Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől
Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől
Kivágják az erdőt,
kivágják a fákat,
kiszárad a világ,
kihal minden állat!
Elfogy a vizünk is,
és az oxigénünk,
agyrémek okozzák,
embertelen végünk!
Tereink nagy részét,
már sírkő burkolja,
pénzéhes, a szegényt,
melegért okolja.
Az ész elmenekült,
együttérzés nincsen,
szánakozva néz ránk
a teremtő Isten!
Meg kéne tanulnunk
őszintén szeretni,
világunkat újra
élhetővé tenni!
Együtt, közös céllal
s a szép természettel,
helyre állítani,
mit letarolt az ember!
Fát kell hát ültetni,
természetet óvni,
rengeteg szemetet
nem szanaszét szórni!
Éltetni a Földet,
vagy csak hagyni élni,
nélküle nem tudunk
holnapot remélni!
Sok az elszáradt fa,
de ki, nem azt vágják,
az élőt, az erdőt,
gazdagok „zabálják”!
Ássák a sírunkat,
meg a sajátjukat,
a pénz-láncra kötve,
hamis kutya ugat.
Sötétség vezeti
az emberiséget,
mint a birkanyájat,
mely egyfélén béget.
Hazug politika
okoz lét vakságot,
az ember feléli
az élő világot!
Pedig ezt a bolygót
mi csak kölcsön kaptuk
az utódainktól,
s lám kihal alattunk!
Halott földjeinkből
az élet kiszárad,
a folyók medrében
fáradt sóhaj árad.
Ébrednünk kell végre,
nincs már sok esélyünk,
egy-két év és eljön
szégyenletes végünk!
Ha csupán nézői
vagyunk a műsornak,
értelmetlen lények
veszélybe sodornak!
Kivágják a fákat,
pusztítják az erdőt,
nyomort hoznak reánk,
éhezést és fertőt.
Kifosztják a pénzért
gyönyörű világunk,
míg mi odafentről
fényes csodát várunk!
Temető lesz földünk,
sok milliárd halottal,
s a bűnösök nyomát
verhetik majd bottal.
Újabb kört futottunk,
írva történelmet,
amit az emberrel
együtt eltemetnek.
Aranyosi Ervin © 2022-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!
Legutóbbi hozzászólások