Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
10

By

Aranyosi Ervin: Istent keresve

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
23

By

Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…

Biztattam az embereket éveken keresztül,
remélve a tisztánlátás egy napon hitet szül!
Úgy, ahogyan Jézusnak, a vállamon kereszt ül,
cipelem a terhét tán egy életen keresztül.

Hittem, hogy a szavaimat egyre többen értik,
s reméltem, hogy gondolkodnak, s jövőjüket féltik.
Reméltem, hogy felébrednek, s végre tisztán látnak,
s meglátják a buktatóit a hazug világnak.

Néhány ember – egy maroknyi – uralkodik rajtunk,
s olyat tesznek a világgal, amit nem akartunk.
Rabszolgává tettek minket, s emelik a tétet,
hogy legyen az emberekből vezetett kísértet.

Hazugságra épült világ meddig tud létezni,
meddig lehet még az embert így, vakon vezetni?
Mikor ébred, a még alvó, a tudatosságra,
mikor jön rá, gondolattól változik világa!

Aranyosi Ervin © 2021.12.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
29

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!

Leszakadt a híd mögöttünk,
megfordulni nem tudunk,
mostantól egy új irányba
vezethet csak az utunk!
Döntenünk kell a jövőnkről,
vagy majd mások döntenek,
s megígérik, életünkbe
mocskos löttyöt öntenek.

Valójában egy utunk van,
vagy elpusztul a világ!
Emberiség közös lelkén
élősködők foga rág.
Megmaradunk rabszolgának?
Még inkább azok leszünk?
Vagy teszünk az ősi módon,
s boldogulhat nemzetünk?

Eljött, ez az utolsó perc,
lépünk, vagy nem lesz tovább!
Egyesítjük lelkeinket,
vagy maradunk ostobák?
Lesz közünk a változáshoz,
vagy felettünk döntenek?
Gyógyulnunk kell, hisz a Földünk
és az ember mind beteg!

A félelem vírusával
fertőződött meg a lét!
A „megoldást”, az okozók
készen teszik le eléd?
Elhiszed a hazugságot,
s csörgeted a láncaid?
Vagy keresed a megoldást,
mi a lelkedben lakik?

Emberekké kéne válnunk,
tisztelni az életet,
legalább már annyit tudni,
mint egy újszülött gyerek!
Lélek szinten kapcsolódni,
felemelni másokat,
szívből jövő szeretettel
álmodni új álmokat!

Útjelző tábla előttünk,
e percben választhatunk,
most dönthetünk a jövőnkről,
hogy milyen választ adunk!
Mi alkotunk új világot?
Vagy hadd menjen így tovább?
Él-e ember majd a Földön,
teszünk magunkért csodát?

Nem lesz többé a világunk
olyan már, mint azelőtt!
Vagy teremtjük a jövőnket,
vagy kapunk egy szemfedőt!
Nekünk csak fel kéne állnunk,
s a sakktábla leborul,
technokrata vérszívóknak
örökre bealkonyul!

Ha maradunk kiszolgálók,
hát örökre elveszünk,
uralják a testünk, lelkünk,
rabbá teszik szellemünk!
Mi tudjuk a világunkat
emberibbé tenni csak,
szeretetre, emberségre
építve egy másikat.

Most uralhat a sötétség,
árnyék van a lelkeken,
széjjelhúz a szörnyű kétség,
a program embertelen!
Erőszakkal, háborúban
látjuk már, nem győzhetünk,
fényt vinni a nagyvilágba
úgy tudunk, ha szeretünk!

Szeretettel a tudásnak
magját szórjuk szerte szét!
Ébredezzen minden ember
és használja az eszét!
Ébredjen, ki élni nem fél,
aki gondolkodni mer!
Szeretni kell, okkal élni,
Földünk többet érdemel!

Tegyük jobbá a világot,
tőlünk legyen gazdagabb,
csak a szeretet emel fel,
csak ez az egy út marad!
Minden egyéb járhatatlan,
csak a pokolba vezet,
akkor válaszd azt az utat,
ha a horrort élvezed!

Ám, ha szebb jövőre vágynál,
s megóvnád családodat,
utódoknak jövőt adnál,
és nem adnád el magad,
érzéssel és békességgel,
nyújtsd hát ki a két kezed,
s látod majd, hogy szebb jövőbe,
csak egyetlen út vezet!

Ha majd egymást kézen fogva,
együtt, egyfelé megyünk,
új világot megalkotva
ismét emberré leszünk.
Az élethez mindenünk van,
amit csak elképzelünk,
építsünk a szeretetre,
s legyen több a lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021.11.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
17

By

Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Gyűlölöm a hazugságot,
utálom a titkokat,
az egész látszat világot,
mely rossz lelket simogat,
felemeli a selejtet,
gondolkodót elbutít,
butaságért könnyet ejtet,
s mindig tudja a tutit.

Tekintélyre támaszkodva,
hazugságon lovagol,
tudományra hivatkozva,
mit átírtak valahol.
Az igazság halott régen,
– szolga mind a földi nép –
mint a csíkok fent az égen,
mit a szél fúj szanaszét.

Igaz lelkek megvezetve,
bolyongnak az ég alatt,
életszéli szakadékhoz,
önkéntesen, mind halad.
Mint Babilon, összedőlhet,
a hazugságra épült vár,
s az is alá temetődhet,
aki szebb jövőre vár.

Nincsen jog és nincs igazság,
szabadság sem létezik,
s nincsen, aki válaszoljon,
hogy ezt velünk mért teszik?
Nincs kiút a hazugságból,
s nem tehetünk ellene,
nincsen, aki megmutassa,
hogy tennünk mit kellene?

Gyűlölöm a hazugságot,
kertünk felveri a gaz,
ez a csont már mind lerágott,
s rácsok mögött az igaz.
Ám ha látnád, mit kell tenni,
már az sem segítene,
mert legyőzne erőszakkal
a pénznek felkent istene.

Hány milliárd fejben kéne
egy cseppnyi fényt gyújtani?
Van az embernek reménye?
Tud még hitet nyújtani?
A hazugság sötét vára
felépült, s lett börtönünk,
alig vagyunk, akik látunk,
kik még fényben őrködünk.

Nem hiszem, hogy nincs megoldás,
nem győzhet le a gonosz!
Hiszem, hogy okkal születtünk,
s az ok, nem lehet a rossz!
Nem hiszem, hogy rabszolgákként
kell leélnünk életünk,
nem hiszem, hogy megvezetve,
csak árnyékban élhetünk.

De az igazság elveszett,
s oly kevesen keresik!
A többiek, nyomorítva,
már csak a hasznot lesik.
Az emberség fokmérője,
mára csupán a siker,
ki mást legyőz erejével,
más lelket gyilkolni mer…

Csak az lehet eztán képes
túlélni a másikat,
ezért kapar minden kurta,
mert a minta rá kihat.
Agyat, s az észt összemosták,
a lélek nem létezik,
a fejekben az agyrágó-
bogár egyre éhezik.

Mástól várni a megoldást,
ez a példa ragadós,
fentről kapott hitelekkel
kormányozzák az adóst.
A sok orvos gyógyszert ad el,
nem gyógyít, nem róla szól,
mindent lépésről, lépésre
követel a protokoll.

Főhatás tekintetében,
ne kérdezze orvosát!
Egészségügynek nevezett
ködön, nem lát orvos át.
Vagy átlát, de nem mer szólni,
kevés van, ki jót akar,
főleg a praxisát félti,
s jobban jár, ha jól kapar.

Te meg inkább hozzá fordulsz,
oldja már meg életed,
s nem látod, hogy gyógyszerektől
az egész világ beteg.
Az egészségügy, harci eszköz,
az erőszak része már,
de reménykedsz, hamarosan
egy rossz korszak vége vár.

Médiában politikus,
mint egy orvos, úgy beszél,
s nem száll vissza rá a dolga,
mert sosem fúj szembe szél.
Járványos az ostobaság,
hazugsággal fertőz meg,
csatornákon hazudoznak,
más csatornán rejtőznek.

Ellenzéki, kormánypárti?
Hatalom bal, s jobb keze,
elnézi a másik bűnét,
bármekkorát vétkeze…
Látszat kis csatározások,
lényegtelen dolgokon,
valódi bűnt eltakaró,
semmit mondó foltokon.

A hazugság olyan fénylő.
mint a „Salamon töke”,
kormányoknak a felső kaszt
az uraló főnöke.
Nincsen többé nemzetállam,
összefolyt már a világ,
s akit okolsz életedért,
az mind bábú, csupa báb!

Disznóságok titkosítva,
vagy már eleve titok,
úgy élhetem csak a létet,
ha a fűben lapítok.
Gőg és demagógok népe,
megvakított nemzetem,
ólom van a fületekben,
mért hallotok nehezen.

Hogy érhetne lelketekhez,
jószándékú akarat,
hogyan ébreszthetnénk alvót,
vagy a Turul madarat?
Szakadékhoz szorítottak,
pár lépés és elveszünk,
van-e elég erő bennünk
felemelni nemzetünk?

A hazugság mögé nézve,
az igazság ott lapul,
bárcsak végre előlépne,
de az ember nem tanul.
Hazug létben nincs szabadság,
fuldoklik csak a világ,
saját magát teszi tönkre,
aki ébred, aki lát.

Fuldoklunk, s ki kapaszkodna,
visszahúzza a tömeg,
a hazugot, az álságost,
a megvezetett védi meg!
Nincs tudomány, csak tekintély,
fizetett hazudozó,
az őszinte, a nép szemében,
csak egy hitvány lázadó.

Tehetetlenül lapulni,
meglátva az igazat,
üvölteni a világnak,
a lét rossz felé halad!
Ennyi volna csak a dolgunk,
ám nincs fórum, elveszett,
féreg rágja a világot,
s menekülni sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
9

By

Aranyosi Ervin: A játék csodája

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A játék csodája

A játék csodája éppen abban állhat,
– általa a lélek szabadabbá válhat!
Nincsenek korlátok, szabad a képzelet,
nincsen bántó szándék, így nem árthat neked.
A játék egy csoda, olyan mint az álom.
Az élet értelmét benne megtalálom.
Nem rémiszt a világ, nincs bennem félelem.
Hívlak, – az életben, – játsszál te is velem!

Mert amíg a lélek játszadozni képes,
nem lehet köze a megöregedéshez,
mert ameddig játszik, meg nem komolyodhat,
s nem éli meg soha életét halottnak.
Játék csak az élet, részt kell benne venni,
amíg játékos vagy, nem fogsz öregedni!
Nem hatnak teherként rád a napi gondok,
azok, kik játszanak – bizony – nem bolondok!

Játék hát az élet, játszadozni hívlak,
játékosan, de jól, élni megtanítlak,
hogy élvezhesd mindazt, mi történik veled,
s ha tetszik, majd lelked bensődből kinevet!
Mélyből elrévülve, mosolyként kiragyog,
érezheted végre: – Én élek, itt vagyok!
Ezért sose felejts el élőn játszani,
és ne akarj többé felnőttnek látszani!

Maradj inkább mindig lélekben kisgyerek,
és gondold bátran azt: – Én játszani merek!
Élvezd ki a létet, a játék örömét,
s a lelked meggyógyul, hogyha sok öröm ért!
Szabadítsd fel végre rabszolga lelkedet,
csalogass másokat, hogy szálljanak veled,
s legyen a lét csodás, mesés játék csupán,
mit végig élvezel, s nem átvészelsz bután!

Aranyosi Ervin © 2021.11.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
22

By

Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem! (az ’56-os forradalmunk emlékére)

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem!
(az ’56-os forradalmunk emlékére)

Mindenünk van és semmink sincsen,
más osztozik az ősi kincsen,
s mi hagyjuk csendben, nélkülözve,
hogy idegen sarj lefölözze!
Magunkért semmit sem teszünk!

Hazánk már réges régen gyarmat,
elvették tőlünk a hatalmat,
ez ellen semmit sem teszünk?
Hazánkban rab szolgák leszünk?
Honunkban rabszolgák leszünk!

Jogot, s törvényeket betűznek,
saját birtokunkból elűznek,
mi lesz veletek magyarok?
Én élhető jövőt akarok!
Csüggedőknek reményt adok!

Ébresszétek az ősi népet,
felrázva alvó mindenséget,
hisz nem mehet ez így tovább,
vegyük vissza az őshazát,
s őseink jogát, igazát!

Idegen urak, idegen gyarmat,
bitorolja a magyar hatalmat,
eladja édes szülőföldünk,
sírhantnyi sem marad fölöttünk,
ami még ápol, s eltakar!

Elhagytuk ősi Istenünket,
idegen Isten ural és büntet,
amely kiirtani akar,
kinek útjában a magyar,
ha megalkudni nem akar!

Ébredjetek, itt tenni kéne!
Gyáva lenne Petőfi népe?
Vagy látó szeme megvakult?
Bilincsként feszül rá a múlt?
A nemzetnek bealkonyult?

Ébredj, ébredj, te drága nemzet,
dobd le válladról a keresztet,
másokért ne cipeld tovább,
s ne játssz el alvó ostobát,
ne tűrd a sátán ostorát!

Édes hazám éledni hívlak,
s ébredni drága nemzetem,
ne nézzenek többé naivnak,
jöjj, legyél újra nagy velem!
Érted világít szellemem!

Aranyosi Ervin © 2021.10.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
3

By

Aranyosi Ervin: Halni jár belém a lélek?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hálni jár belém a lélek?

Halni jár belém a lélek,
pontosan úgy, mint másba is?
Ki napról, napra újra éled,
de bevált megszokásban hisz?
Ne hagyjuk elveszni a lelkünk,
keltsük életre lelkesen,
tegyük szebbé a nagyvilágot,
hogy újra élhető hely legyen!

Én jól tudom, hogy megvezetnek,
s a lelkem mélyén lázadok!
Kiáltanám az embereknek,
ébredjetek fel, lássatok!
Vegyétek észre a valósat,
s ne higgyétek a hazugot,
s ne oltsátok szomjatok ott
hol halál forrása buzog.

Nem halni jár belénk az élet,
hiszen mind életre születünk,
nem csak kitalált a történet,
a lét nem csak történik velünk!
Mert ha kell, van beleszólásunk,
sorsunkhoz lehet több közünk,
ha magunknak nem gödröt ásunk,
hanem élő álmot szövünk!

Az élet szép! S mi mégis,
mégis cipelünk mázsás terheket!
Szeretnénk végre kiélvezni,
letenni hát, mért nem lehet?
Megélni csak a boldogságot,
ízlelgetni egymás szavát,
bejárni szépen, megcsodálva
a szépségekkel telt hazát?

Mért kell a létben meggebedni,
tudva, hogy rabszolgák vagyunk,
és tesszük dolgunk napról napra,
s szemét hegyeket alkotunk.
Íróasztalnál annyi ember
értelmetlen dolgot csinál,
és akta hegyek magasodnak,
az irodisták lábainál.

Rengeteg munka értelmetlen,
és túlórázni is lehet!
Lassan az adat, statisztika,
mint sír, maga alá temet.
S ha kérdeznéd, hogy mi a haszna,
csupán annyi, hogy pénzt keress,
hogy költhess, olykor szórakozva,
s pár percre jóllakott lehess!

Húsz éven át készülsz a létre,
tanulsz, de többre nem viszed.
Nem is jössz rá a zord miértre,
hisz érted van! Mert ezt hiszed!
Amit tanulsz, el is felejted,
csak néhány szükséges marad,
amit, ha kéne, megtanulnál,
akár pár röpke hét alatt!

Az életről mégsem tudsz semmit,
arra nem tanít iskola,
ezért él gyakran, mit sem értve,
a tudós tanárok sora.
Fegyelmezés lenne a fontos,
leírt szöveg bemagolás?
Kockafejekké válni pont most,
mert lexikális a tudás?

Nem hálni jár belém a lélek,
hanem megélni a napom,
és mindig szebb jövőt remélek,
hitem elvenni nem hagyom!
Talán mások is felébrednek,
és visszatér az értelem,
s elbuknak majd, kik megvezetnek,
s szabad lehetsz végre velem!

Aranyosi Ervin © 2021-03-03..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
18

By

Aranyosi Ervin: Farkas-ima

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Farkas-ima

Ó hold, Te látod odafentről,
hogy nem ártunk mi senkinek!
Bűnünk csak annyi, élni vágyunk,
ó mondd, lelkünk ki menti meg?
Nem állunk be a birkasorba,
s a pásztor üldöz mindezért,
s bár Ő rabolja le a nyájat,
a vád, mint bűnöst, minket ért.
Ó hold, Te látod odafentről,
ki nyájat vezet, mind csaló!
Hová menjen, ki nem hódol be,
s nem lesz rabszolga, mint a ló?

Aranyosi Ervin © 2017-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
15

By

Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!

Érzelmeknek rabszolgái, mi nyomja a vállatok?
Mit hitettek el veletek, hogy szolgákká váltatok?
Hiszitek, hogy a szeretet csak kiérdemelhető?
Csupa ilyen hiszékennyel van tele a temető!

Jó lenne már felébredni, s felnyitni a szemeket,
nem egy kurrens áru fajta a hőn vágyott szeretet!
Nem lehet kiérdemelni, ha kapod, ingyen kapod,
s mint a napfény, ingyen árad, csak tárd ki az ablakod!

Nem köthető feltételhez – akkor kapsz, ha jó leszel? –
s szeretetet itt a Földön, pénzért biztos nem veszel!
Mégis könnyű hozzá jutni – szerethetnéd önmagad –
kezd el gyorsan lebontani szíved körül a falat!

Mert úgy más hogyan szeressen, ha a szíved elveszett,
ha te sem tudsz mást szeretni, s ez nyomja a lelkedet.
Nap, mint nap végzed a munkád, teszed csak a dolgodat,
s szíved irigységtől vérzik, mert a másik boldogabb!

Pénzt hajszolva, gazdagodva, azt hiszed majd jobb lehet,
érzelmeknek rabszolgája, eladtad a lelkedet!
Ha már üzlet: A szeretet szeretetért kapható!
ám ezt nem így találta ki neked a Mindenható!

Le kéne szállnod a földre, s lelki szemed nyitni fel,
ráébredni, hogy világod több figyelmet érdemel.
Szeretettel vizsgálódva felfedeznél száz csodát,
végre látnád és élveznéd a lét szebbik oldalát.

Szerethetnéd világodat, segíthetnél másokon,
elfogadva a tanácsot, s semmit nem véve zokon!
Jó szándékkal, szeretettel ez a világ élhető!
Ám nem különb a síkságnál a fenséges hegytető!

Látni kéne minden szépet, aprót és az óriást,
Úgy szeretném megmutatni, szemed elé tolni, lásd!
Örülj minden apróságnak, melegítsd fel szívedet,
mert akik szívükkel látnak, az az ember mind remek!

Hagyd, hogy léted felvidítson, lelj mindenben örömöt,
legyél hálás minden percért, s mond is ki, hogy köszönöd.
Álmodj szeretett jövőről, húzd közelebb vágyaid,
a szeretet, a boldogság már a szívedben lakik.

Csak engedd valóra válni, hagyd hogy olyan szép legyen,
álmaidat fesse szebbre, szívvel fűtött érzelem.
Találj rá a boldogságra, nincs eldugva, benned él!
Engedd szívedet szeretni, hagyd, hogy boldogabb legyél!
Aranyosi Ervin © 2017-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
14

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen út

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , 3 hozzászólás

Fáradt  mosoly ragyog az arcomon,
amint derülök buzgó harcodon!
A múltad fáj, a holnapodtól félsz,
s a jelenedben, rettegésben élsz!
Szabadulj meg! A múltad visszahúz!
Ha nem változol, semmit sem tanulsz!
Felnyitnod kéne lezárt szemedet,
egyetlen út van, és ez, a szeretet!

Napod múlik, melletted elrohan,
s te dolgozol, s veled még annyian,
ám amit kapsz, odalökött kenyér,
hogy holnap is „jó dolgozó” legyél.
Nem vagy fontos, csak egy, a sok közül,
ki elhiszi, hogy egyszer üdvözül.
Ám csukva tartod fáradt szemedet,
s a világodban nincsen szeretet.

Rabszolga vagy, éhbérért dolgozol,
s bár minden napba új reményt hozol,
nincs magas cél, amely értelmet ad,
fillérekért aprózod el magad.
Ha elhinnéd, Istened benned él,
s csak arra vár, hogy magadért tegyél,
hogy becsüld végre többre magadat!
Csodákra képes a hit, az akarat!

Hogyan mutassak jó utat neked,
hogy nyissam fel, a megfáradt szemed?
Naponta írok lelkes verseket,
remélve azt, hogy utad megleled.
Eljutnak hozzád, s nyitják szívedet,
mert mindegyik a jó útra vezet.
Mert szeretettel, hidd el élni könnyebb,
szeress, nevess és ne hulljon a könnyed.

Én jól vagyok, a verseimet írom.
s ha megjelennek nyomtatva, papíron,
eljutnak majd hozzád, s megnyitják szíved,
s hogy jobb lehet a lét, talán már elhiszed!
Köszönöm jól vagyok, legyél hát jól te is,
a szeretet az, mely szép holnapba visz,
s bár ez az út nehéz, de ily módon tanít
így segít megélni a hétköznapjaid!

Aranyosi Ervin © 2015-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »