Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hull a dió

Aranyosi Ervin: Hull a dió

Odakint lágyan fúj a szél,
a diófánk életre kél.
Hajlongva lassú táncba kezd.
Nézem, s a látvány nem ereszt.
Levelek közt a napsugár,
maga is kedves táncot jár.
Mint gyertyaláng, vígan lobog,
ütemre, hogy a szív dobog.
Megannyi apró dobbanás…
de csitt, mi ez a koppanás?
Földre hulló, apró dió,
– magvában rejlő földi jó.

Aranyosi Ervin © 2012-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Vágtass velem!


Aranyosi Ervin: Vágtass velem!

Vágtass velem a szembe fújó szélben,
szívd be a mezők zamatos illatát.
Vágtass nappal, vagy sűrű, sötét éjben,
dobogtass meg szívet, dobbants víg patát.
Tapasztald meg a fénylő szabadságot,
a világ minden gazdagsága vár.
Éld meg az álmot, mint élő valóságot.
s nincs börtön többé, amely magába zár!

Aranyosi Ervin © 2012-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szilaj


Aranyosi Ervin: Szilaj

Éj fekete a sörényem,
játékos szél beletúr.
A Föld szíve együtt dobban
az enyémmel, válaszul.
Élvezem a puszta létet,
füves pusztán vágtatok.
Ereimben élet lüktet,
szilaj vagyok, láthatod!

Aranyosi Ervin © 2012-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szavakkal szeretni…

A verseskötet a képre kattintva megrendelhető a webáruházban.

Aranyosi Ervin: Szavakkal szeretni…

Hogyan tudnálak szavakkal szeretni?
A szó csak lelked érintheti meg.
Én többre vágyom. Több akarok lenni!
Szél, mely simítja érzékeidet.

Csók lennék, amely becézi az ajkad,
csiklandozóan kedves üzenet,
azt kérve tőled, mindig ezt akarjad,
felgyújtva újra, s újra tüzemet.

Álom lennék. Nap, mint nap visszatérő.
Elringató, romantikus, kaland.
Csatáink végén bocsánatot kérő,
válladra szálló, hófehér galamb.

Könyved lennék, hogy a lelkemben olvass,
Soraim között, engem megtalálj!
S lennék a gyűrűd, hogy ujjaidon hordhass,
És támaszod, ha kell, hogy talpra állj.

Lennék Napod, akire büszkén nézhetsz,
S lennék felhőd, ha Napod elvakít.
Varázslód lennék, ki eljuttat a széphez,
S valóra váltja titkos álmaid.

Lennék a szó, mely megérinti lelked.
Elcsábít, bűvöl, magával ragad.
Nem kell mást tenned, csak őszintén szeretned.
Lelkemhez szólj hát, és add Önmagad!

Verses Könyváruházam, ahol a versesköteteim megrendelhetők:
https://shop.aranyosiervin.com/verseskotetek

Aranyosi Ervin © 2012-02-15.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Árva levél


Aranyosi Ervin: Árva levél

Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
– Bevárom itt az ébredést –
és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
– Árva levél, most menni kell…

Aranyosi Ervin © 2012-01-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Támad a szél


Aranyosi Ervin: Támad a szél

Támad a szél,- harcban a nagy világgal.
Szél tábornok birokra kelt a fákkal.
Süvítve-zúgva jobbra-balra nyargal,
szaggatja őket, nem múló haraggal.
Nagy szürke felhők, szomorú szemmel nézik,
miközben szívük a fákkal együtt vérzik.
Könnyük csorog, áztatva most a földet,
fekete utcák, sötéten tündökölnek.

Aranyosi Ervin © 2012-12-08.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobog a dob

Aranyosi Ervin: Dobog a dob

Dobog a dob,
tűz lángja repked.
Dobog a dob,
feléled a lelked.
Dobog a dob,
a szellemed szárnyal.
Dobog a szíved,
s te úszol az árral.

Dobog a dob,
csillagos éjjel.
Dobog a dob,
és repülsz a széllel.
Dobog a dob,
felemel az égbe,
dobog a szíved
földanya testében.

Szeleknek szárnyán repülök véled,
szeleknek szárnyán repít az élet.
Szeleknek szárnya – gondolat árja –
múltamból merít, a jövőm formálja.

Dobog a dob,
lüktet a szívem.
Dobog a dob,
átölel minden.
Dobog a dob,
a szeretet árad.
Dobog a szíved,
és bele nem fárad.

Szeleknek szárnyán repülök véled,
szeleknek szárnyán repít az élet.
Szeleknek szárnya – gondolat árja –
múltamból merít, a jövőm formálja.
Aranyosi Ervin © 2011-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feltámadt a szél

Aranyosi Ervin: Feltámadt a szél

Haragvó, ádáz szél tépázza a fákat,
lombjaikba marva, míg bele nem fárad.
Visszavonulót fúj, s lassan újra támad,
agresszív, bősz harcos, egy gyilkos vadállat.

Zord lelke sikítva az utakat járja,
pusztító szelleme, az ég katonája.
Tisztára kisöpri a földi világot,
porral vakítja el, azt ki eddig látott.

Nyomában a sírás, földre szakadt ágak,
kettétört életek, szebb napokra várnak.
Elül a por, lassan, kitisztul az ég is.
Lenyugszik a világ. Hisz lesz holnap mégis…

Aranyosi Ervin © 2011-09-08.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lics és Locs büntetése

Lics és Locs büntetése

Mi is történt tegnap este, képzeljétek gyerekek,
Hótündér a kastélyában megkapta a levelet.
Lics és Locs a két boszorkány, bosszantotta, jaj nagyon!
Varázslaton gondolkodott, s kinézett az ablakon.
Először is arra gondolt, küld rájuk egy kis szelet.
Intett egyet pálcájával és a szél megérkezett.
– Északi szél, repülj gyorsan kapd fel ezt a két banyát,
repítsd Őket messzi földre, érjék el a Szaharát.
Ott csináljon majd locspocsot a két dinka perszóna,
higgyék azt, hogy sok ott a hó,  s homokkal van felszórva.
Ott ha vizet fakasztanak,  legalább majd haszna lesz,
beduinok sokasága élelmet majd így szerez.
Amit tettek megpróbálom rendbe hozni addig én.
Havat küldök, legyen tél itt, az északi féltekén.
Varázspálca hármat köröz, mellé szól a varázsszó,
s ha kinézel ablakodon, látod esik már a hó.

Aranyosi Ervin © 2010-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő, a zöld fenyő…

A kis fenyő, a zöld fenyő
az erdőben élt.
A kósza szél, ha arra járt,
mesét mesélt.

A kis fenyő, mint hűs vizet
itta szavát,
és álmodott és látta már,
az új otthonát.

Egy szép napon, a hegytetőt,
már hófedte rég,
a kis fenyő zöld ágait
lehúzta a jég.

És hangokat, hozott a szél
a város felől.
Majd fűrész szólt, s a kisfenyő,
a hóba ledőlt.

Két kesztyűs kéz felkapta őt
és indult vele
egy járműhöz, mely fenyőkkel
volt már tele.

A motor járt, a hó szitált,
az idő repült.
A kis fenyő, a hosszú úton
elszenderült.

Így érkezett, egy szép napon,
a városba ő,
és várja azt, hogy elvigye
egy kedves vevő.

Mert várja már egy szép család,
– érezte jól,
Egy kis lakás, hol meleg van
és lágy dallam szól.

Feldíszítik, az ágait
fény járja át,
és érzi már a friss kalács
jó illatát.

S a kis család, már énekel
így veszik körül
Sok kedves arc, szemük nevet
szívük örül.

A szeretet, lelkükben él,
víg táncra kél.
És odakint, lágy dallamot
dúdol a szél.

A kis fenyő kis élete
megváltozott,
a szeretet szép ünnepe
sok szépet hozott.

A kis fenyő, a zöld fenyő
már boldog lehet:
A szeretet megszépíti
az életedet.