Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Esti hála


Aranyosi Ervin: Esti hála

Minden este ünnep lészen,
kigyúlnak a csillagok.
újra élem emberségem,
Istenemmel egy vagyok.

Refrén:
Hálát adok hát az úrnak,
megélem világomat,
engem hívott el tanúnak,
tapasztalni álmomat

Hála, hála, hála, hála
hálám bennem felragyog.
Hála, hála, hála, hála
Teremtőmmel egy vagyok.

Hálát adok hát az úrnak,
megélem az életem,
engem hívott el tanúnak,
hogy világom jobb legyen

Hálás vagyok én az Úrnak
teremtőnek alkotott,
bennem élő vágyak gyúlnak,
vele, s benne egy vagyok.

Refrén:
Hála, hála, hála, hála
hálám bennem felragyog.
Hála, hála, hála, hála
Teremtőmmel egy vagyok.
Élek élek, végre élek,
végre élem életem,
élek élek, végre élek,,
a világom egy velem.

Aranyosi Ervin © 2018-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára


Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára

Te sosem voltál az, aki én most vagyok,
s én nem leszek porrá, ha mindent itt hagyok.
Hisz elhagyom világom, egyszer majd testemet,
a por csak az, amit a világ majd eltemet.
De a lelkem akkor új létbe költözik,
s újra leszületik, s új testbe öltözik,
aztán ott folytatom a tanulmányaim,
s ott fogom megélni az újabb vágyaim.
De amíg itt élek, addig még alkotok,
ember mivoltommal szép nyomokat hagyok,
nem gyűjtök aranyat, anyagból kincseket,
bús gondolatokkal nem őszítek tincseket,
csak jót teszek, s adok, mikor csak adhatok,
hiszen folyton élek, s mindig élő vagyok!

Élünk, s higgyétek el, sosem leszünk holtak.
Hordjuk terheinket, miket reánk róttak,
ám ezek a terhek hitünkből erednek,
s akik reánk tették, szívükből szeretettek.
Csak azt adták tovább, amit ők is kaptak,
és kapott hitükben sajnos megmaradtak.
Nem fejlődött tovább, nem tanult a lélek,
ennek köszönhető, hogy még ma is félek.
Pedig én már tudom: Nem bánt, jó az Isten,
félnivalóm mástól, alapjában nincsen!
Hisz, amit én adtam, csak azt kapom vissza,
haragomnak mérgét, az én szívem issza.
Jóság és szeretet, az mind visszaszáll rám,
jól tenném, ha szívem teljesen kitárnám!

Aranyosi Ervin © 2018-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!


Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!

Te vagy aki megtanított szép szóval beszélni,
megmutattad, hogy hogyan kell tiszta szívvel élni.
Te játszottál álmaimban visszatérő angyalt,
Te voltál, ki ha földre estem, mindig megvigasztalt.

Te aggódtál értem, mikor magas volt a lázam,
te mutattad, hogy a világ Istentől nyert házam.
Te etettél ha éheztem, rossztól, széltől védtél,
életemen szeretettel keresztül kísértél.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Hálás vagyok minden jóért, mit tőled kaptam egyszer,
drága angyal, nem hittem, hogy egyszer megöregszel.
Könnyű nekem jól szeretni, hisz tőled tanultam,
Szebbé tetted napjaimat, általad van múltam.

Életemnek része vagy, hisz általad születtem,
köszönöm a fáradságod, s hogy ilyenné lettem.
Hála járja át szívemet, így élem világom,
általad vált lehetővé minden kedves álmom.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Aranyosi Ervin © 2018-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!


Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba


Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba

Vigyázó szép szemed,
kíséri léptemet,
még álmaimban újra élek
szép emlékeket.
Mikor itt voltál velem,
fogtad a két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
– Drága gyermekem…

Ma is a gyermeked vagyok
és ha néznek a csillagok,
érzem engem figyelsz fentről,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
kereslek, hogy merre vagy,
felnézek rád és megtalálom
kedves arcodat.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Vigyázó szép szemed,
figyeli lelkemet,
az álmaimban újra itt vagy,
szép szíved szeret.
Mikor itt voltál velem,
megfogtad két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
_ Te vagy az életem.

Ma is a gyermeked vagyok,
akadnak jobb és rossz napok,
Érzem próbálsz jobbá tenni,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
Keresem az arcodat,
őrzöm mindig szép emléked,
szívemben marad.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én mesém


Aranyosi Ervin: Az én mesém

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Álmot láttam,
s azzá váltam,
miben szívből hittem.
Elmélkedtem,
emelkedtem,
s talán többre vittem.

Kincsem nincsen,
csak az Isten,
halmozott el jóval.
Dolgom tettem,
teremtettem
tiszta, igaz szóval.

Álmot láttam,
s megcsodáltam,
hogy válik valóra.
Más lehetek,
értem ketyeg,
talán minden óra.

Hiszek, látok,
jó barátok
kísérnek a létben.
Cseppnyi vagyok,
s nyomot hagyok
mások életében.

Lám a szívem,
hozzám híven,
együtt dobog mással.
Nem őrlődöm,
nem törődöm
én az elmúlással.

Nincs halálom,
s megtalálom
értelmét a létnek.
Minden álmom,
s boldogságom
része az egésznek.

Tanulni,
s nem porba hullni
jöttem a világra.
Álmom élni,
s elmesélni,
jobb emberré válva.

Szép lelkemmel,
szeretettel,
másokat tanítva.
Vígan járom
a világom,
szívem, szemem nyitva.

Ha tanultam
és a múltam
ott áll útra készen,
mesehősként,
boldog ősként,
tudás kútja lészen.

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Mában élek,
s nem cserélek
senki életével.
Bármily kemény,
ez az enyém,
teli szép emlékkel.

Gondolatom
latolgatom,
szép szóval teremtek,
hitet adva,
s jó akarva,
része a nagy rendnek.

Mert a mennyem,
itt él bennem,
s poklom tüzét oltom.
Ha jót tettem,
s jóvá lettem,
javulni fog sorsom.

Lásd a példát,
s te is éld át,
keresd boldogságod.
Szeresd jobbá,
boldogabbá
az egész világot!

Éld a létet,
mint jó lélek,
légy utamon társam!
Lelj örömet,
varázskövet,
a zajló világban!

Ha már vagyunk,
s bűvös agyunk
teremtésre képes,
számos ötlet,
adhat többet
mindőnk életéhez.

Adj a jónak
és a szónak
energiát, létet!
Teremtéssel
sose késs el,
legyen szebb az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet éltet (mantra)


Aranyosi Ervin: A szeretet éltet (mantra)

A szeretet éltet. Azért vagyok,
hogy valóra váltsam a gondolatot.
A szeretet fénye legyek,
használjam a képzeletet!

A szeretet éltet. Azért vagyok,
azt kapjam vissza, amit adok.
A szeretet fénye legyek,
s élvezzem az életemet!

A szeretet éltet. Azért vagyok,
hogy megéljem mindig a pillanatot.
A szeretet fénye legyek,
megéljem az életemet

Csupa jót adtam,
csupa jót kaptam,
csupa jót adtam,
csupa jót kaptam!

A mantra Deva Premal – Moola mantrájának zenéjére énekelhető is:
https://www.youtube.com/watch?v=ZLvbmpmKylM
Ez a mantra nem fordítása a Moola mantrának, de hasznos megerősítés lehet önbecsülésünkhöz.

Aranyosi Ervin © 2017-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt a versem…


Aranyosi Ervin: Itt a versem…

Itt a versem, fogd és vigyed!
Légy általa boldogabb!
Könnyítse meg holnapodat
néhány elmés gondolat!
Adok néhány jó tanácsot,
taníthatlak, ha hagyod,
megváltozhat az életed,
s a világ – ha akarod!

Itt a versem, neked írtam,
csak miattad, érted él.
Ha az ember jobbra vágyik,
értelmet, s hitet cserél!
Megismerni a világot,
hangzavarban nem lehet,
önmagadban elmerülve,
hallgasd belső csendedet!

Itt a versem, fogódzkodj meg,
olyan, mint egy sétabot,
elvezet, ha rátámaszkodsz,
oda, ahol én vagyok.
Ha majd nélküle tudsz járni,
nyugodtan eldobhatod.
Ám ha szükség lenne majd rám,
a versekben ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!


Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!

Nézd, mit kaptam kora reggel!
Kaptam egy újabb napot!
Ma életem tovább élem,
s érte hálát adhatok!

Szeretetem szerte árad,
a mosolyom egyre nő!
Életre kelnek a vágyak,
s elhárul pár bökkenő!

Csodálom a külvilágot,
belsőm titkát élvezem,
ellazulok, megbékélek,
egyszerűen létezem.

Nem keresem létem célját,
járom csak az utamat,
nem kötnek gúzsba a vágyak,
élvezem, amíg szabad.

Hálás vagyok a világnak,
örülök, hogy itt vagyok.
Magam után, ahol járok,
apró nyomokat hagyok.

Ha tetszene, ahogy élek,
lépj nyomomba, s láss csodát,
tekerd te is élvezettel
fel a lét bűvös madzagát!

Nap végén majd megköszönöm,
ezt a csodaszép napot,
terheimet elengedem,
súlytalanul alhatok…

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Háladal


Aranyosi Ervin: Háladal

Felébredtem, hát itt vagyok,
s tudom a Nap most is ragyog,
mikor felhő takarja el,
de élek én, s nem érdekel,
hogy borús kint a földi lét!
Csak megélem a magamét!

Megélem én, s hálás vagyok,
hisz kaptam újra egy napot.
Hát életem viszem tovább,
nyílt szívvel várok új csodát,
megtalálom a szépet itt,
hiszen mindennap érkezik!

Persze, sírhatnék szüntelen,
mik is történnek én velem,
hogy nem mindig van benne báj,
hogy néha bús, hogy néha fáj.
Ám amíg nem vagyok halott,
hálás leszek, hisz itt vagyok!

Nézem a szálló felleget,
fentről, az égről integet,
aztán sírósan megy tovább,
s viszi tovább a bánatát,
és ettől vidámabb vagyok,
mert nem cipelek bánatot.

A fákon ázott levelek,
az eső róluk lepereg,
mennyi zöld, mennyi árnyalat?
Vajon színük miből fakad?
A fa zöldje a szeretet,
ebből fon nekünk levelet.

Lám nő a fű, nyílik virág,
színessé válik a világ,
mit esőcseppje simogat,
mert kósza felhőnk sírogat.
Vízcseppben élet ébredez,
amint a felhő lét ereszt.

Levelek ernyőt tartanak,
alattuk apró madarak,
éltetik méltón a tavaszt,
s dalolják mindig ugyanazt,
trillájuk drága háladal,
amit a szív kitárva hall!

Hozzám elérnek a dalok,
s értük én oly hálás vagyok,
mert mindenben ott van a szép,
ez adja szép természetét.
Csupán figyelni kellene,
s nem halni mindennap bele.

Lásd meg a fényt, keresd, kutasd,
és másoknak is ezt mutasd,
ragyogjon azért mosolyod,
mert önmagadban hordozod,
háladalod add csak tovább,
szebbüljön tőle a világ!

Aranyosi Ervin © 2017-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva