Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A fény dala

Aranyosi Ervin: A fény dala

Csak üres hangszerek vagyunk,
melyeket fénnyel hangolunk!
Szeretet fénye átölel,
s lelkünkben boldogságra lel!

És aztán felcsendül a dal,
mert lelkünk szebb létet akar,
emelni szívvel társaink,
adni, mi lelkünkben lakik!

Szeretet fénye érjen el,
a szíved többet érdemel,
az érzést mindig add tovább,
szépüljön tőlünk a világ!

Hát keljen szárnyra most a dal,
mert lelkünk szebb jövőt akar,
Tegyünk boldoggá lelkeket,
s ez menni fog, együtt, veled!

Szálljon belénk a tiszta fény,
éledjen jó hívó remény,
álmodjunk együtt szebb jövőt,
segítsd az álmokat szövőt!

Hát élőn szóljon most a dal,
daloljon mind, ki jót akar,
lelkünket béke járja át,
boruljon fénybe a világ!

Aranyosi Ervin © 2025-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

A pokoltól rettegsz,
s mennybe akarsz jutni?
Félelmeid elől
el szeretnél futni?
Nem mersz szembenézni
fájó igazsággal,
nem tudsz megbékülni
ezzel a világgal!

Szeretetről papolsz,
de szívedben nincsen,
mert akit te imádsz,
egy kitalált Isten!
Elhiszed, bűnös vagy,
s ő majd ítélkezik?
A saját hitedet
mások eléd teszik.

Benned él az Isten,
s nincsen helytartója,
mindennapi útját
veled együtt rója!
Belsődben keresd hát,
és ha megtalálod,
örök életed lesz,
sosem lesz halálod!

Szeretni születtünk,
élni, felfedezni,
mindent a világon
megkérdőjelezni!
Keresni a választ,
egy jó útra lépve,
magunkat, s világunk,
egyként, jobbá téve!

Két oldal létezik,
mi melyikre állunk?
És a rossz segíthet
jó emberré válnunk!
Ha beleragadunk,
a napi posványba,
elvakul a lelkünk,
szebb életre vágyva.

Fel kell szabadulnunk
rossz hiteink alól,
hiszen jóságunkra,
várnak már valahol!
Várják szeretetünk,
szeretetlen lelkek,
kik poklukat élik,
bűnben vezekelnek.

Tedd le félelmeid,
nincs rájuk szükséged,
azok csak rabláncok,
s visszafognak téged!
Szeretni születtél,
tiszta szívből adni,
csak, míg meg nem éled,
addig kell maradni!

Hiszen fényből jöttünk,
s egyszer visszatérünk,
feladatot kaptunk,
feladatot kértünk!
Jobbítani jöttünk
egy zűrös világot,
mely csak tőlünk lehet
szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2025-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isteni cél

Aranyosi Ervin: Isteni cél

Sose legyen célod csupán csak a siker!
Inkább az vezessen, hogy a jót tenni kell!
Legyőzni másokat? Az értelmetlen cél!
Úgyis egy vezérel, hogy szeretve legyél!
Ehhez van egy könnyebb és egy kedvesebb út,
ne vívj más szívekkel, megbántó háborút!
A többiek szívéhez csak egy ösvény vezet,
a lelkedből fakadó és tiszta szeretet!

Ha szeretve adunk, az hozzánk visszatér,
minden egyes élő, egy szebb jövőt remél!
Amit másnak küldünk, az majd visszatalál,
a kölcsönkenyér is, tudod, hogy visszajár!
A világ tükörfalán megfordul, s visszajön,
a szeretet másoktól, ugyanúgy ránk köszön!
Csupán ennyit kéne végre megérteni,
szeretnünk kell egymást, s ez a cél isteni!

Aranyosi Ervin © 2025-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen mágnes a szíved

Aranyosi Ervin: Legyen mágnes a szíved

A szerelmet, azt nem lehet keresni!
Hiába űzöd, mint vágyott vadat.
Mint gödörbe, úgy bele lehet esni,
de bent maradni nehéz feladat.
Ne dolgozz rajta, mert minden hiába,
a magány rendre, rossz tanácsadó,
és nincs megírva könyvben, bibliában,
mert csak úgy jön – és ez benne a jó!

A szerelem majd úgy fog rád találni,
hogy nem is várod, nem is keresed,
villámcsapásként fog szívedre szállni,
s nem érted majd, mi történik veled!
Mert egyszer eljön, szívet megdobogtat,
s nem érted majd, hogy éltél nélküle.
Tárd ki lelked, amikor bekopogtat,
s ne arra gondolj, egyszer kihűl-e!

Ha rátok talál, rajtatok fog múlni,
hogy éltetitek őszintén tovább!
Csak megszokástól tud hosszabbra nyúlni?
Vagy átélitek folyton a csodát?
Hogy hagyjátok-e szép tüzét kihunyni,
vagy tápláljátok érzőn lángjait,
hogy együtt meddig tudhattok eljutni,
hogy a lelketekben mi lakik?

Ha önmagadat nem vagy képes szeretni,
kikapcsolod érző mágnesed,
a másik szíve nem tud észre venni,
és nem tud mit kezdeni teveled!
Szeresd magad, hogy más is szeressen,
hogy érzelmileg csillogóbb legyél,
hogy boldogságra esélyed lehessen,
mert szikrája a lelked mélyén él!

Aranyosi Ervin © 2025-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Eljött az este és a Hold,
az égboltra felbandukolt.
A Földre enyhe fényt varázsolt,
aminél már jobban látott.
Kíváncsin nézett ott körül,
amit csak lát, annak örül.
Hát jó volt nézni a világot,
hiszen annyi titkot látott,
mit elrejtett az éjszaka,
a sötétség zuhataga.

Szerelmest látott, oly sokat,
titokban lopott csókokat,
szépen megélt érzéseket,
s arcokra festett fény jelet.
Az ő arcán is ragyogott,
mit távoli Naptól kapott,
de szerelmese messze járt.
Sóvárogva a Napra várt.

Az útján tovább lépkedett,
szép szerelmén elmélkedett,
álmodozott, ábrándozott,
szíve sóváran dobogott.
Egyszer talán majd erre jár,
s csókízű lesz a napsugár,
amibe tán belepirul,
s mitől szíve is felvidul…

Jött a hajnal, s aludni tért,
s mindent adott egy álomért,
hogy Napja átölelte őt,
s megcsókolta mások előtt!
Tanúja volt a nagy világ,
látta fű, fa, s minden virág,
az égre néző emberek,
álmodozó szerelmesek.
Mert együtt állt a Nap, s a Hold,
s a fényük őróluk dalolt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom tengere

Aranyosi Ervin: Nyugalom tengere

Nyugalom tengerére vágyom,
legyen rajta egy kis hajó,
legyen valóság ez az álom,
megélni lenne végre jó!

Rábíznám csak a képzeletre,
legyen repítő, szép szelem!
Dalolnék dalt neked nevetve,
hogy együtt utazz én velem!

Hullámok hátán ringatóznánk,
várna reánk egy kis sziget,
ahol mindig kettesben volnánk,
s így nem találnánk irigyet.

Élnénk a percet szép örömben,
nem hatna ránk a nagyvilág,
ott élhetnénk boldog szerelemben,
egymásról szólna szép napi imánk!

Nyugalom tengerére vágyom,
hol nem uralhat külső hatalom,
csak hagyom, hogy valóra váljon,
mert így szeretném, én így akarom!

Aranyosi Ervin © 2024-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Őszi fényben tündöklő tájra
meredten néz a jó öreg,
próbálja szemét felnyitni tágra,
hátha a több fény menti meg.
Deres a táj, s hajába markol
huncutkodva az őszi szél,
megmenti még a végső bajtól,
s még egy kicsit a nyárról mesél.

– Emlékszel még a napsütésre,
mikor másért dobbant szíved?
Nem vágytál pénzre, gazdagságra,
mégis megvolt még mindened.
Felolvadtál a szerelemben,
s nemcsak kergettél álmokat,
érzéseidtől boldog voltál,
s a szíved nem fájt oly sokat.

Emlékszel még a forró nyárra,
ahogy a lét körülölelt?
Mindent legyőző, tiszta vágyra,
mely adott azt, mi tőle telt?
Nem féltél még az elmúlástól,
csak tiéd volt a nagyvilág,
s bármivel bátran szembenéztél,
fájón nem tudott hatni rád.

Tudod, ha elmernéd azt hinni,
hogy a halál nem létezik,
ha képes lennél abban bízni,
hogy lelked még leérkezik,
hogy újra jön, új testbe bújva,
és végigjár új életet,
elölről kezdve és tanulva.
Ez adna reményt még neked?

Őszi fényben tündöklő tájban,
erősítsd meg csak szép hited,
hogy visszajutsz a mennyországba,
s visszanyered, mi elveszett!
Majd újra szeretetben élhetsz,
s egy boldogabb lét vesz körül,
ahol egy vágyott révbe érhetsz,
ahol a lélek mind örül.

Aranyosi Ervin © 2024-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem elég várni!

Aranyosi Ervin: Nem elég várni!

Nem elég várni folyton másra,
hogy egyszer csak szeressenek,
szeresd magad, így lelhetsz társra,
meg kell nyitnod a szívedet!

Ha önmagad tudod szeretni,
majd más is képes lesz reá,
próbálj meg kicsit fényesedni,
tárd ki a szíved végre már!

Nem elég csak a kart kitárni,
meg kell nyitni a lelket is,
szeretettel a jóra várni,
s megkapja az, ki benne hisz!

Amíg szeretni nem vagy képes,
addig majd más is elkerül,
úgy juthatsz közel más szívéhez,
ha fényed az arcodra ül!

Nem elég sírni bús magányban,
ki kell tárnod az ablakot!
Hadd lássák szerte a világban,
ami a szívedben ragyog!

Aranyosi Ervin © 2024-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívet cseréltünk

Aranyosi Ervin: Szívet cseréltünk

Szemedbe nézek, és lelkedbe látok,
benne egy rokon lelket találok.
Hasonló érzések vezetnek minket,
hasonló út vonzza a lépteinket.

Nem vagyunk egyformák, miért is lennénk,
egy azon levegőt, miért is vennénk?
Miért is szívnánk el, nem hagyva másnak,
miért ne hagyhatnánk sok másik társnak?

Ám, amit gondolunk, hasonló mégis,
és közös sorsot formált az Ég is!
Közösen és szépen megélni létünk,
így hát egy együtt jó, szép útra léptünk.

Fogom a kezed és vezetlek téged,
és te is mutatod, hogy merre lépjek.
Egymásra gondolva, egymásnak élünk,
s mindketten egy boldog jövőt remélünk!

Egymásra figyelve, sokkal szebb minden,
a szívem adom, mert szebb kincsem nincsen,
s kapom a tiédet, szívet cserélünk,
másikét őrizve, szeretve élünk!

Aranyosi Ervin © 2024-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egymás fényében


Aranyosi Ervin: Egymás fényében

Amikor másra vetül a fényed,
a személye megváltozik.
Olyannak látod, olyannak érzed,
melyről a szíved álmodik!
Valójában nincsenek benne,
amit te látni úgy akarsz,
te öltözteted új ruhába,
tőled lesz kedvesebb az arc.

Te látod úgy, ahogy szeretnéd,
te csínosítod jellemét,
s nem tanul ő meg olyan leckét,
ami nincsen meg benne rég.
Mindaddig míg csillogni látod,
szívedben lángol szerelem,
amíg nem győz a megszokásod,
amíg fénylő az érzelem!

Lehet, hogy később tükröt tart majd,
s meglátod benne önmagad,
s bosszankodsz rajta, s megutálod,
s az egód egyre csak tagad!
Próbálod hát őt változtatni,
amire, persze, képtelen,
nem tudsz sehogy lelkére hatni,
s a küzdelmed eredménytelen.

Önmagad kéne megismerned,
miért fáj az, amit csinál,
s hol van e jellemvonás benned?
Ha másban látod azt, mi fáj?
Mikor nem ragyog már rá fényed,
lehullik róla az a máz,
mit szerelemmel te tettél fel.
Csupasz valója mért aláz?

Ő az marad, ki volt előtte,
míg rá nem dobtad fényedet,
te faragtál szobrot belőle,
olyat, mi neked szép lehet!
Ha mind a két szív elsötétül,
kihűl az érzés, szeretet,
a boldogság sután elévül,
s nem hagy ragyogni szemeket!

Ha képes vagy mégis elfogadni,
azt, mit az árnyék eltakart,
ha meglátod, mit tud mutatni,
mi okoz lelkedben zavart,
ha képes is vagy változtatni,
javítva saját jellemed,
akkor nem kell mindent feladni,
s a szépre esélyed lehet.

Tanulnunk kell egymást szeretni,
hiszen, ha szép fényünk ragyog,
akkor tud mást is jobbá tenni,
ha szívemből adok, s kapok!
Változni kell, nem adhatod fel,
a társad szép tükröt mutat,
ha akarod, az élet szebb lesz,
s megtalálod a jó utat!

Aranyosi Ervin © 2024-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva