmagad?
A tükörben sosem látszik a lelked.
A tükrön át nem is láthatsz bele!
Magadban kell a válaszokra lelned,
ott vár reád éned titkolt fele!

A tükröd csal, csak ruhádat mutatja,
ami titkolja mindazt, ami vagy,
a lényeget elfedi, eltakarja,
s benned kétséget, kérdéseket hagy.
A szemed az, amely lelkednek tükre,
azon keresztül a lelkedbe látsz,
ha jól figyelsz, hát benne elmerülve,
sok kérdésre igaz választ találsz.

A tükröd csal, csak külsődet mutatja,
lélekruhád, mely bármilyen lehet,
a belsőd szép, ha a szeretet lakja,
s a világ akkor gazdagabb veled.
Meg kell ismerned belső szép világod,
megtudni azt, ami benned lakik,
locsolgatni a szeretet-virágod,
váltsd valóra ott élő álmaid!

Ha megérted, a külső nem oly fontos,
a lélek az, mely örök, s végtelen,
közelebb jutsz, a bent ragyogó Naphoz,
s nem lehetsz már többé igénytelen!
A változás mindig belülről indul,
s nyomában majd változik a világ.
Megértheted, hogy mi van tükrein túl,
s hogyan is kell valóban nézni rád!

Aranyosi Ervin © 2022.02.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mókás mókus

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, állatok, Aranyosi Ervin, bántani, bátor, csoda, erő, Mókás mókus, mosoly, növények, szeretet, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mókás mókus

Nézd a mókust, milyen mókás,
ideült a fejemre!
Mosolyt csalt az arcocskámra,
szájamra és szememre.
Ő már tudja, nem kell félni,
– én nem fogom bántani!
Nem tudnék a növényeknek,
s állatoknak ártani!
Nézd a mókust milyen bátor!
Vagy csak tudhat valamit?
Tudja, hogy az én szívemben
csupa szeretet lakik!
Attól bizony nem kell félni,
mert az éltető erő!
Nem csoda hát, hogy a mókus,
ilyen bátran jött elő!

Aranyosi Ervin © 2022.02.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretetmorzsa

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ennivaló, Kutyus, Morzsa, szeretet, Szeretetmorzsa, szívem, táncol, ugrál, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretetmorzsa

Ránéztem és rögtön tudtam,
hogy mi lesz a sorsa,
ez a kutyus ennivaló,
kis szeretetmorzsa!
Valójában nem is pici
a szeretet benne,
kitöltené a szívemet,
ha az enyém lenne.
El is neveztem Morzsának,
s hallgat a nevére,
jobbra-balra mozog farka,
táncol a zenére!
Mikor meglát körbe ugrál,
szeretetem kéri,
sajátját mind nekem adta,
s úgy hiszi, megéri!

Aranyosi Ervin © 2022.02.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A döntés a tiéd!, álom, Aranyosi Ervin, Atyád, ébredj, Füld, jövő, kétség, lát, mennyország, pénz, szeretet, tisztán, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!

Itt van a mennyország,
s a pokol is itt van,
s minden, mit elképzelsz
élő álmaidban!
Hiteddel teremtesz,
gondolattal alkotsz,
világod olyan lesz,
milyen képet rajzolsz!

A döntés a tiéd,
jót akarsz, vagy rosszat
amire koncentrálsz,
az él majd naphosszat.
Jobban teszed tehát,
ha jóra hangolódsz,
s nem lesz úrrá rajtad,
rossz akaró gonosz!

Lehet a világunk,
gyönyörűen fénylő,
ha szeretetet adsz,
annak, ami élő!
Félelem, aggódás
leterel az útról:
– Nem vagyunk képesek
tenni önmagunktól!

Különleges lény vagy,
csak még nem tudsz róla,
ha már tisztán látnál,
szép lelked dalolna.
Ám gyermekkorodban
vakságra ítéltek,
mert tisztaságodtól,
mint a tűztől féltek!

Elvették, mit hoztál
mikor leszülettél,
pórázra kötözött
kis rabszolga lettél,
s olyanok uralnak,
kik gyengébbek nálad,
elvették jövődet,
ellopták hazádat!

Sosem tanították meg,
hogy hogy kell élni!
Egyre oktattak csak,
rettegni és félni!
Aranyborjút tettek
eléd, azt imádjad!
Amit parancsolnak,
folyton azt csináljad!

Egyéniségedet
ellopták, elvették,
a kétség magjait
benned elvetették,
ezért nem ismered
teremtő erődet,
ezért nem tudhatod,
hogy rettegnek tőled!

Félnek, hogy felébredsz,
s rájössz ki is vagy te?
A jó Istennek vagy
teremtett szülötte!
Atyád pedig mindent
tereád ruházott,
csak még nem ismered
fel az igazságot!

Isten-ember vagy te,
bűntelen, s nem gyarló,
csupán a hazug szó
ami fékentartó!
A pokol sötétjét
járod itt a Földön,
csak vakon bolyongva,
csak idődet töltőn.

Ameddig nem tudod,
ki vagy, s miért lettél,
amíg egy világot
jobbá nem szerettél,
sehogy sem találod
meg a mennyországod,
addig megvezetett
kanosszádat járod!

Ebből az álmodból
fel kéne ébredned,
akinek születtél,
azzá kéne lenned!
Fénnyel beragyognod
a rád bízott Földet,
s magad teremteni
mától a jövődet!

Míg kétség közt borongsz,
nem látod a szépet,
el kéne oszlatnod
mind a sötétséget,
szeretettel, hittel,
önmagad ismerve,
hiszen ez volt Atyád
eredeti terve!

Ébredj fel kegyes nép,
légy önmagad ura,
ez a természetes!
Az eddig élt fura,
hiszen csak egy eszköz,
ami ural téged,
melynek csillogása
küld rád vaksötétet!

Hiszen világunkat
a PÉNZ betegíti!
A pusztulás árnyát
bolygónkra vetíti.
Több lett önmagánál,
nem csak értékmérő,
csalók eszköze lett,
s gyilkol is már, félő!

Aranyosi Ervin © 2022.02.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ember, etet, fejünk, jóság, összedugjuk, ruha, szeretet, Szeretetbe öltöztetve, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve

Összedugjuk a fejünket,
s a szívünk is összeér,
nem adnánk mi ezt az érzést
soha oda semmiért!
Milyen jól esik szívünknek,
s megszépül a külvilág,
szeretetem szép ruháját,
mindig oly jó adni rád!
Szeretetbe öltöztetve,
mind a ketten jól vagyunk,
szívünk telik a jósággal,
s már jó úton haladunk!
Bárcsak tudná a sok ember,
ennyit kell csak tennie,
jóllakatni a világát,
érzéssel etetnie!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Én úgy szeretnék szebben élni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, eltűnik, Én úgy szeretnék szebben élni!, felemel, fény, igaz szó, melegít, napfény, szeretet, titok, vers, vigasz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Én úgy szeretnék szebben élni!

Én úgy szeretnék szebben élni,
s boldoggá tenni másokat!
Egy sokkal szebb jövőt remélni,
hol a lélek nem fáj sokat!
Hol eltűnnek a hazugságok,
az igazságunk tündököl,
hol lelkekben békét találok,
s az igaz szó lesz a tükör.
Amibe jó lesz belenézni,
tisztának látni önmagam,
mitől az ember lelke érzi,
a hazugságtól védve van.

Eltűnik végre életünkből,
a valót takaró titok,
s többé senkiben nem merül föl,
hogy „hazudtam, s most lapítok”.
Mindenre végre fény derülhet,
a sötétség elmenekül,
s a lélek is megkönnyebbülhet,
s a fény melegít legbelül.
Szeretet árad szép szívekből,
mely nem hagyja kihűlni azt!
A napfény bennünk táncra perdül,
s az igaz szó nyújt szép vigaszt!

Én úgy szeretnék szebben élni,
s hinni, a szónak súlya van!
Legyen később miről mesélni,
ne csak elszálljon súlytalan!
Boldoggá válva, azzá tenni,
felemelve a másikat,
bárcsak a jóság lenne végre
világunkban az új divat!
A mosoly arcunkon ragyogva
mutatná milyen jó nekünk,
mert szebbé tettük a világot,
és végre, újra szeretünk!

Aranyosi Ervin © 2022.01.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha szemébe nézel – Összefogás az állatokért

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, felelős, ha megmentesz egy állatot, Ha szemébe nézel, hála, lelket, Összefogás az állatokért, rab, szeretet, tiszta, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ha szemébe nézel – Összefogás az állatokért

(Kenyeres Erika a Mancs a szívre Alapítvány vezetője által rendelt vers)

Ha szemébe nézel, szeretete árad,
számára nincs semmi, értékesebb nálad!
Sosem kicsinyel le, megbecsül, értékel,
szeretettel szolgál egész életével.
S milyen keveset kér, csupán az idődet,
csupán simogatást, kedvességet tőled.
Elég, ha ránézel, már ezért is hálás.
Könnyebb általa a jó emberré válás.

Refrén:
Ha megmentesz egy állatot,
a világod megszépül,
Hálájával, szeretettel
a lelked is épül!
Ha megmentesz egy állatot,
magad is megmented,
életével, tiszta szívvel,
csupa jót lát benned!

Ha szemébe nézel, látod tiszta lelkét,
legyen te általad az ő léte szebb lét!
Ne kösd sose láncra, hadd éljen szabadként,
felelős vagy érte, ne éljen hát rabként!
Megtanít szeretni, s szeretetet vár el,
és ha a lelkedben majd e kincsre rálel,
kicsi szíve boldog, mindent megtesz érted,
s legjobb, ha életét majd végig kíséred!

Refrén:
Ha megmentesz egy állatot,
a világod megszépül,
Hálájával, szeretettel
a lelked is épül!
Ha megmentesz egy állatot,
magad is megmented,
életével, tiszta szívvel,
csupa jót lát benned!

Etesd szeretettel, etesd finomsággal,
bánj mindig úgy vele, mint egy jó baráttal!
Kezed simogasson, örömöt okozzon,
engedd, hogy a szíve csak érted dobogjon!
Etesd szeretettel, pátyolgasd a lelkét,
add neki idődet, élvezd ki figyelmét!
A te feladatod, hogy gondoskodj róla,
legyen minden napra örülni valója!

Refrén:
Ha megmentesz egy állatot,
a világod megszépül,
gyógyítja a lelkedet,
ezt adja segítségül!
Ha megmentesz egy állatot,
magad is megmented,
életével, tiszta szívvel,
csupa jót lát benned!

Aranyosi Ervin © 2022-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, betegség, figyel, Hallgasd meg a lelkét!, Lélek, meggyógyul, megold, súly, szégyell, szeretet, teher, test, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján „végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!

Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.

Talán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!

Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, börtön, dogma, éhezik, élet, eszme, Lélek, nép, pokol, szeretet, tűzijáték, Újévi durrogás, urak, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Új év és benne régi élet,
s közöttünk él a sok kísértet,
s riasztgatnak minket tovább,
a kishitűt, az ostobát!
A tegnapból tanulni kéne,
a sok hazugság véget érne,
s tehetnénk végre egy csodát!

Szélmalomharc értetlenekkel,
kiknek a lélek fénye nem kell,
kik úgy teszik csak dolgukat,
ahogy az fentről jól mutat!
Kimosott aggyal tündökölnek,
hazugságukkal körbelőnek,
hiába lázad a tudat!

Emberiség álomba veszve,
kiket megérint dogma, eszme,
Nem is látják az életet,
csak lesik, hogy történhetett!
Hiszen ők mindent jól csináltak,
a nyájba birkaként beálltak,
s úgy éltek, miképp lehetett!

Új év, s pénzüket szerteszórták,
tűzijátéktól hangos ország
jelezte a nép éhezik!
Adjunk színes szikrát nekik!
Az égbe szállnak színes álmok,
mert ott fenn nincsenek karámok,
s a perc csodáját élvezik!

Hiába lázad Európa,
vidáman küldenek pokolba,
az élősködő nagy urak,
hisz a nép épp velük mulat.
Nem érzi börtönét a lélek,
amíg durrognak csalfa fények,
s a pór játszhatja az urat!

Új év és benne durranások,
s ha lelkem mélyére leások,
valami hiányzik nagyon,
s nem a gazdagság, nem a vagyon!
Inkább egy tiszta, érző élet,
a szeretettel telt boldog lélek,
s keresem, hová tűnt vajon?

Aranyosi Ervin © 2022.01.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva