Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nevető fogyókúra

Aranyosi Ervin: Nevető fogyókúra

Nocsak, nagyra nőtt a tested?
A feszültség túl nagy benned?
Nem sikerül elengedned?
Tudom én, hogy mit kell tenned!

A gőzt ki kell eresztened,
néhány kilót elvesztened!
Pótolni a csokoládét,
s jó lesz ruhád, ami átért!

Többet kéne csak nevetned,
a lelked így rendbe tenned!
Mozogni és ellazulni,
nyugalom-tengerbe hullni!

Visszanyerni az alakod,
e tanácsot ingyen kapod!
Sok nevetés, helyes étrend,
s kellő mozgás – ugye, érted?

Nyugodj meg és legyél laza,
ne csak este kerülj haza!
Nevess jókat a világon,
én is pont ezért csinálom!

Viccben, humorban a gyógyszer,
legjobb fogyókúrás módszer!
Ha nevethetsz, ne hagyd másra,
szánj időt sok kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2025-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megöregedés

Aranyosi Ervin: Megöregedés

Az ember idővel
lelassul, öregszik,
nyugalomra vágyik,
s nem csúcsra törekszik.
Teszi csak a dolgát,
nem vonzza a siker,
de azért a jóra
még törekedni mer.

Sokkal átgondoltabb,
óvatosabb talán,
jobban keresztül lát
hazugságok falán.
Nem lázad, nem harcol,
gyakrabban megbékél,
jobban értékeli,
hogy e Földön még él.

Persze nehezebben
mozog keze, lába,
nem pallérozódik
esze iskolában.
Viszont jobban érti
már saját világát,
a szemfényvesztésen
sokkal jobban átlát!

Próbál családjának
a hasznára válni,
tanácsokat adni,
mit, hogy kell csinálni.
Ám többnyire mégsem
veszik már komolyan,
ezért zsörtölődik,
és morog komoran.

Régi barátai
elhalnak mellőle,
egyre többször megy ki
csendes temetőbe.
Orvoshoz jár, mert ott,
lehet panaszkodni.
Hogy nem figyelnek rá,
nem tudja megszokni.

Csak az unokákkal
érzi már jól magát,
szeretetet osztva,
az ő szívükbe lát.
De a modern világ,
amit ma ők élnek,
kínaiul van már,
nem érti, mit beszélnek.

A technikával már
nem képes haladni,
így tud a világa
tőle elszaladni.
Aztán már csak ül,
néz, és a véget várja,
fáradt teste, lelkét
börtönébe zárja.

Kevesebb az öröm,
több a szomorúság,
fájdalom, félelem,
lelki nyomorúság,
Csendben ül, csodálja
még a természetet,
örül szépségének,
hogy részese lehet.

Elege van régen
a világ zajából.
Csak a csend gyógyítja,
ami lelket ápol.
Várja a meghívást
az utolsó útra,
a szerető fénybe
visszatérhet újra.

Aranyosi Ervin © 2025-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógynövények


Aranyosi Ervin: Gyógynövények

Tudod, az Isten patikája,
sok gyógynövénnyel van tele.
Ki szívvel él, az megtalálja,
és vegyszert sohasem rak bele.
A „porból” nő, amiből lettél,
testeddel egy helyről való.
Azzá leszel, amit megettél,
s a lelked tudja, mi a jó!

Aranyosi Ervin © 2013-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a nyaraláshoz

A verseskötetek a képre kattintva megrendelhetők a webáruházban.

Aranyosi Ervin: Vers a nyaraláshoz

Sütteted a hasad, élvezed a nyarad,
a mindennapi robot hátad mögött marad!
Ki kell kapcsolódnod, pihentetni elméd?
Más kösse le végre a lelked figyelmét!

Ehhez most ajánlom verseimet néked,
elmesélem bennük, miről szól az élet!
Miről kéne szóljon, szépről, szeretetről,
gyógyuljon a lelked, s frissüljön fel ettől!

Megpihen a tested, felvidul a lelked,
s lám, a Nap fénye is tükröződik benned!
Hiszen, ha könyvemet a kezedben tartod,
megnyugszik a szíved, s felragyog az arcod!

Ne felejtsd el könyvem hát magaddal vinni,
az életvízéből kortyolgatva inni!
Legyen szép a nyarad, élvezd ki a létet,
ezúton kívánok, jó nyaralást néked!

Aranyosi Ervin versesköteti megrendelhetők a webáruházban,
a következő linken:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2024-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetős est visszhangja


Aranyosi Ervin: Nevetős est visszhangja

Tegnap este, de sokat nevettem,
örülök, hogy veletek lehettem!
De jó is volt, hogy mind ott voltatok,
s a lelkemben jókedvet hagytatok!
Ma is hiszem, hogy jót nevetni kell!
Mert testünk-lelkünk többet érdemel!
Hisz szép az élet, búslakodni kár,
s a szerető szív, a legjobb tanár!
Hát nevessünk még, együtt is sokat,
és bírjunk erre rá még másokat!
Nevessetek, velem, vagy nélkülem,
a fontos az, hogy jókedvünk legyen!
Tegyük szebbé saját világunkat,
a szívünk rá, meglátod, nem unhat!
Bár lenne rá, gyakrabban alkalom,
hogy szebbé tennétek az én napom!
Vidámabbá a közös esteket!
Köszönöm én, oly jó volt veletek!

Aranyosi Ervin © 2024-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora


Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora

Eddig tiltakoztunk, harcoltunk ellene,
s abban reménykedtünk, hogy nem haluk bele!
Tudtuk, hogy a sötét rend áll hátterében,
s árnyékában voltunk, nem a tiszta fényben.
Ki kell lépnünk onnan, feladva a harcot,
hisz ki háborúzik, az vallhat kudarcot,
de mi teremtőnknek gyermekei vagyunk,
szeretet és béke a mi feladatunk!

Hagyjuk a hatalmast, csak tegye a dolgát,
a saját világod tedd jobbá, hangold át!
Hiszen a teremtőd saját képre formált,
de nem az anyagban végezte a dolgát!
Nem az ember teste, lett így hasonmása,
lelke vált csodává, azt kéne, hogy lássa!
Eszköz a gondolat, teremteni képes,
általa lesz méltó ember Istenéhez!

A test csak a templom, bennünk él az Isten,
így, aki legyőzhet, olyan erő nincsen!
A hit erejével el kéne fogadnunk,
mind istenek vagyunk, s erről hitet adnunk.
MIND EGY! Ezt kellene megértenünk végre,
s talán nem hiába hullott Jézus vére!
Ha az ősi bölcsek tudása feltámad,
megtalálod Istent, s megleled hazádat!

Hiszen Isten vagy te, ha nem is tudsz róla,
amikor teremtesz, ő belőled szóla,
s gondolatod rezgés, úgy hat a világra,
mint a szélfuvallat a gyenge virágra!
Mert, ha rossz a szándék, abba belepusztul,
ám teremtő lehet termékeny magostól.
Gondolat erejét meg kell tapasztalnunk,
teremtő csodánkba nem kell belehalnunk.

Ha elég ember lesz, ki erre ráébred,
új világ épülhet, éltető természet,
ahol a törvények életet szolgálnak,
békét teremtenek, a javunkra válnak!
Hol a lélek végre, a helyére kerül,
s a jót cselekedni nap mint nap sikerül.
Békesség és öröm, költözik majd belénk,
az Isten-embernek kora tárul elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén


Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén

A test megöregszik,
benne nem a lélek,
hiszem, hogy én ma is
ifjú szívvel élek!
Éppolyan lelkesen
járom a világom,
s amíg lelkes vagyok,
gyönyörűnek látom!

Nem hagyom lelkemet
öreggé facsarni,
mint a lombtalan fát,
fűrész által marni!
Keresem a szépet
a hétköznapokban,
létemet csodálom,
a kikelő magokban!

Hiszen mindig van új,
amit még nem láttam,
napjaim földjében
csillogó gyémánt van!
Szeretet tüzéből
sok erőt merítek,
életem vásznára
új filmet vetítek.

Öregszik a testem,
de nem vagyok beteg,
gyógyít a világom,
s benne a szeretet.
Belőlem is árad,
mást is boldogítva,
mások fáradt lelkét
szépen gazdagítva.

Keresem a szépet,
minden egyes napban,
s meglátom, átérzem
mesés pillanatban.
Fényes tükröt tartok,
te is lásd a szépet,
ne tegyen koldussá
téged sem enyészet!

Minden egyes új nap,
meglépendő lépcső,
egyre feljebb vivő,
szinte égbe érő.
Amikor lenézek,
tegnapomat látom,
emelkedj hát velem
te is, jóbarátom!

Ma is lét-lépcsőmön
jutok egyre feljebb,
s kapok ezer okot,
hogy veled ünnepeljek!
A szebbik oldalát
keresem a létnek,
s akarom, hogy te is
lásd életed szépnek!

Találj okot mindig,
eggyel feljebb lépni,
folytonos haldoklást
életre cserélni!
Keresd meg a módját,
hogy szépítsd világod,
s ha megleled, attól
gyönyörűbbnek látod!

Aranyosi Ervin © 2023-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva