Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a verseny!


Aranyosi Ervin: Nem kell a verseny!

A mi versenyünk játék,
s mindannyian nyertünk,
senkit sem bántottunk,
senkit meg nem vertünk!
Ez volna a siker,
az együtt, egymásért,
szép közös célokért,
egy közös világért!

Milyen siker is az,
ha valaki veszíthet,
mikor megelőz, vagy
porba döngöl minket?
Az ami nekünk fáj,
ugyanúgy fáj másnak.
Gyógyítsuk hát sebét,
minden embertársnak!

Ne legyen hát verseny,
harc, háború, semmi,
csupán szeretni kell,
végre felébredni!
Egymást támogató
szép jövőben élni,
a háborúskodást,
békére cserélni!

Aranyosi Ervin © 2024-02-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam


Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
élhettünk együtt
egy boldog világban.
Élhettünk együtt,
egymásért, jobban,
nem hazugságban,
nem is titokban.

Szép álmot láttam,
már felébredtem,
utamat tőle,
más felé vettem!
Mutatnám néked,
merre az élet,
ha te is ébredsz,
rávisz majd téged!

Utat mutatnék,
jó helyre vinne,
aki bejárná,
az életben hinne,
szeretet adná
az alapot hozzá,
lélekben tán te is
jobbá változnál.

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
szeretném élni,
valóra váltan!
Boldoggá válva,
boldoggá tenni,
szeretve élni,
és szeretve lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vigadás


Aranyosi Ervin: Vigadás

Azt hiszed borongok,
akár a bolondok?
Jókedvről lemondok?
Nincs az a bolond ok!

Bezárom lelkemet,
nem vigad, nem nevet,
rossz kedvem eltemet?
Így látsz te engemet?

Azért sem búsulok,
bánaton túljutok,
vígsághoz fordulok,
kacagok, vidulok!

Kövesd hát példámat,
élem a szép mámat,
a jókedv énrám hat,
s mindenből szép válhat!

Szeressünk, nevessünk,
boldogok lehessünk,
rosszkedvet temessünk,
víg legyen a kedvünk!

Mosolyom rád adom,
tűnjön a fájdalom,
hadd hasson rád dalom,
azt is bevállalom!

Küldöm hát levelem,
légy vidám te velem,
lelkedet nevelem,
az élet szerelem!

Nevess hát vidáman,
járj-kelj a világban,
az ajtót kitártam,
merj élni, csak bátran!

Aranyosi Ervin © 2024-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökké élni!


Aranyosi Ervin: Örökké élni!

Örökké akarok élni!
Lám, lám, eddig sikerült!
Legtöbb részlet életemben
már a helyére került!
Nem terhel a múltam súlya,
nem bánt már a tegnapom,
a jövőtől nincs mit félnem,
ami jár, azt megkapom!
Nyugalom van a lelkemben,
a szívemben szeretet,
s mint tortából, mindenkinek
adok egy szép szeletet.
Ebben pedig az a csoda,
hogy tortám sosem fogy el,
olykor viszont is szeretnek,
s az gazdagít, felemel!

Örököltem egy világot,
ami mesés, gyönyörű,
s ha a szívemen át látom.
megszépíti a derű!
Én is tanítok szeretni,
verseken át, másokat,
olyat is, akinek ma még,
elnyűtt szíve fáj sokat!
Gyógyítsuk meg a világot,
szeretettel, menni fog!
De kell hozzá a segítség,
ennyi szívvel nem bírok!

Ne spórolj a mosolyoddal,
ha adod is, nem fogy el!
Jobbá teheted világod,
én hiszem, csak ennyi kell!
Adj esélyt az öröklétnek,
mindig szeretve legyünk,
s nem kell sosem költözködnünk,
hogy végre Mennyben legyünk!
Eljöhet a MI országunk,
mennyben és a Földön is,
ha mind szeretetté válunk,
kinyílik a börtön is!

Akarjunk örökké élni,
ha akarjuk, menni fog!
Földi angyalokká válni,
elérhető, nem titok!
Ez az egy tehet boldoggá,
teljessé egy életet,
ha a legfőbb energiánk
az éltető szeretet!
Nincsen szükség prófétákra,
a képlet is egyszerű,
a szeretet pirulája
sosem lehet keserű!
Osztogasd hát kedvességed,
legyen jobb a lét veled,
szeretettel hadd kívánjak
békés, örök életet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valóra váltás


Aranyosi Ervin: Valóra váltás

Egy álmodott világot adnék neked tovább,
varázsold valósággá, és éld meg a csodád!
Teremts a képzelettel, hagyd hatni vágyaid!
Csodáld a két szemeddel, amely parányt nagyít!

Nem létezőből így lesz, megtapasztalható,
pont ugyanúgy teremthetsz, mint a Mindenható!
Hiszen belőle jöttél, élőn vagy gyermeke,
mert ő, teremtő fénnyel, lelket töltött tele!

Tanuld meg jól használni, a benned élő fényt,
szeretet erejével emelni minden lényt!
Tanulj meg szívből adni, és gazdaggá leszel,
nem az teremt világot, aki másoktól vesz el!

Tanulj meg jól szeretni, hisz nem olyan nehéz,
bár olykor akadályoz a bölcsnek mondott ész!
Szíveddel kéne látnod, érzéssel másokat,
és jobbá kéne tenned, feldúlt világodat!

Álmodni szebb világot, másnak mutatva meg,
hogy élni itt, e földön, békésen is lehet!
Nem harc, verseny az élet, ne küzdj hát ellenem,
ha szeretni vagy képes, gazdagodhatsz velem!

Örömöt hozz a mába, jó kedvet, légy vidám!
Én úgy mosolygok másra, hogy jó lesz nézni rám!
Hát kérlek, mosolyban fürdesd meg arcodat!
Ne folytasd mások ellen, szélmalom harcodat!

Álmodj egy szebb világot, s az valóság lehet,
amit a földi ember, szívvel jobbá szeret!
Egyek vagyunk a létben, s ha erre rájövünk,
majd mind egymás szívébe, szeretve költözünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Átaludtam


Aranyosi Ervin: Átaludtam

Átaludtam magam a mába,
feledve múló tegnapot.
Az idő sodró áramába
feledkeztem, s most itt vagyok!

Az idő múlt, s én benne éltem,
remélve, lesznek holnapok.
Elárulom, hogy néha féltem,
ha adok, majd vissza mit kapok?

Átaludtam, sok hosszú percet,
az ébrenlét csak pillanat,
örültem, s őszintén szeretettem,
s álmodtam fénylő álmokat!

Az idő múlt és lapjaimból,
felépült már egy kártyavár,
túl sokat vártam önmagamtól,
lassítanom kell mára már!

Átaludtam magam a mába,
mi volt valós, már nem tudom,
de tapasztaltam utamat járva,
ma már az új köreim futom!

Átaludtam magam a mába,
de lassan már felébredek.
Már teremtek újat, a holnapot várva,
ha hiszek benne, szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva