Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Szeretetre vágyva
Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
keressük az utat más lelkek felé.
Vágyunk tiszta fényre, fénylő napsugárra,
s tenyerünket tesszük a szemünk elé.

Szívünkre is páncélt húzunk félelemmel,
ha bántanak mások, ne fájjon nagyon!
Szeretettel élni nem is mer az ember,
mert a csalódásra több az alkalom.

Másoktól kapott hit zár börtönvilágba,
s félelem tart rabként rácsai mögött.
Pedig csak rabmadár vagy egy kalitkában,
aki börtönébe önként költözött!

S lám, nyitva az ajtó, csak ki kéne lépni,
lelked tiszta fénye mutathat utat.
Meg kéne tanulni szeretetben élni,
ez, mit a tudomány sajnos nem kutat.

Ha tudnád, figyelmed mire fókuszáljad,
mi az, ami fontos, mi a lényeges.
Talán értékes nyom maradna utánad,
mit az emberiség régóta keres.

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
ám a kor eszméje harcolni tanít.
Felnövünk, felejtünk, s a sikerre vágyva,
magunk mérgezzük meg hétköznapjaink!

Aranyosi Ervin © 2016-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

A világon annyi ember
Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

A világon annyi ember
nem hisz a csodákban.
Nem látja meg a szépséget,
a nyíló virágban.
Nem képes a pillanatban
szívből elmerülni.
Nem képes a természethez
közelebb kerülni.

A világon annyi ember
vár a nagy csodára,
bár ott van az orra előtt,
észlelésre várva!
Bezárt lelke pénzre, kincsre,
gazdagságra vágyna,
ahelyett, hogy napjaiban
örömet találna.

A világon annyi ember
nem képes szeretni,
a szépséget, a jóságot,
szívvel észre venni.
A jót, jóval viszonozni,
tiszta szívvel adni,
élvezni a percek súlyát,
jelenben maradni.

A világon annyi ember
másképp éli létét.
Könyörögve kéri Isten
kegyes segítségét.
A teremtő pedig teremt,
„két kezével” adja,
ám hit nélkül az adományt
zárt ajtó fogadja.

A világon annyi ember
nem érti a dolgot.
Miért szakad rá szenvedés,
és miért nem boldog?
Nem érti az életét,
hogy mi lehet a nyitja,
így aztán e kétes tudást
másnak is tanítja.

A világon annyi ember
tanulhatna élni,
mert a holnap lehet szép is,
nem kell tőle félni.
A tegnapon túl kell lépni,
mindent megbocsájtva,
csak az örömöt keresni,
csak a szépet látva…

Aranyosi Ervin © 2016-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jó könyv utazás

Aranyosi Ervin: A jó könyv utazás

A jó könyv utazás, egy szebb, s új világba.
Sötétben fényszóró, éjszakában lámpa.
Gyógyír szív-sebekre, lélek-fájdalomra,
hétköznapi búra, mit gyűjtünk halomra.
Amikor a világ önti rád a szennyét!
Amikor bejárnád a Föld végtelenjét,
ám nincs gazdagságod, s el se menekülhetsz,
akkor ez a kiút: – Könyvedbe merülhetsz!
Amikor csalódás szíved leteperte,
ha csak aljasságot láthatsz világszerte,
mikor nem hall senki, beszélsz csak a falnak,
mikor az emberek értelmetlen halnak.
Akkor kell egy jó könyv, kell az utazáshoz,
az olvasás öröm, s nem hasonlít máshoz!

Mikor a világot nehéz elviselni,
tomboló viharban kikötőre lelni.
Akkor kell egy jó könyv, amely elvarázsol,
amely megszabadít a világ zajától.
Mikor képzeleted új világot teremt,
mikor az örömből kiveszed részedet,
mikor másik ember életén át érzed,
mitől lenne teljes, tartalmas az élted.
Mikor belekóstolsz mások fájdalmába,
múltba rejtett kincset hozol át a mába,
a jövőbe nézel, mintha benne élnél,
s megremeg a szíved, mintha rossztól félnél,
ám a végén mégis minden rendben volna,
mintha életed a hepiendről szólna.

Mikor a világod ijesztő, nyomasztó,
lelkedet alázza számos indulatszó.
Mikor az unalom határtalan tenger,
ott bizony egy könyvet olvashat az ember.
Ha nem éri szíved simogató szándék,
amikor az élet nem egy vidám játék,
akkor e világból újba szabadulhatsz,
egy könyvet olvasva, segítséghez juthatsz.
Amíg pihenteted ezt a valóságot,
megtapasztalhatsz egy másik, szebb világot,
erőt is meríthetsz, s ötletet belőle,
amely utat mutat: – Hogyan juss előre!
Majd a valóságban, egyszer, újra éled,
amikor a könyved e világra ébred.

Hadd ajánljam versesköteteimet a kedves olvasók figyelmébe:
https://shop.aranyosiervin.com/

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

13231197_10204583624630565_105888919_n
Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Óvd és védd az erdőt, őrizd minden ágát,
szeresd selymes füvét, csodáld sok virágát!
Élvezd a szépségét, legyél jó gazdája,
ne engedd senkinek meg azt, hogy kivágja.
Tudd, az erdő otthon, szép állatok lakják,
távolról figyeld csak, mikor fészkük rakják.
Utódot nevelnek, jövőt építenek,
napról napra élnek, álmot szépítenek.

Itt kószálnak köztünk, szebbítve világunk,
s ha szeretjük őket, jobb emberré válunk.
A zajos világból jó ide kijönni,
élők közelében, új álmokat szőni.
Tanuld meg az erdőt tisztelni, csodálni,
segítenek néked jobb emberré válni,
hogy ez a Nagyerdő fenn maradjon szépen,
üde színfolt legyen a város szívében.

Sétálj ki a zöldbe, hagyd, hogy reád hasson,
hogy az itt töltött perc örök maradhasson!
Írd le, amit gondolsz, mit lelkeddel érzel,
amit papírra vetsz, hidd el, sosem vész el!
Legyen vers, vagy próza, ami neked tetszik,
a szép gondolattól a lélek melegszik.
Tanítsd meg másoknak, hogyan kéne élni,
hogy ne legyen oka az erdőnek félni!

Dicsérd az életet, lásd meg minden báját,
szeretettel tiszteld erdő minden fáját.
Tartsd tisztán! Szemeted ne hajigáld széjjel,
nappal csodáld létét, s hagyd aludni éjjel!
Ha a Nagyerdőre te is majd vigyázol,
lesz, hol megpihenhess, hely, mely lelket ápol.
Légy figyelmes őre, óvjad szeretettel,
mert az utókornak is tartozol ezzel!

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

madár és fasirató

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

Mit szólnál Te, ember, ha letaposnák fészked,
úgy érne el téged is a végítélet,
rajtad, s családodon lánckerék taposna,
felkelő nap többé hajnalt sose hozna.
Lelkiismereted Júdás-pénzre váltod?
Nem hiszem, hogy ettől gazdagabb családod.
Betonbörtönt építsz csak saját magadnak,
s amikor madarak és fák sem maradnak,
akkor visszasírod, amit leromboltál,
s éhezve látod be, hogy mily balga voltál.
Aki igaz ember, együtt sír a fákkal,
s hiányzik szívének a szépséges madárdal.
Tehetetlen dühe egyre csak növekszik,
látva kősivatag, betondzsungel lesz itt.
Sivár jövő készül, elvakult tervekkel,
holt kincsekért mindent elpusztít az ember!
Hiszi Ő uralja, s igázza a Földet,
pedig csak most varrja beton szemfedődet.
Meghal a természet, mi hol fogunk élni?
Pusztító elméktől mikor kezdünk félni?
Fogod majd Te, ember saját sírod ásni,
s hatalom foga fog csepp pénzedre vásni,
ma még madarakat és fákat temettél,
elárulom ezzel a hóhérod lettél.
Önnön kezed által gyilkolod le léted,
s hozod világunkra a végső sötétet!

http://444.hu/2016/05/10/feszkestul-vagtak-ki-a-fakat-a-varosligetben-elpusztultak-a-repulni-meg-nem-tudo-fiokak

Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Hála az anyáknak
Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Legyen ez a szép nap az örök hála napja,
hiszen minden gyermek az életét kapja,
s rajta keresztül egy csodás, új világot.
Legyen minden anya ezért szívből áldott!

Ám Ő nem csak kapu erre a világra,
nem csak ezért méltó egy csokor virágra.
Mert a feladata csak akkor kezdődik,
mikor a gyermeke élni készülődik.

Együtt születnek meg, anya és a gyermek,
innen a szíveik egymásra figyelnek,
ezüstös selyemszál köti össze őket,
közösen érzőket, együtt lélegzőket.

Minden édesanya, csak táplálna, adna,
és ha megtehetné, csak anya maradna.
Fészkét kibélelve óvná csemetéjét,
tanítva a világ jobbító meséjét.

A szívében csupán a szeretet élne,
tigrisként harcolna, csakis érte félne.
Életét od’adná, hogy mentse porontyát,
s levenné válláról a világnak gondját.

Hát köszöntsük szépen az édesanyákat,
öleljük magunkhoz, hisz miattunk fáradt.
Simítsuk meg arcát sok-sok szeretettel,
csak általuk válhat emberré az ember.

Aranyosi Ervin © 2016-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jóság vonzása

A jóság vonzása

Aranyosi Ervin: A jóság vonzása

Elvadult lelkek is megnyílnak a jónak.
Vannak a világban, léteznek csodák!
Teremtő ereje van az igaz szónak,
s hidd el, éhezik rá a szenvedő világ.

Ám, amíg az ember csillogásra vágyik,
nem látja a szépet, a szíve rejtekén,
mert a csoda mindig belülről virágzik,
nem kívülről vetül rá csupán a fény.

Közömbös világunk kétes csillogása,
pillanatnyi öröm, mulandó varázs.
Nincsen ott az érzés, nincs benne a hála,
a mindent lángra gyújtó, apró, kis parázs!

Elvadult világban ne kergesd a „szépet”,
többet ér a jóság, tanulj emberséget!

Aranyosi Ervin © 2016-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő szavak

teremtő szavak
Aranyosi Ervin: Teremtő szavak

Az ember szíve szép szavakra éhes,
mert simogatni így is lehetséges.
Szavakkal is teremthetsz szebb világot,
csak szeretettel locsold a szóvirágot!
Dicséret, hála, bók a szóba szőve,
örömforrás, mely így visz szebb jövőbe,
mely hitet ad, hogy lehet szebb az élet,
használd a szót, tegyen gazdaggá téged!

Ha szép szavad tettel valóra váltod,
ha elhiszed, hát teremt új világot,
mely élhető, sőt, kedvességgel bélelt,
a szív kívánja, mint éhező az ételt.
S bizony a szó felépít, felvirágoz,
ha elhiszed, az Úr emel magához.
Figyeld tehát, hogy használod szavad,
ha jól ügyelsz, felemeled magad.

Használd a szót, s emelj fel véle mást is,
hisz drágakő, smaragd, gyémánt és jáspis!
Társaid létét is szebbé teheted,
ha csak a jót, azt ismételgeted!
Mire jók még a szépséges szavak,
ha beteg vagy, így gyógyítsd meg magad!
És adj erőt, gyógyuljon tőle más!
Látod a szó, az pont ettől csodás!

Aranyosi Ervin © 2016-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot
Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot,
hogy gondoskodj róla, s légy általa áldott!
Hajts uralmad alá, minden növényt, s barmot,
tápláld, éltesd őket, ám ne legyél zsarnok!

Ez egy nagy feladat, komoly felelősség,
ám szívedben megvan hozzá az erősség:
Szeretetnek hívják, amely ad és éltet,
ez vezérelje utadon a lépted!

Jaj de nem figyeltél Istenedre ember!
Nem szolgálod népét, nem élsz szeretettel,
nyomodban a nyomor, szenvedés virágzik,
szeretet szívedből – úgy tűnik – hiányzik.

Vegyszerrel pusztítod vizedet, s a kerted,
Isten szép barmait szanaszét kergetted,
s csak a pénzt hajszolod, saját kényelmedet,
s csodálkozol rajta, hogy világod beteg.

Pedig a jó Isten fiát érted adta,
ő a szeretetet néked megmutatta.
Hej, csak botor ember, reá nem figyeltél,
élő mag helyébe, keresztet vetettél.

Tetted súlyát nyögi szerte a természet,
a Föld nyomorából kiveszed a részed.
Felelősség súlya nyomja csak a vállad,
te általad szenved a növény, s az állat.

Mű dolgokra ügyelsz, ha teszed a dolgod,
s nem látod be szíved, vajon mért nem boldog.
Mert önző világod szeretetlen, árva,
s közben te is szenvedsz, halálodat várva.

Aranyosi Ervin © 2016-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vegyük már le végre Jézust a keresztről!

Vegyük hát le végre jézust a keresztről
Aranyosi Ervin: Vegyük már le végre Jézust a keresztről!

Vegyétek le végre Jézust a keresztről!
Nem válik a világ élhetőbbé ettől,
hogy a bűneitek magára vállalta,
s mártírként a szörnyű kínos halált halta!
Mért hagyod gyötrődni? Én most eleresztem!
Ne lógjon haldoklón ott fent a kereszten,
vállalom tettemért a felelősséget
és a haldoklásnak ezzel vetek véget!
Mától őt követem, de nem a keresztre!
Bűneimtől leszek végre eleresztve.
Megbocsájtás útját, őt követve járom,
nem félek holnaptól, s nem várom halálom.

Talán arról is tudsz, Jézus feltámadott,
nem csak példálódzott, útmutatást adott:
– Nem szabad feladni, s a haláltól félni,
nem halni tanított, hanem szebben élni!
Élni, teremteni, s mindezt szeretettel,
örömöt okozva lehet több az ember!
Kövesd hát a példát, s hidd el jobban teszed,
ha a szíved vezet, nem bölcsnek hitt eszed.
Szeretet a minden, erről szól az élet,
a gonoszt te élteted, ha van benned ítélet.
Légy hát megbocsátó, ne ítélkezz máson,
ne járjon az eszed végső elmúláson!

Szeretet az Isten, keresd hát magadban!
Ott van veled mindig, minden pillanatban!
Akkor kerülsz bajba, amikor nem érzed,
amikor nem szeretsz, s nincsen benne részed.
A szeretet az út, vissza önmagadhoz,
ha letérsz az útról, önmagaddal harcolsz!
Hiszen a külvilág belsőd tükörképe,
és ha a szeretet véled frigyre lépne,
eggyé válnál vele, istenivé lennél,
nincs is a világon fontosabb cél ennél!
Szeretettel élj hát, s ne törődj a rosszal,
s nem kell harcot vívnod mától a gonosszal.

Vegyük már le végre Jézust a keresztről!

Aranyosi Ervin © 2016-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva