Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam
(dalszöveg)

1. rész
Kerestelek a fényben,
de nem voltál sehol,
sötétben sem leltelek,
elvesztél valahol?
Kerestelek lenn a földön,
de sehol sincs nyomod,
hiába nézek fel az égre,
hova szívem álmodott.

Kerestelek könyvekben,
és elmélyült tudásban,
hegycsúcsára törtem,
a föld mélyére ástam.
Kerestelek csillogásként,
a mások szemében,
nem sikerült mégsem veled
soha szembe néznem.

Követnélek bárhová,
hová csak út vezet,
de nem talállak sehol
olyan szegény a képzelet.
Kerestelek tiszta szívvel,
várt a nagyvilág,
én bejártam eget-földet,
de nem találtam rád!

2. rész
Nem találtalak meg
a rohanásban én,
úgy éreztem
nincsen szerencsém.
De nem kellett más hozzá,
csupán egy gyertyafény,
és vezetett a
hit és a remény.

Önmagamba néztem,
figyeltem lelkemet,
fejemben a zsongás
elcsendesedett,
s te ott álltál előttem
és megérintettél,
s éreztem lelkemben
hogy mindig szerettél.

Itt élsz te bennem
és benned élek én.
érezlek, látlak,
fényt töltesz belém.
Kíséred léptem,
ott vagy mindenhol,
ha szólítalak
minden válaszol.

3.rész
Rád leltem a fényben,
ott vagy a sötétben,
itt vagy lent a Földön,
s fent a magas égben.
megbújsz minden könyvben,
szemből hulló könnyben,
ma már könnyen látlak,
mindig megtalállak

Követlek, s utamat
lábnyomodban járom,
s fellelek mindenben,
bárhol a világon.
Ott dobbansz a szívben,
könnyed mozdulatban,
csak lelkem volt vak,
én voltam tudatlan.
Amíg nem láttalak,
igen, én voltam tudatlan.

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva