Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem! (az ’56-os forradalmunk emlékére)


Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem!
(az ’56-os forradalmunk emlékére)

Mindenünk van és semmink sincsen,
más osztozik az ősi kincsen,
s mi hagyjuk csendben, nélkülözve,
hogy idegen sarj lefölözze!
Magunkért semmit sem teszünk!

Hazánk már réges régen gyarmat,
elvették tőlünk a hatalmat,
ez ellen semmit sem teszünk?
Hazánkban rab szolgák leszünk?
Honunkban rabszolgák leszünk!

Jogot, s törvényeket betűznek,
saját birtokunkból elűznek,
mi lesz veletek magyarok?
Én élhető jövőt akarok!
Csüggedőknek reményt adok!

Ébresszétek az ősi népet,
felrázva alvó mindenséget,
hisz nem mehet ez így tovább,
vegyük vissza az őshazát,
s őseink jogát, igazát!

Idegen urak, idegen gyarmat,
bitorolja a magyar hatalmat,
eladja édes szülőföldünk,
sírhantnyi sem marad fölöttünk,
ami még ápol, s eltakar!

Elhagytuk ősi Istenünket,
idegen Isten ural és büntet,
amely kiirtani akar,
kinek útjában a magyar,
ha megalkudni nem akar!

Ébredjetek, itt tenni kéne!
Gyáva lenne Petőfi népe?
Vagy látó szeme megvakult?
Bilincsként feszül rá a múlt?
A nemzetnek bealkonyult?

Ébredj, ébredj, te drága nemzet,
dobd le válladról a keresztet,
másokért ne cipeld tovább,
s ne játssz el alvó ostobát,
ne tűrd a sátán ostorát!

Édes hazám éledni hívlak,
s ébredni drága nemzetem,
ne nézzenek többé naivnak,
jöjj, legyél újra nagy velem!
Érted világít szellemem!

Aranyosi Ervin © 2021.10.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én álmodom még száz fokon


Aranyosi Ervin: Én álmodom még száz fokon

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy mi az, amit érzek,
ha nélküled csak vergődöm
és ezernyi sebből vérzek.
Én álmodom,
még száz fokon,
de ez sem nyújt nekem vigaszt
hová tűnt el a szeretet,
s hogy tudnám elfeledni azt?

Hogyan mondhatnám el neked,
ébredve fázós hajnalon,
s útra kelve az utamon,
könnycsepp csorog az arcokon,
s én álmodom
még száz fokon,
hogy valahol él a remény,
hogy mindenki más rokonom,
mindegyik istenadta lény.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy lelkem belefárad,
hogy hétköznapi emberek
is szidják a hazámat.
Én álmodom
még száz fokon,
s ez ellen lelkem lázad,
de szétszakít, folyton megoszt,
e gyűlölködő század.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy túl sok már a vegyszer,
s hazudja reklám, s média,
hogy életünkhöz ez kell!
Én álmodom
még száz fokon,
de mit ér a tudásom,
ha lábnyomom, s intő szavam
fiók mélyére ásom.

Hogyan mondhatnám el neked,
elvették emberségem,
s ha kimondom, mit gondolok,
talán örökre végem.
Még álmodom
pár száz fokon,
lázadva forrong lelkem,
de a tudást, amim csak van,
most mind el kell temetnem.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy kevés tudni, s félni…
Újra kellene tanulni
talpon maradni, s élni!
Én álmodom
még száz fokon,
köröttem hűlt ki minden,
és nem mozdul a végtelen,
mindaz, amiben hittem.

Aranyosi Ervin © 2021.10.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napi versek


Aranyosi Ervin: Napi versek

Naponta adok életjelt magamról,
hogy tudd, hogy vagyok, létezem.
Verset írok a pillanatról,
éld meg te is, eléd teszem!
Vagyok e kornak krónikása,
ki olykor útjelződ lehet,
kinek talán nincs semmi mása,
csak szeretetből pár szelet.

Nyújtom feléd, bár elfogadnád,
bár elérne a gondolat,
hogy kérdésre a választ adnád,
s bár megoldanád gondodat!
Fényem, bárcsak napként elérne,
hogy lásd te is a holnapot,
költöznék szíved közepébe,
hisz veled én is csak egy vagyok!

Lelkeddel egy, s a végtelennel,
mely nap mint nap újat teremt!
Ki folyton küzd a félelemmel,
mely átitatja a jelent.
Hiszem, érted jöttem világra,
egymásért vagyunk mind mi itt!
Anyagba gyúrtan, testbe zárva,
s hajtó erőnk a gyönge hit.

Felvértezlek minden tudással,
hogy hagyd abba a háborúd,
foglalkozz, kérlek, bármi mással,
a tegnapodból így van kiút!
Szélmalmokat nem tudsz legyőzni,
többre hivatott szellemed,
a most-ban kéne elidőzni,
ezért írom versem neked!

Aranyosi Ervin © 2021.10.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem


Aranyosi Ervin: Szerelem

Valami vonz a két karodba,
mágneses a lelked?
Mikor elmész, én újra várlak,
újra kell ölelned!
Kell, hogy a szívünk összeérjen,
karod elringasson!
Kell az, hogy ez a szép varázslat,
újra, s újra hasson!

Valami vonz a két karomba,
szemed tükrében látom.
Valami kedves, furcsa érzés,
bizserget mindenáron.
Valami furcsa, égi szikra
lángra gyújtja lelkem,
valami kedves dal susogja,
téged kell szeretnem!

Refrén:
Mi lehet ez a bűvös álom,
helyemet olykor nem találom,
keresem éned, bűvös lényed,
jövőt ígérő tiszta fényed!

Amikor végre megtalállak,
mindennél jobbnak, szebbnek látlak!
Szerelem gyúl benned és bennem,
szeretni hívlak, s élni szebben!

Valami vonz a két karodba,
rohanok hát hozzád!
nevedet szőttem szép dalomba,
gyönyörű álmot hoz rád.
Valami vonz a két karomba,
összeér a szívünk,
kirakós játék, boldog érzés
az, hogy mi összeillünk!

Refrén:
Mi lehet ez a bűvös álom,
helyemet olykor nem találom,
keresem éned, bűvös lényed,
jövőt ígérő tiszta fényed!

Amikor végre megtalállak,
mindennél jobbnak, szebbnek látlak!
Szerelem gyúl benned és bennem,
szeretni hívlak, s élni szebben!
Szeretni hívlak, s élni szebben!

Aranyosi Ervin © 2021.10.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!


Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!

Énekelj úgy, mintha mindenki csodálna!
Táncolj, mintha álmod, valósággá válna!
Mosolyogj és érezd, csodás a világod,
minden örömödet a mában találod!
A világ csak érted válik jobbá, szebbé,
és minden barátod csakis azt szeretné,
hogy a mosolyodat, nevetésed lássa!
Legyen a világod örömöd forrása!

Szereteted szórjad, nyújts másoknak vigaszt!
Emelj elesettet, támogasd az igazt!
Mosolyod másokon hagyd, hogy megjelenjen,
legyél te a remény élő jelenedben!
A világ hadd váljon tőled jobbá, szebbé,
az emberek szíve érzőn, szeretetté!
Kerüljön arcodra lelked ragyogása,
legyél a világnak az öröm forrása!

Aranyosi Ervin © 2021.10.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ő a főnök


Aranyosi Ervin: Ő a főnök

Mennünk kell a főnök után,
ő tudja a dolgát!
Tisztában van, mit is akar,
s a jövőbe jól lát!
Tudja, mire van szükségünk,
értünk csinál mindent,
felelősség nyomja vállát,
ő az isten itt lent!
Nekünk nem kell gondolkodni,
csupán őt követni,
bízunk benne, nem fog minket
rossz helyre vezetni.
Azt akarja, hogy szeressük,
nem is gondol másra,
ezért vigyáz a megszerzett,
kényes hatalmára!

Aranyosi Ervin © 2021.10.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima


Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima

A szeretet-energia
körbevesz és megvéd.
Ha a lelked gyógyítanád,
csendesítsd le elméd!
Figyeld meg az érzéseket,
mely szívedből árad!
Jó érzésből, örömökből
építs erős várat!

Ne enged, hogy harag és düh
gyakran rád találjon!
Bocsásd meg a mások vétkét,
ne engedd, hogy fájjon!
Bocsáss meg saját magadnak,
ürítsd ki a lelked!
Engedd át a belsőd mélyét,
a tiszta szeretetnek!

A szeretet-energiád
küld szét a világba,
a sok fáradt, kihűlt lelket
hadd gyújthassa lángra!
Ha a lelked végre gyógyult,
emeld fel a másét,
támogasd a jövő álmát,
ne az elmúlásét!

Imádkozz a benned élő,
szerető Istenhez!
Segíts végre önmagadon,
s kívüled is rend lesz!
Akarj hinni szebb holnapban,
élő, szép világban,
tiszta lelkű emberekben
élő igazságban!

Legyen ez az ima mától
hétköznapod része!
Veled együtt változik majd
a világ egésze.
Ne adj erőt a gonosznak,
sötét gondolattal,
ragyogj együtt a lelkedben
felragyogó Nappal!

Szórd széjjel a szereteted!
Ha jóságod terjed,
meglátod, egy szebb világba
emelkedik lelked!
Hol az élet fontosabb lesz,
minden egyéb másnál,
figyeld hát meg a jeleket,
hogy ébredhess, s lássál!

Úgy imádkozz az Istenhez,
hogy legyél egy véle!
Tapasztald meg létezik-e,
lelked mélyén él-e?
Ha már tudod, hogy létezik,
nincsen mitől félned,
csak az Isten gyermekeként
világod megélned!

Egy az Isten, egy az ember,
egyek vagyunk mind itt!
Nem szükséges az embernek
harcolnia mindig!
Hisz a Földre boldogulni
és szeretni jöttünk,
és ha együtt emelkedünk,
nem lesz más fölöttünk!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!


Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!

Hideg van, jaj nagyon hideg,
világunk, mondd, ki menti meg?
Arcunkra könnyünk ráfagyott,
hagytuk kihűlni a Napot!

Hová tűnt el a szeretet,
nincsen ki lélekkel etet.
Ha nincsen fény, én sem vagyok,
hagytuk kihűlni a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Nyisd meg szíved és tárd ki azt,
másoknak nyújts hitet, vigaszt,
lelkünk mélyén még fény ragyog,
keltsük életre a Napot!

Világunk újra szép legyen,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Hadd éljem meg, aki vagyok,
hadd élesszem fel a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Ébredjetek, ébredjetek,
fény nélkül élni nem lehet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!


Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

(Ezt csak az vegye magára,
akinek a ruhatára,
ilyen ingekkel van teli,
s anyanyelvét nem tiszteli!)

„Happy Birthday” veszi kedvem,
hányszor kell még veszekednem?
Ne legyetek ilyen sznobok,
abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni?
Én sem tudlak szóra bírni?
Elfelejted magyar nyelved?
Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád,
jó lenne, ha viszonoznád!
Ne képeket rittyents ide,
szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni?
Nincs jó válasz? Kezdjek sírni?
Vagy már magyarul sem értesz,
szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod,
s az alkalmat megragadod,
s újra használod a nyelved,
s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel,
nem képekkel, szép „igékkel”!
Helyesen és szép írással,
szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad,
használj ízes, szép szavakat!
Mert én magyaroknak írok,
értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek,
s adok helyt isteni rendnek!
Szépen szólva, szeretettel,
ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Festmény: Thorma János: Aradi vértanúk

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Hiába hullt a hősök vére,
s hiába lett sírjuk Arad!
A hazafiak szép szívében
az emlékük örök marad!
De értelmetlen volt haláluk,
velük halt érték, becsület,
mert itt a mában nem találunk,
ki méltón ejtse nevüket.

A szabadság csak hiú álom,
s mindaz ki jót, szebbet akar,
nem győzhet itt, semmilyen áron,
elátkozott nép a magyar!
Meghaltak értünk, szebb jövőnkért,
ami talán sosem jön el,
meghaltak ők a szabadságért,
amit egy nemzet érdemel.

De hol vagyon a nép hatalma,
hol a szabadság? Nem tudom!
Idegenek uralma van ma,
s mi megrekedtünk félúton.
De a nemzet ma már nem lázad,
saját hazában küszködik,
s teszi a dolgát, hajtott fővel,
és tengődik, míg engedik.

Elvesztek már a régi álmok,
s nem látjuk, ki van ellenünk.
Megrendülten, s rémülten állok,
hisz nincsenek már itt velünk.
Kevés a méltó, igaz ember,
ki megóvhatná a hazát,
a legtöbb, ma már szólni sem mer,
nemhogy megvédje igazát.

Október hat, az égre rólak,
örök mementó vagy nekünk,
a hatalmasok összefogtak,
akkor és most is ellenünk.
Némán, merengve fejet hajtok,
bennük még égett büszkeség,
de bezárultak sorsnyi ajtók,
s hazánk a múltnak tükre rég.

Aradon ők, ott, tizenhárman,
értünk haltak hősi halált.
Hittek egy élhetőbb világban,
és mind a jó oldalra állt!
Az életüket adták érte,
hogy ez a világ szebb legyen,
nem szolgáltak rá a kötélre,
de vállalták a szent helyen.

Emlékezz rájuk magyar nemzet!
Nem is voltak mind magyarok!
Ne feledjük a hősi tettet,
mert ettől lettek szabadok!
A jövőnkért mutattak példát,
hogy ne bénítson félelem!
Hogy szabadságod élőn éld át,
és szép hazánk magyar legyen!

Aranyosi Ervin © 2021.10.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva