Aranyosi Ervin versei

jan
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Megmentem a lelkedet

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, hála, magányos, Megmentem a lelkedet, megtanít, nevetni, szeret, szívemből, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Megmentem a lelkedet

Láttam, magányos vagy,
szíved kihűlt, nem szeret.
Úgy döntöttem, hogy segítek,
s megmentem a lelkedet!
Legyél boldog, ez a dolgod,
szíved engedd szeretni!
Megtanítlak újra élni,
jó kedvűen nevetni!
Nem is kérek fizetséget,
ezt én szívemből adom,
de a hálád elfogadom,
szeress engemet nagyon!

Aranyosi Ervin © 2022.01.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: akkor, Aranyosi Ervin, barátom, csoda, csoda Nem adhatom fel, élet, harc, holnap, Lélek, mikor, nehéz, remekel, vers 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin © 2022.01.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmaim, Aranyosi Ervin, Az én lelkem nem eladó!, béklyó, boldogság, létező, megrontó, nevet, örül, pénz, teremtő, tisztán, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!

Az én lelkem nem eladó,
Teremtőmtől kaptam!
Tisztán tartom, amíg élek,
minden pillanatban.
Bemocskolni, sosem hagyom,
s nem élek hitetlen,
s nem felejtem létem okát,
hisz megélni lettem.

Megélni a boldogságot,
örülni a létnek,
nem várni a nem létezőt,
sokan attól félnek!
Nem igaz, hogy egyszer élünk,
mind tanulni jöttünk,
számtalanszor leszülettünk,
sok út van mögöttünk!

Nincs szükségünk gazdagságra,
csak vegyük már észre,
ne tekintsünk istenségként
a megrontó pénzre.
Nem sikerről szól az élet,
nem kell versenyeznünk,
inkább a jót megtalálnunk,
együtt felfedeznünk.

Nevetnünk kell, eljárni
a boldog lélek táncát,
ledobni a béklyóinkat,
szolgalétünk láncát.
Odafigyelnünk egymásra,
járni a világban,
természettel lenni közös,
szép harmóniában!

Az én lelkem nem eladó,
és el sem cserélem,
nem vágyódom gazdagságra,
álmaimat élem!
Hazugság el nem tántorít,
élvezem világom,
a Teremtőm élni tanít,
míg utamat járom.

Aranyosi Ervin © 2022.01.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élni jöttem, élni szabadon!

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, Élni jöttem, élni szabadon, élő, ember, emberség, jobb, képesség, lelkem, töretlenül, tovább, Válaszút, vers 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Élni jöttem, élni szabadon!

Elfáradtam, újra kezdem,
megpróbálok élni szebben!
Válaszúthoz megérkeztem,
merre hát tovább?

Hitem adtam, teremtettem,
hiszem, hogy jobb ember lettem,
boldog voltam és szerettem,
s éltem a csodát!

Élni jöttem, élni szabadon,
erőt venni olykor magamon,
mások között élni létem,
utat mutasson a léptem!
Élni jöttem, jóvá válni,
vagy legalább megpróbálni,
adni azt, akivé lettem,
jóságot, mi élő bennem!

Elfáradtam, segíts kérlek,
hálni jár belém a lélek.
holnapomtól mégse félek,
megyek csak tovább!

Lelkem nem lehet bezárva,
nem élhetek kalitkában,
szép utamon visz a lábam
árkon-bokron át!

Élni jöttem, élni szabadon,
erőt venni olykor magamon,
mások között élni létem,
utat mutasson a léptem!
Élni jöttem, jóvá válni,
vagy legalább megpróbálni,
adni azt, akivé lettem,
jóságot, mi élő bennem!

Élni jöttem, élni szabadon,
tiszta szívvel járni utamon,
Tiszta szívvel emberséggel,
jót akaró képességgel!
Élni jöttem, jobbá lenni,
másokat jobbá szeretni!
Éhes szíveket etetni,
teremteni, s csodát tenni,
töretlenül tovább menni!

Aranyosi Ervin © 2022.01.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őrangyalomnál jártam

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Őrangyalomnál jártam, vers 11 hozzászólás

Fotó: Peter Zelei

Aranyosi Ervin: Őrangyalomnál jártam

Van nekem egy őrangyalom.
Nem irigylem őt nagyon!
Korán kezdődik a napja,
minden egyes hajnalon!
Annyi dolga van szegénynek,
sajnálom is rendesen.
Azt gondoltam, hogy álmomban,
megkeresem, s meglesem.

Szegényke, egy üveg borral,
egy asztalnál üldögélt,
éppen nem volt szolgálatban,
lazított hát, s alig élt.
Fejét fogta, rám gondolva,
végig futva a napot,
s nem volt hálás a lelkemért,
hogy ilyen munkát kapott.

Szétszórtságom összeszedni,
nem egy hálás feladat.
kimenteni minden bajból,
ehhez kell ám akarat!
Meggondolatlanságomat,
helyrehozni oly nehéz,
de én mindig azt tanultam,
szív vezessen, ne az ész!

Persze, ő is látta bennem,
csupa jó szándék vezet,
de tudjuk, a pokol útja
ily kővel kikövezett.
Jöttek hát a bonyodalmak,
s rá hárult, hogy megoldja,
hogy a lelkiismeretem,
mások baja ne nyomja!

Nem tettem én semmi bántót,
mégis félreértették,
és amikor megorroltak,
nem értettem mért tették?
Őrangyalom pedig izgult,
az ügy rendbe tehető?
Megsértődött emberekkel
van tele a temető!

Én ebből semmit se láttam,
éltem tovább csendesen.
S láttam, ő még túlórázik,
nem pihen meg este sem.
Odaléptem asztalához,
hátrahőkölt, megijedt!
Őrangyal és őrzött lélek?
Ő sem látott még ilyet!

Mármint az, hogy találkozunk,
az volt a meglepetés,
szomorkásan nézett én rám,
arcán nem volt nevetés.
Szóltam hozzá: – Beszéljük meg,
hogyan segítsek neked?
Nem akarok én kiszúrni
tetteimmel teveled.

– Segíts, mit kell másképp tennem,
hogy könnyítsem dolgodat,
szeretném ha vígabb lennél,
s napról napra boldogabb!
Á – legyintett – ne is kérdezd!
Ez most tanulság nekem,
egykor én is pont így éltem
a Földön az életem!

Őrangyalként vezekelnem
ezért kell, most láthatod,
belőled is az lesz egyszer,
de sorod kivárhatod!
Tudod, ha jobban figyelnél,
s nem bántanál másokat,
nem is lenne ennyi gondom,
s nem aggódnék már sokat!

Segíthetek megváltozni,
én a lelkedben lakom!
Ha akarod súgok titkot,
mikor lesz rá alkalom.
Ha figyelsz rám lelked mélyén,
hallhatod minden szavam,
s megmutatom az utadon,
a jó irány, merre van.

Lehetek az útmutatód,
nemcsak védőangyalod,
megtanítalak szeretni,
s jót tenni, ha akarod!
Eleinte sok dolgunk lesz,
amíg jobbá alakulsz,
de ha figyelsz a szavamra,
sok jó dolgot megtanulsz.

Befejezve a beszédét,
mutatta a tenyerét:
– Csapj bele és legyen mától
az életed meseszép!
Elbúcsúztunk, ahogy illik,
eljöttem, s ő ott maradt,
vidámabban töltötte meg
most az üres poharat.

Mosoly keretezte arcát,
gondterheltség menekült,
szebbnek látta holnapunkat,
és ezen egy jót derült.
Van nekem egy őrangyalom,
vagy tanító mesterem,
figyelek rá, hogy az élet
mától kezdve szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, betegség, figyel, Hallgasd meg a lelkét!, Lélek, meggyógyul, megold, súly, szégyell, szeretet, teher, test, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján “végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!

Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.

Talán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!

Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretettel körbe véve

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, Csodagyógyszer, energia, felfedez, gyógyít, mosoly, Szeretettel körbe véve, szerethető hely, vers, vidámság, világ 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretettel körbe véve

Hiába a jószándékom,
ha nem érted szép szavam,
ha nem visz túl az árnyékon,
hol az Isten fénye van.
Hol az élet kivirágzik,
nincs hazugság, nincs harag,
hol a lelkünk fényben úszik,
s benne tüske sem marad.

A szeretet erejével
emelném a lelkedet,
érted szólok szívvel, hévvel,
erről szól a szeretet.
Kitárnám az ablakodat,
legyen fényed, végre láss,
vedd már észre, világodból
mind eltűnik a varázs!

Odakint, a természetben,
ott még élő a csoda,
hol az ember nem uralja,
ragyog ránk a mosolya!
Azt kellene felfedezni,
s élni vele lelkesen,
megfigyelni hogy működik:
– Csínját-bínját ellesem!

Adnék, kapnék, elfogadnék,
a szeretet visszaszáll,
nincsen annál értékesebb,
hiszen a jó visszajár!
Szeretet-energiánkkal
gyógyíthatnánk szíveket,
s ami ártó, gonosz szándék,
az körünkön kinn reked.

Meg kell végre értenie
mindenkinek, aki él,
megbetegszik, aki retteg,
mind rosszul jár, aki fél!
Nem uralhat senki senkit,
s nem lesz boldog a gonosz,
az irigység, nagyra vágyás,
szívfájdalmakat okoz!

Nyugalomban, békességben
a lét szebben élhető,
a szeretet, a kedvesség
csodagyógyszer, s éltető!
Add hát szívvel, jó szándékkal,
és okozzon örömet,
fénnyel töltsd meg, tisztasággal
szép szeretet-körömet!

Terjesszük ki a világra,
legyünk boldogok vele,
töltsünk elég vidámságot,
élő mosolyt is bele!
Engedjük, hogy ez a fénykör,
táguljon ki teljesen,
s a világunk miáltalunk
szerethető hely legyen!

Aranyosi Ervin © 2022.01.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Az ember istent teremtett, belső hang, élet, élő, emberség, értelem, gondolat, gonosz, Lélek, mag, testvér, vers, világ 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett

Az ember Istent teremtett
a saját képmására,
és bizony e teremtésnek,
hatalmas az ára.
Mert a megteremtett Isten
büntetni is képes,
bár azt mondják ember tervez
és az Isten végez.

Aztán hatalmat teremtett,
eljátszva az Istent.
Káosszá tette a rendet,
s ennél messzebb is ment.
Istent akart játszani
a többiek kárára,
ezért aztán pénzt nyomtatott
saját képmására.

Teremtett egy új világot,
hazugságban élőt,
elnyomva a természetest,
a pénz-istentől félőt.
Uralja a nagyvilágot
és hatalom éhes,
hazugságban és csalásban
igen tehetséges.

Szembemegy a törvényekkel,
mit Isten teremtett,
nem tiszteli, nem tartja fenn
az isteni rendet.
Leigázza a világot,
hatalomra éhes,
s megküzdeni vágyaival
sehogyan sem képes!

Bár élhetne boldogan is,
rossz vágyai nélkül,
de az álma csak a pénzre
és sikerre épül.
Elfelejt a többiekhez
szívvel közeledni,
csupán uralkodni képes,
nem tud már szeretni!

Vissza kellene találnunk
ősi Istenünkhöz,
aki gyermekeként szeret,
sosem bánt, nem üldöz!
Nem a pénzt, a csereeszközt
kellene szolgálnunk,
élni kéne életünket,
s boldogokká válnunk.

Úgy nézni a társainkra,
mint Isten gyermekére,
mint a lelkünk testvérére,
élő, szép tükrére!
Megérteni, haragunkkal
önmagunkat bántjuk,
szeretettel tegyük jobbá,
még élő világunk!

Váljunk azzá, akik vagyunk,
Isten gyermekévé,
s ne uralhassa elménket
rádió, vagy tévé!
Olvadjunk a természettel
szép harmóniába,
elmondhassuk, hogy életünk
sosem volt hiába!

Figyeljünk a belső hangra,
az Ő üzenetére,
bocsássunk meg a világnak,
dühünk tegyük félre.
Világunkat mától kezdve
ne a pénz uralja,
ne keveredhessen többé
fel a mocsok alja!

Feladat vár folyton reánk:
emberré kell válnunk!
Teremteni holnapunkat,
sarkunkra kell állnunk!
Keresnünk a lét értelmét,
magunkra találva,
szeretettel világunkat
élővé formálva!

Ne teremtsünk Isteneket,
arra nincsen szükség,
azok vagyunk mindannyian,
legyünk hát rá büszkék!
Atyánk minket teremtéssel
szépen felruházott,
csak az ember torzította
el a Napvilágot!

Fogadd el, hogy egy az Isten,
s része vagyunk mind-mind!
Egyik sem több, vagy kevesebb,
ki teremtést indít!
A gondolat, ami alkot,
mely lelkünkből éled!
Nem attól lesz szép a világ,
ha Istened féled!

Értsük már meg, nem a gonosz
uralja a lelkünk,
az emberség, az istenség
élőn itt él bennünk!
Csak hagynunk kell, mint egy magot,
földjéből kikelni,
csak a lélek útján tudunk
jobb világra lelni!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Én még tudom…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: anyag, Aranyosi Ervin, boldogan, csoda, élet vize, ember, Én még tudom..., fény, kincs, ősi, tananyag, ural, vers, világom 1 Comment

Aranyosi Ervin: Én még tudom…

Én még tudom, hogy miről szól az élet,
és szívesen megsúgnám most neked.
Pici vagyok és semmitől sem félek,
ezért aztán szívemből szeretek.
Ma még világom tele van csodákkal,
ezt szeretném mind felfedezni én!
Együtt nőni a fákkal, kis virággal
s boldogan élni itt, e földtekén!

Én még tudok, mert hoztam a tudásom,
s egy napon majd megosztom, hogyha kell!
Az ősi kincset lelkemből kiásom,
s csodát teszek, mert lelkem célra lel!
Megmutatom, hogy hogyan kéne élnünk,
hogy ne uraljon minket az anyag,
hogyan használjuk tiszta, belső fényünk,
ez lenne tán a legfőbb tananyag!

Én még tudom, bár te már elfeledted,
hogy milyen céllal születtünk ide,
a hozott tudás elveszhetett benned,
s kaparsz a kincsért, s bámulsz a semmibe!
Talán ha énrám még jobban figyelnél,
megérhetnéd az élet lényegét,
nem uralnál, csak igazságra lelnél,
s fény ragyogná be lelked szép egét!

Én még tudom, s ha lelkembe látnál,
meglelnéd tán az őseink szavát,
talán újra olyan emberré válnál,
ki megbecsül egy népet, egy hazát!
Tán visszatérnél az ősi tudáshoz,
s a természettel tudnál élni még,
ez a tudás, mely mindent meghatároz,
ez az utunk, s letértünk róla rég!

Én még tudom, hogyan találjunk vissza,
mert az az út még mindig létezik,
s ki azon jár, az élet vizét issza,
igazan él, s jóságra éhezik!
Kövess hát engem, s ne küldj más utakra,
a szeretet az egyetlen helyes,
keressük együtt, hitet, reményt adva,
s aggódni többé már felesleges!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy szerethető világban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Egy szerethető világban, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Egy szerethető világban

Csodás dolog szeretve lenni,
s akarni azt, hogy így legyen!
Csupa apró örömre lelni,
s hagyni, hogy boldoggá tegyen!
Megfürödni a lét vizében
és lefröcskölni másokat.
felrázni lelket, éljen szépen,
ne keseregjen már sokat.

Felfedezni, hogy mi a hála,
s megtanítani lelkeket,
hogy ne éljen börtönbe zárva,
úgy boldogulni nem lehet!
Merjünk csak bátran Napba nézni,
hiszen mi is fényből vagyunk,
nem kell a gondokat tetézni,
hálánkkal hitet adhatunk.

Értelmet nyerjen múló percünk,
éljük naponta a csodánk,
az életet kell ünnepelnünk,
s menni az utunkon tovább!
Adni a másik öröméért,
s elfogadni, amit kapunk,
hálásnak lenni élő fényért,
amelyben egybe olvadunk.

Csodálni egymást, s megbecsülni,
s álmodni együtt színeset,
s mint madarak, egy ágra ülni,
s dalolni közös éneket!
Érezni a szeretet fényét,
ahogy szívünkre rácsorog,
s beengedni a föld sok lényét,
ki ajtónk előtt ácsorog!

Meg kell csak nyitni szép szívünket,
s mutatni, van még benne hely,
s csoda lesz, hogy egymásért lüktet,
hát vidíts fel, s szívvel ölelj!
Váljon világunk boldog hellyé,
ahol szeretni csodaszép,
s benne te is mosolyra leljél,
és írjuk együtt a mesét!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva