Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel


Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel

Beszéltem a jó Istennel.
Kérdeztem, s ő válaszolt.
Számon kértem: – Hol a Nagyim?
– s a Nagyim épp nála volt…
Aki meghal itt a Földön,
az a mennyben él tovább!
– Ne aggódjak, jól megy dolga,
csak hiányzunk odaát…

– De nekem még sok a dolgom,
maradjak csak idelent.
Tanuljak és boldoguljak,
éljem meg a szép jelent!
Találjam meg, mi a dolgom,
másokért mit tehetek,
Tanuljak meg jól szeretni,
s attól boldog lehetek.

– Tanítsak meg erre mást is,
adjak, amit adhatok!
Ne higgyem el senkinek se,
ha azt mondják: – rossz vagyok!
Figyeljem az érzéseim,
legjobb, ha a szív vezet,
maradjak meg jó léleknek,
mert ő engem így szeret.

Adott tehát képességet,
mire vágyom, megkapom,
élvezzem az életemet,
s ő majd figyel rám nagyon.
Ha kedvem van, beszélgessünk,
ő rám mindig is figyel,
ráérek majd száz év múlva
én a mennybe menni fel.

Azt kérte, hogy tapasztaljak,
hisz ő rajtam át tanul.
s tudjam, sosem kell bűnhődnöm,
később sem ártatlanul.
Egyengeti majd az utam,
fogja majd a kezemet,
érzéseim vezessenek,
s használjam az eszemet.

Bocsássak meg, ne ítéljek,
ne bántsak meg másokat.
Próbáljak meg jól szeretni,
hiszen sok szív fáj sokat.
Pont azt adjam, amit várok,
az kárpótol mindenért,
minden jó, amit kiküldök
egyszer hozzám visszatér.

Mától kezdve minden este
beszélgetek Ővele.
A lelkemet jó tanáccsal
csepegteti majd tele.
A jóságát széjjelszóróm,
szeretetét elviszem,
ezt választom hivatásul,
s boldog leszek, azt hiszem!

A lelkemben lángot gyújtott,
őrzöm tüzét boldogan,
s remélem a szeretete
másokban is megfogan.
Ha e csodamag kikel majd,
kinyílik, mint egy virág,
a fényétől megszépülhet
ez az elgyötört világ.

Mi lenne, ha megpróbálnád,
s beszélgetnél Ővele?
Ha engednéd, szeretettel
töltse lelkedet tele.
Ha szeretet magot szórunk,
akkor azt is aratunk.
Mosolyától, Nap fényétől,
lesz fénylőbbé a napunk…

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!


Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!

Szólok hozzátok tiszta szóval,
s beszédem rögtön értitek.
Leírom, s lelkek fagynak jéggé,
a leírt szó, mondd, mért hideg.
Kedveskedő, mikor leírom,
finom, szép szóból font kalács,
s lám ugyanaz papírra vetve,
gyakran csak bosszantó tanács!

Beszéd közben, ott él a lélek,
hangsúly, hangszín és mozdulat,
– hisz olvasod a testbeszédet –
s a szó sem gúnyos, nem mulat.
Éppen azt érted meg belőle,
amire én is gondolok.
Ám, ha leírom szóról szóra,
úgy érzed, lelket rombolok.

Mást olvasol ki a betűkből,
ítéleted adod reám.
Úgy érzed bántani akarlak,
s nem jó rád szóból szőtt ruhám.
Mást gondolsz róla, másként érzed,
egész másképpen olvasod.
Pedig a leírt gondolatban
teljes lelkemmel ott vagyok.

Mért bánt a szó, ha le van írva,
mért gondolod, hogy fájni fog.
Jó szándékom vetem papírra,
nincs benne bántó, rossz dolog.
Ha nem tetszik, ahogy beszélek,
befogom szám, csendben vagyok!
De üres lapot hiába küldök,
ha rajta nyomot nem hagyok.

Kimondva szép, leírva mégis
egészen mássá alakul.
A kérdés az, hogy melyik énem
veszed értően alapul.
Leírva nehéz értelmezni,
hogy pontosan mit is takar.
Jó lenne azt feltételezni,
hogy írója csak jót akar!

Aranyosi Ervin © 2018-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam


Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam

Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.

Szépen összeszedtem, amit gyűjtögettem,
apró sérelmeket, miket őrzött lelkem.
Némi nehézséget, cseppnyi bosszankodást,
bántó rossz szavakat, csúnya káromkodást.

Sok-sok félreértést és megbántottságot,
amely eltakarta tőlem a világot,
minden gúnyt és sértést, vagy megaláztatást,
ami elcsúfítja lelkemben a lakást.

Vittem csomagomat, az oly nehéz terhet,
amilyet – gondoltam – mások is cipelnek.
Túladok most rajtuk – fillérekért – másnak,
– a lélekbúvárok ezért mélyre ásnak.

A piacon aztán kipakoltam szépen,
hogy másoknál mi van, én is körülnéztem.
Megrémült a lelkem, amiket ott láttam,
mások rút terheit mikor megtaláltam.

Hisz nekem alig volt, s mégis hogy cipeltem,
folyton siránkoztam, megnyugvást nem leltem.
De most szembesültem, mások terhe nagyobb,
összecsomagoltam, s most már boldog vagyok.

Nem kell őrizgetnem, szemétre dobhatom,
ezek a terhek már nem nyomhatnak agyon!
Elengedem őket, nincsen szükség rájuk,
nem akarok lenni tovább a gazdájuk.

Mától másképp nézek körül a világban,
hisz a lelkem tiszta, nyugtom megtaláltam.
Minden sérelmemet szélnek eresztettem,
ne tehessenek kárt – itt bent – többé bennem!

Kitakarítottam, fénnyel feltöltöttem,
szeretet és jóság ragyogjon köröttem!
Mától elengedem minden dühöm, gondom,
s nem lesz sértegetés nálam már porondon.

Hiszem, ha mindenki önmagába nézne,
egyre többen vennék a nyilvánvalót észre,
hogy a sérelmeink mind minket mérgeznek,
lelket nyomorítanak és beteggé tesznek!

Meg kéne csak állni, s önmagunkba nézni,
hagyni a lelkünket széptől megigézni!
A világ jobb felét naponta csodálni,
sötétből kilépve jó oldalra állni!

A lélek terheit nagy máglyára vetni,
a megtévedt lelket is jobbá szeretni!
Szeretet fényénél mind-mind jobban látnánk!
Mi lenne ha végre ezt is kipróbálnánk?

Segítsünk egymásnak letenni a rosszat,
jóra törekedni, s tenni is naphosszat!
Szebbé varázsolni a megfáradt világot,
hogy a szép lelkekről múljon el az átok!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miben hiszek?


Aranyosi Ervin: Miben hiszek?

Hiszek önmagamban, egy teremtő lényben,
aki képes élni, s alkotni a fényben.
Hiszek a világban, napfény aranyában,
hiszek a sok újat létrehozó vágyban.

Hiszek a lélekben, a dolgos tenyérben,
búzalisztből sütött omlós, lágy kenyérben.
Hiszek fűben, fában, s mindenben mely élő,
s hiszem, hogy teremthet a szépet mesélő!

Hiszek álmaimban, hisz lelkemből jönnek,
a malomkövekben, ha búzát őrölnek.
Hiszek én a jóban, s nem hiszek a rosszban,
hisz csak meg nem értés akad a gonoszokban.

Hiszek a tudásban, ami embert szolgál,
s hiszem, mindenkinek több jár a nyomornál!
Hiszek önmagamban és mindenki másban!
Nem hiszek azonban néma elmúlásban.

Hiszek Istenemben, teremtett világban.
Hiszek a teremtő lelki szabadságban.
Hiszek az állatban, hiszek a növényben,
hiszek a gyermekek tiszta örömében.

Hiszek őseimtől örökölt hazában,
hiszek az emberi lélek igazában.
Hiszek a holnapban – a mában teremtem –
hiszek a lelkemben, mely itt munkál bennem!

Hiszek én a versben, a benne írt szóban,
igaz tanításban, hiszen abban jó van!
Hiszek a világban, megújulni képes,
hiszem jóvá válni mindig lehetséges!

Hiszek szebb jövőben, remény él szívemben,
hiszek Istenemben, ki itt lakik bennem.
Hiszek a békében, a lélek szavában,
hiszek szeretetben, fénylő napsugárban!

Aranyosi Ervin © 2018-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?


Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?

Húsbilincsbe zárt Istenek vagyunk,
fénylő lelkek a test börtönében.
Egymás tört lelkében nyomokat hagyunk,
s keressük az utat folyton a sötétben.

Nem érdekel minket az, hogy honnan jöttünk,
s úgy hisszük az utunk halálba vezet!
Embertelen élet nyoma van mögöttünk,
melyet meg-megszakít némi élvezet.

Bukásra ítélve, ez lenne a sorsunk?
Isten országából bús száműzetés?
Örökös körforgás? Ránk rótt terhet hordunk,
és az igazságról tudásunk kevés?

Hisz haza mehetnénk, ha épp arra vágynánk,
de mi inkább járjuk a végtelen utat.
Kihúzták könyvünkből, az őrzők, a gyávák,
ami valóságot, igazat mutat.

Hol lesz a Szamszára, újjászületésünk,
hisz ki vezethetne, elment, itt hagyott,
feltámadni tényleg folyton el kell késnünk,
mert mi nem találjuk a kitépett lapot?

Itt vagyunk a létben, s börtön lett a testünk,
s minden életünkkel több a feladat.
önző lénnyé válva száz hibába estünk,
s bűnökből építünk bábeli falat.

Nemhogy lebontanánk a falunk tégláit
min nem jut keresztül az isteni fény.
Soha nem azt tesszük, amit lelkünk áhít,
elhitették velünk, hogy nincsen remény.

Elveszünk a létnek zord útvesztőjében,
s bár az álmainkban látunk kiutat.
Elnyomjuk az érzést, szívünk belsejében,
fölénk kerekedik a kollektív tudat.

Aranyosi Ervin © 2018-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ó, bár tudnánk

Aranyosi Ervin: Ó, bár tudnánk

Ó, bár tudnánk hogy mi végből jöttünk,
mért zártunk időbe múló perceket?
Öntudat vezérel, s döntenek fölöttünk,
de megáll az idő, ha szép szívünk szeret…

Bárcsak értenénk a rohanó világot,
és a gondolattól ellopott teret.
Ha mind megismernénk ezt a valóságot,
s mindig szólna hozzánk a lelkiismeret.

Tetteink súlyától nehezül az élet.
Minden gondolatunk végül célba ér.
Vagy pont azt kapom majd meg, amit remélek,
vagy azt, amitől a lelkem újra fél.

Komplikált az élet, senki sem tanítja,
ésszel azt felfogni, lám, nem is lehet.
Érzéseink rejtik, bennük van a nyitja,
s közelebb kerülhetsz, hogyha figyeled.

Aranyosi Ervin © 2018-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élet, könyv, álom…


Aranyosi Ervin: Élet, könyv, álom…

Könyvbe lábad a szemem,
hisz olvasok!
Kikapcsolom életemet.
– Hol vagyok?
Itt hagytam a tegnapom,
a holnapom…
Másik élet csalogat
az oldalon.

Elvarázsló, meseszép
az üzenet,
lángra gyújtja, felizzítja
tüzemet.
Más lehetek, más bőrébe
bújhatok.
Vidám vagyok, vagy épp
könnyet hullatok.

Színész vagyok, aki most
mást alakít.
Más testében
eljátszhatok valakit.
Átélhetem a lelkemmel
amit ő,
ez magasztos, csodálatos,
rémítő!

Könyvbe merül képzeletem,
ott vagyok!
Más sorsában talán szép
nyomot hagyok.
Közben mások sorsát is
átélhetem,
mégis visszakaphatom
az életem.

A jó könyv is örök
szép emlék marad!
Kísérhettem fennen
szálló madarat.
Átélhettem milyen az
a repülés.
vagy lélekként más
bőrébe kerülés.

A könyvet, ha úgy érzem,
hát leteszem,
mint ahogyan félretettem
életem.
Ha elalszom, valamit
majd álmodok.
Ezt a három utat járva
változok.

El ne hidd, hogy könyv,
vagy álom elvakít,
állandóan alakítok
valakit,
aki itt, a lelkem mélyén
én vagyok,
három síkon oly sok nyomot
széthagyok.

Van e köztük igazi?
– Nem kérdezem!
Bármit teszek, mindenképpen
létezem.
Könyv és álom? A valóság?
Mi lehet?
Mind jó, mikor megérinti
szívemet.

Aranyosi Ervin © 2018-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változz te magad!


Aranyosi Ervin: Változz te magad!

Ne akarj mást változtatni,
változz inkább te magad!
Ehhez kell a nagyobb szándék,
ehhez kell több akarat.

Ha változol, a példádból,
talán másik is tanul,
s nem marad a világod így
állva, változatlanul.

Változz inkább előnyödre,
hadd kövessen a világ,
és ne hagyd, hogy uniformist
akarjanak adni rád!

Változz úgy, hogy az lehessél
valójában, aki vagy!
Keltsd életre alvó lelked,
valósítsd meg önmagad!

Ne törődj a szóbeszéddel,
teremtsenek vágyaid!
Ne engedd, hogy megnyirbálják
égbevivő szárnyaid!

Ne zavarjon, hogy más mit szól,
csak a szívedre figyelj,
elérheted, amire vágysz,
s nem lesz akit irigyelj.

Mert, ha teljesül az álmod,
nem lesz, ami visszahúz!
Ám, ha néha megbotolnál,
hidd el, abból is tanulsz.

Ha a lelked szabaddá lesz,
felszabadul a világ,
s nem fognak a lét terhei
oly erősen hatni rád!

Csak élvezd a változásod,
s hidd, holnapod szebb lehet!
Egyengesse lépteidet
élő hit és szeretet!

Aranyosi Ervin © 2018-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán kíváncsi voltam


Aranyosi Ervin: Csupán kíváncsi voltam

Csupán kíváncsi voltam.
Kifőztem keserűn, sótlan…
Szavakkal fűszereztem,
talán csak átmegy a teszten…
Ám nem vette senki sem észre,
igen, ez más madár fészke,
s én beléje rondítottam.
– Itt vagyok! – ordítottam.
Itt voltam, s nem vettek észre,
én nem vártam, csak köszönésre.
Csupán csak kíváncsi voltam,
s a képemet pont ide toltam.

Na jó, nem égett a lámpa!
Vagy nem vesznek itt emberszámba?
Csak átlibbentem épp a léten,
s nem álltam meg mások szemében.
Mert kimondtam számtalan dolgot:
– Hogy az ember itt miért nem boldog!
Léptemmel utat mutattam,
bár nem voltam jó hangulatban,
de hittem, tán javítom másét,
és néhány szép szívdobbanásért
már eleve megérte élnem.
De csend volt csak, amiben féltem!

Emberek, láttok-e engem?
Éppen a jövőt teremtem,
hisz csírája itt telel bennem,
s a termőföldje a lelkem.
Ha tavasszal pirkad a hajnal,
szárnyra kell madárnyi dallal,
s gondolat-felhőn ér égbe,
s újat visz a mába, s régbe!
Kibújik föld alól szára,
rákacsint a bús világra,
s a nyári nap fénysugarától
magsor nő ki a kalászból.

A gondolat kenyérré érik,
de itt volt az – én bennem – végig.
Bár kimondtam észre sem vetted,
mert te nem az élőt teremted!
Barátom, tudod a dolgod?
A teremtést lelkedben hordod,
ne krónikása légy csak a múltnak,
s ne tanúja a megtanultnak.
Légy inkább teremtő elme,
mely itt a jelenben elkelne.
A teremtő magokat vesd el,
és legyél egy nyíltszívű ember!

Aranyosi Ervin © 2018-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva