Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!


Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!

Azt nézd, mit látsz az éhezők szemében!
A gazdagság hamis és elvakít!
Lehetne élni eggyé válva, szépen,
de arra pénz, vagy hírnév nem tanít!
Hiszem, világunk sokkal szebb lehetne,
ha megbecsülnénk jót, értékeset.
A szeretet, az boldoggá tehetne,
s ha szétszórnád, visszaadnák neked.

Nem lenne koldus, hisz mindenkinek jutna,
nem lenne tolvaj, rabló, nincstelen,
az ember csak emberséget tanulna,
s nem ülne összehordott kincseken!
S elmúlna tán a sok kór, itt e földön,
nem kínozna már senkit ezután,
s nem lenne létünk, oktalanul börtön,
s élhetnénk együtt, egymás oldalán.

Elvakult létben mennyit lát az ember,
hazugság csapdák foglyul ejtenek,
s lázadna lelkünk, telve szeretettel,
és felfedeznénk, mit tőlünk rejtenek.
Lehetne élni tiszta szívvel szépen,
mások szívébe hozva örömöt,
ott van a sorsunk, az érzőknek kezében,
el kéne fújnunk a takaró ködöt!

Hisz jutna minden, minden éhezőnek!
Földünk, világunk sokkal gazdagabb!
Csak látni kéne az éhezők szemében,
hogy van megoldás, ha a lélek szabad!
El kéne osszuk a világ gazdagságát,
s jutna belőle, tán bőségesen,
felszabadítva az emberek világát,
hogy ez a Föld, a Mennyország legyen!

Meg kéne látnunk az önzés mély csapdáját,
s hinni, hogy élni szebben is lehet!
Elosztani bőségét, gazdagságát,
segíthetne a jóság, szeretet.
A fényűzés nem tehet embert naggyá,
a tiszta fény ránk egyformán ragyog,
s nem kéne válnunk élősködő varanggyá,
csak büszkén tudni: – Emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2020-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni és lenni


Aranyosi Ervin: Szeretni és lenni

Szeretni, szeretni,
szép szóval etetni,
boldogabbá tenni,
ez a feladat!

Szeretni, szeretni,
másokért is lenni,
hogy embernek érezd
mindig magadat!

Szeretni, szeretni,
holnapot éltetni,
lélegzetet venni,
s élni csak tovább!

Szeretni remélni,
tiszta hittel élni,
semmitől nem félni,
s látni a csodát.

Szeretni és lenni,
a titok csak ennyi,
s csak könnyedén venni
az akadályokat!

Lenni és csak lenni!
Álmok útján menni,
örömöt szerezni,
de abból sokat!

Aranyosi Ervin © 2020-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fáj még

Aranyosi Ervin: Fáj még

Fáj még,
fáj még,
kínzó játék!
Már nem hív
egy szív,
másé lett rég!

De hová lett a szó,
hová lett a dal,
hová tűnt a szép,
mi mélyen felkavart?

Fáj még,
úúúúgy fáj még!

Éltem,
égtem,
lángolt vérem,
elhittem én,
hogy még
boldog lennék.

De hiába a szó,
hiába a szív,
hiába is fáj,
ha végül nem tanít!

Fáj még,
úúúúgy fáj még!

Nem hittem, hogy kín lehet,
ha fáj a szív, mert így szeret!
Kettétörted szívemet,
amely mély kútba hullt.
Ez már csak a múlt,
ez már csak a múlt.
Bárhogy is fájt,
szívem nem tanult!

Fáj még,
úúúúgy fáj még!
úúúúgy fáj még!

Ez már csak a múlt,
ez már csak a múlt.
Bárhogy is fájt,
szívem nem tanult!

Fáj még,
úúúúgy fáj még!
úúúúgy fáj még!
úúúúgy…

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiába vagyok melletted


Aranyosi Ervin: Hiába vagyok melletted

Itt vagyok melletted,
de te rám se nézel.
Mobilod beszívott,
már semmit sem érzel.
Kihaltak a szavak,
kapcsolatod sincs már,
elfogyott a pénzed,
meglopott a kincstár.

Itt vagyok melletted,
mégsem láthatsz engem,
csak egy zúgolódót
vettél észre bennem.
De nem veszed észre,
érted szól a lelkem,
amit nem kerestél,
sikerült meglelnem.

Itt vagyok melletted,
mégis egyedül vagy.
Téged ezért ural,
léttől kimerült agy.
Én meg nyitott
szemmel nézem a világot.
Lelkem hagyom élni,
a tükrén át látok.

Itt vagyok melletted,
mégis milyen távol?
Én visszavonultam
a világ zajától.
Mintha nem egy térben,
más világban élnénk.
Mintha ugyanabba
a létbe nem férnénk.

Itt vagyok melletted,
csak te maradsz távol,
így hát nincs fogalmad,
erről a világról.
Annyit tudsz, amennyit
veled megláttatnak,
médiából kapott
félelmeid hatnak.

Itt vagyok melletted,
és ébresztenélek,
lelkedbe kódolva
ott a bűvös ének.
Csak hallgatnod kéne,
lelkedet megnyitni,
élőn, vágyakozva
talán tudnál hinni!

Mert, ha lelked alszik,
hogyha megvezetnek,
akkor éjszakádban
csak rémálmok lesznek.
Hiába próbálok
én melletted lenni,
nem tudunk az úton
egy irányba menni!

Ezért egymás mellett
szépen elbeszélünk,
azonos bolygón, de
más világban élünk.
Itt vagyok melletted
a valós világban,
de te rémálomban
kóborolsz a mában.

Én ébresztenélek,
de te nem akarnád,
az életed terhét
a nyakamba varrnád.
Nem tudsz változtatni,
cipeljem helyetted,
ezért tudnak ma is
dönteni feletted.

Neked kell változnod,
hogy változzon világod!
Hiába mutatom,
sehogyan sem látod!
Elveszett a lelked
a digitális térben,
megvezetve élni,
neked ez is érdem?

Elbúcsúzom tehát,
csak maradj magadnak,
majd a megvezetők
is magadra hagynak.
Végül senki sem lesz
igazán melletted,
jegyed a pokolba
mobilon megvetted!

Aranyosi Ervin © 2020-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutya egy nyaralás


Aranyosi Ervin: Kutya egy nyaralás

Mikor nyáron nagy a hőség,
kell fürdési lehetőség!
Gazdám kiteszi a kádam,
vízzel tölti általában.
A napocska melegíti,
így már nem jó beleinni.
Ha van mód rá, fürdök benne,
mintha saját strandom lenne!
Aztán kifekszem a Napra,
egy kis színt szedek magamra!
Nincsen egyéb kívánságom,
ilyen az én nyaralásom!

Aranyosi Ervin © 2020-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

A tó tükrén lépegetünk,
s nézegetjük önmagunk.
Azt hiszed, hogy találgatjuk
milyen madarak vagyunk?
Széki gólyák, de tudósan
Gólyatöcsnek neveznek.
A szárnyaink fenn az égen,
repüléskor eveznek.
Itt lenn csak a gázlót járjuk,
mint gázoló madarak,
csipegetünk, vacsorázunk.
Ki lakik jól hamarabb?
Ha ránk nézel, kitalálod,
melyik lehet a mamánk?
Hárman az idén születtünk,
és nincs velünk a papánk.
Bár bulizni sosem szoktunk,
parti madarak vagyunk,
vacsorára a csőrünkkel
vízi rovart harapunk.
Gerinctelen vízi állat,
az nekünk mind eledel,
amerre e kis csapat jár,
minden rovart lelegel…

Aranyosi Ervin © 2020-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anya taníts!


Aranyosi Ervin: Anya taníts!

– Anya, taníts ravaszságot,
ígérem, hogy figyelek!
Tetszik az, ahogy csinálod,
s jó lesz tanulni veled!
Hadd lehessek ravasz róka,
aki ügyes, meg okos,
kit, ha vár egy kemény próba,
csalódást sose okoz!
– Anya, mutasd hogy csinálod,
hogy használod az eszed,
hol tartod az okosságot,
mielőtt előveszed?
Hadd lehessek ravasz róka,
ki túl jár mások eszén,
s büszke leszel az utódra,
hadd legyek bölcs róka én!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás


Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás

Ott lenn a mélyben csend honol,
örök álom legyőzte tán?
A hét vezér még kóborol,
vonul ősei nyomdokán.
Mert visszavár az ősi rög,
és sok itt hagyott népcsoport,
de lelkük mégis nyögve nyög,
látják a népre váró kórt.

Nem gyilkos ellen győzi le,
nem veszít el döntő csatát,
csupán csak elfogy szép hite,
s hagyja veszni az őshazát.
Nem csak betegség tizedel,
mert erős itt a nép fia,
csak árulók közt vezekel,
s hazát kéne feladnia.

De tűr a nép! Tán tűrni kell!
Cipelni mázsás terheket,
s hiszi bűnéért vezekel,
s felállni többé nem lehet?
Miért volt hát megannyi kín,
miért nemzetnyi szenvedés?
Nyüvek rágnak ős csontjain,
és hős sincs már, vagy csak kevés?

Isten is más oldalra állt,
s az egykék népe most kihal,
míg mások jele zöldre vált,
csak integet karjaival.
Talán egy nemzet süllyed el,
vagy lent keresi őseit?
Nincs vezető ki útra lel,
s az Isten is máshol lakik?

És bandukol a hét vezér,
hazátlan már és néptelen,
a történet végére ér,
s a mélybe zuhan a jelen.
Csak néma csend, örök sötét,
hát ennyi volt, nincs már tovább?
Végig járta fájón körét,
s nem vár holnapot, új csodát!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meleg van és szomjazom


Aranyosi Ervin: Meleg van és szomjazom

Meleg van és lóg a nyelvem,
vizet kéne lefetyelnem!
Reggel óta nem találtam,
kérlek, töltsd már meg a tálam!
Tudod, a víz örömforrás,
ki nem iszik, az félnótás,
mert a víz az testet épít,
kiszáradtat is megszépít!
Szomjas vagyok, segíts rajtam,
már teljesen kiszáradtam!
Meglátod, ha szomjam oltom,
– te is kereshetsz a bolton –
vidám leszek, s olyan kedves,
akinek az orra nedves!

Aranyosi Ervin © 2020-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kik voltunk?


Aranyosi Ervin: Kik voltunk?

Ki voltam én az életedben,
daloltam még a végtelenben,
szájadra csókokat leheltem,
ki voltam én, mondd, ki lehettem?

Ki voltam én, vajon ki voltam,
ki ittam szavad szinte szótlan,
s nélküled már a lelkem sótlan,
tudod-e még, hogy én ki voltam?

Ki voltam én, ha benned éltem,
voltam komoly, s voltam idétlen,
időtlenségem is megéltem,
és feloldódtam lenge fényben.

Ki voltam én, mondd, tudsz-e rólam,
már nem léteztem szép valódban,
csak magam miatt morgolódtam?
emlékszel rám, hogy én ki voltam?

Refrén:
Hallod-e lelkedben a dalt,
tudom, mindkettőnk mást akart!
Én felemelni lelkedet,
s te földhöz kötni engemet.
Lelkemben dalunk megmaradt,
az időnk közben elszaladt,
a válaszút elénkbe állt,
és lelkünk két irányba szállt.

Ki voltál te, mért hittem benned,
érzéseim mind eltemetted.
nem lehettem többé melletted,
vajon bennem magad szeretted?

Ki voltál te, szálltál a széllel,
az álmaink mért tépted széjjel?
Hová is tűnt az ezer éjjel?
Elmúltál szívem szép neszével…

Refrén:
Hallod-e lelkedben a dalt,
tudom, mindkettőnk mást akart!
Én felemelni a lelkedet,
s te földhöz kötni engemet.
Lelkemben dalunk megmaradt,
az időnk közben elszaladt,
a válaszút elénkbe állt,
és lelkünk két irányba szállt.

Kik voltunk hát, és mink maradt,
mikor lelkünk ketté szakadt,
most játszunk szabad madarat.
szállunk de fészkünk nem maradt.

Kik voltunk hát, nem létezünk,
nem tudjuk mit miért teszünk,
többé eggyé már nem leszünk,
külön-külön majd elveszünk,
külön-külön tán elveszünk!

Aranyosi Ervin © 2020-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva