Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: Aranyosi Ervin, egy út, Egyetlen út maradt!, együtt, élősködő, emberiség, félelem, föld, lelkeink, rabszolga, szeretet, tovább, vers, világ
Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!
Leszakadt a híd mögöttünk,
megfordulni nem tudunk,
mostantól egy új irányba
vezethet csak az utunk!
Döntenünk kell a jövőnkről,
vagy majd mások döntenek,
s megígérik, életünkbe
mocskos löttyöt öntenek.
Valójában egy utunk van,
vagy elpusztul a világ!
Emberiség közös lelkén
élősködők foga rág.
Megmaradunk rabszolgának?
Még inkább azok leszünk?
Vagy teszünk az ősi módon,
s boldogulhat nemzetünk?
Eljött, ez az utolsó perc,
lépünk, vagy nem lesz tovább!
Egyesítjük lelkeinket,
vagy maradunk ostobák?
Lesz közünk a változáshoz,
vagy felettünk döntenek?
Gyógyulnunk kell, hisz a Földünk
és az ember mind beteg!
A félelem vírusával
fertőződött meg a lét!
A „megoldást”, az okozók
készen teszik le eléd?
Elhiszed a hazugságot,
s csörgeted a láncaid?
Vagy keresed a megoldást,
mi a lelkedben lakik?
Emberekké kéne válnunk,
tisztelni az életet,
legalább már annyit tudni,
mint egy újszülött gyerek!
Lélek szinten kapcsolódni,
felemelni másokat,
szívből jövő szeretettel
álmodni új álmokat!
Útjelző tábla előttünk,
e percben választhatunk,
most dönthetünk a jövőnkről,
hogy milyen választ adunk!
Mi alkotunk új világot?
Vagy hadd menjen így tovább?
Él-e ember majd a Földön,
teszünk magunkért csodát?
Nem lesz többé a világunk
olyan már, mint azelőtt!
Vagy teremtjük a jövőnket,
vagy kapunk egy szemfedőt!
Nekünk csak fel kéne állnunk,
s a sakktábla leborul,
technokrata vérszívóknak
örökre bealkonyul!
Ha maradunk kiszolgálók,
hát örökre elveszünk,
uralják a testünk, lelkünk,
rabbá teszik szellemünk!
Mi tudjuk a világunkat
emberibbé tenni csak,
szeretetre, emberségre
építve egy másikat.
Most uralhat a sötétség,
árnyék van a lelkeken,
széjjelhúz a szörnyű kétség,
a program embertelen!
Erőszakkal, háborúban
látjuk már, nem győzhetünk,
fényt vinni a nagyvilágba
úgy tudunk, ha szeretünk!
Szeretettel a tudásnak
magját szórjuk szerte szét!
Ébredezzen minden ember
és használja az eszét!
Ébredjen, ki élni nem fél,
aki gondolkodni mer!
Szeretni kell, okkal élni,
Földünk többet érdemel!
Tegyük jobbá a világot,
tőlünk legyen gazdagabb,
csak a szeretet emel fel,
csak ez az egy út marad!
Minden egyéb járhatatlan,
csak a pokolba vezet,
akkor válaszd azt az utat,
ha a horrort élvezed!
Ám, ha szebb jövőre vágynál,
s megóvnád családodat,
utódoknak jövőt adnál,
és nem adnád el magad,
érzéssel és békességgel,
nyújtsd hát ki a két kezed,
s látod majd, hogy szebb jövőbe,
csak egyetlen út vezet!
Ha majd egymást kézen fogva,
együtt, egyfelé megyünk,
új világot megalkotva
ismét emberré leszünk.
Az élethez mindenünk van,
amit csak elképzelünk,
építsünk a szeretetre,
s legyen több a lét velünk!
Aranyosi Ervin © 2021.11.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások