Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Mosolyunkban belső béke,
gyermekkorunk szép emléke.
Mikor álom szép volt élni,
nem tanultunk még meg félni.
Felejtsd el a félelmeket!
Ápold azt a kis gyermeket,
aki lelked mélyén ott él,
akit sajnos elfeledtél!

Olykor tekints önmagadba,
belső gyermeked vedd karba!
Vigasztald meg, hogy ne féljen,
bátorítsd, hogy nyíltan éljen!
Szabadítsd fel végre lelkét,
vetítsd inkább a figyelmét
a világban jóra, szépre,
hogy világa van őérte!

Vidítsd fel, hadd mosolyogjon,
nem kell, hogy megkomolyodjon!
Inkább élvezze a létet,
hisz a mosoly tovább éltet!
Nyerd hát vissza belső békéd,
s ne csak a mosoly emlékét,
hanem azt, amit jelentett,
azt a benned élő rendet!

Ezt a mosolyt fesd arcodra,
kerüljön a világ sodra,
s ne figyelj a rossz napodra,
bárcsak arcod így ragyogna!
Ahogy gyermekkori álmod,
ha lelkedben megtalálod!
Hagyd hogy mosolyod teremtsen,
s a világod szebb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2025-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majomszeretet

Aranyosi Ervin: Majomszeretet

Azt hiszed, hogy az én szívem
nem képes szeretni?
Utánozom csak az embert,
mert az szeretnék lenni?
Oly sok ember fél szeretni,
én szeretek, látod?
Szeretettel teszek szebbé
egy parány világot!
Ha szíved átmelegítem,
már nem volt hiába,
pedig tudd meg, sosem jártam
emberiskolába!

Aranyosi Ervin © 2025-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félelem nélkül

Aranyosi Ervin: Félelem nélkül

Ha megszabadulsz a félelmektől,
az lehetsz végre, aki vagy,
és megkaphatod az életedtől,
az öröklétű önmagad!
Mikor születtél nem volt benned
harag, sem düh, sem félelem!
Könnyű volt olyan lénynek lenned,
ki eggyé válik énvelem!

Egy vagy Atyáddal, egy vagy vélem,
ne hagyd hát, hogy megosszanak!
Hogy felébredsz, csak azt remélem,
nem győznek le gonosz szavak!
Hazugságok, melyek félelemmel,
töltik meg lelked és szíved,
mit elhiszel, s mivel teremtel,
amivel többre nem viszed!

Félni tanít a hatalom téged,
ezzel uralja lelkedet,
de egyszer végre meg kell értsed,
így boldogan élni nem lehet!
Dobd le végre a lelked láncát,
éld meg a létet, legyél szabad,
s járd vidáman a lélek táncát,
s legyél boldogan önmagad!

Semmi sem az, aminek látszik,
szabadítsd hát fel lelkedet,
az árnyék-világ a szíveddel játszik,
addig fáj szíved, míg nem szeret!
Lépj ki a Napra, lépj a fénybe,
boldoggá válni is van jogod,
tisztán szeretve érhetsz révbe,
s világod máris megváltozott!

Aranyosi Ervin © 2025-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy nagyszülő üzenete az unokákhoz

Aranyosi Ervin: Egy nagyszülő üzenete az unokákhoz

Lesz, hogy nem leszek már, hát szívetekbe írom,
s ha hiányzom, e vers majd itt lesz a papíron.
A szívetek árván, akkor sem maradhat,
s hiszem, ez a pár sor biztonságot adhat.
Hiszen, amíg éltem, szeretetem szórtam,
a ti szíveteknek menedéke voltam.
Ne sírjatok értem, hisz a fénybe megyek,
hogy a Teremtőmnek jó angyala legyek.

Onnan nézek rátok, és nagyon vigyázok,
lépteteket őrzöm, súgok jó tanácsot!
Álmotokban gyakran meg is látogatlak,
hiszen szeretteink, mind lelkünkben laknak!
Jó, a nappalokban aztán nem láthattok,
de ha jól figyeltek, érzőkké válhattok.
Leszek enyhe szellő, aki megsimogat,
s leszek lelketekből jövő szép gondolat.

Egyszer, ha majd nektek is véget ér utatok,
ott foglak majd várni, mert a fényben vagyok!
Újra találkozunk, s új létet tervezünk,
hogyan is lehetne szebb e világ velünk.
Csak földi ruhámat vetem le. Elfáradt.
Felkeresem hát a teremtő Atyámat,
s újra találkozom azzal, ki már elment,
akit elsirattam, mint szeretett embert!

Ma már tudom, érzem, ott leszünk a fényben,
s meglátjuk a szépet minden egyes lényben.
Ti még itt maradtok, s teszitek dolgotok,
de azt úgy tegyétek, hogy legyetek boldogok!
A földi világot jobbá lehet tenni,
s ehhez elegendő jó embernek lenni!
Figyeljetek mindig másokra, egymásra,
szükség van a Földön lélekjobbításra!

Élvezzétek csak ki, ezt a földi létet,
fényetek kergesse el a sötétséget!
Lélekben váljatok ti is egyre jobbá,
s a változás által, nagyon boldogokká!
Szavatok, kezetek szívvel simogasson,
hogy világotokra a szeretet hasson!
Ha jó érzésetek elárad a Földön,
nem lesz e világ sem a léleknek börtön!

Nem tudom, mikor jön el a búcsú perce,
addig még itt leszek, és szeretlek, persze!
De a földi létnek az ideje véges,
örökre maradni nem is lehetséges!
Ám ha elérkezik az utolsó órám,
nem hagyhatok itt űrt, magamat okolván.
Mind végére járunk földi életünknek,
aztán visszavár az égi fény bennünket!

Aranyosi Ervin © 2025-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném megélni

Aranyosi Ervin: Szeretném megélni

Szeretném megélni szép világomat,
valóra váltani minden álmomat,
és jobbá tenni az embereket,
élőn csodálni a természetet!

Tudni, hogy mért jöttem, miért vagyok,
tehetség van bennem, s alkothatok,
gyermeki lényemet megélhetem,
szebb lehet világom végre velem!

Szeretni születtem, ember vagyok,
bennem, mint másban is, szellem ragyog,
magamért, s másokért dolgom teszem,
gondolat szárnyain jár az eszem!

Kiélvezem hát minden napom,
jót tenni, jót adni, van alkalom,
fontos, hogy legalább jó szóm legyen,
szívmelegítőn a dolgom tegyem.

Szeretném megélni saját csodám,
ha már a gondokat megoldanám,
ha csak pár embernek adnék hitet,
s hihetném, holnapom ő menti meg!

Aranyosi Ervin © 2025-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

„Digitális ország tuning maxolja ki” a világod,
magyar nyelvedet tapossák és te nem is látod?
Azt hiszed, ez téged szolgál, de te vagy a szolga!
Embertelent létrehozni, ez az ember dolga?

Robotvilág következik. Hol a helyünk benne?
A természet szertefoszlik, mintha nem is lenne!
De a Földünk élő bolygó, megrázza majd magát,
mert csak az alvó embernek moshatják az agyát.

Elvész civilizációnk, miképp oly sok régen,
itt nem győzhet az igazság, úgy mint a mesében.
Túl sok már a Csipke Rózsa, a fél világ alszik,
s kevés, mint halottnak a csók, mi háttérben hall’szik!

Nincs tudomány, csak technika, és pénzt hozó vegyszer,
saját sírját ássa ma a megvezetett ember.
Mindent elhisz, mindent megvesz, ami őt „szolgálja”,
munka után szórakozás, és agymosás várja.

A kényelem, s a butaság kézen fogva járnak,
nézd meg, téged kik vezetnek! Okosabbak nálad?
Mind-mind bábu, és eladta ördögnek a lelkét,
rájuk hallgatsz? Jobb lenne, ha lelkedet figyelnéd!

Lehallgatnak, megfigyelnek, mindent tudnak rólad,
szádba rágják, átformálják mondanivalódat!
Rég nem lehetsz az a lélek, akinek születtél,
médián át elvarázsolt, kódolt eszű lettél.

Hagyod elveszni a csodád, a szép magyar nyelved,
idegenek, idegenül, angolnak nevelnek!
Robot veszi át a munkád,szépen lecserélnek,
lemásolnak, utánoznak, már helyetted élnek!

Te tanítod meg dolgozni, s téged programoznak,
s nem is látod, szolgája vagy a rút hatalomnak!
A természet kihalása neked okoz gondot,
átadod a gépeknek a cirkuszi porondot!

Aranyosi Ervin © 2025-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barátkozzunk!

Aranyosi Ervin: Barátkozzunk!

Hiába vagy oly hatalmas,
hiába vagy ekkora,
nem telhet el félelemben
egy cica gyermekkora!
Jósággal szelíddé teszlek,
kedvességet adok rád,
akár barátok lehetnénk,
ha gőgödet ledobnád!
Szeretettel könnyebb élni,
nyisd csak meg a szívedet,
jóérzéssel telik lelkünk,
amikor a szív szeret!

Aranyosi Ervin © 2025-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Egyszer voltam, hol nem voltam,
inkább élőn, sem mint holtan!
Írtam én a verseim,
s bennük ritmus és a rím,
jó pajtásokként megfértek,
értő, jó szívekhez értek,
újabb holnapot reméltek.
Világomról így meséltek:

Októberi délutánon,
láttam meg a napvilágom.
Emberek közt, Angyalföldön,
ahol hagynak zsörtölődnöm,
ott, ahol lélek terem.
Hol mégis lélektelen
a sors, mi nekünk adatott.
Nem vagyunk más, csak adatok!

Ha ennél mégis többek lennénk,
nem csak múló, kósza emlék,
akkor mögöttünk nyom maradna,
s nem halnánk bele a pillanatba!
Hanem egyre tennénk a dolgunk,
ahelyett, hogy csak morgolódunk!
Megtalálnánk létünk okát,
mit is terveztünk odaát!

Szóval, csecsemőként születtem,
s nem volt különös semmi bennem,
munkáscsalád körében éltem,
éppúgy szerettem, éppúgy féltem,
ahogy korábban felmenőim.
A magyar oktatás emlőin,
szívtam magamba a tudásom,
és átlagos volt e tudásszomj.

Ha érdekelt a tananyag,
tanulni nem voltam hanyag,
de tanárfüggő volt a lelkem,
s csodát adott az anyanyelvem!
Ám, akkoron nem éltem véle,
bár készült néhány kis vers-féle,
de senkinek meg nem mutattam,
velük csak időmet múlattam!

Majd – Nagyszüleimnek is hála –
jártam az élet-iskolába,
ismerkedtem a szebb élettel,
az éltető természettel.
Nyáron, falun nevelkedtem,
s ott nőtt nagyra életkedvem,
mert várt rám mező és az erdő,
voltam egyedül tekergő.

De akadt is jó pár barátom,
s szívem örült, mikor látom,
a ház körül a sok jószágot,
s bennük a kedves jóságot.
Sosem akartak bántani,
talán csak jót tanítani,
hogy mások mellett jól megférjek,
és ne vezessen önző érdek!

Annyi élmény ért szívemhez,
eljuttatott a tisztelethez,
mit a sok élő iránt érzek,
amikor róluk is mesélek.
Erdő, mező, patak, folyó,
hol kisdiákként lenni jó,
hol szeretetet tanult lelkem,
emlékük ma is itt él bennem.

Állatorvos akartam lenni,
előbb csak gimnáziumba menni,
aztán tán vár az egyetem,
hogy állatorvossá tegyen!
Ám, szüleim szakmát akartak,
hát órástanoncnak bevarrtak!
Nem éreztem, hogy az vagyok,
elszúrtam a gyakorlatot.

Az egysíkú, monoton munkát
sosem szerettem, te is unnád!
S a méreteknek ketrecében,
vagy lötyögtem, vagy el se fértem!
Újítani, alkotni vágytam,
s totemoszlopot esztergáltam,
nem tengelyt, óra kereket.
Az őrületbe kergetett!

Így e szakmának búcsút mondtam,
s rohantam tovább izgatottan,
állattenyésztő diák lettem,
de ott is elvették a kedvem,
mert gyógyszergyárak halálgyára,
a kisegeret, kispatkányt várta,
s kellett a tengerimalac,
s a kérdés: – Jó úton haladsz?

Szakmám után lassan beértem,
az érettségi nem nagy érdem,
s anyám nagy vágya kergetett,
hogy mégis diplomás legyek.
Már állatorvos nem lehettem,
hát Kaposvárra jelentkeztem,
ahol végül lediplomáztam,
a Fősulit végig csináltam.

De ettől sem lett jobb énnekem,
nem lett fénylőbb az életem.
Azután szerelembe estem,
páromban csak a jót kerestem,
s nagy boldogan meg is találtam,
ezért aztán férjévé váltam.
Született fiúnk, gyerekünk,
akire büszkék lehetünk.

Boldogan, ám, szerényen éltünk,
de jó érzéseket cseréltünk.
Lettünk egymásnak támasza,
éreztük,lelkünk tért haza.
S lettünk boldogan lélektársak,
szeretni, élni kellett már csak!
Közös célt, közös álmot látni,
mindig egymás kedvében járni!

Aztán egy költő lettem én,
így folytatódott a mesém,
nem lettem gazdag, nagymenő,
csak jó lelkeket ismerő.
Verseim ismerik sokan,
s mikor lelkemben megfogan,
ahogy ezt is, eléd teszem,
lásd tükrében az életem!

Aranyosi Ervin © 2025-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy vágyott világ

Aranyosi Ervin: Egy vágyott világ

Van egy hely – bár talán álom –
csodaország a világon,
van egy hely, ahol fény terem,
s a szeretet is végtelen!
Hol nem játszik pénz, vagy érdem,
hol nem jár a szegény térden.
Mert nincs szegény és nincs gazdag,
csak hírvivői az igaznak.
Van egy hely, egy földi ország,
hol élhető lét a valóság!

Mi lenne, ha létre hívnánk,
szeretet forrásból innánk,
s adnánk tovább minden áron,
így terjedne a világon.
Sosem kéne mást legyőzni,
napi harcokkal időzni,
arrébb tolni mást a táltól,
mert a jóból kapni gátol.
Szeretetet adjunk, kapjunk,
szívvel mind együtt haladjunk!

Szeretném azt, ha ebben élnénk,
és többé semmitől sem félnénk,
a lét okára rátalálnánk,
s akik vagyunk, pont azzá válnánk!
Valóra válna minden álom,
békesség lenne a világon!
Nem vennénk el, csak folyton adnánk,
a perc varázsát megragadnánk,
örömöt gyújtva más szívekben,
élnénk a fénylő szeretetben!

Aranyosi Ervin © 2025-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicás alkony

Aranyosi Ervin: Cicás alkony

A cicám kint ül a balkonon,
s mereng a múló alkonyon.
Hogy a madarak elcsendesednek,
s átadják helyüket a csendnek!
Az est leszáll, közel az éjjel,
de neki jó, így nézni széjjel.
A cicám kint ül csendesen,
miközben bentről meglesem…

Aranyosi Ervin © 2025-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva