Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató


Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató

Ne vedd túl komolyan már elért korodat,
a kor nem követel bús képet, komorat!
Engedd a lelkedet újra gyermek lenni,
engedd el hát magad, s kezdj gyakran nevetni!
Keress az életben napi vidámságot,
lásd újra élőnek, szépnek a világot!
Ne a fájdalmakon járjon csak az eszed,
inkább mozogj többet, sokkal jobban teszed!
Keresd a világban, mi okoz örömöt,
nem jó ha a lelked összetöpörödött!
Hidd el, a ráncaid is lehetnek szépek,
csak ne légy mogorva, vágj már vidám képet!

Ha életed végét csak végig haldoklod,
már itt az életben megjárod a poklot!
Pedig vannak csodák, amik még rád várnak,
pláne, ha az élet mindennap vasárnap!
Ha már letehetted a kényszerű munkát,
élvezd ki a létet, jobb az, mintha unnád!
Mi volt életedben, mire nem volt időd?
Most bátran teheted, kezd el élvezni őt!
Az sem baj ha lassan, vagy kicsit gyengébben,
de már érettebben. alkothatsz is szépen!
Vagy világgá mehetsz, járhatod az utad,
s minden új lépéssel gazdagít a tudat!

Előtted az élet egy fontos szakasza,
s nincsen fejed felett halált hozó kasza!
Ezt is meg kell élni, s csupán rajtad múlik,
hogy az életed majd, mily hosszúra nyúlik!
Ha eleve unod, ha nehezen kelsz fel,
akkor rossz irányba irányít a reggel!
De a szabadságod ki szabad használni,
elindulhatsz bátran világot bejárni!
Ölts mosolyt arcodra, hordd a vidám képed,
s várd, hogy mennyi jóval lep még meg az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyémánt vagy


Aranyosi Ervin: Gyémánt vagy

A gyémánt fénylő csillogása
lelked mélyén ott lakik.
Szeretnéd, ha értékelnék,
s észrevennék valakik!
Szeretnéd, ha ragyogásod
felfedezné a világ,
szeretnéd, ha értékesként
tudna más is nézni rád!

Gyémánt vagy, a végtelenből,
jöttél, s fényesen ragyogsz,
mindent elbír keménységed,
nem panaszkodsz, nem nyafogsz!
Teszed dolgod, s azt szeretnéd,
felfedezzék, hogy ki vagy!
Lelked kemény, s így világod,
nem csodál, csak élni hagy!

Oly kevesen látják benned
a ragyogó tiszta fényt,
alig-alig veszik észre,
mégse add fel a reményt!
Jó lenne, ha lágyabb lennél,
s megmutatnád énedet!
Hagynád, hogy a kíváncsiak
lássák tehetségedet!

Mert gyémántból van a lelked,
rád férne a csiszolás,
kéne, aki megtalálja
az elrejtett briliánst.
Aki értőn, jó szemekkel,
visszaadná hitedet,
lecsiszolná álruhádat,
s úgy már csillogni lehet!

Aranyosi Ervin © 2023-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak meg kéne érteni!


Aranyosi Ervin: Csak meg kéne érteni!

Kevered Jézust az Istennel,
s hiszed, ő egy isten-ember,
és lényegében igazad van,
van igazság a gondolatban!
De te is Isten vagy, és Jézus,
ha törekszel, hogy jók közé juss!
Ha törekszel, hogy szívvel adjál,
és mindig jó ember maradjál!

Hisz egyek vagyunk mind Atyánkkal,
a teremtő nagy világgal,
az éltető végtelennel,
és testvérünk minden ember!
Csak, amíg ezt meg nem látjuk,
amíg egymást folyton bántjuk,
míg a szeretet csak fázik,
velünk a képzelet játszik!

A káprázat, megtévesztés,
hazug világ, szemfényvesztés,
az ember győzni akarása,
világunkat aláássa!
Bűnök nélkül születünk meg,
nyoma sincs bennünk a bűnnek,
azt csak eltanulni lehet,
ott, hol kevés a szeretet!

Ha elhinnénk, egyek vagyunk,
ha szeretet-nyomot hagyunk,
ha rájövünk, nincs mit félnünk,
csak egymásért kéne élnünk!
Ám az ember gyarlóvá lett,
tudatlanság kapzsivá tett,
a félelem úr felettünk,
pedig bűn nélkül születtünk!

Ha Isten gyermeke lettél,
aki mindenek felett él,
mi okod van félelemre,
ha hatni tudsz életedre?
Mért nem lépsz Jézus nyomába,
mért nem hozod őt a mába,
mért nem szórod szereteted?
Mért a félelmed eteted?

Nem tudod, mire vagy képes,
ha Isten vagy, lehetséges
bármit megtenni a létben,
vegyél részt a teremtésben!
Képzelj el egy jobb világot,
amit Isten, s Jézus látott,
s szeretettel tegyél érte,
gyáva lényként, ne hullj térdre!

Ne mástól várd a teremtést,
a csodát, vagy a megmentést,
kezdj el hinni önmagadban,
benned élő akaratban!
Amely szabad, s istenadta,
légy jelen a pillanatban,
világodat szeresd jobbá,
ahogy Jézus egykor mondá!

Aranyosi Ervin © 2023-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem akarok pénzt keresni…


Aranyosi Ervin: Nem akarok pénzt keresni…

Én nem akarok pénzt keresni!
Csak találni akarok!
Nem úgy, mint a kisemmizett,
szorgos, dolgos Magyarok!
Bár tudom, a szólásban áll,
aki keres, az talál,
de nem kereste meg az sem,
kinél pénzünk halomban áll!

A többi nép másképpen szerzi,
A francia megnyeri!
Az angol csak meg megcsinálja,
s jó kedéllyel elveri!
A német, az kiérdemli,
lehet bár érdemtelen,
a sok bankár mind-mind tudja,
mikor nyer egy ügyleten!

Sokszor vér tapad a pénzhez!
Sok verejték, mit sem ért!
Sokkal inkább agyafúrtság,
csel, csalás kell mindenért!
Kell a kapcsolati tőke,
csak add el a lelkedet,
és az ördög telerakja
suskával a zsebedet!

Tőzsde, s más szerencsejáték,
hajtja fel az árakat,
a bóvli is értékes lesz,
a jó értéktelen marad.
Nem tükröz se tehetséget,
sem mérhetetlen tudást,
s júdáspénzzel jutalmazzák
az emberi árulást!

Fizetsz, hogy a pénzt használhasd,
hogy mikor kell, meglegyen,
hogy megőrizzék papíron,
aztán a bank megvegyen!
Adózol, hogy elkölthessék,
amire úgysem adnád,
hogy dőzsöljön, a hatalom
újabb terheket rak rád!

Nem akarom hát keresni,
bánatpénzt se akarok,
hisz le vagyunk értékelve,
mi, egyszerű Magyarok!
Kevesebbet ér a pénzünk,
kirabolták nemzetünk,
addig-addig keresgélünk,
míg egyszer csak nem leszünk!

Aranyosi Ervin © 2023-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akinek inge, az vegye magára!


Aranyosi Ervin: Akinek inge, az vegye magára!

A nyugalom is nyomhatja a vállad,
a gazdagságtól felkophat az állad,
teher lehet akár a gondtalanság,
ha mások szíve, érzése nem hat rád!
Szeretetlen oly nehéz a lélek,
s vannak, akik fényűzően élnek,
de szívük üres, lelkük érzéketlen,
színészek egy fényűző szerepben.

Kirakatban élik le világuk,
csak díszlet az, amit szemükben látunk,
mint drágakövek hideg csillogása,
hogy a külvilága szebbnek, jobbnak lássa!
De önmagát megélni nincs esélye,
és bénítja a veszteség veszélye,
ezért akar mindennap megfelelni,
mások szemében visszajelzést lelni!

Ma oly sok ember csak sikerre éhes,
de boldogulni csak így lehetséges?
Legyőzni mást és lelkeket uralni,
inni a bort és csapvízről szavalni?
Eladni a bóvlit, értékessé téve,
tőrt szúrni az emberek szívébe.
Ellopni másét, rá jogot formálva,
lelket nyomorítva, a sátánt szolgálva!

Ma az élősködés a jó életforma,
mindenkit lenyomni, a földbe tiporva,
majd büszkének lenni a harácsolt pénzre,
gúnyosan taposni a valóban szépre!
Szeretetlen világ, küzdelemmel, harccal,
lufi nagy fejekkel, nagyra felfújt arccal.
Egymást kigúnyolva, másokat lenézve,
kitalált dolgokkal, a gondot tetézve.

Nyerészkedés, hatalmasok által,
visszaélés sok-sok jogszabállyal.
Épülnek a nagy irodaházak,
csontvázai egy halott világnak.
Már csak cirkusz kell ennek a népnek,
ott tombolnak fiatalok, s vének!
Fesztiválok agy-programozása,
hogy a lélek a valóst ne lássa!

Kenyér, s cirkusz, megint ez a játék,
mért nem élsz úgy, ahogy ősapádék,
mért vagy szolga itthon pár száz éve,
mikor lesz a sorsod rendbe téve?
Ha az inged, végre vedd magadra,
ne szálljon a pénz-köd az agyadra!
Rémálmodból fel kéne, hogy ébredj,
mielőtt elolvad minden jéghegy!

Aranyosi Ervin © 2023-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Számadás


Aranyosi Ervin: Számadás

Én nem akarok a bőrömből kibújni,
aki vagyok, én az is maradok!
Nekem nincs kedvem végtelenbe hullni,
ráérek majd, ha egyszer meghalok.
De akkor sem a más bőrébe bújok,
és nem élhetem mások életét,
lelkem gitárján pendülnek a húrok,
az élet dala így lesz egyre szép!

Én nem élhetek bús rabszolgaságban,
még akkor sem, ha lelkem nyomorog,
meg kell találjam helyen a világban!
Ezért jöttem, s hiszem, ez komoly ok!
Én nem akarok érdekből szeretni,
és köpönyegem nem is forgatom,
ne elvárások mondják, mit kell tenni,
bármi lesz is, én önmagam adom.

Én nem hiszem, hogy börtön lenne testem,
nem azért hordom, mint egy rossz ruhát,
lélek vagyok, s nem csak a Földre estem,
s nem csak díszlet nekem a nagyvilág!
Én nem játszok szerepet mások által,
mit sors gyanánt, csak más ír meg nekem,
én dacolok, sok megírt hazugsággal,
az élet nem csak történik velem!

Én nem hiszem, hogy másképp kéne élnem,
az élet szép, ha én úgy akarom,
nem veszek apró örömöket pénzen,
nincs örökségem, gyűjtött vagyonom!
De bármit tettem, azzal gazdagodtam,
mert így, vagy úgy, de választ kaptam rá,
és élményekkel lelkem megrakottan,
újabb és újabb álmokra talál.

Aranyosi Ervin © 2023-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sírfelirat


Aranyosi Ervin: Sírfelirat

Nem vagyok itt, nem alszom itt,
csak levetett testem leled!
De lélekben még itt leszek,
ha akarod, mindig veled!
A sír, az nem engem takar,
csak levetett lélekruhám,
emlékedben élek tovább,
s leszek, amíg gondolsz reám!

Aranyosi Ervin © 2023-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyertyát gyújtottam


Aranyosi Ervin: Gyertyát gyújtottam

Gyertyát gyújtottam,
és most nézem!
A kedves arca feldereng,
újra itt van,
a karjaimban,
amint a gyertya lángja leng!

Újra átélek elmúlt percet,
újra láthatom mosolyát,
visszaléphetek az időben,
és újra teljes a világ!

Itt van velem,
nagyon hiányzott,
elmosták a hétköznapok,
szívem újra
szeretni vágyott,
és most megint
vele vagyok!

Hát köszönöm
a gyertyalángnak,
hogy újra
kettesben vagyunk,
egy elmaradt beszélgetésben
egy percre egybe olvadunk!

És tisztázunk
pár félreértést,
amit akkor nem lehetett,
és felidézünk
csodás érzést,
amit átfűt a szeretet!

Minden tiszta,
és már világos,
– mint előttem a gyertya fény –
és nem kell többé
magam okolnom,
hogy akkor mért nem tettem én!

A gyertya láng
vidáman táncol,
szememből értő könny csorog,
fájdalmam kimossa a mából,
a világ köröttünk forog!

Holnap jövök,
és gyertyát gyújtok,
és soha nem feledlek el,
hisz lelkem örök társa lettél,
akit mindig szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2023-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk


Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk

Sírkerteknek mélyén hideg kövek állnak,
emlékeztetői egy letűnt világnak.
Hűlt helye azoknak, akik köztünk éltek,
akik boldogságot, s örömöt reméltek.

A lelkük útra kelt, csak a testük maradt,
másik síkra lépve, létük tovább haladt.
Bennünk hagytak űrt csak, sok kedves emléket,
mi pedig őrizzük a sok közös szépet!

Kőváros szívében, nincs ott, kit szerettünk,
ám nem él közöttünk, szegényebbek lettünk!
Hiánya fájdalom, érthetetlen, s kínzó,
amit nem enyhíthet sem idő, sem szép szó.

Mécsest, gyertyát gyújtunk, visszaemlékezünk,
felidézzük mennyi jót is tett ő velünk.
Megbocsájtjuk azt is, mivel olykor bántott,
visszasírunk most egy elveszett világot.

Hiszen tanítónk volt, része életünknek,
s lelke bennünk is él, innen el nem tűnhet!
Tanított szeretni, ahogy tellett tőle,
és ha megértettük, okultunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2023-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lebegés ég és föld között


Aranyosi Ervin: Lebegés ég és föld között

Lebegtem ég és a föld között,
lelkem a mennybe költözött,
testem angyalnak öltözött,
repültem, s szárnyam eltörött!

Jót tenni akartam mindig én,
büszkén jártam a víz színén,
és gyógyítottam lelkeket,
s hittem, az élet jobb lehet!

Tanítottam, mert volt hitem,
másokért dobbant meg szívem,
s gyógyítottam a másokét,
szóval tettem a holnapért!

Tudattam: Csak szeretni kell,
s be kéne érnünk ennyivel,
mert ez minden, mi adható,
s ez a csoda, mindenható!

Azt megszerezni nem lehet!
Nem uralhatsz más lelkeket!
Ám, ha adsz, vissza is kapod,
mosolytól szépülhet napod!

A jó érzést vidd másra át,
szépüljön tőled a világ!
Taníts te is, és úgy szeress,
hogy te is boldogabb lehess!

A világunk békére vár,
s az ember nyugtot nem talál,
míg szolgán teszi dolgait,
s míg lelkében harag lakik.

És sóvárgás a pénz után,
sötét oldalt szolgál bután!
Hagy elveszni más lelkeket,
mert már kihűl a szeretet.

Akartam, végre tudd meg azt,
a sok pénz sem nyújthat vigaszt!
Hurcolhatod keresztedet,
ha szíved üres, s nem szeret!

Senki sem tud megváltani,
egy szebb jövőt megáldani,
ha benned nem gyúl fel a fény,
ha szeretetre nincs remény!

Akkor lebegsz ég, s föld között,
s a holnapodhoz sincs közöd,
akkor más írja sorsodat,
árnyék kísér és fojtogat!

Szeretni jöttünk, s nem tudunk,
csak járjuk fénytelen utunk,
csak tengünk, lengünk, létezünk,
s a lelkünk mélyén éhezünk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva