Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Már ott van benned…


Aranyosi Ervin: Már ott van benned…

Amire vágysz, már minden ott van,
a lelked mélyén, legbelül.
Csak hinned kell a csillagokban,
és minden vágyad teljesül!
Nézd csak, a fű magától sarjad,
a virág nyitja szirmait.
Csak ne veszítsd el a nyugalmad!
A jövőd már benned lakik.

Lelked a mag, s belőle sarjad,
sugárzóan az életed,
csal annyi kell, a jót akarjad,
és máris szebben élheted!
Lelkedben őrzöl minden választ,
a kérdés is, bizony, te vagy!
Indulj, s a lelked utat választ,
magadra, hidd el, sose hagy!

Hagyd hát, hogy vágyad kicsírázzon,
rügyet bontson, majd levelet,
lelked öröm vizében ázzon,
vágy-palántád te neveled!
Csodáld, ahogy virágát bontja,
ott nyílik élőn holnapod,
s reád a bőség álmát ontja,
csak akarnod kell, és megkapod!

Amire vágysz, már ott van benned,
ha elhiszed, tiéd lehet,
élhetsz bátran a földi mennyben,
csak tedd szabaddá lelkedet!
Vegyél példát a természetről,
légy könnyed, élő, nagyszerű,
meríts erőt a szeretetből,
s legyen éltetőd a derű!

Aranyosi Ervin © 2022-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Béke és a szeretet


Aranyosi Ervin: Béke és a szeretet

A béke és a szeretet
felemel az égig.
Ha teheted, az életed,
ily módon járd végig!
Meglásd, a szépség, s örömök
folyton majd rád találnak!
Álmaid lent, a földön is,
valóságossá válnak.

A béke és a szeretet
az egyetlen megoldás,
ne játssz idegen szerepet,
a céljaidat jól lásd!
A gonosz vív csak háborút,
s ha oldalára állunk,
szakadékba vezet az út,
s ott lelhetjük halálunk!

A béke és a szeretet,
valódi, tiszta érték,
hadd nyissam fel a szemedet,
bárcsak szívedhez érnék!
Isten sosem vívott csatát,
s gyermekét mind szerette,
békélj meg végre, s óvj hazát,
állj ki bátran mellette!

A béke és a szeretet,
az életünk alapja,
s nem óv önző érdekeket,
mely létünk veszni hagyja.
Fel kéne ébrednünk talán,
meglátni, mi az érték,
hogy még az élet hajnalán,
a jót nem pénzben mérték!

A béke és a szeretet,
legyen egy közös vágyunk,
ne gyártsunk bóvlit, szemetet,
mely pusztítja világunk!
Óvjuk meg a természetet,
onnan merítsünk példát,
nyisd hát kíváncsi szemedet,
s a valóságban éld át!

Aranyosi Ervin © 2022-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás


Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás

Itt van a tél, itt van újra,
hó hullott a világra,
A kis rigó dideregve
zendít most a dalára.
Bolond égből, bolond hó száll,
bolondozik április,
s aki látja, legyint rája:
– Bolondozzon, ha dilis!

Indulhatnánk tiszta lappal,
írhatnánk ma sorsot is,
de az ember éppoly bolond,
akárcsak az április.
A természet tisztaságát
saját kézzel írja át,
az sem baj, ha belepusztul
körülötte a világ.

Befagy hát a szép világunk,
mindent jeges kéz szorít,
hóvakságtól jól megáldva,
írjuk tovább a sztorit!
A természet figyelmeztet,
nem jó úton haladunk,
hazánk földjén, hócsizmában,
virágokon taposunk.

Bolond égből, bolond hó száll,
lassan mindent betakar,
csak az ember olyan bolond,
nyárban is telet akar.
Minden össze van kutyulva,
s én nem értem egyedül,
hogy a csizma, az asztalra,
hogy a fenébe kerül?

Talán épp a tavasz halt meg,
vagy valami jó dolog?
Vagy előjel a jövőre:
– Így nem leszünk boldogok!
Kihűl lassan, ami fontos?
Eltűnik a szeretet,
s nem eszünk már többé élőt,
csupán dömping szemetet?

Itt van a tél, itt van végre,
bár nem most van ideje,
télen nem volt ennyi havunk,
s télen nem fagytunk bele.
A gyümölcsfák virágai
haldokolnak, jaj de szép!
Vajon kik, és hol írták meg,
ezt a borzalmas mesét?

Aranyosi Ervin © 2022-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újjászületésünk!


Aranyosi Ervin: Újjászületésünk!

Bárcsak rozsda marna
minden egyes fegyvert,
amivel az ördög
minden élőt megvert!
Minden ártó dolog
eltűnne a Földről,
s talán elkezdhetnénk
létünket elölről!
Bárcsak minden ember
végre észhez térne,
a világmindenség
igazságot mérne!
Békében az ember
egymást kézen fogva,
élhető jövőért
összemosolyogna!
Bárcsak a világunk
élhető hely lenne,
természet és ember
megférhetne benne!
Élhetnénk boldogan,
élhetnénk vidáman,
egy szép, emberséges
mennyei világban!

Aranyosi Ervin © 2022.03.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megbékélés


Aranyosi Ervin: Megbékélés

Megbékélek önmagammal,
s az egész világgal!
Galamb leszek,
s hírét viszem egy olajfaággal!
Szeretettel, melegséggel
töltöm meg a szívem,
s hiszem, ha én megváltozom,
jobbá válik minden!

Tanuljunk hát teremteni,
hittel, szeretettel,
legyen végre emberséges
egymáshoz az ember!
Ne lehessen önző érdek,
hatalom felettünk!
Okkal történt, hogy a Földre
embernek születtünk!

Aki ember, tegye dolgát,
jólétet teremtve,
természettel együtt élve,
éhest megetetve!
Ne harcoljon hatalomért,
lélektelen kincsért,
hagyja abba háborúját,
öldökölni nincs mért!

Lépjünk ki a hazugságból,
egymásra figyeljünk!
Mindennapi dolgainkban
örömöket leljünk!
Küldjünk szívből szeretet,
más szívekbe békét,
teremtsük meg világunkban
a háborúk végét!

Békéljünk meg a világgal,
éljünk emberséggel,
töltsük meg a lelkeinket
fénnyel, reménységgel!
Legyen hitünk a holnapban,
lehet szebben élni,
a múltunkat emberséges
jövőre cserélni!

Aranyosi Ervin © 2022.03.04..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Október

Aranyosi Ervin: Október

Október fénylő, okker-aranyába
mártja a szél villámgyors ecsetjét,
művészi színt visz az indián-nyárba,
cseppeket szórva a fákon szerteszét.
Olykor vöröst fest, véresen komolyra,
olykor irigység sárgája virít,
barna is jut a szél tépázta lombra,
festi a haldoklás gyönyör-színeit.

Pompával vigad a megfáradt természet,
terhüket télre leteszik a fák,
itt utoljára gondolt egy merészet,
színes levélből szőtt szőnyeget alánk.
Az avar megroppan lépteink súlyától,
zizegve súgja végső szavait,
még fel-felröppen, de haladni nem gátol,
hagyja porladni lelke hamvait.

Borong az idő, elmereng a lélek,
mint minden őszön, halványul a fény.
Az őszi ködben mégis érzem, élek!
A Nap felől pislákol a remény.
Hálás vagyok, hogy nekem nem kell mennem,
hogy álmodozva tavaszt várhatok,
borongok tán, de hit világít bennem,
hogy változom, s tán jobbá válhatok.

Aranyosi Ervin © 2021.10.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva


Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Tovatűnt a nyarunk, lassan őszbe fordult,
a bőség kapuja lassan megnyikordult.
Rövidül a nappal, az éj perceket lop,
sötétül a világ. Derűnk, fényünk elfogy.
A természet, mintha csendben haldokolna,
mintha tűnő nyárért bennünket okolna,
de még ideadja nekünk minden kincsét,
ezerszínre festve szél-tépázta tincsét.

Zöldellő levélre fest okkert, vereset,
aranyszín sugárból kever egy keveset,
színes palettáján ezer  szín pompázik,
felhőtakarásban, eső-könnyben ázik.
Gyümölcseit, magját szórja szerteszéjjel,
avarral terít meg, felmarkoló széllel,
s megágyaz, az erdő földjét betakarva,
mintha hosszú álmot aludni akarna.

Csoda és varázslat, s mindig megtörténik,
s az ott élők közül sokan élik végig.
Gyönyörű körforgás, s van ki megzavarja,
mert ilyenkor gyilkol a vadászok „karja”.
Védtelen vadakra támad rá az ember,
kikkel szembeszállni pusztakézzel nem mer.
Hősködik, lövöldöz, orvul, lesből támad,
s terítékre kerül a gyanútlan állat.

Búsul a természet, siratja vadjait,
őszi borongásban tengeti napjait,
s engedi lelkünknek szépségét csodálni,
szeretettel telni, emberibbé válni.
Festmény most az erdő, képei csodásak,
színek borítják el a megfestett vásznat,
virágot utánoz a levelek pompája,
miközben fáradtan téli álmát várja.

Aranyosi Ervin © 2021.09.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt és most


Aranyosi Ervin: Itt és most

Szembesülni önmagammal,
egy érdekes találkozás.
Együtt rezegni bent egy hanggal,
amit nem hallhat senki más.
Megismerni, hogy ott a mélyben,
egy érző, szép lélek lakik,
s eggyé válva, ott, egy személyben,
így lehetünk csak valakik…

Feloldódni az „itt és most-ban”,
megélni azt, mi adatott,
s tenni teremtő állapotban,
átírni jobbá a napot!
Értékeinket felismerni,
kiállni mindig magunkért,
s adni lélekből emberséget,
a jobbá váló holnapért!

Nem hagyni hajónk zötykölődni
hétköznapok hullámain,
sorsba önként beletörődni!
Teremtsenek már szavaink!
Miénk a gondolat hatalma,
ne adjuk hát át senkinek!
A tudás fáján érő alma,
ha nem használod, akkor minek?

Nem kígyó volt, ki nekünk adta,
s a tudás, az a hatalom!
Amiről tudatlan lemondok,
mert használni nem akarom?
Tudatlanok, megvezetettek
nyissátok végre szemetek,
a világ úgy tud jobbá válni,
ha győzni fog a szeretet!

Igazságot helyére tenni,
elzavarva a hazugot,
ne kelljen tudatlanná lenni,
ismerjem fel, hogy több vagyok!
Atyánk az élő, kegyes Isten,
mely mindenségben létezik,
nevével durván visszaélnek,
s a lélek ezért éhezik.

Jó lenne végre azzá válnunk,
akik valójában vagyunk,
Isten gyermekeként kiállnunk,
s tudni, hogy nyomokat hagyunk!
Egymás lelkébe szépet szórni,
lélek-magot, ami kikel,
lelkünkön át az Úrhoz szólni,
s nem versenyezni senkivel.

Élni, a létet megcsodálva,
a természetben Istenünk,
mert itt van, a csodává válva,
a világunkban, itt, velünk!
S nem is kell hozzá imádkozni,
beszélgess bátran el vele,
lelkedben meg fog mutatkozni,
benned is ott él eleve!

Az itt és most-ban megtalálod,
ha lelked mélyén jól figyelsz,
teremtőd, s egyben jó tanárod,
s nála majd megértésre lelsz!
Boldoggá tesz, ha reá hallgatsz,
ha lelked mélyén megleled,
megsúgja: – Többé meg nem halhatsz! –
s mindig is itt volt teveled!

Keresd hát őt a lelked mélyén,
hisz ő maga a szeretet,
örömre lelsz léted megélvén,
csak hunyd le bátran szemedet!
Csodád magadban megtalálod,
s ha azzal végre egyesülsz,
valóssá válik a világod
s végre a helyedre kerülsz!

Aranyosi Ervin © 2021.09.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Követem a Napom


Aranyosi Ervin: Követem a Napom

Követem a Napot,
fényével vezessen,
elindulva felé,
példakép lehessen!
Hisz tanulom tőle
én is ragyogásom,
hadd legyen másokra
nekem is hatásom.

Hadd öntsek tiszta fényt
én is nyílt szívekbe,
megmutassam, könnyebb
világot szeretve!
S úgy, mint fénylő Napom
odafent az égen,
szórom a világra
érző, tiszta fényem.

Szép szavakkal, vígan,
tudó, bölcs reménnyel,
életet mutató,
jövőt hozó képpel.
Teszem, mit vállaltam,
mert ez lett a dolgom,
csak az értetlenért
néha morgolódom!

Úgy, ahogy a Napom,
világom csodálom,
s hiszem e planéta
megvalósult álom.
Meg kéne őriznünk
a szép utókornak,
hogy legyen jövője
mából nyíló holnap.

Sajnos, sok a felhő
a bolond világom,
emberi butaság
árnyékait látom,
sötétbe borít
az anyagias világ,
s ott a fény hiánya
bántja azt, aki lát.

Életre születtünk
és nem haldokolni,
rút félelmeinkért
másokat okolni,
inkább feloldódni
természet ölében,
hadd pihenjen lelkünk
Isten tenyerében.

Tükrözzük hát együtt
drága Napunk fényét,
őrizve lelkünkben
szebb jövőnk reményét.
Figyelmünk irányát
tereljük a jóra,
hadd válhasson szebbé
mától minden óra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyünk csak vidámak!


Aranyosi Ervin: Legyünk csak vidámak!

Legalább, míg élünk
legyünk csak vidámak!
Ráér azután majd
ránk ülni a bánat.
Szomorúság, rossz kedv,
kelljen a halálnak,
inkább éljünk vígan
nap, mint nap a mának!

Lelkünkben csendüljön
kacagás és ének!
Orrukat ne hordják
mélyen, csak a vének!
Míg szívünk fiatal,
míg álmaink élnek,
addig a lelkünkben
angyalok zenélnek!

Élvezzük ki percét
a nap mosolyának,
természet erői
mind javunkra válnak,
pillangók, madarak
a vállunkra szállnak,
üzenetét hozzák
egy élhető világnak!

Vigadjunk, örüljünk,
szeretni születtünk,
Isten gyermekei,
utódai lettünk,
és ha jól csináljuk,
igazol majd tettünk,
ha egy csepp világot
is jobbá szerettünk!

Nem kell megküzdenünk
a világ sodrával,
a ránk terhet rakó
napi hazugsággal,
s nem is kell naponta
rettegésben élni,
nem azért születtünk,
nem kell folyton félni!

Örülnünk kell inkább,
egymást felemelve,
a lelkünk vezessen,
ne rettegő elme!
Lépjünk túl a félszen,
jó érzéssel telve,
magunk rezgésszintjét
magasra emelve!

Az élet igazol,
ha van rálátásunk,
ha nem lent a mélyben
magunknak sírt ásunk,
hanem fenn szárnyalunk,
hogy mindent át lássunk,
fentről nézve, hiszem,
lehet rá hatásunk!

Legyünk hát vidámak
és elégedettek,
legyünk jól szeretők,
s viszont szeretettek!
Minősítsenek csak
jót akaró tettek,
melyek értünk vannak,
és általunk lettek!

Aranyosi Ervin © 2021-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva