mosoly | Aranyosi Ervin versei

júl
22

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó verse

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Aranyosi Ervin, kacag, lakik, legény, Manó, Mese, mosoly, Mosoly-Manó verse, nap, reggel, varázsló, vers, vidáman Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó verse

Mosoly-manó már reggel rám kacsint,
derűt sugároz arca szüntelen.
Fürdőszobám tükréből visszaint,
s tudom, egész nap itt lesz majd velem.

Hiába jönne milliónyi gond,
Mosoly-manóm mindegyiken nevet.
Legyintek én is, „hálójával befont”,
az ember így szomorkás nem lehet.

Itt bujkál bennem, – vidáman kacag!
mosolya itt ül szájam szegletén,
s bár dolgozom, jó kedve rám ragad.
– mosolyt varázsló, kedves kis legény…

Mosoly-manó nem csak bennem lakik.
a lelkek mélyén ott él szüntelen.
Ha engeded, nevetni megtanít,
hogy neked is vidám napod legyen!

Aranyosi Ervin © 2012-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: gyermek, mosoly, Mosoly-Manó. manó, Napod, nevetés, vidámság 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó

Mosoly-Manó, vidám lélek.
bennem lakik, vele élek.
Vidám kópé, csak mókázgat.
Hogy én lennék? Ez csak látszat.

Nevetésre ingerelget,
vidám vagyok, mint egy gyermek.
Szomorúság el nem érhet,
ezért manót nem cserélek.

Ám, ha Mosoly-Manó tetszik,
lelkedben is megtelepszik,
Vidámmá teszi a napod.
Mosolyra vágysz? Megkaphatod!

Aranyosi Ervin © 2012-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ajándékmosoly

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Ajándékmosoly, Aranyosi Ervin, boldogan, darab, egyetlen, ember, mosoly, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ajándékmosoly

Egyetlen mosolyod
nem kerül semmibe.
Hagyd, hogy aki kapja,
boldogan elvigye!
Ha jól esett kapni,
biztos tovább adja,
sok-sok emberé lesz
szíved kis darabja…

Aranyosi Ervin © 2012-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A mosolyról

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: mosoly, ragyog, szabadság, tisztaság, világ 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A mosolyról

Mosolyt nem lehet kölcsön adni,
hisz visszavenni sem tudod.
Ajándék az, mely szívhez szóló,
ha már a szádon szétfutott!
Biztasd inkább, aki megkapta,
ne tartsa meg, adja tovább!
Hagy menjen, s térjen vissza hozzád,
megkapd a mások mosolyát!
A mosoly szívben gyújthat lángot,
amitől minden szem ragyog.
Jelképezi a szabadságot,
amitől érzed: – Több vagyok!
Mosoly a derű és a napfény,
éltető víz, és tisztaság.
Küldd szét tehát a nagy világba,
s onnan ömöljön vissza RÁD!

Aranyosi Ervin © 2012-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretet fénye

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, dísze, fénye, föld, gonosz, lelkünk, mosoly, nap, szeretet 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretet fénye

Szeretet fénye csorduljon a Földre,
mint szép Napunké árad le mi ránk.
A gonosz sötétjét űzzük el örökre,
fényesen ragyogjon szeretet-glóriánk!

Mindenki szívét érje el a lángja,
olvasztva jeget – dühöt, haragot!
A fagyott Földnek ez legyen kabátja,
s míg meg nem enyhül, addig marad ott.

Lelkünk e fényben hagyjuk megfürödni,
arcunknak dísze mosolyunk legyen!
Kezdjünk el végre egymással törődni,
s hagyjuk az érzést, hogy boldoggá tegyen.

Aranyosi Ervin © 2012-01-29.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosoly

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ember, mosoly, szív, zene 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mosoly

Egy csepp mosoly a szájad szélén,
csiklandós, kellemes, zene.
Kis ragyogás szemeid fényén,
bizony a szív üzenete.

Ki kapja, nem tudja megállni,
sajátját el nem rejtheti,
szívet melenget, enged szállni.
Mennyei, mégis emberi.

Ha van pár perced nézz tükörbe,
villantsd magadra mosolyod.
Indítsd a reggelt, így megtörve
minden gonosz varázslatot.

S ha mosolyod bőséggel árad,
a nap is hidd el rád ragyog,
Nem lesz boldogabb ember nálad.
Próbáld ki, és megláthatod!

Aranyosi Ervin © 2011-12-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretetről írom versem

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: föld, mosoly, szeretet, szeretném, szív, vers 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A szeretetről írom versem

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.

Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.

Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
– ez, mit az ember megtehet.

Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.

Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.
Gyógyítanánk magányos lelket,
gyógyír lenne a képzelet.

Szerető szívek állnak mellénk,
energiánk az égig ér,
harag és bánat menekülne,
látva a szeretet mennyit ér.

Nem is kell más, csak hinned benne:
amit te adsz, azt is kapod.
Engedd be most a nagyvilágot,
– tárd ki az összes ablakot.

Felejtsd el azt, ha bárki bántott,
bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.
Amíg szeretet hajtja lelked,
legyőzhetsz minden akadályt.

Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,
alkossunk kört a Föld körül!
Szeretet lánca kössön össze,
s a teremtőnk velünk örül.

Annyian élünk itt, a Földön,
– senkit ne bánts, ez itt a cél!
Legyen barátod minden ember,
aki a planétánkon él.

Ne vezessen anyagi érdek,
a szép pénzben nem mérhető.
Jövőt építs az utókornak,
olyat, amelyik élhető.

Milliárd szív, ha együtt dobban,
a földi élet szebb lehet.
Ezért hiszek e verssorokban,
amit átsző a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2011-08-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, fájdalom, Isten, kedv, kín, kór, lelked, lidérc, mosoly, nap, szellem, szép, szív, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
– Odafigyel rá mind, ki éber –
figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol,
– míg terhedet le nem rakod.
Jelzi a bajt, de meg nem gátol,
s ha mégis tetszik, „hordhatod”!
Miket gyógyszerrel csillapítasz,
nem a betegség, csak a tünet!
A kór eközben benned virraszt,
lappang a mélyben: – Ő üzent.

Az okok mind árnyékban állnak,
s megnézni Őket nem mered!
Álmodban mind lidérccé válnak,
s ijesztgetik a szellemed.
Kínzód a múltad egy darabja,
vele kéne, hogy szembe nézz!
Lelked e börtön néma rabja,
s elméd sem bátor, tettre kész.

Hited talán sokat segíthet,
– keresd magadban Istened!
Ellazult tested erőt meríthet,
lelkedben keress „ihletet”,
útmutatást: Mely érzés bántott?
Mit söpörsz szőnyeged alá?
Mi bánt, mi az, mi újra lázong,
– míg elméd féken tartaná?

S mikor mosolyra támad kedved,
a Nap ismét reád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Aranyosi Ervin © 2011-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hitvallás

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: barátság, boldog, élet, jelen, kincs, Lélek, mosoly, múl, remény, szeretni, szív, titok 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hitvallás

Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni nem a harcra.
Megtanítani célokat látni.
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

Aranyosi Ervin © 2010-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ad, Adj hálát reggel, Aranyosi Ervin, ébred, érzés, hála, hétköznap, megérdemel, mosoly, nap, reggel, vers 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
– jó érzésed csak fokozódni fog –
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin © 2010-04-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó verse

Mosoly-manó már reggel rám kacsint, derűt sugároz arca szüntelen. Fürdőszobám tükréből visszaint, s tudom, egész nap itt lesz majd velem.

Hiába jönne milliónyi gond, Mosoly-manóm mindegyiken nevet. Legyintek én is, „hálójával befont”, az ember így szomorkás nem lehet.

Itt bujkál bennem, – vidáman kacag! mosolya itt ül szájam szegletén, s bár dolgozom, jó kedve rám ragad. – mosolyt varázsló, kedves kis legény…

Mosoly-manó nem csak bennem lakik. a lelkek mélyén ott él szüntelen. Ha engeded, nevetni megtanít, hogy neked is vidám napod legyen!

Aranyosi Ervin © 2012-07-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó

Mosoly-Manó, vidám lélek. bennem lakik, vele élek. Vidám kópé, csak mókázgat. Hogy én lennék? Ez csak látszat.

Nevetésre ingerelget, vidám vagyok, mint egy gyermek. Szomorúság el nem érhet, ezért manót nem cserélek.

Ám, ha Mosoly-Manó tetszik, lelkedben is megtelepszik, Vidámmá teszi a napod. Mosolyra vágysz? Megkaphatod!

Aranyosi Ervin: Ajándékmosoly

Egyetlen mosolyod nem kerül semmibe. Hagyd, hogy aki kapja, boldogan elvigye! Ha jól esett kapni, biztos tovább adja, sok-sok emberé lesz szíved kis darabja…

Aranyosi Ervin: A mosolyról

Aranyosi Ervin: Szeretet fénye

Szeretet fénye csorduljon a Földre, mint szép Napunké árad le mi ránk. A gonosz sötétjét űzzük el örökre, fényesen ragyogjon szeretet-glóriánk!

Mindenki szívét érje el a lángja, olvasztva jeget – dühöt, haragot! A fagyott Földnek ez legyen kabátja, s míg meg nem enyhül, addig marad ott.

Lelkünk e fényben hagyjuk megfürödni, arcunknak dísze mosolyunk legyen! Kezdjünk el végre egymással törődni, s hagyjuk az érzést, hogy boldoggá tegyen.

Aranyosi Ervin © 2012-01-29. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mosoly

Egy csepp mosoly a szájad szélén, csiklandós, kellemes, zene. Kis ragyogás szemeid fényén, bizony a szív üzenete.

Ki kapja, nem tudja megállni, sajátját el nem rejtheti, szívet melenget, enged szállni. Mennyei, mégis emberi.

Ha van pár perced nézz tükörbe, villantsd magadra mosolyod. Indítsd a reggelt, így megtörve minden gonosz varázslatot.

S ha mosolyod bőséggel árad, a nap is hidd el rád ragyog, Nem lesz boldogabb ember nálad. Próbáld ki, és megláthatod!

Aranyosi Ervin: A szeretetről írom versem

A szeretetről írom versem, szívedhez, szívből küldöm én. Szeretném, hogyha megváltozna minden rossz itt, e földtekén.

Úgy szeretném, ha hinnél benne, kitárnád te is szívedet, szeretném azt, hogy te is érezd mit is jelent a szeretet.

Mosolyból mindig bőven mérnénk, felvidítva a lelkeket. Nem várnánk semmit viszonzásul, – ez, mit az ember megtehet.

Éltünk végéig fényben élnénk, Napunk varázsa hullna ránk. Szeretetünk jelképe lenne, fejünk felett a glóriánk.

Lehajolnánk a rászorulóhoz, nyújtanánk kezet, kenyeret. Gyógyítanánk magányos lelket, gyógyír lenne a képzelet.

Szerető szívek állnak mellénk, energiánk az égig ér, harag és bánat menekülne, látva a szeretet mennyit ér.

Nem is kell más, csak hinned benne: amit te adsz, azt is kapod. Engedd be most a nagyvilágot, – tárd ki az összes ablakot.

Felejtsd el azt, ha bárki bántott, bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt. Amíg szeretet hajtja lelked, legyőzhetsz minden akadályt.

Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek, alkossunk kört a Föld körül! Szeretet lánca kössön össze, s a teremtőnk velünk örül.

Annyian élünk itt, a Földön, – senkit ne bánts, ez itt a cél! Legyen barátod minden ember, aki a planétánkon él.

Ne vezessen anyagi érdek, a szép pénzben nem mérhető. Jövőt építs az utókornak, olyat, amelyik élhető.

Milliárd szív, ha együtt dobban, a földi élet szebb lehet. Ezért hiszek e verssorokban, amit átsző a szeretet.

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

Mikor mosolyra támad kedved, a Nap lenéz és rád ragyog. Furcsa lüktetés támad benned, lelked megnyílik, s láthatod: a nagy világ veled kezd táncba, körül ölel, reád kacsint! Elsimul arcod összes ránca, örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet, mit nem vett észre bús szíved. Tenyerén hordoz majd az élet, tudom, akkor majd elhiszed. A fájdalmat, mit néha érzel, becsüld meg jól, mert érted él! – Odafigyel rá mind, ki éber – figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol, – míg terhedet le nem rakod. Jelzi a bajt, de meg nem gátol, s ha mégis tetszik, „hordhatod”! Miket gyógyszerrel csillapítasz, nem a betegség, csak a tünet! A kór eközben benned virraszt, lappang a mélyben: – Ő üzent.

Az okok mind árnyékban állnak, s megnézni Őket nem mered! Álmodban mind lidérccé válnak, s ijesztgetik a szellemed. Kínzód a múltad egy darabja, vele kéne, hogy szembe nézz! Lelked e börtön néma rabja, s elméd sem bátor, tettre kész.

Hited talán sokat segíthet, – keresd magadban Istened! Ellazult tested erőt meríthet, lelkedben keress „ihletet”, útmutatást: Mely érzés bántott? Mit söpörsz szőnyeged alá? Mi bánt, mi az, mi újra lázong, – míg elméd féken tartaná?

S mikor mosolyra támad kedved, a Nap ismét reád ragyog. Furcsa lüktetés támad benned, lelked megnyílik, s láthatod: a nagy világ veled kezd táncba, körül ölel, reád kacsint! Elsimul arcod összes ránca, örömöt érzel, nem a kínt.

Aranyosi Ervin: Hitvallás

Szeretni szívből, igazán, átlépni a bezártság falán. Segítő kezet nyújtani, másokban reményt gyújtani. Élni egy teljes életet, felrázni csüggedt lelkeket. Megérteni, hogy kik vagyunk, s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért, a hétköznapi kincsekért. A múltat elfelejteni, útmutatókat fejteni. Mindig a jelent élni meg, boldoggá tenni sok szívet. Magamban megtalálni azt, amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet, szebbé tenni az életet. Mosolyt festeni minden arcra, szépre nevelni nem a harcra. Megtanítani célokat látni. zord időkben is emberré válni. Felfedezni a titkokat, amit az élet tartogat.

Aranyosi Ervin © 2010-09-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak, örökbe kaptál egy újabb, szép napot. Engedd az érzést áradni szívedben, szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak hálával teli, reggeli éneke. Engedd a nap tiszta fényét szobádba, s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába, a mosoly arcodon, ékszered legyen. Tükrödön csillog szemed ragyogása, hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra, s érezd a lelked, magasabbra emel. Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra, mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra, – jó érzésed csak fokozódni fog – a szeretet ilyen, apró kis sugára teheti szebbé a hétköznapot.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Mosoly-manó már reggel rám kacsint,
derűt sugároz arca szüntelen.
Fürdőszobám tükréből visszaint,
s tudom, egész nap itt lesz majd velem.

Hiába jönne milliónyi gond,
Mosoly-manóm mindegyiken nevet.
Legyintek én is, „hálójával befont”,
az ember így szomorkás nem lehet.

Itt bujkál bennem, – vidáman kacag!
mosolya itt ül szájam szegletén,
s bár dolgozom, jó kedve rám ragad.
– mosolyt varázsló, kedves kis legény…

Mosoly-manó nem csak bennem lakik.
a lelkek mélyén ott él szüntelen.
Ha engeded, nevetni megtanít,
hogy neked is vidám napod legyen!

Aranyosi Ervin © 2012-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mosoly-Manó, vidám lélek.
bennem lakik, vele élek.
Vidám kópé, csak mókázgat.
Hogy én lennék? Ez csak látszat.

Nevetésre ingerelget,
vidám vagyok, mint egy gyermek.
Szomorúság el nem érhet,
ezért manót nem cserélek.

Ám, ha Mosoly-Manó tetszik,
lelkedben is megtelepszik,
Vidámmá teszi a napod.
Mosolyra vágysz? Megkaphatod!

Egyetlen mosolyod
nem kerül semmibe.
Hagyd, hogy aki kapja,
boldogan elvigye!
Ha jól esett kapni,
biztos tovább adja,
sok-sok emberé lesz
szíved kis darabja…

Szeretet fénye csorduljon a Földre,
mint szép Napunké árad le mi ránk.
A gonosz sötétjét űzzük el örökre,
fényesen ragyogjon szeretet-glóriánk!

Mindenki szívét érje el a lángja,
olvasztva jeget – dühöt, haragot!
A fagyott Földnek ez legyen kabátja,
s míg meg nem enyhül, addig marad ott.

Lelkünk e fényben hagyjuk megfürödni,
arcunknak dísze mosolyunk legyen!
Kezdjünk el végre egymással törődni,
s hagyjuk az érzést, hogy boldoggá tegyen.

Aranyosi Ervin © 2012-01-29.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Egy csepp mosoly a szájad szélén,
csiklandós, kellemes, zene.
Kis ragyogás szemeid fényén,
bizony a szív üzenete.

Ki kapja, nem tudja megállni,
sajátját el nem rejtheti,
szívet melenget, enged szállni.
Mennyei, mégis emberi.

Ha van pár perced nézz tükörbe,
villantsd magadra mosolyod.
Indítsd a reggelt, így megtörve
minden gonosz varázslatot.

S ha mosolyod bőséggel árad,
a nap is hidd el rád ragyog,
Nem lesz boldogabb ember nálad.
Próbáld ki, és megláthatod!

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.

Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.

Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
– ez, mit az ember megtehet.

Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.

Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.
Gyógyítanánk magányos lelket,
gyógyír lenne a képzelet.

Szerető szívek állnak mellénk,
energiánk az égig ér,
harag és bánat menekülne,
látva a szeretet mennyit ér.

Nem is kell más, csak hinned benne:
amit te adsz, azt is kapod.
Engedd be most a nagyvilágot,
– tárd ki az összes ablakot.

Felejtsd el azt, ha bárki bántott,
bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.
Amíg szeretet hajtja lelked,
legyőzhetsz minden akadályt.

Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,
alkossunk kört a Föld körül!
Szeretet lánca kössön össze,
s a teremtőnk velünk örül.

Annyian élünk itt, a Földön,
– senkit ne bánts, ez itt a cél!
Legyen barátod minden ember,
aki a planétánkon él.

Ne vezessen anyagi érdek,
a szép pénzben nem mérhető.
Jövőt építs az utókornak,
olyat, amelyik élhető.

Milliárd szív, ha együtt dobban,
a földi élet szebb lehet.
Ezért hiszek e verssorokban,
amit átsző a szeretet.

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
– Odafigyel rá mind, ki éber –
figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol,
– míg terhedet le nem rakod.
Jelzi a bajt, de meg nem gátol,
s ha mégis tetszik, „hordhatod”!
Miket gyógyszerrel csillapítasz,
nem a betegség, csak a tünet!
A kór eközben benned virraszt,
lappang a mélyben: – Ő üzent.

Az okok mind árnyékban állnak,
s megnézni Őket nem mered!
Álmodban mind lidérccé válnak,
s ijesztgetik a szellemed.
Kínzód a múltad egy darabja,
vele kéne, hogy szembe nézz!
Lelked e börtön néma rabja,
s elméd sem bátor, tettre kész.

Hited talán sokat segíthet,
– keresd magadban Istened!
Ellazult tested erőt meríthet,
lelkedben keress „ihletet”,
útmutatást: Mely érzés bántott?
Mit söpörsz szőnyeged alá?
Mi bánt, mi az, mi újra lázong,
– míg elméd féken tartaná?

S mikor mosolyra támad kedved,
a Nap ismét reád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni nem a harcra.
Megtanítani célokat látni.
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

Aranyosi Ervin © 2010-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
– jó érzésed csak fokozódni fog –
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.