Aranyosi Ervin: A csiga verse

Aranyosi Ervin: A csiga verse

Jöttem olyan gyorsan, ahogyan csak bírtam!
Idefelé jövet a füvet lenyírtam!
Nyálamon felcsúsztam erre a szép ágra,
majd rácsodálkoztam a katicabogárra:
– Milyen csinos bogár, van hét csodás pettye,
amivel az Isten összecsepegtette.
Én itt megcsócsálom a szép leveleket,
ő meg megritkítja a levéltetveket.
Szóval nekem hasznos, hisz több levél marad,
amit szerénységem szájával learat!

Jöttem nagyon gyorsan, szinte már futottam,
egy növényre mászva, magasra jutottam.
Innen nézek körbe, s látom a világot,
csodálom a létet, s a sok szép virágot.
Könnyen költözködöm és viszem a házam,
nem lakom egy helyen, egy kertbe bezártan.
Enyém a szabadság, s bárhová mehetek,
az út nagyon hosszú, kellenek rá hetek.
Na jó, nem is jutok túl gyorsan messzire,
de nem bízom házam útközben senkire.

Jöttem, s házam hoztam, mint egy lakókocsit,
nappal arrébb húzom pár méterrel kicsit,
hogy az élelmemhez mindig közel legyen,
biztonságban tudjam és naponta egyem.
Bizony, bajban lennék, ha egy helyen lenne,
s vissza kéne futni, hogy alhassak benne.
Így meg ott van kéznél, mikor álmos vagyok,
csak belehúzódok és máris alhatok.
Házam, más csigákkal el sosem cserélem,
inkább megnövesztem, ahogy növök éppen.

Én vagyok a csiga, s volna egy kérésem.
Van, hogy utam közben nem láthatlak én sem,
de te azért kérlek, figyelj, ne taposs el,
ez a ház törékeny, s a védelme most kell.
Kérlek, vegyél észre, hagyd, hogy tovakússzak,
és ne vigyél haza szép dísznek, vagy túsznak.
Hagyd meg életemet, nemes csigaságom,
nem kérek túl sokat, csupán élni vágyom.
Ha tehetek érted, kérlek, te is szóljál,
s a salátád köré kávézaccot szórjál.

Aranyosi Ervin © 2018-05-04. – 2020.07.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva